Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-10 / 27. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1987. július 12. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04.50, nyugszik 20.35, Közép-Szlovákia: 04.57, nyugszik 20.42, Nyugat-Szlovákia: 05.03, nyugszik 20.48 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 22.06, nyugszik 05.49, Közép-Szlovákia: 22.13, nyugszik 05.56, Nyugat-Szlovákia: 22.19, nyugszik 06.02 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük IZABELLA - NINA nevű kedves olvasóinkat • 1817-ben született Henry Da­vid THOREAU amerikai költö, író (+1862) • 1902-ben szüle­tett Günther ANDERS német író, költő • 1907-ben született Cudovit ZÚBEK szlovák író, ér­demes művész (f1969). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL VERSENYBEN AZ IDŐVEL Borisz Krotkov írása LÉPÉST TARTVA A VILÁGGAL Szénást György írása MEGGYŐZŐ ESZKÖZÜK AZ ŐSZINTE SZŐ Németh János riportja ELŐÍTÉLETEK NÉLKÜL Fekete Marian írása A MULT EMLEKEI Deák Teréz NDK-beli riportsorozatának harmadik része „MONDD KI A PUSZTA LÉNYEGET“ Rácz Olivér Miroslav Váleket köszöntő írása DIMENZIÓK MÉLYÉN Csáky Pál novellája ÍGÉRETES KEZDEMÉNYEZÉ­SEK A TEJIPARBAN Bállá József írása A Liptovsky Mikulás-i Bőrfeldolgozó Vállalat giraltovcei üzemében 1985-ben a termékek hatvan, tavaly csaknem nyolcvan százalékát innoválták. Ez év első négy hónapjában termékeik 60 százalékát újították fel. Képünkön: Ludmila Kurovská utazótáskák ellenőr­zése közben (Jozef Vesely felvétele - ŐSTK) A cadcai Slovena gyapjúfeldolgozó kombinát 60 tagú komplex racionaíizációs brigádja sikeresen oldotta meg az elófonás folyamatában keletkező anyagveszteségek csökken­tését. 1986-ban a brigád tagjai számos műszaki újítást nyújtottak be, és ezzel növelték a berendezések kihasználtságát, csökkentették a veszteségeket. A felvételen: Marta Kavalová (baloldalt) és Anna Michalinová, a brigád tagjai gépeket tisztítanak. (Vladimír Gabco felvétele - ŐSTK) Az átalakítás gondolata nem önmagától ke­letkezett, a társadalmi fejlődés objektív menete, az ország sürgető szükségletei révén került napirendre. Megesik, hogy egészében véve szolid házban lakunk, amelynek alapjai szilár­dak és szerkezete megbízható, de egyben sok minden nem elégít ki bennünket, mivel az elma­rad a megnövekedett igények és szükségletek mögött. Az apró javítás itt nem segít. Ebben az esetben alapvető rekonstrukcióhoz kell folya­modni. A szocializmus megízható bázisán így kezd­tük meg most mi is az átalakítást a gazdaság- . ban és a politikában, a szellemi szférában, a pártmunka stílusában és módszereiben. Az októberi forradalom óta eltelt hét évtized során népünk, amely végigjárta az úttörők útját és tisztességesen helytállt számos rendkívül nehéz próbán - az imperialista támadások és a történelem legpusztítóbb háborúja idején -, a kommunista párt vezetése alatt a szociális és tudományos haladás magas szintjére emelte hazáját. A Szovjetuniónak a társadalmi élet legkü­lönbözőbb területein elért sikerei jól ismertek. De épp ezeknek a sikereknek a tükrében váltak különösen megengedhetetlenné azok a komoly problémák és stagnálási jelenségek, amelyek a hetvenes években nyilvánultak meg. Meg­mondom nyíltan, nálunk éles ellentétek alakul­tak ki. Az egyik oldalon itt volt a hatalmas acéltermelés, a hatalmas nyersanyag- és tüze­lőanyag-forrás, amiben már hosszú ideje nincs párunk - és a másik oldalon itt mindezek hiánya, ami a pazarló és nem hatékony kihasz­nálásuk következménye. A gabonatermelésben az egyik világelsőség a mienk - a másik oldalon kénytelenek vagyunk évente több millió tonna takarmánygabonát vásárolni. A szovjet tudo­mány sikereit, beleértve az alapkutatás eredmé­nyeit, általánosan elismerik. Nekünk van az ezer lakosra számított legtöbb orvosunk és kórházi ágyunk, s a másik oldalon komoly hiányossá­gok tapasztalhatók az orvosi ellátásban. Rakétáink lélegzetelállító pontossággal meg­találják a Halley-üstököst és a Vénusz felé repülnek, de ugyanakkor a kétségtelen tudomá­nyos és műszki sikerekkel párhuzamosan nyil­vánvalóan lemaradunk a tudományos ismere­teknek a népgazdasági szükségletek szolgála­tába való gyakorlati állításában, szégyenletes hiányosságok mutatkoznak még a mindennap használatos legegyszerűbb gépek tekintetében is. Természetesen ezért nem a szocialista rend­szer a hibás, jóllehet a mi ideológiai ellenfeleink ezt állítják, hanem mindez az ország vezetésé­ben és irányításában tapasztalható hibákban gyökerezik, amit nyíltan meg is mondhatunk a pártnak és a népnek. Leplezetlenül szóltunk a fegyelem lazulásáról, valamint a termékeny és alkotó munkára való ösztönzés gyengüléséről is. (Mihail Gorbacsov elvtáFsnak a prágai csehszlovák-szovjet barátsági nagygyűlé­sen mondott beszédéből) T öbb mint egy hétbe telt, amíg sikerült találkoz­nunk.- Hétközben nehéz lesz, mert minden reggel utazom Somorjá- ról (Samorín) Légre (Lehnice), délután jövök haza, de csak rö­vid ideig vagyok otthon, mert lakóhelyemen mozivezető va­gyok, esténként vetítek. Hétfőn? Talán tíz után, mert addig a fele­ségemmel a Híd vegyeskar pró­báján vagyunk... Valahogy mindig olyannak képzeltem a matematika-fizika szakos tanítót mint Csóka Ede. Minden lépése, szava megfon­tolt.- Ezek most már a pihenés és a feltöltődés napjai. Kell ez, mert mozgalmas tanév volt és alig néhány órája értünk haza nyol­cadikosaimmal a Tátra alatti Slovníkyból. Már évek óta szo­ros baráti szálak fűznek bennün­ket az ottani iskolához. Szállást szereztek, autóbuszt bocsátot­tak a rendelkezésünkre, nem volt olyan kívánságunk, amit ne teljesítettek volna. Most aztán megint főhet a fejünk: mi vajon tudjuk-e majd viszonozni ezt a sok szívességet. Hosszasan beszél a két iskola tanulói közötti barátságról. A légi gyerkőcök még jobban megta­nulnak szlovákul, télen meg rendszeresen sízni járnak Kelet- Szlovákiában, az ott tanulók pedig úszótanfolyamra jönnek a Csallóközbe, miközben látják, tapasztalják: szorgos, jószívű nép lakik erre is, még ha többsé­gük más nyelven beszél is.- A diákok többet tanulnak és tapasztalnak e kapcsolat révén, mint bármelyik tanítási órán. Három évtizede tanít. Vajon mikor volt könnyebb?-Tanítani sosem könnyű. Az ötvenes években lelkesebbek voltunk, több társadalmi munkát is végeztünk, pedig hát harminc évvel ezelőtt szintén nem volt magas a pedagógus fizetése. Akkor azonban senki sem rohant haza a csengetés után. Igaz, három évtizeddel ezelőtt jóval olcsóbb volt a megélhetés. Van egyéb gond is. Óráról órára ko­moly dilemmával vívódtam; a gyengébb elömenetelú tanu­lókhoz igazítsam a tempót, vagy a kiválóakhoz? És hát akkor is könnyebb lenne a pedagógus helyzete, ha több szülő legalább annyit tenne, hogy naponta vagy hetente ellenőrizné a gyereket: megírta-e a leckét, milyen jegye­ket kapott. Ez kis dolgoknak tűn­het, ám nekünk nagy segítséget jelentene. Olyan tantárgyakat tanít, amelyektől sokan még ma is vi- szolyognak.- Igyekszem élményszerúvé tenni az órákat. A fizikán a látvá­nyos kísérletekkel ez könnyebb, de a matikán sem lehetetlen. Megpróbálom újra meg újra elhi­tetni tanítványaimmal, hogy a matematika szép és izgalmas tantárgy. Amikor sikerélményekről kér­dem, akkor büszkén emlegeti azoknak a növendékeknek a ne­vét, akik ma már egyetemet vég­zett szakemberekként öregbítik a Légi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola jó hírnevét. Később a moziról, a vetítésről vallatom.- Ez a munka fizetéskiegészí­tés és kedvtelés is egyszerre. Szeretem a jó filmeket. Nincs kedvenc műfajom, szerintem csak az a lényeges, hogy a film valamiképp a mai nézőkhöz és róluk szóljon. Ha ez igy van, akkor a tévé és a video korában sem lesznek üresek a mozik székso­rai. Néhány éve még elfogadtuk mindazokat a filmeket, amiket a forgalmazó vállalattól kaptunk. Ám volt olyan hét, hogy egyszer sem vetítettünk, mert egy néző sem jött el a moziba. Azóta mi is beleszólunk, megbeszéljük az il­letékesekkel, hogy mit vetítsünk. Tavaly aztán több mint 150 szá­zalékra teljesítettük bevételi ter­vünket, pedig nem lett nagyobb a szórakoztató filmek aránya, vi­szont nem mondtunk mindenre igent, amit felajánlottak vetí­tésre. A karéneklést említve felcsil­lan a szeme:- Én már Janda Ivánnal is énekeltem a pedagógiai főisko­lán. Ma már könnyebb, mint évekkel ezelőtt, az asszony helyben elárusító, a fiam főisko­lás, a kislányom már negyedi­kes, egyre önállóbb.- A vakáció? Néhány családi kirándulás és sok fizikai munka szerepel a programban. A közeli Keszölcésen (Kyselica) az egy­kori szülői ház mellett van egy nyolc áras kertem. Ott akarok faházat építeni, szeretnék majd­nem mindent egyedül vagy bará­ti segítséggel elvégezni. Ismerve és hallgatva ót hihe­tetlennek tetszik, hogy ötvenöt éves. Meg is mondom neki.- Ez azért van, mert fiatal a feleségem - mondja félig tréfá­san, majd megfontolva folytatja:- Azt hiszem, a fiatalos szel­lem megőrzésének egyik módja az, hogy az ember életében mi­nél több nap és év legyen olyan, amikor azt érezzük, hogy ami elmúlt, az nem volt elfecsérelt, tétlenül eltöltött idő. E szemlélet igazát Csóka Ede sok tanítványa mára már életé­vel, munkájával igazolja. SZILVÁSSY JÓZSEF Fiatalos szellemben ÚJ szí 2 1987. VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom