Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-04 / 35. szám
TANÁCS- Esténként sehogy sem tudok elaludni, doktor úr, mit tanácsol?- Próbálja meg elképzelni, hogy reggel van és fel kell kelnie. Meglátja, rögtön elalszik. BLÓD- Rossz helyre jött, kedves uram. Én női bántalmakat gyógyítok.- Éppen azért jöttem ide, doktor úr! Engem a feleségem bánt... ÜRES- Néhány napja fáj a fejem. Mit gondolsz, mitől lehet?- Nem tudom, nekem mindig a gyomrom fáj, ha üres... Új tanév kezdődött. Amire sok gyermek csak rossz álmában gondolt, bekövetkezett: megkezdődött az új tanév... A tanévkezdés előtti és utáni napok hangulatát munkatársunk, Miroslav Motyéík karikatúrái idézik fel. Oí ’S k I J BORBÉLY TIBOR Epigrammák TÁBLA A borbély kirakatában tábla fityeg: „Soron kiyül és féláron, részletre is borotválom a szőrös szíveket!" ANYAGOT GYŰJTÖK egy termelésről szóló kétsorosomhoz, melynek ez lesz a címe: „Miként uralkodhatott el mostanában a fejetlenség egy kalapgyárban?“ GONDTALAN valamennyi teve! Egyiket sem nyomja púpja súlya, mert nem kell tükörbe néznie! MEGÚJÍTOTT SZÁLLÓIGE Nem az a rossz, aki rosszra gondol, hanem az, aki semmire! BEUGRATÓS KÉRDÉS A rosszból leszúrt tapasztalat után a sűrűje hol marad? MEGOLDÁS- Uram, az ön macskája megette a kanárimadaramat.- Nagyon sajnálom, mit tehetek önért?- Térítse meg a káromat!- Rendben van. Naponta átmegyek önhöz és énekelni fogok. HIBA Az új titkárnő keservesen sír.- Mi történt? - kérdezik kolléganői.- A főnök azt mondta, hogy nem vagyok elég szép ahhoz, amennyi hibát vétek a gépelésben. EPE- Már túl van a műtéten a feleséged?- Igen.- Es hogy sikerült?- Hát a köveit kioperálták, de az epéje maradt. KORSÓ- Miért vagy szomorú, Péter?- Mert a feleségem eltört' egy korsót.-Azért nem kell búsulni, nem olyan nagy dolog az.- Csakhogy az én fejemen törte szét. LEGALÁBB- Áruld el, mi történt, hogy mégis megnősültél?!- Ennek az a magyarázata, hogy azelőtt otthon és házon kívül egyformán pocsékul éreztem magam. Most viszont legalább házon kívül jól érzem magam... A hét vicce- Ki vágta magát így fejbe, szomszéd úr?- Hát az én kedves feleségem.- A kedves felesége? De hiszen úgy tudtam, hogy elutazott.- Hiszen én is úgy tudtam! CSERE Franke úr fölháborodottan reklamál a szülészeti klinikán a főnővérnél:- A feleségem kisbabája fekete! Itt csak csere történhetett!- Minden bizonnyal! De még kilenc hónappal ezelőtt! TENYERÉN- Képzeld, Liliké, megismerkedtem egy férfival, s ö megígérte, hogy egész életében a tenyerén fog hordozni!- Én sohasem járnék ilyen alakkal!- Ugyan miért nem?- Mert biztosan nincs kocsija! CSAK FELNŐTTEKNEK Egy kis lurkó 18 éven felülieknek való filmhez próbál jegyet váltani. A pénztárosnó megmagyarázza:- Ez a film nem neked való, kisfiam. Meg kell várnod, amíg a televízióban játsszák! Hallottuk Olykor az előremenetel egyik módja a visszalépés RONGY- Drágám, melletted úgy érzem magam, mint a paradicsomban!- Hogyhogy?- Nincs egy rongyom, amit felvegyek! ŐSZINTÉN- Nekem nagyon tetszik a feleséged, Lajos.- Nekem is nagyon tetszene, Szilárd, ha a te feleséged volna! NYOM- Maga pályatévesztett ember, Soponyai! Nem könyvelőnek, hanem betörőnek kellett volna mennie!- De miért, igazgató úr?- Mert ha dolgozik, nem hagy nyomot maga után... KÉRÉS- Milyen határidőre vállalnak tele- víziójavitást?- Egy hétre...- És ha megfizetem, nem tarthatna egy hónapig? KRITIKA- Mondja, fóúr, volt tegnap színházban? Hogy tetszettem a pincér szerepében?- Nagyon, művész úr! Kár, hogy színész lett! BOSSZÚSÁG- Mondja, vádlott, miért nem a valódi nevét közölte, amikor letartóztatták?- Olyan dühös voltam, bíró úr, hogy azt sem tudtam, ki vagyok! IIISN- És azonkívül, kedves Szömörce kartárs, kétszázszor leírja, hogy igazgatót nem bírálunk! (Mikus Sándor karikatúrája) MÜNZ ANDRÁS Zűrös úgy A dolog egy szelíd nyár végi délelőttön kezdődött. Nem tűzött már erősen, de még dédelgetett a nap. No, gondoltam milyen szép az élet, s akkor a térdemben apró fájdalmat éreztem. Nem tartott tovább tíz másodpercnél. Ezután napokig semmi, majd egyszer csak hivat a főnököm, és amint méltóságteljesen, ám hanyatt-homlok rohanok le a lépcsőn, puff: ismét a fájdalom. Átvillant az agyamon, ennek fele sem tréfa, a főnöknél aztán kiderült, hogy a másik fele sem, de ez nem téma igazgatók jönnek, osztályvezetők mennek, viszont a térdfájás marad. Az ügy kicsit nyugtalanított, mert még messze vagyok a nyugdíjkorhatártól. Később elejtettem egy golyóstollat, leguggoltam, s alig tudtam fölállni. Lelkesen mesélem a feleségemnek, mi történt, ő csak legyint, persze, mondja, tudtam, hogy * közbejön valami, egyszer akartam, hogy kettesben megmász- szuk a Himaláját, és most itt van. Én viszont emlékeztettem arra a gesztusra, miszerint elvettem feleségül, s ez sem kevés. Erről ö szemlátomást visszamenőleg is meghatódott, és három hétig nem beszélt velem. Kollégáim a hivatalban hosz- szan foglalkoztak a térdproblémámmal, a vélemények megoszlottak: megrándult, kilazult, huzatot kaptam. Summa sum- márum: semmiség, ám bele lehet halni. Többen javasolták, forduljak orvoshoz, mások szerint ez teljesen fölösleges, erre a hátralevő kurta kis időre. Volt viszont aki azzal biztatott: egy unokahúga nemrég a gondos kezelés ellenére visszanyerte egészségét. Végül is elmentem az orvoshoz. Ó azt kérdezte, érzek-e fájdalmat, ha tapogatja a térdem, mondom, még nem, mert egész idáig direkt a másik fájt, de most, hogy ezt tanulmányozza, már csak idő kérdése. Ennek az orvosnak, úgy tetszik, nem volt humorérzéke, mert elküldött a konkurenciához. Nos, az megtudakolta mi a panaszom, mondom kevés a fizetésem, ja és a térdem is, jelesen ha guggolok, szúró fájdalmat érzek. Megkérdezte, hány éves vagyok, kinyög- tem, mire azt tanácsolta, hogy ne guggoljak. Itt tartottunk, mármint én meg a térdem. Próbáltam borogatni, kentem propoliszos kenőccsel, masszíroztam, erre kissé kidudorodott, ettől előbb megijedtem, majd megnyugodtam, hiszen ez is életjelenség. Kíméltem, erőltettem, ráolvastam, ezután liften fölmentem egy harmadik orvoshoz, aki azt mondta guggoljak csak bátran, viszont hagyjak föl a zsírban gazdag diétával. Ekkortáj vetítettek a tévében egy egészségügyről szóló vitát, néztem rendszeresen, ez kétségkívül jót tett a térdemnek, amely néhány átmeneti visszaesés után végérvényesen meggyógyult. Ennek tulajdonképpen örülnöm kéne, de nem tudom mi van velem mostanában, oly kevéssé tudok örülni, rejtély, gondoltam már a nemzetközi feszültségre, a vállalati konyhára, képtelen vagyok rájönni. Ráadásul most már, hogy a térdem sem fáj, a kutya sem törődik velem, a feleségem újabb három hétre meghatódott, a kollégák elejében még kedvesen mondogatták: ezt is megúszta ez a piszok mázlista, de ma már semmi. Mindenki a Kovásznál teniszkönyökével foglalkozik, a diagnózis szótöbbséggel: kombinált elsőfokú migrén, tegnap kenték be vietnami balzsammal, s mára már kirügyezett, és határozottan rosszabbul van, szóval mindenki vele törődik, bennem meg csak sajog a saját nagy térdfájásom emléke, és leginkább az nyugtalanít, hogy nem tudom mim nem fáj, hol nem fáj, mért nem fáj és meddig tart még ez az egész...