Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-04 / 35. szám

ÁRTALMASAK-E AZ EGÉSZSÉGRE A NÖVÉNYI KIVONATOK? Az utóbbi időben egyre gyakrabban felmerülő kérdés, hogy az úgynevezett biológiai növényvédő szerek tényleg ártalmatlanok-e, vajon van-e munka-egészségügyi vagy élelmezés-egészségügyi várakozás- idejük? Ha igen, mennyi, ha pedig ártalmatlanok, akkor hogyan tölthetii. be mégis növényvédő szerepüket? Nem árt, ha először az alapfogalmakat tisztázzuk. A biológiai védeke­zés fogalomkörének csupán egy részét képezik a biológiai vagy termé­szetes alapú növényvédő szerek. Éppen ezért nem lehet elszigetelten kezelni ezeket, hiszen felhasználásuk is csak a többi ismert eljárással együtt, komplex módon lehet hatásos. Melyek is ezek az eljárások? 1. Talajélet-serkentök, aktivátorok, komposztoltók, talajszerkezet-javítók használata. 2. Felületi komposztálás, talajtakarás, zöldtrágyázás. 3. Vetésforgó, vegyeskultúra, növénytársulások. 4. Ivari csalogatok, szex-feromon (ivari illat) csapdák, paraziták, predáto­rok (ragadozók) felhasználása. 5. Növényi kivonatok a védendő növény erősítésére, a gombakártevők és a rovarkártevők ellen. A biokertész alapállása az, hogy a legkedvezőbb környezeti feltételek megteremtésével, a gazdag talajélet kialakításával, ellenálló növényfaj­ták használatával a növények vegetációs idejében rendszeres erősítő hatásokkal olyan természetes védekezőkészséget, illetve képességet alakítson ki növényeiben, melyről a kemikáliákat használó kertész eleve lemond, hiszen a rendelkezésre álló vegyszerek arzenálja ezt teljesen szükségtelenné teszi. Mindebből kitűnik, hogy a biokertész legvégső esetben nyúl olyan szerhez, amely valamiképp a pusztítást, az irtást szolgálja. Vizsgáljuk meg, melyek azok a kivonatok, amelyeket a biokertész leggyakrabban használ. Növényerősítő kivonatok: csalán, cickafark, macskagyökér, kamilla, pitypang. Riasztó-védő kivonatok: fehérüröm, sarkantyúka, körömvirág, büdöske (Tagetes), borsmenta, bodza, zsurló. Pusztító anyagok: spiritusz, kenőszappan, pyrethrum-kivonat, fahamu, kvasszia. Amennyiben az első, illetve a második csoportban szereplő „védősze­reket" jobban szemügyre vesszük, kitűnik, hogy ezek mind megtalálha­tók a humán fitoterápia területén is. Találkoztam olyan okfejtéssel - amelynek mozgatórugója minden bizonnyal a biológiai művelési mód iránt táplált ellenszenv hogy amennyiben ezek a növényi kivonatok hatásosak bizonyos növénybeteg­ségek esetén, úgy ezek nyilvánvalóan mérgek, és mint ilyenek, alapo­sabb vizsgálatot követelnek. Ebből az okfejtésből egyetlen dolog igaz, mégpedig az, hogy ezeknek az anyagoknak a hatásmechanizmusát felderítő vizsgálatok alapvetően szükségesek lennének. Annak eldöntését, hogy az első két csoportban említett gyógynövé­nyek mérgek-e vagy sem, a józan itélőképességú olvasóra bízom. Úgy érzem, hogy teljesen értelmetlen ezekkel kapcsolatosan esetleges vára­kozási időkről beszélni. Egészen más a helyzet a harmadik csoportban lévő anyagokkal. Ezek ugyan a melegvérű állatokra és az emberre általában veszélytelenek, használatuk mégis óvatosságot, körültekintést igényel. Annak ellenére, hogy a szereknek gyakorlatilag nincsen várakozási idejük, az így kezelt növények fogyasztás előtti alapos lemosásáról ne feledkezzünk meg. Szándékosan nem említettem a nikotint, melynek használata - noha sokan bio-eljárásnak tekintik - nem való igazán bio-kertbe. Igaz, hogy felhasználás után nagyon hamar elbomlik, s így a szükségszerű várako­zási idő is rövid, készítése során azonban rendkívül balesetveszélyes, ugyanis a nyers nikotin bőrrel érintkezve is halálos mérgezést okozhat. K. Sz. Ha elszaporodnak a hangyák... A hangyákat általában hasz­nos rovaroknak tartjuk. Nem vé­letlenül, hiszen talajlazító, föld­keverő munkájukkal, valamint a termőrétegbe kerülő szerves maradványok bomlasztásával jelentősen hozzájárulnak a talaj javításához. Igen ám, de mi van akkor, ha a hangyák beköltöznek a kertbe és történetesen a zöld- ségágyás vagy a fóliasátor köze­pén építik ki az egyre terebélye­sedő fészket? Ilyen esetben a hasznos rovarokat kártevők­nek tekintjük, és igyekszünk tő­lük mielőbb megszabadulni. A hangya tehát bizonyos kö­rülmények között kártevőként je­lentkezik. A népes boly addig szorgoskodik, amíg kitakarja a féltő gonddal ápolt növények gyökereit, föllazítja a földet, és ezzel megszakítja a hajszálgyö­kerek és a talaj nélkülözhetetlen kapcsolatát. Az aláásott növé­nyek satnyák, végül többnyire elpusztulnak. Ehhez természe­tesen az is nagymértékben hoz­zájárul, hogy a hangyák által megszállott területen jelentős mennyiségű hangyasav halmo­zódik föl a talajban. Ha megtűrjük a hangyákat a kertben, rövid időn belül úgy elszaporodnak, hogy közvetlen kártétellel is számolnunk kell. Ez részben a növények föld alatti, részben pedig a talajfelszín fö­lötti részeinek károsításában je­lentkezik. A hangyák főleg a csí­rákat rágják meg, de nem kímé­lik a rügyeket, az érett termést, sőt a magvakat sem. Elsősorban az édes magvakat kedvelik. A hangyák közvetett kártétele abban nyilvánul meg, hogy ter­jesztik, sőt, olykor gondozzák a levéltetveket, és védelmezik őket a természetes ellenségeik­kel szemben. Felvetődik a kérdés: mit te­gyünk, hogy elejét vegyük a kár­tételnek? A hangyákat mechani­kai eljárással is eredményesen irthatjuk, de vegyi készítményt is segítségül hívhatunk. A gyü­mölcsfák törzsére erősített her­nyófogó övék segítségével sok hangyát rabul ejthetünk, illetve elpusztíthatunk. Vegyszeres ir­tásukra az Actellic 50 EC 0,15-0,2 százalékos töménysé­gű oldata, vagy az Actellic spray szolgál. Nem elég a hangyabolyt megpermetezni, ajánlatos jól be- fújatni a hangyák járatait, utacs- káit is, majd a kezelést egyhetes időközönként többször megis­mételni. p. E. Megelőzni könnyebb Minden ősszel veszélyeztet a baromfikolera Az őszi hónapok höingadozása gyakori oka a baromfitenyésztésben pusztító kolerajárvány kirobbanásá­nak. A tojók vedlése, a fiatal állatok ivarérése idején az időjárás változá­sa gyengítő tényezőként hat s meg­könnyíti a szájon vagy a légzöuta- kon az állatok szervezetébe kerülő baktériumok érvényesülését. A fer­tőzés elterjedéséhez általában a kórokozó behurcolására sincsen szükség, ugyanis az állományok zö­mében mindig előfordul egy-két baktériumgazda. A betegség iránt nemcsak a vízibaromfi, de a tyúkfé­lék és a vadon élő madarak is érzé­kenyek. Ebből következik, hogy az említett állatok tömeges őszi elhullá­sa esetén kolerajárványra gyana­kodhatunk. A kórokozó Pasteurella-baktéri- um jól ellenáll a hidegnek, tehát kisebb távolságról a gondozók is behurcolhatják ruhájukkal, cipőjük­kel a fertőzést. A betegség terjeszté­sében nagy szerep jut a sekély álló­vizeknek és a vadon élő madarak­nak. A betegségre hajlamosító hó­napokban lehetőség szerint ne vá­sároljunk baromfit, vagy ha már ve­szünk, néhány napig elkülönítve, tartsuk megfigyelés alatt az állatot. A megváltozott tartási feltételek ha­tására az egyébként egészséges­nek tűnő állatok is kiválthatják a jár­ványt. Kifejezetten heveny fertőzés (jár­vány) esetén a tünetek megfigyelé­sére alig van idő. Az este még egészségesnek látszó állományban reggelre akár tömeges elhullás is bekövetkezhet. Nappal is legfeljebb csak< 1-2 óráig tartó bágyadtságot figyelhetünk meg a beteg állatoknál. A túlélő egyedeknél kissebb-na- gyobb hasmenést, náthát észlelünk. Az ilyen állatoknál gyakori az idült kolera. A beteg állatok lesoványod­nak, állandósulhat náluk a felső lég­utak hurutos megbetegedése, és idegrendszeri zavarok is előfordul­hatnak. Boncoláskor egyes belső szerveken változó terjedelmű vérzé­sekkel találkozhatunk, a májban pe­dig elhalt gócok figyelhetők meg. A gyógykezeléssel mindenekelőtt a még egészséges egyedeket igyekszünk megvédeni a fertőzéstől, hogy elejét vegyük a további veszte­ségeknek, hiszen heveny fertőzés esetén a beteg állatok gyógyítására alig van idő. A lovakból nyert ellen­szérum csak rövid időre nyújt védel­met, ráadásul az állat szervezetét is kedvezőtlenül áthangolja. A kóroko­zó érzékeny a szulfonamid-szárma- zékok iránt. Közülük legszélesebb körben a Sulfaquinoxalin használha­tó, mégpedig a takarmányhoz vagy az ivóvízbe keverbe, illetve olaj alapanyagú injekció formájában. A védőoltás azonban nem nyújt ki­elégítő védelmet. A baromfikolera elleni védeke­zésben az a legfontosabb, hogy ele­jét vegyük az állomány fertőződésé­nek. A legyengítő és hajlamosító tényezők között feltétlenül említést kell tenni a helytelen tartási viszo­nyokról. A járvány kirobbanását a zsúfolt állatszállás, a hiányos szel­lőztetés, a baromfi megázása, sőt az is előidézheti, ha nedves alomszal­mán töltik az állatok az éjszakát. Persze, nem szabad megfeledkezni a vitaminok szerepéről, illetve az élősködők okozta megbetegedések hajlamosító hatásáról sem. A baromfikolera előfordulását a tenyésztők kötelesek jelenteni a legközelebbi állatorvosi felügyelő­ségnek. A háztáji állattartók fegyel­mezettsége nagyban hozzájárulhat a betegség felszámolásához, jár- ványszerú elterjedésének megelő­zéséhez. Dr. KÖRÖSI RUDOLF A méh- és darázsszúrás veszélyei Teljesen közömbös, hogy méh vagy darázs szúrja-e meg az em­bert, mert mérgük, a „foszfolipá- zé-A" azonos. Ez a méreg, ha aller­giás, túlérzékenységben szenvedő ember szervezetébe jut, akár életve­szélyes, fulladással járó sokkos ro­hamot is okozhat. Ha nem allergiás embert ér méh-, vagy darásszúrás, a méreg csak fájdalmat és helyi gyulladást okoz. Igaz, hogy ha egy­szerre 100 vagy 200 darázs vagy méh szúrja meg az embert, ennyi méreg súlyos következményekkel járhat. Svájcban allergiás egyéneket ért méh vagy darázsszúrás következté­ben évente 3-4 halálesetre kerül sor. Emiatt egy Hannoverben tartott orvoskongresszuson dr. C. Wagen- siel azt javasolta, hogy célszerű len­ne minden embernek a méhméreg- gel szembeni allergiás túlérzékeny­ségét megfelelő bőrpróbával vagy vérvizsgálattal megállapítani. Ha a szűrővizsgálatok során allergiás túlérzékenységet állapítanának meg, sor kerülhetne a túlérzékeny­ség megszüntetésére, deszenzibili- zálására. A deszenzibilizálást inté­zetben végzik úgy, hogy fokozódó adagban ismételten juttatnak az al­lergiás szervezetébe hígított méh- mérget. A deszenzibilizálást min­denképpen intézetben ajánlatos el­kezdeni, ahol a gyors és hatásos beavatkozás feltételei adottak, (sz) VÍZSZINTJELZÖ „ZUHANYHORDÓRA“ A kiskertben, hétvégi háznál zu­hanyozásra használt tartály többnyi­re 200 literes, feketére festett, áll­ványra helyezett, általában (egy-két nyílás kivételével) zárt hordó. Ezért a benne levő víz mennyisége kívül­ről nem látható. így nem tudjuk, hogy mikor esedékes az újratöltés. Könnyen segíthetünk ezen, ha a hordó oldalára átlátszó műanyag vagy üvegcsövet szerelünk, amely jelzi a vízszint magasságát. Ahol a zuhanyrózsa kivezető csö­ve van, oda egy T-idomot csavar­junk be. Az alsó részhez csatlakoz­tassuk a kivezető csövet (4), a felső részhez egy forraszvéggel az átlát­szó műanyag csövet vagy az üveg­csövet (1) egy 6-8 cm pvc csoda­rabbal és bilinccsel. Mivel a csőnek nincs elég tartása, ezért egy vékony acélhuzal végét hajlítsuk meg, s a feltöltő cső (3) mellett akasszuk be a hordó felső nyílásába, és a csö­vet egy-két helyen kössük hozzá. Ezzel tulajdonképpen el is készült a közlekedő edények működési el­vén alapuló vízszintjelző. (E) 1 Keresztrejtvény VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk­ben Simon Lajos: Csengetés cí­mű verséből idézünk; az idézet első sora. 14. Abba a másik irány­ba. 15. Divatcikk. 16. Uránium. 17. Női név. 19. Ausztriai város. 20. Tengődik. 21. J. F. 23. Indium. 24. Az algériai nemzeti felszabadítá- si front. 26. Bankpánik. 28. Francia fiúnév. 30. ...fájd, madár. 32. Elre- kesztő szerkezet. 34. Boglárkában van! 36. Kiejtett betű. 36. Azonos megánhangzók. 38. Perzsa uralko­dó 40 Az idézet harmadik sora. 45. G. V. 46. Kézbesít. 47. Az... hullámain. 48. Baja közepe. 49. Ve­szélyes cselekedet. 53. Menyasz- szony. 54. Lantén. 55. Némán ráz! 56. Azonos betűk. 57. Vándor. 61. ^ Európai főváros. 62. Szeszes ital.- 64. Birtok fele. 65. Argon. 66. Akti­nium. 67. Görög betű. 69. Németal­földi festő. 71. Illatos kenőcs. 74. Átélés. 77. A földtörténeti újhar­madkor. FÜGGŐLEGES: 1. Vitamin. 2. Határozószó. 3. Fohász. 4. Kürtő. 5. Algériai város. 6. R. R. N. 7. Ka­tona. 8. Azonos betűk. 9. Talál. 10... agar, zselatin. 11. Hitetlen. 12. Y. E. 13. A füzér közepe. 16. Az idézet negyedik sora. 18. Testrész. 22. Harci eszközt. 25. Tiltószó. 27. Házasságkötés. 29. Névutó. 30. Az idézet második sora. 31. Lelki adottság. 33. Ismétlés nél­küli szólódal. 35. Kölcsön. 37. Csur­gó. 39. Hajfürt. 41. Rázogat. 42. Bo- degában van! 43. Á. É. M. 44. Nem használ. 50. Autómárka. 51. Szovjet biológus. 52. E. I. O. 58. Hires be­tyár. 59. Házőrző. 60. Tragédia. 61. Angol bakteriológus. 63. Gabo­nanövény - 65. Tartozik (ék. h.). fele. 73. S. É. N. 75. Mézben van! 68. Névutó. 70. Nyílás. 72. Riccel 76. Sulfur, oxigén. 78. Nagy Gábor. Az augusztus 21-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Víz­szintes: 1. Réti csiperke, 10. Rizike, 16. Téli akácgomba, 30. Harmat­gomba, 46. Kucsmagomba, 69. Szarvasgomba. Függőleges: 1. Róka­gomba, 37. Tökegomba, 50. Fülőke. Könyvjutalomban részesülnek: Majoros Albina, Safárikovo, Kovács Zoltán, Gortvakisfalud (Gortva), Rudolf Éva, Bratislava, Rajkovics Klára, Bogya (Bodza), Vas Magdolna, Fülek (Fil'akovo).

Next

/
Oldalképek
Tartalom