Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-04 / 35. szám

ÚJ szú 17 1987. IX.4. TUDOMÁNY TECHNIKA Az elektronika rendkívül gyors fej­lődésének időszakában törvénysze­rűen bevonult az elektronizálás a ta­nítási és tanulási folyamatba, az ok­tatás minden szintjén. A pedagógu­sok programozni tanujpak, az isko­lák különböző típusú számítógépe­ket és elektronikai segédeszközöket vásárolnak. Mivel hiánycikkekről van szó, mindenki veszi azt, amihez hozzájut, azután pedig amatőr mó­don hozzáfog a kihasználás és fel- használás legjobb lehetőségeinek felfedezéséhez, megkezdi a meghi­básodások és a kompatibilitás (a más gépekhez való csatlakoztatás) nehézségei elleni harcot. Az automatizálás és a kibernetika hozta létre a robotokat, és manap­ság már nem tartozik a szenzációs hírek közé, ha jelentik, hogy valame­lyik gyárban vagy üzemben robotok végzik a monoton, vagy egészségre káros hatású technológiai művelete­ket. Ugyanilyen módon lehetőség van arra is, hogy az oktatási folya­mat néhány kiválasztott részét auto­matizálják, a tanítás hatásfokának növelése érdekében. Mit takar a fogalom? Elsősorban azt kell előrebocsáta­ni, hogy nem oktató automatákról van szó, hanem a pedagógus olyan esz­közéről, amely számára megkönnyí­ti a tanítást. Az erre vonatkozó iro­dalomban eddig ismertetett fogal­mak, mint a számitógéppel irányított és a számítógéppel támogatott taní­tás (CMI, CAL) nem fejezik ki kellő mértékben az oktatás automatizálá­sának fogalmát, amely viszont ma­gába foglalja az előző két módszert is. Az oktatás automatizálásában különböző berendezések, együtes használatát feltételezzük, nemcsak az univerzális számítógépek alkal­mazását. Ilyen komplex felszerelés­be bele tartozik a videomagnó, digi­tális lemezjátszó, videohálózat, és más didaktikai segédeszközök. Ez az automata rendszer tehát a műszaki és programeszközökből tevődik össze, s összeállítása attól függ, milyen szinten, milyen célra készül. Az egész rendszernek ele­get kell tennie bizonyos didaktikai követelményeknek, amelyek az auto­matizált tananyagrésztöl függenek és erre a célra a szokványos számí­tógépek, s azok szokványos prog­ramjai nem megfelelőek. Ezen felül szükséges még a könnyű, gyors és természetes kommunikáció biztosí­tása a berendezés és a diák vagy a tanár között, mégpedig azok anya­nyelvén. Mit tud a rendszer? A tanítási folyamat célirányosan tervezett automatizálása lényege­sen felgyorsítja és tökéletesíti az oktatási folyamatot. A jó rendszer időt takarít meg diák és tanár szá­mára egyaránt. Az automatizálás nemcsak a tesztek és gyakorlatok feladatainak generálására ad lehe­tőséget, hanem biztosítja a vissza­csatolást is a tanulás eddigi lefolyá­sa, a nehezebb részek oktatása alapján kapott információkhoz. így időben korrigálni lehet a folyamat sebességét, vagyis intenzitását. Az idő tehát maximálisan ki van hasz­nálva, és effektiv, mivel a gép min­dig bírja követni a diák tempóját. Ugyanakkor nem hagyja fölöslege­sen másra gondolni, vagy esetleg mást csinálni a tanítás ideje alatt, mint az az oktatás általánosan elter­jedt formáinál gyakran előfordul. A diák a feladatot előbb végzi el és a szerzett ismereteket jobban elmé­lyíti. Ezeknek az automatizált rend­szereknek bármikor a diák rendelke­zésére kell állniuk a csoportos foglal­kozásokon kívül is. Az automatizált oktató rendszer nem fárad, mindig készséges, és különbség nélkül mindenkinek mindent részletesen elmagyaráz. A pedagógussal szem­ben, aki hetente átlag 20 órát tanít, kész oktatni megszakítás nélkül akár heti 168 órán keresztül. Az egyetemeken például valóban reális nagyobb fokú kihasználásuk mint napi 14 óra, hiszen vannak olyan diákok (a „baglyok“), akik általában csak éjjel tanulnak. Sok országban a terminálos tantermeket éjjel is nyit­va tartják. Minden diák a saját magának megfelelő individuális tempót vá­laszthatja meg attól függően, hogy éppen milyen „formában" van. A terminálos tantermeket szak­képzett operátoroknak kell kezelni (legalább két műszakban), egy rendszerszervező-mérnök pedig az operációs rendszeri és programfel­szerelést kezeli. A személyi számí­tógéppel dolgozó pedagógusnak leg­alább a számítógép alaptulajdon­ságait kell ismernie, és az adott operációs rendszerben használt utasításokat. A gépet kezelő oktató­nak ismernie kell a programozási nyelvet és természetesen a gépek kezelését is. Ezzel szemben az au­tomatizált rendszerrel olyan oktatók és diákok is dolgozhatnak, akik semmilyen számítástechnikai kép­zésben nem részesültek. Amit automatizálni lehet Az iskolákban lévő számítógépek száma az iskolák elektronizálása programjának teljesítésével arány­ban nő. A kapott „univerzális“ szá­mítástechnika kihasználása viszont megköveteli az alapvető program­készlet alkalmazásához szükséges utasítások és kezelési tudnivalók is­meretét. Az ilyen számítógépek megfelelnek bármilyen számítási műveletek elvégzésére, jelenségek szimulására, laboratóriumi folyama­tok irányítására, vagy a számítás- technika tantárgyon belül, az oktatás tárgyaként. Speciális programfel­szerelés nélkül azonban alkalmatla­nok az oktatási folyamat kiválasztott, automatizált részeinek irányítására. Ennek ellenére egész sor lelkes pe­dagógus készít különböző oktató programokat a rendelkezésükre álló számítástechnika igénybevételével, amelyeknek 95 százaléka azonban csak megalkotójuk tanítási módsze­rében alkalmazható. A tanítási prog­ramok megalkotásához szükséges eszközök és az automatizálás meto­dikájának ismerete nélkül ugyanis lehetetlen didaktikailag jó minőségű programokat készíteni és alkalmazni. Az emberi tevékenység különböző területein rendszerint képesek va­gyunk arra, hogy pontosan meghatá­rozzuk a számítástechnika műszaki és programfelszerelése elé állított követelményeket. Ennek tipikus pél­dája a robotika. Azonban gyakoriati- lag minden, az oktatási folyamatot támogató rendszerben „sántít“ vala­mi, ami akadályozza, hogy a rendszer a rendelkezésre álló műszaki eszkö­zök magas színvonalának megfelelő szinten működjék. S mindez a hosszú távű követelmények pontatlan és hiá­nyos meghatározása miatt. A roboto- sított autógyárat szinte mindenki el tudja képzelni, de nem az oktatási folyamat automatizálását. Ez új dolog az emberek számára és a pedagógu­sok nagy többsége nemcsak hogy nem tudja, de nem is akarja megfo­galmazni elvárásait az ilyen műszaki eszközök és programok készítőivel szemben. Mit tudjon a rendszer? Általánosan igényelt módszer a megszerzett ismeretek mennyisé­gének és „minőségének“ megisme­résére - a tesztelés. Szükséges te­hát, hogy a rendszer rövid (néhány perces) és hosszabb (45 perces vagy hosszabb) teszteket adjon a tanítási anyag elsajátításának ellenőrzésére. Az elsajátítási folyamat fontos eleme a gyakorlás. A rendszer fela­datokat ad, ellenőrzi a részeredmé­nyeket, és az eredményt, didaktikus játékokat készít elő, különböző hely­zeteket szimulál, amelyeknek prob­lémáit a diáknak az elsajátított tan­anyag ismeretében kell megoldania. A konzultáció a kiegészítő infor­mációk megszerzésének egyik módja, amelyet a rendszer az éppen tárgyalt tananyaghoz tartozó adat­bankból merít. Lehetőséget ad ilyen alkalommal az esetleges nehezebb részek alaposabb áttanulmányozá­sára is. A rendszer része kell, hogy le­gyen a számítási feladatok elvég­zése is, amely az ismert számítási programoknak a dialógus folytatásá­hoz szükséges ismeretekkel (prog­ramokkal) való kiegészítése. Ezen túlmenően a rendszernek rendel­keznie kell az oktatás irányításának képességével, akár rövidebb, akár hosszabb időszakra. Egy szemesz­ter idejére például úgy kell kidolgoz­nia a tanulás menetét, hogy az kü­lönböző tantárgyak és diákok, illetve tanulócsoportok esetében is haté­kony legyen. Az irányító program a tanulási folyamatot irányítja (a se­gédprogramok indítását és az infor­mációátvitelt) és aktuális informáci­ókkal szolgál a tanár és a diák számára. Van már A prágai Cseh Műszaki Főiskola elektrotechnikai karán működik egy tanterem 25 terminállal (képernyővel és billentyűzettel), amelyeket továb­bi didaktikai eszközök egészítenek ki. A számítástechnikai berendezés sek fő szállítója a bratislavai Da- tasystém volt. A tanterem irányítá­sára egy SM 52/11-es számítógép szolgál. Ez a Robodik-nak elneve­zett rendszer (Robotizált Didaktikus Komplexum) programkínálatot ad a diák számára, aki megválaszthat­ja, melyik témában kívánja elmélyí­teni tudását. Ha nincsenek külső zavaró hatások, az oktatónak közbe sem kell avatkoznia, az egész folya­mat automatikusan megy végbe, az egész szemeszter ideje alatt minden csoport számára. A tanár olyan irányító programok­kal rendelkezik, amelyeknek segít­ségével irányíthatja az oktatás folya­matát, és információkat szerezhet bármely diák tanulmányi eredmé­nyeiről; például, hogy mikor oldotta meg a feladatot és mennyi hibával, melyik kérdésre válaszol éppen, mi­kor gyakorolt utoljára stb. A gyakorlatban a rendszer jól vizsgázott. A diákok kétszer na­gyobb tempóban haladnak előre a tanulásban, mint a tanár által szer­vezett órákon, amikor a feladatokat papíron kapták és neki személyesen kellett ellenőrizni az eredményt is. Az eddigi tapasztalatok alapján újabb rendszereket dolgoznak ki, amelyek már több változatban ké­szülnek majd különböző iskolatípu­sokra is. JIRIVLASÁK ULTRAHANGOS SZIVÁRGÁSDETEKTOR A hidraulikus és pneumati­kus rendszerekben keletkező szivárgások ultrahangot kelte­nek. Jóllehet ezt az emberi fül nem érzékeli, műszeresen gond nélkül kimutatható. A svéd SPN Instruments cég újonnan kifejlesztett detekto­rával a hibakeresés nagyon könnyű, mert a szivárgást op­tikai és akusztikai módon is kijelzi. A műszer ultrahangra érzé­keny mikrofonnal van felsze­relve, illetve letapogató szon­dás érzékelő szerelhető rá. Az optikai kijelzést fénydfódasor valósítja meg. Az akusztikai őszieléshez dugaszolható fej­hallgatót szállítanak. A hiba­helyhez közeledve egyre több fénydióda gyullad ki, illetve egyre erősebb lesz a hallható hang, sót a gyártó szerint a hallható hang frekvenciája is változik a szondának a hiba­hely felé történó közelíté­sekor. AZ OKTATÁS AUTOMATIZÁLÁSA • Az ARP 938-as rendszer az Agrokomplex kiállításon (A szerző felvétele) Újdonság a növényvédelemben Manapság már lehetetlen a nagyüzemi növénytermesztés megoldása vegyszerek, különböző növényvédő kemikáliák nélkül, de a környezetvé­delem szempontjából nem mindegy, hogy ezekből csak annyi jut-e a talajra - talajba, amennyire éppen szükség van. A pontos adagolás megoldásában is segíthet a mikroelektronika. A Trakovicei Efsz és a Tesla Pieéfany, illetve a Buőany-i Növényne­mesítő Intézet közös fejt^jBztése az a mikroprocesszoros vezérléssel felszerelt permetező rendszer, amely a nagyobb sortávolságú növények védelmét láthatja el hatásosan, mindamellett felesleges túladagolás nélkül. Felszerelhető a nálunk használatos bármely vetögépre vagy sorközművelő ekére. A traktor elején helyezkedik el a víztartály, a vegy­szeres pedig hátul a munkagépre van erősítve, a permetező rendszerrel együtt. A vegyszer adagolása - a vízzel való összekeverése - csak a munka megindulásával veszi kezdetét és befejeződik, ha a permete­zést megszakítják. Ebből származik a berendezés egyik előnye, hogy a növényvédelem befejezése után nem gond az, mit kezdjünk a megma­radt permetlével mert az eredeti koncentrációjában található s így könnyen raktározható. ' A permetezés egész folyamatát mikroszámítógép irányítja és ellen­őrzi. A berendezés része a vezetőfülkében elhelyezett képernyő és irányítópanel, amelyen az agronómus, vagy akár a traktoros is, megvá­lasztja a kezelendő sáv szélességét (centiméterekben) és a használati utasítás alapján a növényvédószer koncetrációját. Ezek alapján a mik­roprocesszor már beállítja az adagolást. A kezelőszemélyzet még betáplálja a szórófejek számát és elrendezését, azután a berendezésből kiveszi a kulcsot és a továbbiakban a beavatkozás már nem lehetséges, amíg a kulcs az elektronikus rész zárjába újra be nem kerül. A munka megkezdése után a sebesség függvényében történik a per- metanyag kiszórása és ha a traktor megáll, akkor a permetezés is abbamarad. Ezen kívül minden szórófej működését indikátor ellenőrzi és eldugulás esetén a hibát és a hibás szórófej számát kiírja a képernyőre. Ha a traktor vezetője ezt nem venné észre, akkor fény és hangjelzéssel is figyelmeztet, sőt leállítja a permetezést is. Az ARP 938 jelzésű univerzális peszticid sávkiszóróból évente 20 darabot készít a trakovicei szövetkezet. A mikroprocesszort a Tesla PieSt’any adja és a berendezés többi része is hazai gyártmányú a szóró­fejek kivételével. (Szénási) ÍV A D A R G ALLIUM ARZENID NAPELEMEK A müncheni Varian GmbH által forgalmazott VSC-22A típusú nap­elemek újszerű technológiával ké­szülnek galliumarzenid alapanyag­ból. A GaAs napelemek adottságuk révén a fényt jobb hatásfokkal ala­kítják át elektromos energiává, mint a szelén vagy szilícium napelemek. A VSC-22A napelem hatásfoka közvetlen napfénysugárzáskor eléri a 21 százalékot, koncentrált sugarak hatására pedig a 26 százalékot is. Ez nagyjából megfelel a hőerőmű­vek működési hatásfokának. A napelemfoglalatban levő és 0,5 mm vastag üveglappal borított GaAs cella mérete 20 x 20 mm, tö­mege 0,8 g. Egy ilyen napelem ka­pocsfeszültsége a fénysugarak köz­vetlen hatására 1 V, és mintegy 100 miliwattot képes leadni. KERÁMIA REZONÁTOROK A mikrohullámú technika igénye a csökkentett méretű alkatrészek iránt újabb alkatrészfejlesztési köve­telményeket támaszt, különösen a szűrők és oszcillátorok területén. Ennek megfelelően a korábban használt nagyméretű és drága invar rezonátorok ma már jóval kedvezőbb árfekvésben, kisméretű és jó dielekt- romos tulajdonságokkal rendelkező rezonátorokkal helyettesíthetők. Pél­da erre a Siemens cég által kifejlesz­tett cirkoncinntitanát-kerámiából gyártott henger alakú dielektromos rezonátor típusválaszték, amely 1 GHz-töl 16 GHz-ig használható. A rezonátorok dielektromos tényező­je 38. A henger alakú rezonátorok mel­lett a Siemens gyártási programjá­ban koaxiális kerámiarezonátorok is szerepelnek, amelyek 900 MHz-től 2,5 GHz -ig használhatók. Ezek lé­nyegében kerámiacsövecskék, ezüstözött belső felülettel. Az 500 jósági értékű koaxiális kerámiarezo­nátorok rezonanciafrekvenciáját a külső hatások nem befolyásolják. FÉNYKÉPEZÉS - BIOTECHNIKÁVAL Japánban biotechnikai módszert dolgoztak ki fekete-fehér fényképek készítésére. A hagyományos film ezüsthalogenid rétegét olyan réteg­gel váltják fel, amely keményítőből, amiláz enzimből és ftalocianinkékből épül fel. A megvilágított filmet közön­séges vízbe kell helyezni előhívásra. Víz jelenlétében az amiláz glukóz­egységekre bontja fel a keményítőt. A glukóz vegyi reakcióba lép a fes­tékkel és a reakciós terméket köny- nyú kimosni. A megvilágítás csök­kenti az amiláz aktivitását. Minél kevesebb fény éri a film egy-egy részét, annál sötétebb lesz a kép azon a helyen az előhívás során, vagyis negatív kép alakul ki. A kísér­letező japán vállalat közlése szerint az új eljárás anyagköltsége lényege­sen kisebb, mint az ezüsthalogeni- des fényképezésé, az előhívás is gyorsabb, egyszerűbb. ■*

Next

/
Oldalképek
Tartalom