Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-28 / 34. szám

A tríbeci völgykatlanban elterülő Skycov negyvenhárom éve parti­zánközségnek számított. Sokáig nem jutot­tak el ide az ellenséges katonák.- Frontszolgálatos katonaként augusz­tus derekán szabadságon voltam Idehaza. - emlékszik vissza Ján Matejov nyugdíjas erdőmunkás. - A partizánok már abban az időben bejártak a faluszéli házakba. Mind­nyájan éreztük, hogy valaminek történnie kell, éppen ezért nem tértünk vissza cso­portunkhoz a szabadságról. Amikor a szlo­vák nemzeti felkelés híre eljutott hozzánk, én is a felkelők közé léptem. Tudtam, ha elfognak, hadbíróság elé állítanak, de az igazat megvallva, ezzel nem sokat törőd­tem. Zarnovica, Nová Bana, Vyhne körül harcoltunk az ellenséggel. A település lakosai sem maradtak tétle­nül. A forradalmi nemzeti bizottság több mint százhúsz fegyverforgatásra alkalmas lakost küldött a partizánokhoz. A skycoviak partizáncsoportjának Rudo Matejov lett a parancsnoka. Rajtuk kívül a környező erdőkben még három partizánkötelék tevé­kenykedett. Amikor a felkelők a túlerő elől a hegyek­be vonultak vissza, a N. P. Makszimov pa­rancsnoksága alatt lévő partizánkötelékkel kerültem Skycovba. Hol itt, hol a szomszé­dos Zlatno településen pihentünk meg a harcok után - mondja Ján Husák mérnök, tartalékos vezérőrnagy. - Sok emberrel is­merkedtem meg, mondhatom semmiben sem szenvedtünk hiányt. Az itt élő emberek mindenüket megosztották a partizánokkal, mostak ránk ápolták sebesültjeinket, s aki csak tehette, maga is fegyvert fogott. Az ember ennyi év után elfelejt) a meg­próbáltatásokat. Védték a települést, aztán azt a parancsot kapták, hogy a Garamon átkelve egyesüljenek a Vörös Hadsereggel. Vlasta Paulicová nyugdíjas hnb-elnök, aki abban az időben tizennégy éves volt, Így emlékszik vissza.-A fasiszták csak decemberben me­részkedtek a községbe, ekkor is csak né­hány órára. Féltek a falut körülvevő erdőtől, a lakosságtól, hisz Skycovot partizán­községnek tartották. Akkor senkit sem bán­tottak, noha bosszúra szomjaztak. Amikor elmentek tőlünk a partizánok, március 15- én a fasiszták elözönlötték a települést, összeterelték a lakosságot, aztán lángszó­róval felgyújtották a házakat, a gazdasági épületeket, a szerüket. A község 232 házá­ból csak hat maradt épen.- Szomorú látvány volt - veszi át a szót a vezérőrnagy. - A mi csoportunknak nem sikerült az átkelés, visszatértünk. Ma is magam előtt látom az égnek meredő kémé­nyeket. az elkeseredett embereket, akiknek az erdő nyújtott otthont mindaddig, amíg 1945. március 30-án fel nem szabadult a földig égett község. Én katonaként folytat­tam a harcot... Nemcsak ő, hanem sokan mások. Azok pedig, akik idehaza maradtak, megkezdték az újjáépítést. Újra begyújtották a mészége­tő kemencéket is. A partizánközség itthon maradt lakosai újra harcba indultak, ezúttal azonban a munka frontján... Nem telt el két év sem, mindenki beköltözött az újjáépített családi fészkébe. S mivel az újjáépítés során megtanulták, összefogással többre képesek, már 1946-ban elhatározták, hogy községi vízvezetéket építenek. Jóformán még nem is végeztek a munkálatokkal, máris hozzáfogtak a nemzeti bizottság székházának az építéséhez, amelyben a posta is helyet kapott.- A szüléinktől tudom, hogy a felszaba­dulás előtt csak egy rádió volt a községben. Levél is ritkán érkezett - a behívókon kívül -. újság pedig egy sem. Ma már más a helyzet - mondja Stefan Gaher, a hnb elnöke. - Közel 250 napilapot, kétszáz heti és havilapot kézbesít a postás. Levél is érkezik bőven. Sokan elkerültek tőlünk, szakmát tanultak, főiskolát végeztek. Az elmúlt negyvenhárom év alatt a Vörös Zászló és az SZNF Érdemrend I. fokozatá­val kitüntetett település lakosainak élete sok mindenben megváltozott. Ma már minden családban van rádió, több mint kétszáz televíziót, s ugyanennyi motoros járművet tartanak nyilván. Ritka az olyan ház, ahová nem jutott volna még el a vezetékes ivóvíz, amelyben ne volna fürdőszoba és központi fűtés. A községben az új családi házak egész spra épült fel.- A skycoviak mindig a szorgalmukról voltak nevezetesek. Abban az időben, ami­kor a mészégetés jelentette az erdei munka Az emlékmű a partizánharcokra emlé­keztet (A szerző felvételei) mellett számukra a megélhetést, messze tájakra is eljutottak, gazdag tapasztalatokra tettek szert. Ennek tudható be, hogy szív­ügyüknek tekintik a település gyarapítását, fejlesztését. Már 1953-ban felépült a műve­lődési otthon, amelyben a Nyitra menti par­tizánok harcát bemutató múzeum részlege is helyet kapott. Az épület előtt a szlovák nemzeti felkelés hőseinek állítottunk emlék­művet - összegezi az eredményeiket Ján Matejov. - Ám azóta sem tétlenkedünk. Mindig akad munka, tennivaló... A község évről évre épült és szépült. Hangosanbeszélő hálózatot, iskolát, üzletet építettek. Elkészült a községet kikerülő álla­mi út, a benzinkút, a helyi utakat pedig portalanították.- Tíz éve már, hogy a korszerű bevásár­lóközpont a lakosságot szolgálja - egészíti ki a felsorolást az elnök. - Aztán ravatalo­zót, honvédelmi nevelési központot építet­tünk. A múlt megbízatási időszakban tataroz­ták a művelődési otthont, parkot létesítet­tek. Központi szeméttelepet alakítottak ki, mivel a szomszéd községgel együtt megol­dották a háztartási hulladék elszállítását. Létrehozták a hnb kisüzemét, amely egye­lőre csak fuvarozással foglalkozik. Bővítet­ték a közvilágítási hálózatot. A skycoviak ebben az időszakban több mint ötvenezer óra társadalmi munkával közel négy millió korona értéket hoztak létre.- Az ősszel megépül a sífelvonó is - toldja meg az elnök szavait Husák mér­nök. - Azon fáradozunk, hogy Zlatno és Skycov között partizánösvényt létesítsünk, helyrehozzuk az egykori bunkerokat, épp­úgy. mint a műszaki emléknek számitó mészégető kemencét, a fiatalok pedig a kastély környékének rendbetételére tettek Ígéretet. A múzeumi részleg előtt autóbusz áll meg. Gyerekek szállnak ki belőle. Látogató­ba jöttek a közeli pionírtáborból. Amint mondják, évente több mint tizenötezren lá­togatnak el ide, köztük számos külföldi, és természetesen az egykori partizánok is el­jönnek. Ivan Matejov, a részleg vezetője a csoport távozása után megjegyzi.- A felkelés napjaiban sok magyar kato­na állt át a partizánokhoz. Közülük sokan 'községünkben is jártak, sajnos róluk nincs okmányunk, és eddig még egy sem jelent­kezett közülük, pedig szívesen vennénk, ha Írásban vagy személyesen felkeresnének bennünket... A skycoviaknak, akik oly nagy árat fizet­tek a szabadságért, és oly sokat tettek az építömunka frontján, mindig nagy ünnep az sznf évfordulója, amikor az egykori partizá­nok ellátogatnak hozzájuk. Ilyenkor beszél­getnek, emlékeznek a múltra, az egykori harcokra. Közben kifejtik békevágyukat, azt, hogy unokáik, dédunokáik békében nőhessenek fel, a pusztulást csak a történe­lemkönyvből ismerjék. NÉMETH JÁNOS BÜSZKÉK ÚJ szú 9 Piacon Jaj, fiam, szaporábban szedd a lábad, lassan itt vannak az első kuncsaftok, s a pulton semmi... A paprikára ügyelj ám. nehogy megrepeszd őket, úgy mint tegnap. Ha nem ügyeskedtem volna, hát biztos, hogy a nyakunkon marad. De neked így is jó, igaz? No, jöjjön csak közelebb fiatalúr, nálam garantáltan friss az áru... Kis felesége megdicséri, ha ilyen szép paradicsomot visz neki... Hogy nincs felesége? Nem baj, majd lesz. De a paradicsomot nyugodt szívvel megveheti. Nézze, harmatos még. Csak egy fél kilót... Az ember kiteszi a lelkét, hogy eladja a portékáját, rongyosra tépi a száját egy fél kilóért. Hát megéri? Belefáradtam már a pi­acozásba, a hajnali kelésekbe, a robotba hol a fóliában, hol a szabad ég alatt, a ha­tárban.. . No meg ez az év sem jó igazán, a tavasz hideg volt, a nyár meg semmi. Kínjában érik csak minden. Jöjjön csak közelebb, innen is megnéz­heti az árumat. Hogy sokat kérek a barac­kért? Hát bizony, nekem is ennyibe van. Vagy azt gondolja, a fát nem kell gondozni, hogy öklömnyi gyümölcsöt adjon? Csak ne tessék nyomkodni, mert egy-kettőre romlani kezd. Adhatok két kilót, mert ez baj nélkül eláll. Egyet csak? No, nem baj, holnap is itt leszek, tessék jönni nyugodtan. Jaj, fiam, te meg mit állsz ott mint akibe a villám csapott? Otthon bezzeg nagy a szád, most, itt beszélj, kínáld a zöldséget is, tudod, hogy már kétnapos, ha ma nem adjuk el, dobhatjuk a fenébe... A paradi­csomot meg hagyd a ládában, de a tetejére a pirosabb kerüljön, a zacskókba viszont tehetsz egy-két világosabbat is... A paradicsom sem olyan, mint amilyen lenni szokott, a fóliában még csak-csak, de a kertben olyan zöld, mint a fű, megfázott, vagy mi... Ebből a babból vigyen aranyoskám, most a legfinomabb, egy-kettőre olyan pu­ha, mint a vaj. Hát persze, hogy friss a zöldségem, összeszedem a levesbe valót... De jó, hogy elhoztam ezt a babot, amíg nem jön vevő, kifejtem, nem álldogálok legalább tétlenül. De ideje volna már harap­ni is valamit, jólesne bizony egy forró tea. Szerencse, hogy hajnalban megittam a ká­vét, máskülönben a mérleget sem látnám... Bátran vigyen a paprikából, uram. Néz­ze, hát nem gyönyörű? Dehogy a permettől, ebből bátran ehet, itt a tegnapi papír, hogy semmi baja. Nem mondom, vannak, és meg is tudnám mutatni, kik azok, akik túlzottan vegyszereznek, csakhogy minél szebb, na­gyobb darabok nőj jenek. De hát mi is ezt a paprikát esszük, nézze csak.:. Lecsónak kell? Adok hozzá paradicsomot is, s ezt a csipős paprikát ráadásként. Ettől lesz az ize igazi. Hagymát is adok, jó? Magácskának meg a tököt számítom olcsóbban, gyenge, mint a harmat, ezt nem kell sokáig főzni. Nem, tojással nem foglal­kozom. Csókolom, jöjjön el megint, sok szerencsét... Na, ezen is túladtunk. Végre fiam meg­hoztad a cigánypecsenyét. Mást, ahogy látom, nem is tudsz. Milyen kereskedő le­szel, ha majd én nem győzöm sem egész­séggel, sem erővel? Szaladj a helyedre, udvarold körül azt a menyecskét, de aztán okos légy ám. .. Ó, hogy az a... már csak az eső hiány­zott. Eddig sem voltak jaj de sokan, ezután még inkább nem lesznek. Látott ilyet a vi­lág? Maradunk, fiam, hogyne maradnánk, hát csak nem hajt haza ez a fránya eső? Mondtam, a portékát ma kell eladni, otthon vár a friss, a holnapi adag. Hogy holnapra te mást terveztél? Hát mit gondolsz, a háta­mon cipelem majd ide az árut? Nem az én hibám, hogy a szerződéseken felül nem igen veszik át a termékeket. S ami megter­mett, azt el kell adni, és kész. Meg aztán, nekünk már áll a a 'házunk, a tiedet kell befejezni! S te mondod, hogy az autódat is ki kell cserélni. Megmondanád miből győz­nénk? Látod, elállt az eső is... Jól van, ne duzzogj, engedek a paprika árából, előbb mehetünk haza. Hisz még így is a pénzem­nél leszek... Álljon meg, aranyoskám, nézze, olcsón adom a paprikát. Benne van a derékfájá­som is. Hogy mit görnyedtem felette, míg ilyen lett! Csak nyugodtan, emberek, jut mindenkinek, s akinek ma nem, annak hol­nap, ugyanennyiért... Az bizony az én dolgom, mennyiért adom a paprikát. Mi az, hogy akkor nem veszik meg a másét? Adja maga is olcsóbban, nem marad a nyakán. Nézze meg az ember! Na, gyere fiam dolgunkra, ha már ilyen hamar végeztünk. Jaj, ne hajts olyan gyor­san. Hisz mi vár otthon? Ismét csak a sok munka. Legalább addig pihenjek, míg haza érünk. PETERFI SZONYA (Lörincz János illusztratív felvétele) 87. Vili. 28. Ján Husák Ján Matejov

Next

/
Oldalképek
Tartalom