Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-28 / 34. szám
A Dior-haz tőle vette át a maxi bunda divatját Coco Chanell - hajdanán - az ö javaslatára indította el az úgynevezett ,.kozák-look“-ot. Modelljei rends2filieLVfS|frl°Jí ÍObb New York-'> londoni, brüsz- cfkkLk az'NDK ívat,?áz’ ruhatervei kelendő export- rííhlf N?.K:ban’ Lengyelországban, néhány éve Csehszlovák,aban is. Húsz éve már, hogy gyakran met'lészített9^?y°bb nyU9atÍ ma9azinokban, fii- met készített róla az amerikai ABC TV, a londoni .efeviz?6nTaavnobmb'^DF “ va9y- írta rZ* ”7<9y°bb sztar’ mint Elizabeth Taylor irta róla a Life magazin - hiszen a sztár sztársáaá9yakran éppen az ő ^háiban jelenik meg. Moszkva ragyogó tehetségű divattervezője Vjacseszlav Mihajlovics Zajcev már eoész vtlaghírü le«, s legalább kél évIiT^e a vtláQ lMie lentosebb divattervezftl között tartják számon.^- Anyám takarítónő, édesapám rakodómunkás volt, soha egyetlen felmenőm sem dolgozott a textilszakmában, noha Ivonovóban születtem, mit tréfásan a „szovjet Lyon“-nak neveznek. Már a cári Oroszországban itt alakult ki az orosz textilgyártás központja, itt voltak a legöntudatosabb, legforradalmibb szövömunkás csoportok. A szovjet hatalom éveiben Ivanovo textilipara ugrásszerűen fejlődésnek indult, s a város gyárainak ma is meghatározó szerepük van a Szovjetunió ellátásában. Festőnek készültem, de egy szakközépiskola első osztályába vettek fel, s textilipari anyagtervezö technikusi diplomát szereztem. Az iskolában kitűnő tanulónak tartottak, ösztöndíjjal jutalmaztak, s felvételre javasoltak az Iparművészeti Főiskola textiltagozatának művészeti tanfolyamára. így kerültem - életemben először - Moszkvába, ahol 1962-ben kaptam meg diplomámat. Ezután három évre a Moszkva közeli Babuskinba kerültem a Kísérleti Konfekciógyárba, mely sokat ígérő neve ellenére akkoriban igen elmaradott technológiával dolgozó, és meglehetősen régimódi felfogásban működő tömegkonfekciógyár volt. Néhány frissen végzett társammal együtt a mi feladatunkká tették az üzem átszervezését, korszerűsítését. A dolgozók támogatták elképzeléseinket, és az üzem megújult, mi pedig többet tudtunk elérni, mint amiről valaha is álmodtunk. A Kísérleti Konfekció- gyár azóta - és ma is - a szovjet tömegdivat egyik legfontosabb műhelye. Innen kerültem az össz-szö- vetségi Központi Divatházba a kísérleti műhely művészeti vezetőjének, ami a főtervezői megbízatással volt azonos. Hát így kezdődött...- Milyen elképzelések vezérlik ma a szovjet divattervezést?- Három alapelvünk van: a korszerűség-mutatósság; a célszerűség; és a hozzáférhetőség. A második világháború utáni évtizedekben a divat - mely korábban egyes országok, egyes tájak, vagy egyes városok egyéni specialitásaira épült, egységesült, nemzetközivé vált, s ebbe a nemzetköziségbe a nemzeti sajátosságok már csak mint színesítő elemek kerülnek bele. Mindez a technika, híradástechnika rohamos fejlődésének következménye, mely közelebb hozta egymáshoz az embereket és világokat. A 40-es évek végén a divathullámok még egy-két, olykor hároméves késéssel érték el csúcspontjukat a különböző országokban, ma már elég egy világadás a televíziókban, egy világkiállítás, vagy egy olimpiai küzdelemsorozat megnyitójáról és ha e világadásban látott ruhák egyike megtetszik a lányoknak, asszonyoknak, szinte napokon belül, világszerte ezt kezdik szabni a szabászok, varmi a gépek. Ettől függetlenül a szovjet divattervezők sohasem felejthetik el, hogy a divat a társadalmi igények és a gazd sági lehetőségek függvénye is, melyre alapvető befolyást gyakorolnak olyan külső tényezők, mint a természet erői, például az éghajlat és időjárás. Emellett azt sem felejthetjük el, hogy nagyjából a 60-as évektől a divat két főirányra szakadt: a fiatalok divatjára és az úgynevezett haute conture-re, azaz klasszikus divatra, melyet a patinás műhelyek, vagy szalonok kínálnak. A Szovjetunióban számos tervező dolgozik mindkét fő divatirányzaton, jómagam azonban kizárólag csak az úgynevezett klasszikus divattal foglalkozom.- Mikor tervezőasztalához ül, milyen figurára, milyen nőalakra álmodja terveit?- Ideálom, mint oly sokfelé a világban, a nyúlánk, sovány nő. Alapterveimet mindig, magas, sovány, harminc év körüli asszonyokra készítem, mert véleményem szerint ekkorra teljesednek ki a hölgyek, ekkorra érnek be igazán, s ekkor jön el életükben az a pillanat, amikor a megfelelő ruhát már nemcsak kiválasztani, hanem megfelelő módon viselni is tudják. Természetesen én is tudom, hogy nem mindenki harmincéves, és nem mindenki magas és sovány, és vannak más kivételek is, azért a nagy átlagra mégis az imént mondottak igazak.- És milyen ruhákat tervez?- Vezérelvem: a célszerűség, mutatósság. Nem hiszem, hogy a szovjet lányok, asszonyok igényei eltérnének a világ többi hölgyének igényeitől. Az én - és szovjet terve- zötársaim - figyelme azonban - a hideg telek miatt - fokozottabban ki kell, hogy terjedjen az úgynevezett kiegészítő öltözékekre. Nagy megpróbáltatást jelentett például a szovjet divattervezőknek (nekem is) a mini-divat. Ez a - divat iránt különösen fogékony fiatalok körében - népszerűvé lett irányzat teljes joggal aratott sikert. De a hideg szovjet telekben a mini-szoknyában, még ha tiszta prémből készülne is, meg lehet fagyni. Tehát nálunk, annak idején, a minidivatot kénytelenkelletlen ki kellett valamivel egészíteni. Sokféle megoldás volt lehetséges, de én legszívesebben a miniszoknya-nadrág kombináció mellett maradtam. Később, külföldön járva, meglepve tapasztaltam, hogy e kényszerű kombinációból a klasz- szíkus divat egyik állandó irányzata lett. ilymódon a fiatalok mini-divatja tért hódított a klasszikus divatban, s a klasszikus divat új - állandó- kombinációja, a szoknyaruha -nadrág, vagy szoknya-nadrág kombináció később visszahatott a fiatalok divatjára, s létrehozta az úgynevezett break-dívatot, mely ebben a vonatkozásban nem más, mint a szoknyaruha-nadrág, vagy szoknya-nadrág kombináció olcsó, szellemes, és tarka variációja. Persze azután a miní-divat-nadrág kombinációval új problémák sorát indítottuk el, meg kellett terveznünk a kiegészítőket is (öv, fülbevaló, bizsu, kesztyű, táska, cipó stb.).- Hogyan látja tervezői munkájában a színek szerepét?-Talán a színek szerepe még sohasem volt olyan fontos mint ma. A divat nemzetközivé válásával és egységesülésével egyidóben bekövetkezett a koloritok egységesülése, nemzetközivé válása. Az egyes divatkövető országoknak megvan a maguk saját (természeti viszonyoktól is függő) koloritja. Éppen ezért korábban a tervezők csak a divatvonalakat és a szabásirányzatokat vették át egymástól, s a színnel kapcsolatos konkrét kérdések csak elvi sikon játszottak szerepet. Mára ez is megváltozott. Ma már a színek is a szabásokkal és vonalakkal vándorolnak.- Milyen következményekkel jár ez?- Jóval is, meg rosszal is. A korábbinál erőteljesebben jelentkezik az uniformizálódás veszélye - ez egyértelműen negativ jelenség. Másrészt viszont, bármily különösnek tűnik is ez, a színek szerepének megnövekedése jobban összekapcsolja a fiatalok divatját és a klasszikus divatot, mint azt sokan gondolják. Amikor néhány évvel ezelőtt, a fiatalok divatjában felbukkant a kék-zöld kapcsolat, melyet a „klasszikus" tervezóiskolák korában egyszerűen „lehetetlennek“, vagy „összeférhetetlennek" mondtak, hónapok alatt - áttételes formában - ugyanez a kék-zöld kapcsolat megjelent a klasszikus divatban is. Ezt a folyamatot én egészségesnek, tehát jónak tartom. A kék-zöld kapcsolat ugyanis a klasszikus divat tervezői körében újabb korábban „lehetetlen“, vagy „összeférhetetlen“ színkapcsolatok alkalmazásához vezetett, s csodálatosan szép ruhaköltemények százai, ezrei születtek. A klasszikus divat „meghökkentő" szinvariációi - később- visszahatottak a fiatalok divatjára. Persze ez csak egy szempont a sok közül.- Mit tehet ön és a többi tervező, a világdivat uniformizálódása ellen?- Arra törekszem - és nyilván mások is így járnak el, - hogy az éppen adott divatszíneket a nemzeti-népi kulturális elemek, hagyományok közvetlen, vagy közvetett (tehát stilizált) részleteivel karakterizál- jam, gazdagítsam. Figyelje meg, a nemzetközi divatban egyre gyakrabban bukkantak fel különböző né- pidivat-elemek. Másrészt a korábbinál fokozottabban kell figyelnem az anyaatervezók munkájára. Mert amit nem tudunk behozni a kolorit-sajá- íossággal, azt a nemzeti ízlésnek megfelelő anyagminták segítségével kell hangsúlyoznunk.- Mit tart Vjacseszláv Zajcev a divat lényegének?- A divat kulturáltságát. Szervezettségét. Esztétikai értékeit. Célszerűségét és mutatósságát. A hosszáférhetöségét. És persze a nagyhatású, egyéni, alkotói, tervezői ötleteket. Ha azután mindez „összejön" és kellően magas színvonalon jelenik meg, ráadásul, ami megjelenik, az még el is nyeri a közönség, a vásárlók nagy többségének tetszését, akkor megfelelő munkát végeztem, végeztünk, vagy ahogy nálunk, Moszkvában mondják: „Helyben vagyunk."- Mi az általános tanácsa: milyen • ruhát válasszanak és vegyenek lel a hölgyek?- Olyat és azt, ami igazán tetszik nekik. Higgye el, a divattervezőn végeredményben nem sok múlik. Hiszen még a legszebb anyagból, a legjobb tervek alapján, hibátlanul leszabott és megvarrt ruha is semmi, ha azt nem viselik. A divattervező csak egyetlen általános tanácsot adhat a hölgyeknek: viseljék ruháikat. Ez már elég. Ez a legtöbb. FENYVES GYÖRGY „A RUHÁT VISELNI KELL“ Ennek a szakmának titka van Most aztán végképp nem tudom, cukrásznak közismertebb-e vagy galambásznak. Mert azt, hogy hány kocka süteményét fogyasztották el. nem lehet megszámolni, ám hogy tizenegy éve a postagalamb- röptetésben országosan is előkelő helyen, az első tíz között szerepel, ezt galambászkörökben nyilvántartják. De vegyük sorjába! Három éve van a nyugdíjig. Beszélgetésünkkor betegállományban volt, hogy mégis megtaláltuk a Tardoskeddi (Tvrdoáovce) Hnb kisüzeme cukrászdájában Csutkay Mihály részlegvezetőt, cukrászt, csak a véletlennek, szakmaszeretetének, szívósságának köszönhető. Igen, szívósságának, mert ahogy böngészi a latin kifejezésekkel teli diagnózist, s közli orvos ismerőse véleményét, az ílyenfokú porckopásnál (egy hétig nem tudott lábra állni) ritka a műtét nélküli felgyógyulás. Ahogy elbeszéli, már következtetek, a sok talpalás a konyhában, a sütök között érezteti hatását. De nem, mondja ó, igaz az is közrejátszott, hogy fiatal koromban rengeteg falusi lakodalomban vállaltam el a sütést, s ez nem kis megterhelés, ennél nagyobb fáradtságot, megerőltetést jelentett a postagalamb-sport. Már megint a hozzá nem értésem, mert mi lehet fárasztó a gazdának abban, hogy galambja repül. Végül is minden kiderül, merthogy a galamb repülte, ember elkönyvelte dicsőségért, a gazdának is meg kell „járnia“ a magasságot, nevezetesen a padlást, ha épp ott van a szárnyasok tanyahelye.- A vasárnapi versenyeken negyven galambot is röptétek. Ha az egyik megérkezik, szaladok fel a padlásra, leveszem a lábáról a gyűrűt, futok vele. hogy mielőbb rögzítsük az adatokat a versenyórában, aztán megint kiülök az udvarra. Aha, most már értem mi a postagalambsportban a sport. És ráadásul költséges szenvedély, főleg ha valaki ilyen magas szinten műveli. Kevés tápanyagot kapnak, venni is kell. Ez részben ugyan megtérül, mert a kisgalambokat el lehet adni: igaz a nem túl ismert, átlagos fajtáknak csak 150 korona darabja. De a nemzetközi szintű versenyeken 4000 koronás galambok is repülnek. Hanem az üzemanyag, merthogy nyitás előtt kora hajnalban kocsiba ül, Hodonínba vagy Senicába fuvaroztatja a galambokat „tréningeztetni“. Apropó, és nincs nyári üdülés a versenyek miatt. Nem lehet kihagyni egyetlen egyet sem.- Mégis megéri, a sikerélményért, a győzelemért, ha elsőnek érkezik meg a galamb. Aztán visszatérítem ót az édességekhez. Azt, hogy világ életében cukrász szeretett volna lenni, nem mondja. Sőt, a lehetőség visszafordíthatatlan elmulasztását, hogy lemondott a továbbtanulásról, fájlalja.- Most már mindegy, mi vonzott volna akkor, de mert-megkér- dezte, mai fejjel azt mondom, az állatok. Az állatorvosok ma sem értenek eléggé a kis állatokhoz. Igen, igen a galambokra gondolok. Talán ezzel foglalkoztam volna. S volt egy másik vágány is - pedig akkor már a cukrász szakmában dolgozott -, majdnem elindult r.jjta. Egy szúcsmester hívta öt műhelyébe, mégsem lett hűtlen ahhoz, amit a híres érsekújvári (Nővé Zámky) cukrász, Albert mester magánmúhelyében megtanult. A cukrászdák államosítása után egy közös műhelyben dolgozott húsz cukrász, köztük ö is. Termékeiket, mert nem volt saját üzletük, a helyi és környékbeli cukrászdákba szállították. 1970-töl az Érsekújvári Szakszervezetek Házában dolgozott, majd 78-tól Tardoskedden. Azt mondja, ma nincsenek olyan ügyes cukrászmesterek, mint annakidején, mert a cukrász ma csak egy-egy műveletet tanul meg. - Az egyik csak a krémeket készíti, a másik felkeni azokat, a harmadik szeletel. Csak ilyen kisüzemben, mint á miénk, ahol ketten vagyunk, nincs meg ez a megosztás. Viszont vonzó szakma ez ma is. Én folyamatosan tanulok és ismerkedem az új ízekkel. Huszonkilenc évesen, 1960-ban Budapesten tanultam. Ott tanultam meg karamell- virágot csinálni. Azt hittem már jól dolgozom, csak amikor egy húszéves fiú olyan virágokat csinált, hogy tátva maradt a szám, mondtam azt, hogy ezt a szakmát sose lehet igazán megtanulni. Ehhez nemcsak türelem, kézügyesség kell, valami kimondhatatlan titka van: például a cukor kidolgozása, a karamell-, a marcipándiszítések, ahhoz bizony érteni kell.- Oda kell figyelni a különleges ízekre is. Valamikor volt az édesgyökér, amit betetőztek a tejbe, abból kitűnő fagyit lehetett csinálni. Mi is állandóan kísérletezünk. Egyszerű Sunqik-ból olyan citromos fagyit csinálunk az állami norma alapján, amit mindenki dicsér. Amikor a szakmát tanultam, mesterem azáltal lett hires jó cukrász, hogy sok helyről hívott cukrászokat, egy évig dolgoztatott velük, és elleste a legjobb recepteket. Bárhol jártam, Prágában, Karlovy Varyban, mindenhonnan hoztam recepteket, tanultam valamit. Lehetne nagyon finom süteményeket csinálni, de az igényekhez kell alkalmazkodni. Itt faluhelyen sokan csak a koronaötvenes marga- rinos süteményeket keresik. Jönnek a vendégek, visznek húsz süteményt, de az egyszerűből, az olcsóból válogatnak. A hnb-hez tartozó kisüzem cukrászdájában mégis tizennégy- tizenöt fajta süteményt sütnek, és vállalnak megrendeléseket a lakodalmakra is. Az öt alkalmazott mellé nyáron két kisegítő idénymunkást vesznek fel a fagylalt árusítására. Télen 70-80, nyáron 90-110 ezer koronás bevételük is van. S évről évre növekszik. Ehhez persze jó lenne a forgalmas főút mellett levő, 40 férőhelyes cukrászdának a reklámozása. Két-három táblát igazán megérdemelnének: tudnák az idegenek is, hogy csendes helyen, kényelmesen megpihenhetnek.- Három év múlva nyugdíjba megyek. Szerettem volna folytatni ezt a munkát, de az egészségem nem engedi. Pedig még Érsekújvárban is, mert ott lakom, ha összefutok tardoskeddiekkel, megszólítanak, mondják, nehogy megbetegedjem, mert nem lesz süteményünk. Ez is köszönet. TALLÓSI BÉLA ÚJ szíj 8 1987. Vili. (Gágyor Aliz felvétele)
