Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-28 / 34. szám

ÚJ szú 3 í87. Vili. 28. Köztudomású, hogy a felkeléstől napjainkig egész könyvtárnyi irodalom jelent meg. A felkelés kimerithetetlen forrása és ihletöje az íróknak, költőknek, festők­nek, szobrászoknak és természetesen a történészeknek. Az évtizedek során lapunk hasábjain is számos tudományos cikk és irodalmi mü jelent meg a felkelésről. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a történettudományi kutatások eredményeit és azoknak a publicisztika által is közvetített befogadását szoros kölcsönhatás jellemzi. A tudományos kép gazdagodása, úgy tűnik elvá­laszthatatlan a széles közvéleményben gyökerező ösztönzésektől. Talán úgy is mondhatnánk: a már ismert tudományos eredmények is újabb feldolgozásokban gyűrűznek tovább. Most, a 43. évforduló kapcsán egy fiatal hadtörténésszel, dr. Cséfalvay Ferenc kandidátussal, a prágai Hadtörténeti Intézet bratislavai osztá­lyának tudományos munkatársával heszéloetünk e témakörről • A hadtörténészek számára miben rejtik a kutatómunka szemléleti és módszertani kiindulópontja?-Természetesen a szlovák nemzeti felke­lés jövőt formáló jelentőségének érzékelésében. A Csehszlovákia történetének fontos fejeze­tét alkotó szlovák nemzeti felkelés a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának kicsúcso- sodása és a nemzetközi méretű antifasiszta fegyveres harc szerves része volt. A cseh­szlovákiai nemzeti és demokratikus forrada­lom kezdeteként - Villiam Plevza akadémikus szavaival élve - a szlovákok és a csehek számára az új élet kibontakozását jelentette és egyik fontos összetevője volt annak, hogy a felszabadult Csehszlovákia a népi demok­ratikus fejlődés útjára lépett. • A felszabadulás óta eltelt időszak alatt, mint ismeretes, a társadalmi-politikai fejlemé­nyektől függően sok tekintetben változott a felkelés megítélése és a közben felhalmo­zódott ismeretanyag értelmezése is.- A felkelés történetírása lényegében há­rom rövidebb-hosszabb időszakra tagolható. A felszabadulás utáni években a visszaemlé­kezéseket, illetve az egyes részletkérdések­nek szentelt munkákat túlnyomó részt a szub­jektív látásmód jellemezte. A tulajdonképpeni tudományos feldolgozások még várattak ma­gukra. Az ötvenes évek folyamán az ún. burzsoá nacionalizmusnak negatív tendenci­ákat és torzulásokat tükröző tézise kedvezőt­lenül hatott a felkelés szerepének megítélé­sére is. Az SZLKP V. illegális központi veze­tőségének tagjai - akik a felkelés alatt is vezető politikai tisztségeket töltöttek be - ki­konstruált megbélyegzéssel találták magukat szemben. A történetírás megújhodása 1963- ban következett be, amikor a CSKP KB elvetette a burzsoá nacionalista elhajlás kia­gyalt koncepcióját. Ez új lökést adott a felke­lés tudományos megközelítésének. Gustáv Husák Tanúságtétel a szlovák nemzeti felke­lésről c. könyvének megjelenése alkotói pezsgést váltott ki a történészberkekben. 0 Milyen utat tett meg azóta a felkelés történetírása?- A szlovák nemzeti felkelés marxista tör­ténetírásának kicsúcsosodását a 40. évfordu­lóra megjelent művek jelentik. Ezek közül is kiemelkedik a szlovákiai antifasiszta ellenál­lást és a felkelést legösszetettebben bemuta­tó ötkötetes mú, a Dejiny Slovenského národ- ného povstania 1944 (A szlovák nemzeti felkelés története), amelynek első két kötete az antifasiszta ellenállási mozgalom és a fel­kelés történetén kívül nagy figyelmet szentel nemzetközi jelentőségének, nyomon követi po­litikai és államjogi hagyományának tovább­élését és bemutatja a különböző művészeti ágakra gyakorolt inspiráló hatását. A harma­dik kötetet dokumentumok, a negyediket visz- szaemlékezések alkotják, az ötödik kötet pe­dig az ellenállás és a felkelés enciklopédikus feldolgozása. Ez az öt kötet a csehszlovák történészek több éves igyekezetének gyü­mölcse. • Miként tükrözi e vállalkozás a hadtörté­neti kutatás eredményeit?- Az ötkötetes szintézist többek között azért is tartom kiemelkedő teljesítménynek, mert a szlovákiai hadtörténészek aktív közre­működésével végre helyére teszi és fontos­ságának megfelelően kezeli a katonai kérdé­seket. Ez azért is lényeges, mert a háború óta rengeteg mű jelent meg, amely a fegyveres küzdelemmel összefüggő kérdéseknek csak másodlagos jelentőséget tulajdonított. • Pedig ismeretes, hogy a felkelés fegyve­res erőivel komoly akadályt jelentett a Kárpá­tok felől jövő német szállítások lebonyolítá­sában.- így hát-nem szükséges, hogy a hadtörté­nész beszéljen belőlem, ha azt mondom, hogy a katonai kérdések jelentősége nagyon is nyilvánvaló. A szlovák nemzeti felkelés két hónapig tartó első időszakában a fegyveres erők ellenálltak a német nyomásnak és véd­ték a felkelés területét, amely ugyan egyre zsugorodott, de ahol teljes ütemben kibonta­kozott a nemzeti és demokratikus forradalom. A II. világháború alatt a haladás, illetve a re­akció erői közötti alapvető ellentét fegyveres küzdelemben oldódott meg és ez szlovákiai viszonylatban azt jelenti, hogy már a felkelés kezdetétől nyilvánvaló volt: a forradalmi intéz­kedések és változások nem valósulhattak volna meg a fegyveres harc szükségleteinek biztosítása és a felkelés területének védelme nélkül. Ahogy ezt még a felkelés idején Gus­összegezése óta is majdnem három évtized telt el. Teljesebb képet talán akkor kaphatnánk, ha a szlovákiai partizánmozgalommal kap­csolatos hazai és külföldi levéltári kutatást a még élő résztvevők megszólaltatásával egészítenénk ki. Részeredményeivel segítsé­get nyújthatna a helytörténeti kutatás is. Az így összegyűjtött anyag egyik lehetséges fel- dolgozási módja a már említett statisztikai módszer lehetne. • Értelemszerűen a hadsereg szerepe is közelebbi megvilágításba került.- A felkelő hadseregről, amelynek korábbi hivatalos neve 1. csehszlovák hadsereg volt, jelent meg Václav Stefansky könyve Armáda v Slovenskom národnom povstaní (A hadse­reg a szlovák nemzeti felkelésben) címmel. A hadseregről, amely a felkelés legfőbb fegy­veres ereje volt és állományát körülbelül 60 ezer főre lehet becsülni, természetesen min­den a felkelésről íródott könyvben szó van, eddig mégis csupán egyetlenegy monográfia jelent meg a hadsereg szerepéről, méghozzá Miroslav Kropilák tollából még 1960-ban. Az azóta eltelt időszakban, főleg a fíatvanas évek közepétől nagy utat tett meg a történet- írás és a fegyveres harc számtalan részletkér­désében ért el eredményeket. Ezekre építve főleg a hadsereg alárendelt részeiről, a Har­cászati csoportokról írott munkák felhaszná­lásával és terjedelmes levéltári kutatás után kezdte írni könyvét» a szerző. Műve nemcsak a hadsereg szerepének értékelésére terjed ki, Dr. Cséfalvay Ferenc kandidátus (Lőrincz János felvétele) hanem foglalkozik a fegyveres harc külső és belső összefüggéseivel és megfelelő helyet biztosít a felkelés védelmében részt vevő par­tizánegységeknek is. A fegyveres küzdelem rövid áttekintésén kívül meg kell említenünk, hogy a szerző nagy fontosságot tulajdonít azoknak az erőfeszítéseknek, amelyet az SZLKP fejtett ki a szlovákiai polgári elemek, illetve a londoni csehszlovák kormány ellené­ben a hadsereg jellegéért vívott küzdelem­ben. Értékelésének súlypontja, hogy az 1. csehszlovák! hadsereg már keletkezésének pillanatában sem volt burzsoá hadsereg. Na­gyon értékesek a szerző továbbgondolkodás­ra ösztönző sorai a pártnak a fegyveres erők szervezésére, a fegyveres harc és a politikai hatalom jellegével való összhangba hozásá­ra irányuló igyekezetéről. • Van-e lényeges nézetkülönbség a törté­nészek és a hadtörténészek értékelése kö­zött?- A szlovák nemzeti felkelésről írott általá­nos művekben még felbukkannak olyan prob­lémák, amelyek azt jelzik, hogy nem minden­ben egységes a személetünk. Itt van például a periodizáló (korszakolás) problémája. Bár itt elsősorban a fegyveres harc periodizációjáról van szó, egyes történészek nem fogadják el a hadtörténészek érvelését ezzel kapcsolat­ban. Pedig a Hadtörténelmi Intézet bratislavai osztályának munkatársai - és ezt vallják az említett két hadtörténelmi munka szerzői is - eddigi munkájukban azt tartják, hogy a fel­kelés két időszakra osztható. Az első augusz­tus 29-től október végéig tart. Ez a felkelési terület frontális védelmének az időszaka, amikor a „szabadság szigetén“ legális körül­mények között forradalmi változások mentek végbe. Azt általában mindenki elismeri, hogy a felkelés október végén nem szenvedett vereséget és folytatódott a hegyekbe vissza­vonult sokezernyi felkelő fegyveres ellenállá­sával, a partizánharccal. A második idősza­kot, amely egészen a felszabadulásig tartott, a partizánháború időszakának is lehet nevez­ni, amelyben a nemzeti felszabadító harc céljai elérésének alapvető hazai eszköze a partizánhábórú volt. • Vagyis október vége jelentős korszak­határ a felkelés fegyveres erőinek jellegében is. \- Az addig fő erőt képviselő hadsereg október végén nagyobbrészt megszűnt létez­ni és csak egyes egységei folytatják önállóan harcukat, de általában a partizánosztagokhoz csatlakozva. Egyébként nem mindig egyönte­tű az első időszak belső tagolása sem. Itt a fegyveres harc lefolyásának jellemzéséből, a felkelők és a megszálló német csapatok közötti erőviszonyok változásaiból kiindulva három szakasz különíthető el. Az első szep­tember 8-ig a kárpáti-duklai hadművelet kez­detéig tart. Ekkor a felkelők elleni harcokból a német parancsnokság bizonyos erőket a Kárpátokba vezényelt és ez a meginduló szovjet segítséggel párosulva könnyített a fel­kelés katonai helyzetén és így a védelem lényegében stabilizálódott. Bár főleg a nyuga­ti irányból a német csapatok jelentős nyomást fejtettek ki, egészen október közepéig nem tudtak átütőbb sikert elérni. A harmadik sza­kasz a magyarországi, október 15-i esemé­nyek után kezdődik, miután a német csapatok Magyarország felöl váratlan támadást indíta­nak a gyengébben védett, sőt a többi front­szakaszhoz képest talán elhanyagoltnak is mondható déli frontszakasz ellen. Ennek kö­vetkeztében omlik össze a felkelés összefüg­gő terüfetének védelme október végén. Az első időszak tagolására vonatkozó koncepció egyébként nem új felfedezés, már nagyon régóta, a hatvanas évek közepétől ismert. Mégis a meglepő az, hogy néhány szerző figyelmen kívül hagyja és minden indoklás nélkül újabb korszakolással áll elő. • Az elmondottak alapján jól látom-e, hogy a felkelés értékelését illetően vannak még fehér foltok, nyitott kérdések.-Talán ebben a vonatkozásban is érvé­nyes Andrej Gabal' megállapítása, amely a párttörténetírás egyes problémáival foglal­kozó, a Teorie socialismu c. tudományos folyóiratban megjelent írásában szerepel. Ne­vezetesen, hogy jónéhány nyitott kérdést egyik-másik szerző nem elmélyült kutatással hidal át. A nézetek kritikus, tudományos viták­ban, recenziókban összecsapó konfrontáció­jára van szükség. • Kandidátusi értekezését a felkelésről ir­ta. Mi késztette arra, hogy ehhez a témához nyúljon?- Kandidátusi értekezésemben a partizán­mozgalommal foglalkoztam a szlovák nemze­ti felkelés első időszakát, tehát az 1944. augusztus 29-töl október végéig terjedő sza­kaszt téve vizsgálat tárgyává. Az a törekvés vezérelt, hogy a felkelés területén kívül, főleg a Kelet-Szlovákiában vívott harcokról is új tényeket tárjak fel. Igyekeztem valósághűen, sokoldalúan megvilágítani a partizánmozga­lom irányításával kapcsolatos, gyakran felszí­nesen kezelt problémákat is. 0 Várható-e a disszertáció könyvalakban történő megjelenése?- Eddig a Szlovák Nemzeti Felkelés Múze­umának közleményeiben publikáltam a mun­ka jórészét. Magának az értekezésnek a megírásával kutatásaimat még korántsem zártam le. Úgy érzem, hogy kutatásaim ered­ményei leginkább a hadtörténeti szintézisek­hez szolgálhatnak alapanyagul. Természete­sen a kiadók érdeklődésétől is függ, hogy kiegészülve, monográfiaként is megjelenik-e majd. 0 önkéntelenül is fölmerül a kérdés: ho­gyan vált kutatói főmunkakörben müveit szakterületévé a felkelés hadtörténete?- Nem mondhatnám, hogy már gimnazista koromban céltudatosan erre törekedtem vol­na, sőt talán még az egyetemen sem volt egyértelmű az ezirányú érdeklődésem. A tör­ténelem iránti vonzalmam vitt a nagymegyeri (Őalovo) magyar tannyelvű középiskolán érettségit szerezve a bratislavai Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának tör­ténelem tanszékére. Egyetemi hallgatóként már eléggé határozottá vált a legújabbkori történelemre szakosodó érdeklődésem, jgy kellő alapokat kaptam ahhoz, hogy jelentkez­zem a Hadtörténelmi Intézet által kiírt pályá­zatra, melynek eredményeként kilenc évvel ezelőtt az intézet tudományos munkatársa lettem. 0 Több éves elmélyült alapkutatás után, ezt folytatva, eddigi szavaiból úgy tűnik, isme­reteit szintézisek elkészítésében is fokozot­tabban kamatoztatja majd.- Intézetünk ezirányú igyekezete ehhez kedvező lehetőségeket nyújt számomra. Már említettem a nyolcadik ötéves tervidőszak során készülő kollektív történelmi munkát. Elkezdődtek a nagyszabású hatkötetes cseh­szlovákiai katonai enciklopédia előkészületi munkálatai. A szerzői közösség tagjaként a szlovákiai vonatkozások feldolgozásának irányításával bíztak meg. S ezek mellett per­sze a lehetőségekhez képest történeti-publi­cisztikai írásokkal is igyekszem jelentkezni a szlovák és a magyar nyelvű lapokban. • A beszélgetést összegezve úgy érzem elmondható: a felkelés 43. évfordulójának kapcsán is érzékelhető publikációs tevékeny­séget a szintézisalkotásban és a részkutatá­sokban egyaránt tetten érhető minőségi elő­relépés igénye jellemzi. TÖRÖK ELEMÉR tav Husak irta a Nőve slovo-ban szükséges volt ,,... a védelem és a fegyveres erők megszilárdítása, valamint az összefogás, a germán megszállók kiűzésére. E feladat mögött háttérbe szorul minden más feladat és ezért kell minden erőnknek... ügyünk mielőb­bi és teljes győzelme érdekében összponto­sulnia." A felkelésről írott általános munkák­ban viszont nem mindig domborodik ki kellő­képpen annak katonai jelentősége és a fegy­veres küzdelemnek, mint a forradalom meg­valósulásának előfeltételei között játszott döntő szerepe. Megítélésem szerint egyes szerzők megfogalmazásaiban pedig még mindig fellelhetők a régi leegyszerűsítő sze­mélet maradványai. Ez általában legszembe­tűnőbb a felkelő hadsereg jellegének megíté­lésében, valamint a hadsereg és a partizánok szerepének és egymás közötti viszonyának értékelésében. • Tehát a felkelés hadtörténeti megközelí­tésének szükségességéből fakadt, hogy a 40. évforduló alkalmából kifejezetten hadtörténeti művek is napvilágot láttak.- Jan Gebhart és Ján Simovcek a könyv írásakor a Hadtörténelmi Intézet munkatársai, terjedelmes művükben (Partizáni v Ceskoslo- vensku 1941-1945) a marxista-leninista módszertanra következetesen támaszkodva, valamint hatalmas levéltári anyagot feldol­gozva és természetesen a történetírásnak a partizánmozgalommal kapcsolatos ered­ményeit felhasználva értékeli a partizánmoz­galmat különböző fejlődési szakaszaiban a cseh országrészekben és Szlovákiában. A könyv összegező, összefoglaló jellegén kívül feltétlenül meg kell említenünk a tudo­mányos kutatást elmélyítő jelentőségét. Az elemzések precizitásán kívül a szerzőpáros fontos új ismeretekkel gazdagította historio­gráfiánkat. Ezek közül elsősorban a partizán­mozgalom kézdeti időszakának bonyolult fej­lődését és ennek feltételrendszerét és a párt politikájában érvényesülő, a katonai kérdések iránti fogékonyságra való újszerű irányvétel bemutatását emelném ki. A katonai kérdések fontolgatása az illegális párt tevékenységé­nek új eleme volt, hiszen a háború előtt ezen a téren a párt nem rendelkezett tapasztala­tokkal. A partizánmozgalom kezdeteiről írott fejezetben a fő hangsúly annak megvilágítá­sára helyeződik, hogyan került a fegyveres harc és a partizánmozgalom a párt tevékeny­ségének előterébe a politikai és szociális küzdelem mellett, és milyen nehézségeket kellett a pártnak leküzdenie a katonai kérdé­sek elméleti kidolgozásában, valamint a nem­zeti felszabadító harcon belül a fegyveres formák keresztülvitelében. • A könyv sajtóvisszhangja főként a parti­zánmozgalom statisztikai vizsgálatát nyug­tázta elismerően. A statisztikai vizsgálatok a szerzők eredeti megközelítéséről tanúskodnak. Csehszlová­kiában az adott problémakörön belül elsőként alkalmazták ezt a módszert. Hatalmas ténya­nyag megfelelő beillesztésével az olvasó ma­tematikai pontosságú képet kap a partizán­egységek összetételéről a mozgalom fejlő­désének fontosabb szakaszaiban. E módszer egyben a további vizsgálódás egyik lehetsé­ges irányát is mutatja. Mind ez ideig nincse­nek például pontos ismereteink, illetve nem készültek statisztikai feldolgozások a szlovák nemzeti felkelésben részt vett különböző nemzetek antifasisztáival kapcsolatban sem. • A szociográfikus-statisztikai módszer nyilván sokat mondhatna a felkelésben részt vett magyarok összetételéről is. A köztudatban a magyarok részvétele álta­lában a két legismertebb partizánegységhez, a Peföfi-osztaghoz és a Nógrádi Sándor által vezetett csoporthoz fűződik. Azt már kevesen tudják, hogy szinte valamennyi partizándan­dárban, -osztagban voltak magyarok. Egy­részt a dél-szlovákiai antifasiszták közül ke­rültek ki, másrészt magyarországiak voltak. Tudvalevő, hogy a felszabadító szovjet csa- - patok ellen Szlovákia területén harcoló német seregcsoport része volt az 1. magyar hadse­reg, amely 1944 őszétől bomlásnak indult. A háborúban kifáradt és a fölösleges véron-, tást ellenző magyar katonák közül nagyon sokan a partizánoknál kerestek menedéket, s ott nemcsak meghúzódtak, hanem fegyver­rel a kezükben harcoltak is. A mágyarok részvételéről a szlovák nem­zeti felkelésben máig nem készült na­gyobb, monográfikus feldolgozás. Tudomá­nyos alapossággal megírt tanulmányszerű % Köztudomású, hnav a felkeléstől naniainkin enész könv/vtárnvi irodalom ielent ncc7Pno7Óco óta ic mairlnom három éwti^oH ni és peak en\/es envsénei folv/tatiák önállóan

Next

/
Oldalképek
Tartalom