Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-14 / 32. szám
■ Marina Nyejolova riportert ■ játszik a Vidámak, boldogok és f okosak vagyunk című Alek- . szandr Surin-filmben x | ■ A moszkvai Iszkusztvo . Kiadó könyvet készül megjelen- I tetni Larisza Sepitykóról, az | 1979-ben tragikusan elhunyt kiváló filmrendezőről. í x ■ ■ Német nyelvterületen , nemrég mutatták be a Beetho- I ven című Paul Morrissey-filmet, | amely a Beethoven unokaöccse című Luigi Magnani-könyvből fi készült. A film arról szól, hogyan ■ tette pokollá önnön unokaöccse életét a titáni nagyságú muzsi- j kus. Kari, az unokaöccs szere- ■ pét az osztrák Dietmar Prinz " játssza, Beethovent pedig a né- I met Wolfgang Reichmann. x ■ A Zenekarról a főutcán át | című új szovjet filmnek Ligyija . Fedoszejeva-Suksina és Oleg * Boriszov a főszereplői. x _ ■ Philippe Noiret, az ötvenhat • éves kiváló francia színész nem- L rég fejezte be a Maszk című ■ filmet, amelynek rendezője Cla- ® üde Chabrol. Noiret ezúttal egy I tévébemondót alakít. x I ■ Jack Lemmon, a felesége, I Felicia és fiuk, Chris az Ilyen az _ élet című filmvígjáték fősze-' 1 replői. I x ■ Alekszandr Kaljagin, I a moszkvai Művész Színház ki- | tűnő színésze játssza A nyom _ című új szovjet film főszerepét. I x I ■ Max von Sydow pszichiá- a tért, Alan Bates zeneszerzőt, Julie Andrews hegedúmúvésznöt | játszik az Egyszemélyes duett ■ című angol filmben. x I ■ Roman Polanski a Káló- I zok című filmjében régi, bevált . receptekhez folyamodott: a ro- I mantikát izgalmas kalandokkal fűszerezte, a veszélyes helyzeteket komikummal oldotta fel. x | ■ Franco Zeffirelli Rio de Janei- | róban készíti Toscanini ifjú éveiről ' szóló filmjét. ■ Négyszemközt Erland Josephsonnal Legutóbb a Fanny és Alexander egyik főszerepében láttam. Most, mintha a vászonról lépett volna le: nem volt nehéz felismerni. Lekötelezőén előzékeny beszélgetőpartner.- Színészpályámat a Bergman-kapcsolat határozza meg - mondja. - Pályakezdőkként találkoztunk. Én huszonkét éves voltam, ö huszonhét, ö 1944-ben lett a hölsingborgi színház rendezője, én egy évvel később ugyanennek a színháznak a színésze. Pillanatok alatt kiderült, hogy érdeklődési körünk sokban megegyezik és hamarosan barátok lettünk. Ingmar osztotta rám az első színpadi szerepemet, s tőle kaptam első filmszerepemet is. Bergman - 1946-ban készült - harmadik filmjében, az Esik a szerelmünkre címűben parányi szerepet alakítottam, három évvel később az örömódában lettem epizodista, és csak nyolc évvel később alakítottam első nagyobb szerepemet egy Bergman-filmben. Persze addig sok minden történt. Átszerzödtem a göteborgi városi színházhoz, majd innen a stockholmi Királyi Drámai Színházhoz mentem. Itt is gyakran működtem együtt Bergmannal. Tíz évvel később, 1966-ban kineveztek a Királyi Drámai Színház igazgatójává, kilenc évig láttam el ezt a feladatot, azután visszavonultam. Azóta elsősorban filmekben, tv-játékokban szerepelek, és viszonylag kevesebbet láthatnak színpadon.- Hogy érti, hogy színészpályáját a Bergman- kapcsolat határozza meg?- Úgy, hogy sokat köszönhetek Bergmannak: jelentős hazai sikereket, és a mindkettőnk számára viszonylag kései nemzetközi hírnevet. Bergman is, én is már jóval túl voltunk életünk felén, amikor a nagyvilág érdeklődni kezdett irántunk.- Közismert, hogy ön nemcsak színész és rendező, hanem színmű- és regényíró, több tévéjáték szerzője is.- Igen, hat-hét darabot, hat regényt, egy no- velláskötetet és húsz tévéjátékot írtam. De vannak filmforgatókönyveim is. Egyet - az örömök kertjét - Ingmar Bergmannal közösen írtam, 1961-ben, s ebből Alf Kjellin készített filmet. Egy másik forgatókönyvemet - 1964-ben - Ingmar Bergman vitte filmre, Óh, ezek az asszonyok cimmel. Regényeimet színészpályám kezdetén írtam, a hatodik és máig legújabb mű 1957-ben jelent meg Mr. Silberstein története címmel. Majd harminc évvel később, tavaly újabb kötetet adtam közre, A légy ebédje címmel.- Ha jól tudom, filmrendezőként, sőt producerként is bemutatkozott.- Az ember mindig próbálkozik valamivel. A producerségbe csak belekóstoltam, azért, hogy Erland Josephson, Skandinávia egyik legjelentősebb és talán legsokoldalúbb színésze 1984-ben, a Karlovy Vary-i nemzetközi film- fesztivál vendégeként ellátogatott hazánkba is. megszülethessen egyik-másik általam megszüntetésre érdemesnek ítélt mű. A rendezéshez meg a kíváncsiság vezetett. 1976-ban Egy meg egy címmel készítettem filmet, 1980-ban pedig A marmaládé forradalom címmel, de ma már tudom, hogy elsősorban színész vagyok és az is maradok. Pedig mindkét film jó fogadtatásban részesült, nézői is szép számmal voltak. Néhány televízójátékot is rendeztem. Mégis a színjátékot tartom, érzem igazi hivatásomnak.- Színészként mit értékel, mit szeret Berg- manban?- Erről napokig lehetne beszélni. Először is rajongok forgatókönyveiért. Eddig tizenkét filmjében szerepeltem, s az összes történet olyan volt, mely lelkesített, foglalkoztatott és szórakoztatott. Másodszor remek dolog Bergman keze alatt dolgozni. Hihetetlenül megértő és okos ember, végtelenül tiszteli kollégáit, ugyanakkor határozottan és tudatosan tartja kezében, irányítja és vezeti őket. Valósággal rávezet arra az útra, amelyen a színész önmagától megnyílik, ugyanakkor sohasem erőlteti vagy kényszeríti, hogy ez a folyamat bekövetkezzen. Végtelenül türelmes, nyugodtan kivárja, míg mindenki a lehető legjobbat nyújtja színpadán vagy kamerája előtt.- És ha nem Bergmannal dolgozik?- Forgattam az Egyesült Államokban, Finnországban, Olaszországban, az NSZK-ban, Jugoszláviában, most Magyarországon dolgozom és mindenütt ugyanazt tapasztalom. Sokféle befolyás éri az embert a forgatás megkezdése előtt, sokféle döntés állítja részben kész helyzetek elé, mégis nyitottnak kell maradnia és meg kell tudnia őriznie szabadságát.- Banális kérdés, de éppen az ön sokoldalúsága miatt érdekes. Mit szeret jobban: a színházat vagy a filmet?- Azt hiszem, mindig a felkínált szereptől függ, hogy egy színész mit szeret jobban. Tudom, hogy színpadi színész is vagyok, és a színházi munkát időről időre feltétlenül gyakorolni kell, mert elidegenedik tőle az ember. Ezért a színpadi szereplésről sem mondhatok le. Ugyanakkor kíváncsi vagyok, szeretem kipróbálni magam, így néha olyasmire is vállalkozom, amire nem számítanak tőlem. Tulajdonképpen így lettem ,.filmrendező" is (igen, idézőjelben). Ingrid Thulin, a színésznő és Sven Nykvist, Bergman operatőre egy nap megemlítette, hogy filmet készít. Színészként, producerként és rendezőként „szálltam be“ a dologba. így született az Egy meg egy. Máskor úgy éreztem, hogy jobb rádiójátékot tudok írni, mint amelyikhez éppen szerepelni hívtak. Megpróbálkoztam vele. Hogy jó lett-e, azt nem tudom, de mindenesetre elfogadták, és utána még vagy két tucat hangjátékot írattak velem.- Mikor dolgozott utoljára Bergmannal?- Mozifilmben a Fanny és Alexanderben szerepeltem, s játszottam legutóbbi tv-filmjében, a Próba utánban is.- Szeret idegen országokban forgatni, idegen rendezőkkel dolgozni?- Már említettem, hogy szeretem minden területen kipróbálni magam. A külföldi forgatások, az idegen rendezőkkel való munka, ennek az önpróbának a része. FENYVES GYÖRGY Pályakezdők a háborúról Tánya futott a hídon. A gyárba igyekezett, és közben gondolatban levelet fogalmazott Neki: „Én írok Neked, akit kis csodádnak neveztél. Életem a megszokott mederben zajlik. Próbálom megtanulni, hogy a saját fejemmel gondolkozzam. Nem tudlak elfelejteni. Szerelmem! Sohasem felejtem el azt az éjszakát!" Miután a Filmpanoráma című tévéműsor bemutatta a Nem sejthetjük előre cimű rövidfilmet, Jevdokija Germanovát az emberek megismerték az utcán, a metrón, ismeretlen idős emberek mosolyogtak rá. A film az ő ifjúságukról szól, azokról, akik nem tudták végigélni a szerelmet, akik nem tértek vissza. Germanova mély átéléssel játszotta el annak a leningrádi lánynak a szerepét, aki az ostrom alatt tartott városban megismerkedik egy nagyon fáradt fiatal hadnaggyal. A háború csak néhány órányi időt adott nekik a találkozásra, az ismerkedésre, az érzések ébredésére. A Nem sejthetjük előre című film Olga Naruc- kaja rendező és Nagyezsda Kozsusanaja forgatókönyvíró vizsgafilmje volt. Mindketten a színház- és filmművészeti főiskola rendezői és forgatókönyvírói szakának végzős növendékei. A színésznő is debütálásnak tekinti ezt a szerepét. A fiatal filmművészek V. moszkvai fesztiválján két díjat is kapott a film: a rendezésért, Jevdokija Germanova a női főszerep alakításáért. A háború idején ez a három fiatal nő még a világon sem volt. Miért szól első filmjük mégis a háborúról? Olga Naruckaja: - Leningrádi vagyok. Mi, az ötvenes és hatvanas évek gyerekei, rokonaink gyászának, veszteségeinek, emlékeinek légkörében nőttünk fel. Egyszer hallottam, amint egy asszony elmesélte élete történetét. Ebből született meg filmünk cselekménye. Nagyezsda Kozsusanaja: - Anyám leningrádi, végigélte a blokádot. Súlyos betegen evakuálták az Urálba. Nagyapám végigharcolta a háborút. Azt hiszem, hogy mi, akik már békében születtünk, a génjeinkben hordozzuk a háborús idők ismeretét, érzéseit. Jevdokija Germanova: - Apám a tudományok doktora, geológus. Kettesben élünk. A háborúban elvesztette a lábát, mégsem változtatott foglalkozást, továbbra is részt vett az expedíciókban. Apám nem szeret a háborúra emlékezni. Egy éjjel meghallottam, hogy álmában zokog. Odarohantam hozzá: „Papa, mi bajod?“ Felébredt, és nehézkesen, zavartan azt mondta: „Láttam őket, mindannyian éltek...“ Amikor megnézte a filmet, könnyek csillogtak a szemében. Számomra ez a legnagyobb elismerés. (sz) S tanislaw Kuszewski, a Kino című folyóirat főszerkesztője válaszolt Jolanta Mackiewicz-Królnak. az Inter- press tudósítójának kérdéseire.- Mit hoztak a nyolcvanas évek a lengyel film számára? - Volt fejlődés és válság - egyaránt. A filmre is nagymértékben kihatottak a lengyel események. így előbb a „politikai karnevál", majd a szügségállapot intézkedései. Olyan prognózisokat is hallhattunk, hogy a társadalmi megrázkódtatások elkerülhetetlen közvetkezménye a lengyel film színvonalcsökkenése lesz. Nem következett be. Megőriztük eddigi pozícióinkat, mi több, érdekes egyéniségek jelentkeztek Szulkin Wójcik, Piwowarski, Dziki, Domalik, Koprowicz, Kidawa-Blonski és Saniewski személyében.- Korábban sokan panaszolták a lengyel film egytémájú- ságát. Jelenleg több irányzat is fejlődik egymás mellett...- Már a nyolcvanas évek elején kialakult az érdeklődés két különböző iránya. Az egyiket a publicisztikai mozi képviselte. Ide tartoznak az úgynevezett „erkölcsi nyugtalanság“ filmesei - Kieslowski, Falk, Zaorski, Marczewski. Ekkor derült ki, mennyire nehéz a játékfilm lépéstartása a gyorsan gördülő eseményekkel. Az időszerűségre való törekvés ára a felületesség, a megfigyelés és a diagnózis egyhangúsága lett. Sok ismert alkotó viszont tovább haladt saját, mélyen humanista reflexiókat tartalmazó művészi útján így született meg Kawalerowicz Austeria, Konwicki Az Issa völgye és Leszczynski Konopielka című alkotása. Bér Az idegen nő, Leszczynski Szekercelárma és Domalik Új, tehetséges nemzedék Beszélgetés a lengyel filmről Zygfryd címú munkája igazolja, hogy a színvonalas irodalom továbbra is a filmművészet ösztönző forrása.- Sok rendező azonban továbbra sem mondott le a publicisztikai töltésű filmekről...- Ez igaz, folyik is a „forró“ problémák körüljárása. Olyan filmeket említhetek e tárgykörben, mint Kieslowski Befejezés nélkül vagy Fáik Az év hőse címú alkotása. A közönség érdeklődése e témakör iránt viszont észrevehetően lanyhult. Meglehet, hogy a hangulati hullámzásokba belefáradt társadalom a normalizálódást keresi a filmekben is.- A normalizálódásnak ez a tudata szavatolja számunkra az értékes szórakoztató filmet is?- Jóllehet a gazdasági reformnak mindeddig nincs nagyobb mértékű kihatása a filmtermésre, mert az állam biztosítja az anyagi eszközöket, a lengyel film eleget tud tenni a tömegérdeklődésnek. Óriási tetszést arattak például Machulski filmjei, főként a Szexmisszió. Nagy népszerűséget vívott ki Gradowskí filmciklusa, a Paca úr akadémiája. Nagy közönségsiker a magyarokkal közös produkcióban készült K. u. K. szökevények, melyet Majewski rendezett. Siker Kuzminski filmje is, A Niemen partján. A társadalom széles köréhez szól a két tehetséges elsőfilmes rendező: Wojcik és Koprowicz.- Megszoktuk, hogy a fiatalok általában újítók, s nem annyira a szórakoztató műfajban, mint a müvészfUmekben jeleskednek. Ilyenek voltak Vajda, Műnk, Polanski, Zanussi.- Most is lényeges átalakulási folyamat kezdetén vagyunk, melynek egyik megnyilvánulása a nemzedékek stafétaváltása. Koruk szerint a legfiatalabbak: Machulski, Szulkin, Dziki, de nem kevésbé invenciózusak és temperamen- tus tumosak a negyvenes éveiket taposó filmesek: Piwowar- Wi ski,Wojcik,DomalikésKoprowicz. (bp) ÚJ SZÚ 14 1987. Vili.14.
