Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-14 / 32. szám
A CSKP XVII. kongresszusán és más fontos fórumokon is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy szociális-gazdasági fejlődésünk meggyorsításának egyik fontos tényezője maga az ember, az alkotó személyiség. A haladás egyik alapfeltételét tehát a szubjektív tényezők mozgósításában kell látni. E feladat megoldásában jelentős részt kell vállalnia a nevelésnek. A pedagógus előtt álló feladatok igényességük, bonyolultságuk, társadalmi horderejűk tekintetében sokoldalúan fejlett, tettre kész, alkotó egyéneket követelnek; olyan embereket, akik tisztán látják szerepüket a társadalomban. E szerepvállalás azonban elképzelhetetlen megalapozott tudományos világnézet nélkül, melynek kialakítása a gyermekek és az ifjúság nevelésével, képzésével foglalkozó valamennyi intézmény, szociális csoportosulás és a család feladata. írásunkban azokkal a lehetőségekkel foglalkozunk, amelyek az ifjúságnak a társadalmi életre való felkészítése során nagyon fontosak, s a tudományos világnézet megalapozásában és fejlesztésében a családi nevelésben adottak. A világnézetet formáló számos tényező közül legjelentősebb szerepe a családnak van. Befolyásában közvetlenül érvényesülnek a neveléssel szemben támasztott társadalmi követelmények. A család életstílusában, társadalmi sikerességében, kiegyensúlyozottságában tükröződik a társadalom tudományos világnézetének szintje és minősége. A család érzelmi légköre, szemlélete, gondolkodásmódja, életstílusa, érdeklődési irányultsága, jelentős mértékben befolyásolja a gyermekek világnézetének alakulását. A világnézet érzelmi értékeinek formálásában döntő szerepe a családnak van. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a család sokat tehet a világnézet értelmi (tudati) alapjának létrehozásában (mint például a művelődéshez való viszony motivált kialakítása, a megismerésre való serkentés, célszerűségének tudatosítása) is. Napjainkban különösen időszerű feltenni a kérdést, vajon a család világnézetet megalapozó és formáló befolyását hogyan lehetne a szocialista társadalom elvárásainak megfelelően növelni? Tudniuk kell azt is, hogy gyermekük jövője szervesen összefügg a szocialista társadalom fejlődésével, annak mindenkori helyzetével. S mert a szülők legfőbb érdeke gyermekük boldogulásának előmozdítása, elvárható tőlük, hogy a visszahúzó erőként ható régi, túlhaladott nézetek, szokások, személyi kapcsolatok és együttműködési formák hatását mérsékelik, illetve kiiktatják hatásrendszerükből. A világnézetet formáló befolyások közül ki kell emelni azt a gazdag tapasztalati bázist, mely a családi nevelésben túlsúlyban van. E tapasztalatokat helytelen lenne mellőzni, azt azonban tudatosítania kellene minden szülőnek, hogy e tapasztalatok csak akkor tölthetik be szerepüket, ha az új nevelési feltételekhez rugalmasan alkalmazkodva használják fel őket gyermekük személyiségének formálásában. A világnézet kialakításának folyamatát jelentős mértékben befolyásolja az is, amikor a szülők túlbecsülik gyermekük adottságait és túlzott elvárásokat támasztanak vele szemben. Gyakran előfordul, hogy nevelőmunkájuk nincs összhangban ezekkel a követelményekkel. A túlzott szülői elvárások és a megvalósulásukra irányuló mindennapi nevelés, a gyermekükkel való érintkezés jellege eltér egymástól. Úgy is mondhatnánk, hogy a kitűzött cél túl merész, az elérését célzó nevelési eszközök pedig túlságosan igénytelenek, nincsenek összhangban a céllal. Ilyenkor a cél tisztázatlanságáról van szó, bár azt gyakran valamilyen konkrét hivatáshoz kötik. Megvalósításának feltételeit - mint például a gyermek adottságai, szorgalma, kitartása stb. - azonban nem veszik figyelembe. A család befolyása mindenekelőtt a gyermek alapszükségleteinek kielégítése során érvényesül, és a család érzelmi életével és kötelékeivel is szorosan összefügg. Ezért a gyermek érzelmi nevelésére is nagy gondot kell fordítani, érzelmi igényeinek a kielégítésére minden fejlődési szakaszban ügyelni kell. Az érzelmi igények kielé- gítetlensége a családban gyakran oda vezet, hogy a gyermek máshol keres részleges vagy teljes pótkielégülést és tesz szert érzelmi kapcsolatokra. A világnézet szempontjából rendkívül fontos, hogy az egyén milyen nézeteket vall a munkáról, s milyen a hozzá fűződő viszonya. A gyermek munkához való viszonyának kialakításában jelentős szerepe van a családnak. Ám tudatosítanunk kell, hogy a család ilyen irányú hatása objektív okoknál fogva beszűkült és e hatás jellegét tekintve is megváltozott. Termelői aktivitásuk már nem a családban, hanem azon kívül, a különböző munkahelyeken nyilvánul meg. E helyzetnek megfelelően a termelői gondolkodásmód - termelői tudat - sem elsősorban a családban fejeződik ki közvetlenül és konkrét formában, hanem azon kívül. A család napjainkban mint fogyasztói kisközösség működik. Ennek következtében a termelői gondolkodásmódot felváltja benne a fogyasztói tudat, mely érezteti hatását a gyermekek nevelésében is. A család életstílusa konkrét fogyasztói követelményeket támaszt a társadalommal szemben; ezek kielégítése előtérbe kerül s befolyásolja a szülők és a gyermekek kapcsolatát. A világnézetre nevelés szempontjából mindenekelőtt az a tény hat kedvezőtlenül, hogy a fogyasztói követelmények gyakran háttérbe szorítják a társadalmi érdekeket. A fogyasztói szemlélet káros hatása mérsékelhető például a szülőknek a politikai vagy a közélet terén kifejtett tevékenységével. A tudományos világnézet megalapozásában pótolhatatlan szerepe van az ismeretszerzésnek és az élettapasztalatoknak. E vonatkozásban is nagyon fontos tényezőnek számít a család. Semmivel sem helyettesíthető hátteret nyújt azoknak a tapasztalatoknak az értelmezéséhez és értékeléséhez, amelyeket a gyermek személyesen szerzett. Ezek értelmezését és értékelését meghatározza a szülök társadalmi helyzete és politikai szemlélete. Különösen fontosak azok a szokások, amelyek nélkülözhetetlenek a gyermek közösségi tevékenységének a kibontakozásához. A családi életben kialakult értékrendre támaszkodva a gyermekek átértékelik azokat a tapasztalatokat, amelyeket az iskolában vagy a művelődés egyéb formáinak keretében szereztek. A szülök élettapasztalata és a család értékrendszere szűrőként szolgál számukra a társadalomról alkotott nézeteik kialakításában. Gyermekeink tudatának formálásában - különösen a serdülő korban - fontos szerepük van az egyéni döntéseknek. A döntéshozatal során a gyermekek nagy tapasztalatokra tesznek szert, fokozódik önállóságuk és felelősségérzetük. A társadalmi szempontból értékes döntések kialakulását a szülők elősegíthetik vagy fékezhetik. Gyakori jelenség, hogy helytelenül ítélik meg gyermekük lehetőségeit és képességeit, s önállósulási törekvéseit figyelmen kívül hagyva, „segítő szándékkal“ igyekeznek őt befolyásolni vagy helyette dönteni. Ez az oka annak, hogy a fiatal céljai, vágyai sokszor nem találkoznak a szülők szándékaival. A gyermekkel szemben tanúsított bizalmatlanság számos konfliktus forrása. Sokan képtelenek változtatni nevelési stílusukon, nem tudatosítják, hogy gyermekük helyzete és szerepe a közösségi kapcsolatok terén fokozatosan változik. A serdülő fiatalok és a szülök közötti konfliktusok következtében a család egyre inkább elveszíti korábbi befolyását. N agy megértést és türelmet kíván a hatékony nevelés ebben a korban. Ennek hiányában a serdülő eltávolodik a családtól. Megváltozott érzelmi szükségleteit és az egyre erőteljesebben kibontakozó önérvényesülési törekvéseit baráti közösségekben, a „haverok“ között igyekszik kielégíteni. Világnézetének formálása is ezekben a sokszor nehezen ellenőrizhető és alig befolyásolható közösségekben történik. Emiatt a szocialista erkölcsi normákkal össze nem egyeztethető nézetek és magatartási formák alakulhatnak ki bennük. A kispolgári mentalitás, a túltengő individualizmus, a mérhetetlen harácsolási vágy - amelytől sok család nem mentes - az ilyen csoportokban elburjánzanak, s bár gyakran felszínesek, külső megjelenésükben látszólagos radikalizmusukkal és „célszerűségükkel“, esetenként önző, durvaságig fajuló követelő hangvételükkel vonzást gyakorolnak a serdülőkre és eltérítik őket a jelenségekhez és társadalmi problémákhoz való elvszerű‘viszonyulás kialakításától. Az elmondottakból következik, hogy e káros jelenség megelőzésében a kiegyensúlyozott, a gyermekek alapos ismeretén, megértésén és helyes irányításán alapuló családi nevelés nagyon sokat tehet. A családban folyó világnézet-formálásnak jelentős tényezője a szokásrendszer. Bizonyos viselkedésformák, melyeket a család életrendje, a tagjai között kialakult kapcsolatok és szerepek megkövetelnek a gyermektől, mindennapos gyakorlással szilárd szerkezetet alakítanak ki. Ez a struktúra meghatározó lehet a gyermek más emberekhez, közösségekhez, s a külső világhoz való viszonyának alakulásában. A szokások különösen fontosak a kisgyermekek világnézetének megalapozásában. Szilárdságuknál fogva olyan nézetnek foghatók fel, amelyek alapul szolgálnak minden új hatás, élmény, ismeret stb. befogadásához. A helyesen kialakított szokások a világnézet cselekvésekben megnyilvánuló feltételét, olykor eszközét jelentik. Irányuktól függően azonban gátolhatják is a világnézet konkrét kifejeződését. Arra kell törekedni, hogy már a legkisebb korban szokásszintre emeljük más emberek tiszteletét és a munka becsületét. A világnézet eredményes formálásának egyik legfontosabb feltétele a munkavégzés szokássá fejlesztése. A család életével, mindennapi munkájával, a felnőtt tagok példamutatásával, az örömmel és nem kínos kötelességből végzett sokirányú tevékenységgel alakíthatja ki a munkavégzés szokását, mely meghatározó lesz a gyermek iskolához és tanuláshoz való pozitív viszonyának és a folyamatos önművelés készségének a kialakításában. A gyermek nézeteinek formálása a családban megköveteli, hogy a szülök felkészüljenek e feladatra. Csak így tudják kedvezően befolyásolni a világnézet megalapozását. Felkészítésük nemcsak a pedagógiai propaganda feladata, be kell ebbe kapcsolódnia az iskolának is. A családi nevelés befolyásoló, kellő tapintattal és hozzáértéssel végzett munka nagyon eredményes lehet, feltéve, ha a szülők azt tapasztalják, hogy az iskola önállóságukat, a család pozitív hagyományait, szokás- és értékrendjét tiszteletben tartva igyekszik segíteni e bonyolult feladat korszerű megoldásában, s ha látják, hogy e segítségnyújtás nem formális. Hatékony támogatást nyújthatnának a szülőknek az őket foglalkoztató üzemek, vállalatok, szövetkezetek stb. is. Róluk azonban még nem mondható el, hogy mindent megtesznek a szülök ilyen irányú félkész 'tésében. Sok még az adósságuk e téren mind a szülőkkel, mind a társadalommal szemben. KULACS DEZSŐ SZOKÁSRENDSZER, VISELKEDÉSFORMA... A család szerepe az ifjúság értékrendjének, világnézetének formálásában ÚJ szú E E 1 olvasás jó ízét, örömét gyermekkorom mélyén, harmadikos-negyedikes elemista koromban és a nyári vakációk idején fedeztem fel. Előbb egy elől-hátul elrongyolt és tintaceruzával telefirkált könyv felett időztem el napokig, aztán más könyvek felett is, amelyeket rendre ott olvashattam a meggy- és birsalmafa árnyékában, ha már nem kellett semmiben sem segítenem a kertben, a ház körül. Mert akkor biz házőrző, hernyószedő, palántaöntöz- getö, szőlőt kacsozó-permetező nyápic lurkó voltam, akinek a munka is, a pihenés is jólesett. De mindenekelőtt a derű, a nevetés. Hogyisne, amikor abban az elrongyolt könyvben, „fodros szélű salátában" ilyeneket olvastam: ,,Ki a körmét szopja, rágja, nem való az iskolába. Sárgarépa, petrezselyem, a rossz gyermek veszedelem. Levendula levele, itt az étel, be veleI“ Szóval, volt min derülni-mosolyogni bőven, s a fentieknél okosabb gondolatok, érdekesebb dolgok is hatalmukba kerítettek. Például az a történet - rege - is, amely a lápokon és erdőkön át iramló csodaszarvasról szólt, vagy az a másik, amelyik épp a csillaglövésröl mondott el valami titokzatos, meseszerú és földöntúli dolgot. És Virgoncon, az öreg Csacsadér András szamárcsikóján is sokat nevettem, aki úgy pocsolyába röpítette az őt heccelő gyerekeket, hogy azok egyike-másika tán még ma is csupa sár, Virgonc meg azóta is ott i-á ha-ha-házik a Szúnyogos-tó partján. Az ilyen bohókás és furcsa történeteket aztán - időben és térben is jókorát ugorva - Petőfi János vitéze és Arany Toldija követte, a bennem ébredező pipiskedésekkel, hogy egyszer majd én is deli szép huszár leszek a falumbeli sok-sok Kukorica Jancsival, vagy netán a malomkövet hajigáló, roppant erejű Miklós, ha ugyan nem éppen a jóságos Bence. Mert, ne is mondjam, olvasás közben, a mese és a nyelv varázslatába-bódulatába belefeledkezve egyszerre akartam én lenni Jancsi is, lluska is, Toldi is - minden. De aztán, amint a szüleim kimentek a határba, ott maradtam mégis házőrzőnek, vízhordónak, seregélyriogatónak, amikor már ez a pimasz madársereg csapatostul lepte el a gémeskút fölé hajló eperfánkat, s a kertben pirosló, terméstől roskadozó meggyfáinkat. Hessegetni, görönggyel dobálni mit sem ért őket, mert ha fekete felhőként föl is rebbentek, föl is kerekedtek, egy-két szempillantás múlva már megint ott ricsajoztak az ágakon, akárcsak télidében a varjak. Hogy eredményesebb legyek, kénytelen voltam veszettül és istenigazában megpergetni a kereplőt, hogy olyan éktelen zajt csapjak, mint az akkor már háborús szeleket hozó s gyakran fel-feltünedező kétszárnyú gólyarepülők. Ilyen „háttérrel“ s ennyi mellékes feladattal pergettem a könyvek lapjait, utazgattam térben és időben a világban, Néma mesterek Az olvasás jó íze, öröme mindenfelé, amerre csak elvitt a képzeletem, vagy azé, aki az iskolából, könyvtárból kölcsönzött könyvet írta. Így vált szenvedélyemmé az olvasás, mivel csakhamar rájöttem, hogy az olvasás nemcsak szórakozás, hanem kellemes időtöltés és utazás is egyúttal, utazás vidékeken, országokon, földrészeken át, valóságban és a lélek belső tájain. így vált például egyik legszebb olvasmányélményemmé - és emberségben, barátságban, szerelemben is eligazítómmá - Saint-Exupéry műve, A kis herceg, aki a Szahara magányában vigasztalja a szerencsétlenül járt pilótát a barátságról és emberségről, rókáról, virágról, bárányról s az egymás iránti felelősségről szóló csodálatosan szép történetével. Meg azzal, hogy amit a szívével lát, szívével érez az ember, az a legszebb, legigazabb. D e az olvasás jó ízéről, öröméről szólva Benedek Elek és Móra Ferenc meséitől kezdve Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig és Fekete István Kete című müvéig, Solohov Csendes Donjáig, Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényéig legalább száz másikat is megemlíthetnék, Ivó Andrió A lőportorony című könyvét is például, amelyben oly sok szépet és megrendítöt mond el az író a gyermeki világról, a szerelem, a gyűlölet, a félelem, a messzeség, a jóság, az öröm és önmagunk keresésének, egyéniségünk föltárásának nagy-nagy élményeiről. Nem tudom, hány éves korában érett a gyermek arra, hogy önmaga és a világ sorsát is jobban megértse, de azt tudom, hogy olvasni kell, olvasni muszáj, mivel az olvasás az emberi műveltség felé vezető legbiztosabb út. Illetve a legbiztosabb utak egyike. Jó, ha mindenki végigjárja őket. Mert az utak - ha szívünkben-lelkünkben összeérnek, összefutnak - világunkat, ismereteinket, szemhatárunkat tágítják; emberekről, tájakról, a szülőföldről és önmagunkról tudósítanak. S ebbe az udvar, a kert, az árokpart fölfedezése éppúgy belefér, mint a falevelek susogása, a magasban krúgató darvak és a vadlibák kiáltásának meghallása, megkülönböztetése vagy az egyszer már elolvasott kedvesdrága könyvekről a por lefúvása. A falusi udvar csendjében vagy a városi tömbházak kórengetegében „egyetlen lobbanással“ így emelkedik levegőbe Kele, a meggyógyított szárnyú gólya is, hogy aztán pillanatok alatt süllyedni kezdjen „a fészek, a nádas, az öröm, a bánat" - mikor már múlik a nyár, s a tarlott mezők felett egy csapat gólya száll dél felé, dél felé... r E s igy tudja meg az ember azt is, hogy bár a könyv nem szandál, nem cipő: mégis általa lép előre a világ. Általa, mert a könyv olyan szellemi erő, amely korokon és tájakon át, a világ bármelyik pontján: mindig is segítette az emberek felvilágosodását, gondolkodását, fölemelkedését. Hogy sokat vagy keveset? - azt meg nem mondhatom. Dé egy valami biztos: könyvek s a bennük fölhalmozott szellemi kincsek nélkül átkozottul szegények, testi-lelki elesettek lennénk. Kis híján olyanok, mint az ősember, aki könyv helyett legfeljebb bunkót tudott a kezébe venni, ha vadászatra indult, ha meg akart és fönn akart maradni. A könyvek élni, gondolkodni és eligazodni tanítanak bennünket. Tájékozódni a világ dolgaiban. De segítenek bennünket abban is, hogy embertársakra leljünk, s hogy ne vacogjunk egyedül a romokon, vagy majdan - a világűr távoli csillagain. SZŰCS IMRE 1987. Vili.14.
