Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-14 / 32. szám

A -j a figyelem, amelyet a párt az ifjúságra és szerver\C. zetére fordított s fordít, nem véletlen vagy alkalomszerű, hanem törvényszerű: az ifjúság a lakosság jelentős részét képezi, s fontos szerepe van a népgazdaság, a tudomány, a kultúra és oktatásügy fejlesztésében. Az iránta megnyilvánuló érdeklődést és figyelmet az is növeli, hogy a fiatalok - koruknál fogva - az idősebb nemzedékekhez tartozóknál fokozottabban hajlamosak minden újnak a befogadására, kritikusan szemlélik mindazt, ami elavult, konzervatív, nem viselik el a rutinszerűséget, a bürokráciát, egy helyben topogást. Ma, amikor a párt fokozza erőfeszítéseit az intenzifi- kálás stratégiai irányvonalának a társadalmi gyakorlatba való következetes átültetése, az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítása céljából, még sürgetőbb az a követelmény, hogy az eddiginél jobban hasznosítsuk a fiatalok műveltségi és képzettségi potenciálját, az újra való fogékonyságukat, s a korszerű ismeretek alkalmazására irányuló vágyukat.

Ennek a kérdésnek a fontosságát külön hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresszusa, amikor a politikai beszámolóban Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára kiemelte annak szükségességét, hogy továbbra is nagy figyelmet szenteljünk az ifjú nemzedék felkészítésének, valamint ismeretei, tehetsége és lendülete teljesebb felhasználásának.

A fiatalok aktivitása és alkotó erejének hasznosítása ma társadalmunk dinamikus fejlesztésének egyik jelentős forrása. Hiszen a 14 és 30 év köztiek számaránya a munkaképes lakosságon belül a harminc százalékot is meghaladja. Ez

ifjúságon kívül állókról. Bizonyára gyorsan rájönnének, mi okozza azt, hogy a fiatalok egy része könnyen veszi az életet, közömbös értékei iránt, nem becsüli a munkát - sem a fizikait, sem a szellemit -, az embereket, beleértve saját szüleit is, hajlamos az alkoholizmusra, kábítószerélvezetre, erőszakra és vandalizmusra. Már régóta tudjuk, hogy az embert a környezete alakítja, a család, az iskola, a pedagógusok, valamint a munkatársi közösség. Tehát alaposan szemügyre kell vennünk a környezetet. Ha megtesszük, feltűnik ellentmondásossága, amelyet a felnőttek nem mindig példamutató viselkedése, az erkölcsi normáknak az iskolákban, dolgozókollektívákban tapasztalható fellazulása, a fegyelmezetlenség, a családok szétszakítottsága, a szavak és tettek közötti összhang hiánya, a fölényesség, a fiatalok kezdeményezésének fékezése, ötleteinek figyelmen kívül hagyása okoz. Ráadásul ■számolnunk kell a reakciós erők állandóan érezhető nyomásával is, beleértve a klerikális erőket, amelyek a legkülönbözőbb módszerekkel igyekeznek az ifjúságunk tudatába álértékeket csempészni, illúziókkal s kétes példaképekkel félrevezetni és szembeállítani öt a szocializmussal, vagyis tulajdonképpen saját érdekeivel. Nem marad más hátra számunkra, mint megváltoztatni a környezetet: szervezési, nevelési és gazdasági eszközökkel felszámolni a visszásságokat, amelyek negatívan hatnak a szocializmust építők új nemzedékének formálására irányuló törekvéseink eredményességére. Ez a legjobb megelőzése mindazoknak a betegségeknek, amelyek az ifjúságra leselkednek.

Eközben rendkívül fontos - és mind ez ideig nem értékelik

A FIATALOK NEVELÉSÉNEK

csaknem egyharmad! Mégpedig olyan harmad, amelynek jelentős része szerzett középfokú - általános vagy szakközépiskolai -, illetve felsőfokú képesítést, vagyis általános műveltségi és szakképzettségi szintje magas. Ez olyan tökét jelent, amely társadalmi szempontból már ma hatalmas értékeket eredményezhet. Eredményez is, bár azt is meg kell mondani, nem a várt mértékben, s ez utóbbi nem csupán az ifjúság hibája.

A fiatalsággal kapcsolatban gyakran felteszik azt a kérdést, milyen is valójában. Az egyoldalú megállapítások - ilyen vagy olyan, jó, rossz, közömbös vagy kezdeményező - nem vezetnek semmire. Sem ezt, sem azt nem állíthatjuk róla. Az ifjúság élő szervezet, százezrek alkotják egyéni életútjukkal és -tapasztalataikkal, amelyeket a társadalmi élet különböző területein gyűjtöttek. A történelem minden nemzedéket új feladatok és problémák elé állít, s az utóbbiak mindenekelőtt az előző generációk tevékenységétől függenek. Ebben rejlik az élet folyamatosságának s a társadalmi reprodukciónak - mind biológiai, mind szociális értelemben véve - a lényege. Vagyis a mai fiatalság problémáit mindenekelőtt a jövő szempontjából kell nézni. A jövő sok tekintetben olyan lesz, amilyennek az ifjúság ma látja. Sok szempontból, de nem mindenben, mivel nem egyedül a semmiből fogja megteremteni, hanem az idősebbekkel együtt, abból amit az előző nemzedékek létrehoztak. Ezért senkinek sem lehet közömbös, mit tanult az idősebbektől, és mit visz át a jövőbe.

M

ikor Lenin a forradalmi hagyományok átadásának fokozatosságáról beszélt, hangsúlyozta, hogy a fiataloknak másképp, más úton, más formában és más körülmények között kell eljutniuk a szocializmushoz, mint apáiknak. Ez többek között az ifjúság támogatását és aktív, önálló munkára való ösztönzésének szükségességét is jelenti. Ha el tudjuk érni, hogy az idősebb nemzedéktől a legjobbat vegye át, amit az a szocializmus fejlesztésére, tökéletesítésére létrehozott, akkor átveszi a forradalmi stafétát is, és hazánkban a szocializmust új, magasabb minőségi szintre emeli. S ma éppen ez a cél, erre irányul a párt sürgető felhívása: az ifjú nemzedékhez való viszonyunk az országunk jövőjéhez való viszony. Persze nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a jövő nem magától, hanem mindennapos, nem ritkán nagyon kemény, becsületes munka árán lesz olyanná, amilyennek szeretnénk. S minél inkább kiveszi belőle részét a fiatalság, annál jobban fogja becsülni eredményeit és védeni a szocializmus vívmányait.

Ajánlatos - sót elkerülhetetlen, hogy ebből az úgymond általános formulából konzekvens következetetéseket vonjunk le a fiatalok körében végzett munkára vonatkozóan. A sok jó eredmény ellenére, amely az átgondoltságnak és a problémák megoldása szorgalmazásának köszönhetően született, találkozunk olyan hozzáállással, munkamódszerekkel és -formákkal is, amelyek nem felelnek meg napjaink követelményeinek, s formalizmushoz, felszínességhez vezetnek.

Nem panaszkodhatunk, hogy nincs elég bizottság és tanácskozás, amely az ifjúságot érintő kérdésekkel foglalkozik. Van elég mind az állami, mind pedig a társadalmi szervek és szervezetek minden szintjén. Munkájuk eredménye azonban nem mindig kielégítő, elsősorban azért, mert a problémákat, kérdéseket gyakran általánosságban vetik fel, nincsenek tekintettel arra a környezetre, amelyben a fiatalok élnek, dolgoznak, pihennek, és nem nagyon igyekszenek hasznosítani azokat a jó határozatokat, ötleteket, amelyek az említett üléseken születnek, illetve felvetődnek, átültetni a gyakorlatba.

Az ifjúság körében végzett hatékony munka feltétele, hogy alaposan ismerjük az egész fiatalság, valamint a különböző csoportok és egyének ilyen vagy olyan viselkedésének okait. A pártszervek és -szervezetek nem kevés tapasztalatot szereztek e téren. A baj az, hogy megmaradtak a helyzet konstatálásánál, és legfeljebb általánosságokban mozgó SZÚ tanácsokat adnak, amelyek a nehézségeket nem oldják meg. A fiatalok egyes csoportjaiban tapasztalható negatív jelenségeket elítélik ugyan, de ritkán teszik fel a kérdést, mi okozza őket. Ha feltennék, bizonyára arra a megállapításra jutnának, hogy sok tényező együttes hatásáról van szó, mégpedig az

eléggé - a párttisztségviselöknek az* ifjúsággal való mindennapos, közvetlen, élp kapcsolata: az iskolában, munkahelyeken s az üdülés, pihenés idején is. Nem a gyűlések, találkozók, a monológ a leghatékonyabb módszer az ifjúságnak a párt politikája számára való megnyerésére, társadalmunk szocialista átalakításába való aktív bekapcsolására, hanem a dialóqus: a nyílt beszélgetés mindarról, ami a fiatalokat érdekli.

T

úlnyomó többségük igyekszik kinyomozni az igazságot, megtalálni az itthon és a világban történtek okait. E keresés közben nemegyszer állnak értetlenül egyes jelenségek előtt, és tesznek fel kérdéseket. Ilyenkor az a legrosz- szabb, ha nem kapnak rájuk választ, vagy letorkolják őket. Ez a fiatalok iránti bizalmatlanságunkról tanúskodik vagy felkészületlenségünkről. Egyiknek is, másiknak is meg kell szűnnie. A fiatalokhoz bizalommal kell közeledni, türelmesen meghallgatni a legkellemetlenebb kérdéseket is, és tárgyilagos, érvekkel alátámasztott, igaz - tehát meggyőző - választ kell rájuk adnunk.

A fiatalság nevelésében fontos szerepe van a jó példának. Minden példának a hatékonysága - tehát a negatívé is - attól függ, milyen talajra talál, és az egyének milyen esetleges szükségletét elégíti ki. Az ifjúságnak és szocialista jövőjének érdekében érthetően a lehető legtöbb jó példára van szükség, a munkahelyeken, iskolákban, de a jó könyv, zene, film- vagy képzőművészeti alkotás is ilyeneket közvetít, s mérhetetlen szerepe van a fiatalok értelmi nevelésében, ízlésük, viselkedésük alakításában: előmozdítják a lelkiismeretességet, fegyelmezettséget, a vulgárisnak, az erőszaknak és a vandalizmusnak a megvetését.

Ha a fiatalságról általában beszélünk, ki kell emelnünk az ifjúsági szervezettel végzett munka fontosságát és - főleg - bonyolultságát, továbbá azt, hogy tulajdonképpen e szervezet társadalmi feladatának a meg nem értése volna, ha akár csak magunkban is azon az állásponton volnánk, hogy az Ifjú generációról való gondoskodás kizárólag ennek a szervezetnek a feladata, s a fiatalság nevelésével, munkájával és tájékozódásával kapcsolatos hiányosságok, egyedül ennek a számlájára írandók. Sajnos, ehhez hasonló téves nézetekkel találkozhatunk még.

Nem vitás, hogy az ifjúsági szervezet jelentős szerepet játszik - a politikai nevelés, szervező- és kulturális munkája révén - az új nemzedék nevelésében. Elmondhatjuk, hogy mindenütt ott volt, ahol a társadalomnak szüksége volt rá. Tagjaink kezdeményezései elősegítették pártunk irányvonalának a megvalósítását. Az ifjúsági szervezet felismerte fejlődésünknek a tudományt és technikát illető kulcskérdéseit, és lelkesen fogott a feladatok megvalósításához. A robotizálás fölötti védnöksége és az elektronizálásban való részvétele a fiatalok magas minőségi szintű kezdeményezésének első eredményei. Vagy említsük meg az ifjú ipari formatervezők, programozók, a mezőgazdaságban dolgozó mechanizátorok feladatmegoldó munkacsoportjait, a környezet védelmére és alakítására irányuló kezdeményezéseket, az Emlékezet nevű nemzetközi stafétában való részvételt, amelyek arról tanúskodnak, hogy a SZISZ pártunk vezetésével a helyes irányban halad. Persze hiba volna, ha csupán a sikereket sorolnánk, s nem látnánk a tevékenységében mutatkozó egész sor problémát és fogyatékosságot. Ezekről teljes nyíltsággal és kritikusan szóltak a szervezet évzáró, továbbá járási és kerületi konferenciáin is.

S

ok SZISZ-szervezet tevékenységének gyengéje, hogy a megkezdett munkát csak félig végzi el, nem fejezi be. Emiatt kihasználatlanul marad a kezdeményezőkészség, s a végső eredmény minimális lesz. Ahelyett, hogy vonzó tevékenységgel növelnék a szervezeten kívüli fiatalokra való hatást, magukba zárkóznak. Ebben nem kis része van az ifjúsági szövetség irányító szerveinek, az alapszervezeti bizottságtól kezdve a járási, kerületi bizottságon át a SZISZ KB-ig. Munkastílusuk és -módszereik gyakran nélkülözik a találékonyságot. A fiatalokkal való mindennapos, élő kapcsolat, nézeteik, álláspontjuk és problémáik megismerése' s a hatáskörükbe esőknek a megoldása stb helyett sokat adminisztrálnak „biztosítanak“, papírokat „dolgoznak fel“,

kimutatásokat s különböző egyéb anyagokat készítenek saját használatukra és mások - párt- és közigazgatási szervek, valamint társadalmi szervezetek - számára. Kedvezően értékelhető, hogy ezek a SZISZ-szervek kezdenek rájönni hibáikra és keresni a javítás útjait. Ez nem könnyű feladat, mert az alkotó munkát még gyakran helyettesítik külsőségekben gazdag rendezvények szervezésével, amelyeken aztán esetenként alig páran vesznek részt, s gyakran ugyanazok. Hasonlóan, mint más tömegszervezetekben, a SZISZ-ben is egyre nagyobb mértékben tapasztalható az a kóros jelenség, hogy a választott szervet apparátussal vagy vezetőivel helyettesítik. Ez is mutatja, hogy elengedhetetlen a belső demokrácia és az önállóság növelése, hogy a SZISZ-munkára olyan aktív és tehetséges fiatalokat kell keresni, akikre lehet felelősségteljes feladatokat bízni, akik tekintélyt élveznek társaik körében, s képesek a változó körülményekre való gyors reagálásra. Az ifjúság körében ilyen emberek mindig is voltak, s egész biztosan vannak ma is, csak meg kell őket találni, s meg kell nyerni őket a szervezeti tevékenységre. E tekintetben a párt- szervezeteknek is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az alapszervezetekre, s főleg konkrét segítséget nyújtaniuk.

Lényegében minden pártszerv mellett működik az ifjúsági munkával foglalkozó bizottság, munkaeredményeik azonban nagyon különbözőek. E bizottságoknak számba kell venniük a fiatalok problémáit, s keresniük megoldásuk módját. A pártszerveknek nagyobb kezdeményezőkészséget kell tőlük követelniük, s a SZISZ-életével és általában az ifjúság életének konkrét kérdéseivel és problémáival összefüggő feladatot kell számukra kijelölniük. Az SZSZK Nemzeti Frontjának Elnöksége 1987. június 26-án tartott ülésén többek között a SZISZ és a Nemzeti Front szervezetei közti együttműködés bővítését illető javaslatokat is megvitatott. Hangsúlyozta: feltétlenül szükséges, hogy a Nemzeti Frontba tömörült szervezetek és szerveik kritikusan elemezzék tevékenységüket, s hatékony intézkedéseket tegyenek a Szocialista Ifjúsági Szövetség kongresszusai által kitűzött feladatok teljesítésére. Nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a járási konferenciákat sem: sok olyan észrevétel és ötlet hangzott el rajtuk, amely nemcsak elgondolkodásra késztet, hanem arra is, hogy hathatós segítséget nyújtsanak megvalósításához.

A SZISZ tekintélyének alakulására és így a szervezeten kívüli fiatalokra gyakorolt hatására nagy befolyással van az idősebb kommunistáknak és más régi párttagoknak a személyes példamutatása. A kommunisták által a munkában, viselkedésben, az erkölcsök, valamint szak- és általános ismeretek terén, tisztességben, nyíltságban, fegyelmezettségben mutatott példa pótolhatatlan az új nemzedék nevelésében. A fiatalok jellemét ugyanis éppen a rossz példa rontja, azoké, akik visszaélnek helyzetükkel, tisztségükkel, s anyagi előnyök szerzésére vagy egyéb személyes célok érdekében használják fel. Az ifjúság körében végzett vizsgálatok ezekre a jelenségekre teljes nyíltsággal mutatnak rá. A pártbizottságoknak nagy felelősségtudattal kell értékelniük, a példamutatást, és nagyobb felelősségérzettel végezniük a SZISZ-tisztségviselők kiválasztását. Külön el kell gondolkodniuk a középfokú szakmunkásképző intézetekben és diákotthonaikban felmerülő problémákon s azon, miért éppen a munkásszakmákra készülő fiatalok körében nő a többi csoportban tapasztalaténál nagyobb mértékben a negativ jelenségek aránya. Milyen ott a helyzet, a nevelői vagy szakgyakorlat-vezetői testület, mit tesz az iskola érdekében az illetékes reszort, hogyan dolgozik a pártszervezet? Ez egész problémacsomag, de megoldását el kell kezdenünk: a munkásosztálynak - amelynek előbb vagy utóbb kezébe kerül a gyorsítás és társadalmi átalakulás stratégiájának a megvalósítása - az újabb változásáról van szó.

P

ártunk soraiba minden hónapban többszáz fiatal lép Jelenleg a SZISZ-ben 10 százalékon felül van azoknak az aránya, akik tagjai a CSKP-nak vagy párttagjelöltek. Ez ugyan nem sok, ám nem is kevés. De sajnos kicsi a befolyásuk. Ennek gyakori oka a tagjelöltek közé történő felvételkor vagy a pártba való belépéskor a szervezet által kijelölt pártfeladat formális volta. A pártszervezetek rendszerint megelégednek azzal, hogy a tagjelöltnek a SZISZ-ben való aktív tevékenységet adják feladatul. Az ilyen aktivitásból nemegyszer csupán a gyűléseken és az ifjúsági szervezet némely redezvényein való részvétel marad, ez is csak a jobbik esetben, mert sok fiatal párttag és tagjelölt viszonylag gyorsan - általában nösüléskor vagy férjhezmenéskor - megszakít minden kapcsolatot a SZISZ-szel.

Az ifjúsági szervezet járási konferenciáin nem kevés kritikus észrevétel hangzott el a pártalapszervezet címére, főleg a falusiakéra, hogy nem fordítanak figyelmet a helyi SZISZ- szervezetre, nem segítik munkájában, s nem támaszkodnak rá: például nem kérik ki véleményét tagjelöltfelvételkor. Ez nem vall az illető pártszervezetek és -bizottságok jó munkájára. Az ifjúsággal és szervezetével kapcsolatos kérdések a pártalapszervezet szemszögéből nézve nem lehetnek fontosság tekintetében az utolsó helyek valamelyikén.

Ha tehát segíteni akarunk a fiataloknak és a SZISZ-nek azoknak a nehézségeknek a legyőzésében, amelyekkel nem bírnak, mindenekelőtt a pártszervezetek tisztséget viselő vagy nem viselő tagjainak kell példát mutatniuk.

A CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa után sok járási pártbizottság értékelte át az alapszervezetek tevékenységét az ifjúság körében végzett munkát illetően. A plénumok elé olyan anyagok kerültek, amelyek részletes elemzések alapján átfogóbb és főleg reálisabb s igazabb képet adtak a választott szerveknek az ifjúság jelenlegi problémáiról. Ezekből, továbbá a vitákból - amelyek kiegészítették az életről összeálló mozaikot -, valamint az egyes pártós SZISZ-szervezetek gyakorlati tevékenysége során mutatott példákból és felmerült elképzelésekből kiindulva a járási pártbizottságok nemcsak jövőbeli tevékenységük irányelveit határozták meg, hanem konkrét politikai és szervezési intézkedéseket is tettek megvalósításuk céljából.

A meggyőződés, az elvtársi figyelem és főleg gyakorlati segítség maximuma - így lehetne összefoglalni a SZISZ- szervezetek pártirányításával kapcsolatos követelményeket.

Az ifjúság nevelése, felkészítése a párt fő feladatai közé tartozik a társadalmi tevékenység minden területén. A pártszerveknek és -szervezeteknek munkájukat a gazdaságunkkal összefüggő és szociális politikánkból eredő feladatok minden bonyolultsága és igényessége ellenére úgy kell végezniük, hogy a gyermekekre és fiatalokra állandó figyelmet fordítsanak.

JURAJ PURGAT, az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztályának vezetóhelyettese