Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-14 / 32. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! N incsenek sokan. Szlovákiában mindössze tizenötezren, mintegy háromszáz alapszervezetben. De ennek a többihez képest törpeszámba menő társadalmi szervezeteknek tekintélye van. S a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség ezt a tekintélyt nem kapta ajándékba. Évtizedes munkájával és főleg a munka, a természet iránti bennsőséges viszonyával vívta ki. Tavaly például nem kevesebb mint nyolcezer különféle rendezvénynek volt a szervezője, gazdája. Szemináriumok, aktívaértekezletek, filmbemutatók, képzőművészeti és irodalmi pályázatok, ismeretterjesztő akciók, kiváltképp az ifjúság körében, kiállítások és természetesen közvetlenül a terepen végzett közhasznú munka - csak 1986-ban ingyenesen ledolgozott 150 ezer óra - csendült össze a szervezet jelszavával: Ismerd meg és óvd! Mindennek értéke, közös érdeket szolgáló hozama van hatványozottan olyan időkben, amikor mind jobban tudatosítjuk - a természet további „lerongyolódásának“ megakadályozása nem valamiféle jámbor óhaj, hanem szigorú követelmény, amelyhez mindenképpen igazodnunk kell, ha nem akarjuk azt, hogy visszafordíthatatlanná váljon környezetünk elszennyeződésének megálljt parancsoló folyamata. Az állami természetvédelem mellett ezt a társadalmi munkát olyan emberek vállalják, akiknek lelkesedése másokra is felvillanyozó- an, mozgósítóan hat. Ez elsősorban a szervezet törzsgárdájára vonatkozik, amelynek tagjai már megszokták, hogy figyelmeztetéseikben, javaslataikban, bírálatukban sokan - köztük gazdasági vezetők és nemzeti bizottsági tisztségviselők is - okvetetlenkedést, felesleges kardoskodást, a problémák eltúl- zását látják. A szövetség törzsgárdája erre sem inog meg. Végzi szorgosan vállalt tennivalóját, megteszi azt, amit megtehet, a látszólag apró-cseprő lépéseket, intézkedéseket, amelyek összességükben sokat jelentenek. Viszont tény az, hogy a nehézségekbe, az akadályokba, a szenvtelen közömbösségbe, sőt nemegyszer a felelőtlenségbe ütközve a kevésbé tapasztalt tagok egy része egyszerűen elveszti a kedvét, megcsappan a buzgalma s feladja a kilátástalannak vélt harcot. Ez a magyarázata annak, hogy a szervezet tagsága nem kis mértékben folyamatosan felcserélődik. Újak jönnek, de ugyanannyian távoznak is. Mert ismeretterjesztő munkásságuk eredményeit ugyan értékelték, de a természet gyakorlati védelmében távolról sem minden alakult elképzeléseik szerint s ezzel kapcsolatban kissé naiv szemléletük hajója zátonyra futott. Megértést, támogatást vártak - joggal - s ebben nem mindig volt részük, esetenként pedig még le is hurrogták őket. Ez ugyan ellentmond pártunk és államunk vezetése természetvédelmi politikájának, csakhogy tény, hogy ezzel még sokhelyütt nem tart s minden vonatkozásban nem is tarthat lépést az ökológiai szemléletváltás. Ez egyrészt ugyanis időt igénylő folyamat, másrészt pedig sikerre csak egy ilyen szemlélet- váltásra az eddiginél hatásosabban késztető mechanizmus vezethet. Egyébként ezt a kérdést feszegette nemrég Emil Mazúr, a Szlovák Tudományos Akadémia Geográfiai Intézetének igazgatója is, aki hosszú évek óta a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség elnöke.-A környezetvédelem korunk világában létkérdés lett - mondotta. - Az emberiség történetében korábban ilyen formában nem vetődött föl. S e globális veszély ellen nem harcolunk az irányító mechanizmusok olyan megfelelő struktúrájával, amely lehetővé tenné a probléma megoldását. Ezért ütközik a természetvédelmi mozgalom akadályokba s eredményeink is ezért nem felelnek meg a ráfordított igyekezetnek. A természet- és általában a környezetvédelemről való gondoskodás szétforgácsolódik több tárca és intézmény között. Mindenki tesz valamit, de ez összességében nem eléggé hatásos. Meggyőződésem szerint tárcafölötti szervet kellene létrehozni irányító és döntéshozatali jogkörrel, amely össztársadalmi szemszögből gondoskodna a természet és a környezet védelméről, hogy mindannyian egészséges, kedvező feltételek között harmonikusan fejlődhessünk. Mert amíg továbbra is reszortszellemben, rövidlátóan és nem mindig hozzáértően foglalkozunk ezekkel a problémákkal egy összehangolatlan mechanizmusban, addig nehézségek adódnak a természetvédelemben is. S az önkéntes természet- védelem is jóval jobb körülmények között fejthetné ki értékes munkásságát, ha az állami természetvédelemnek létezne egy ilyen tárcafölötti szerve. Úgy hisszük, megfontolást érdemlő elgondolás ez. Mindenképpen kiindulópontja lehet annak, hogy nyíltabban, őszintébben beszéljünk az e tekintetben még megoldatlan problémákról, amelyeknek eredményesebb és - tegyük hozzá - átfogóbb rendezésétől függ az önkéntes természetvédők tevékenységének biztatóbb társadalmi felkarolása mellett ezen a felette fontos területen általában a határozottabb előrelépés. GÁLY IVÁN A természetvédelem is szemléletváltást követel ’S 1 'Hi > 5 Ui O c '■? 8 C ’C «o
