Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-07 / 31. szám
Vasárnap 1987. augusztus 9. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.23, nyugszik 20.01 Közép-Szlovákia: 05.30, nyugszik 20.08 Nyugat-Szlovákia: 05.36, nyugszik 20.14 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 20.31, nyugszik 04 45 Közép-Szlovákia: 20.38, nyugszik 04.52 Nyugat- Szlovákia: 05.36, nyugszik 20.14 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMÓD - tlUBOMÍRA nevű kedves olvasóinkat • 1922-ben született Philip Arthur LARKIN angol költő (t 1985). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A FALU ÉRDEKE ÍGY KÍVÁNJA Kopasz Csilla írása „SZERVEZÉS KÉRDÉSE AZ EGÉSZ...“ Szénási György cikke AHOL A KOMBÁJN ZSÁKOKBA GYŰJTI A TERMÉST Kádek Gábor riportja KÉTEZERKÉTSZÁZ KILOMÉTER BULGÁRIÁN ÁT Péterfi Szonya riportsorozatának harmadik része KIRÁNDULÁS A TÖRTÉNELEMBE Somogyi Mátyás cikke A PIHENÉSHEZ NYUGALOM IS KELL Deák Teréz írása EGY SZERKESZTŐSÉGI SOFŐR ÉLMÉNYEIBŐL Részlet Jozef PuSkás Kert című regényéből Júliusban bonyolították le Banská Bystricában a Nemzetvédelmi Minisztérium reszortjában munkásszakmákat elsajátító fiatalok olimpiászát. A reszort 16 szervezetéből összesen 266 fiatal versenyzett. A fenti képen: Stanislav Podkonicky, Jozef Marat és Duéan Tomka a fiatalok versenymunkáit értékeli. A lenti képen: Marek Makara, Zbyhek Dvorácek és Rudolf Dvoráőek, a verseny résztvevői láthatók. (Peter Lenhart felvételei - ŐSTK) A Csehszlovák Tudományos Akadémia Prága-Uhrinevési gazdasági Állatok Élettanával és Genetikájával Foglalkozó Intézete a prágai felhíváshoz csatlakozva kötelezettségvállalást tett a pénzeszközök megtakarítására. A megtakarítást új laboratóriumi berendezések felszerelésével érik el. A laboratóriumban a kérődzők ellátásával kapcsolatos kutatások folynak, ennek célja, hogy jobban kihasználják a takarmányban lévő tápértékét, megismerjék és megelőzzék a szarvasmarhák egyes betegségeit. A felvételen Jan Kopeőny mérnök a gyomor mikroorganizmusaiból kiválasztott cellulózt vizsgálja. (Ján Vrabec felvétele - ÖTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Összefoglalva: az ember töltsön be bármilyen funkciót, de ha elveszíti azt a képességét, hogy meg tudja hallgatni az emberek igényeit, fájdalmaikat, és ha nem érti meg, hogyan élnek, az az ember nem oda való, le kell váltani. Ilyenekre nincs szükségünk! Éppen erről beszéltem a plénumon is. Ez a hozzáállás egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tisztelnénk a kádereket. Hiszen kádereinket, értelmiségünket és a rátermett embereket gondoskodással kell körülvennünk. Ha a társadalmat vasalóval kezdjük kisimítani, nem maradnak meg sem a tehetséges emberek, sem a becsületes dolgozók. Ez nem szocializmus és nem szociális igazságosság, hanem egyenlösdi és demagógia. Mellesleg, a szociális demagógok behatoltak néhány újság és folyóirat szerkesztőségébe is. Nagyon rosszul támadják a kádereket. Fel kell azonban fogni, hogy a káderekre nehezedik az átalakítás hatalmas súlya. De itt is emberek vannak, akik járásaikból és kolhozaikból örökölhető családi vagyont csináltak. Ezeket le kell lepleznünk. Általában a káderekkel szemben azonban nem szabad megengedni a tiszteletlenséget. Vezető posztokon egyben nem állhatnak érzéketlen, figyelmetlen emberek, akik nem tudnak a nép szükségleteiről, nem törődnek velük és nem foglalkoznak velük teljes szivükből. Erről szó volt a KB júniusi ülésén és kérem önöket, hogy mindezzel vértezzék fel magukat és eszerint cselekedjenek. Cselekedjenek úgy, hogy mindazok, akik gondoskodnak az emberről, még a legegyszerűbb dolgokról is, a legeldugottabb sarokban vagy a központban, sajtónk hőseivé váljanak. És „hősök“ azok lehetnek, akiket semmi sem tör meg. A politikai bizottság nemrég magtartott ülésén szó volt arról, hogy az utóbbi két, talán három év alatt számos határozatot hagytunk jóvá azzal összefüggésben, hogy kielégítsük az emberek igényeit a kiskertek, hétvégi házak, építőanyagok, javító-szolgáltatások stb. iránt, miközben kimondtuk: tekintet nélkül arra, milyen alapanyag-igényeik lesznek építési szervezeteinknek, ezeket az anyagokat a nép számára biztosítani kell, piacra kell őket bocsátani. Megkezdtük ezeknek a határozatoknak az ellenőrzését és megállapítottuk, hogy az egyik központi hivatal a másik után rendszeresen meghiúsította őket. Ekkor úgy döntöttünk, hogy ha még egyszer találkozunk ilyesmivel, vagy ha valaki meghiúsítja ezeket a határozatokat, a bűnösöket leváltjuk tisztségükből és ezt nyíltan, az egész ország előtt fogjuk tenni. Mihail Gorbacsovnak az SZKP Központi Bizottságán rendezett találkozón elhangzott beszédéből A mikor a bratislavai Staving vállalat, majd kettes számú üzemének igazgatóságán Barmos Ferénc felöl érdeklődöm, nyomban kitalálják, milyen ügyben keresem. Nem csoda! Még egy ilyen nagy vállalatnál sem túl gyakori az olyan dolgozó, akinek a munkáját állami kitüntetéssel ismerték el. Nos, Barmos Ferenc, az említett üzem hármas telepe hegesztő- és csőszerelőbrigádjának vezetője az idén, május elseje alkalmából - amikor megkapta a „A Kiváló Munkáért“ állami kitüntetésért - ilyen, nem mindennapi elismerésben részesült. S valóban emiatt szeretném megismerni. Megtudni, milyen ember az, aki az érsekújvári (Nővé Zámky) járás Besenyő (Beseöov) községéből immár három évtizede azért utazik a szlovák fővárosba és az ország legkülönbözőbb tájaira, hogy ott hő- és gázvezetékeket építsen, aki eközben munkájával, szekértelmével elismerést vívott ki mind közvetlen munkatársai, mind felettesei körében. A telepről Bratislava Karlova Ves-i lakótelepére irányítanak. Barmos Ferenc és brigádja - amely arról ismert, hogy szinte mindig első osztályú munkát végez - ott épít új hövezetékeket egy további lakónegyed felé. Az építkezést nem nehéz megtalálni. Az elnéptelenedett városrész csöndjét csak a méretét és a hőséget meghazudtoló fürgeséggel dolgozó kotrógép motorjának zaja zavarja. A gép mögötti árokban napbarnított arcú munkások szorgoskodnak. Vajon melyikük lehet Barmos Ferenc?-Őt a domb tetején kiásott gödörben találja meg - igazítanak útba, majd hozzá teszik. - Biztosan megismeri, mert csak az ö hangjától viszhangzik a környék! A dombtető mély árkában öthat ember próbál a helyére illeszteni egy több méter hosszú, leginkább a görög omega betűre emlékeztető, vagy negyven centiméter átmérőjű kiegyenlítő csőidomot. A vaskolosszussal küszködök legfeljebb huszonévesek lehetnek. Egy kivételével. Aki mint tanító a diákjait, úgy irányítja a többieket a munkában. Közben buzdít, nyugtat és dicsér. Mindenre kiterjed a figyelme. Amikor megtudja, hogy vele szeretnék beszélni, türelemre int, s jelzi, a munka nem várhat. Aztán kisvártatva olyan fürgén mászik ki a gödörből, mint egy artista. Kezet nyújt, bemutatkozik és kérdőn néz rám, mit óhajtok?- Rólam írni? Ugyan... - próbál szerényen visszautasítani, de aztán mégiscsak kötélnek áll. Feletteseitől tudom, a munkában is ilyen. Sohasem kifogásokat, mindig a megoldást keresi. Jobb híján az öltözőként, mosdóhelyiségként raktárként és műhelyként is szolgáló lakókocsiba invitál. De amíg odaérünk, utasításokat ad, átveszi a gépkocsin érkező várva várt csósze- relvényeket és gázpalackokat, még intézkedik, hogy néhány- perces távollétében, is rendjén menjen a munka.- Piszkos és nehéz munka a miénk - fordul hozzám végül, de választ nem várva folytatja. -Ráadásul számtalan kisebb- nagyobb akadály, mint az örökös anyaghiány nehezíti a dolgunkat. En mégsem cseréltem másra. Mert ezzel a munkával értem el minden célom, amelyet magam elé tűztem az életben. Pedig honnan indultam...?! Nem szégyellem, valamikor alkalmi munkából éltem. Dolgoztam a Suranyi cukorgyárban is... De miután családot alapítottam, és házépítésbe kezdtem, kellett a pénz. Évekig do>goztam Szlo- vákia-szerte, majd Csehországban. Aztán megbetegedett a feleségem, közelebb kellett kenyérkeresés után néznem, meg nőttek a gyerekek is, nem nélkülözhették állandóan az apjukat... - Barmos Ferenc itt egy pillanatra elhallgat és nem titkolt büszkeséggel kezd három fiáról beszélni. - Mind a hárman egyetemet végeztek, doktori címet szereztek. Az egyik körzeti fogorvos, a másik gyógyszerész, a harmadik meg jogász, és országszerte ismert válogatott futballista is volt évekig. Már csak miattuk is megérte a sok munka! Meg aztán az az érzés is kellemesen melengeti az ember szívét - mit tagadjam hogy látja, megbecsülik munkájáért. Talán azért, mert nekem ván egy jól bevált mércém: mindig úgy igyekszem dolgozni, mintha a saját részemre tennék mindent a munkahelyemen is. Ugye egyszerű?! Amikor több üzemi, vállalati kitüntetés és dicsérő oklevél után szakágazati, majd állami kitüntetést kaptam, bizony könny szökött a szemembe. Soha nem gondoltam, hogy a magamfajta egyszerű ember munkája is részesülhet ilyen nagy elismerésben. Csak az a baj, hogy elszaladtak az évek, eljött a pihenés ideje. Az igazat megválva egy kicsit el is fáradtam, de ha kellek, ha még szükség van a munkámra, talán még dolgozom egy darabig ... BARANYAI LAJOS Van egy jól bevált mércém... ÚJ szí 1987. Vili.
