Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-03 / 26. szám
Vasárnap 1987. július 5. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.44, nyugszik 20.39 Kö- zép-Szlovákía: 04.51 nyugszik 20.46 Nyugat- Szlovákia: 04.57, nyugszik 20.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 14.18, nyugszik 00.36 Közép-Szlovákia: 14.25, nyugszik 00.43 Nyugat- Szlovákia: 14.31, nyugszik 00.49 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMESE, SAROLTA - CYRIL ÉS METÓD nevű kedves olvasóinkat • 1857-ben született Clara ZETKIN német tanítónő, a nemzetközi munkásmozgalom harcosa (t 1933) • 1927-ben született Walter Matthias DIGGEL- MANN svájci regény- és drámaíró. AZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL EREDMÉNYEKÉS HIÁNYOSSÁGOK Egri Ferenc cikke ÚJDONSÁGOKKAL AZ ÉLVONALBAN Mészáros János írása NYUGALMUNKRA, BIZTONSÁGUNKRA VIGYÁZNAK Németh János riportja NE CSAK SZÓVAL ÖSZTÖNÖZZÜK A KEZDEMÉNYEZÉST Kádek Gábor Írása ÜNNEPLŐ, FEJLŐDŐ FŐVÁROS Deák Teréz NDK-beli riportsorozatának második része VÁLTÁSKÉNYSZER A KONFEKCIÓ- IPARBAN Hacsi Attila riportja FIAM Hizgil Avsalumov novellája ARANY PRÁGA-I TALÁLKOZÁSOK Bodnár Gyula írása A Trenőíni Falazóanyag-kutató és -fejlesztő Intézetben új gépsor próbaüzemelését végzik. A Nyugat-szlovákiai Cementgyárak és Vegyi Művek rohozniki részlegébe kerülő berendezés egy óra alatt 1400 cementeszsákot rak palettára. Ezzel a megoldással a cement csomagolását és szállítását teljesen automatizálták, a raktározás leegyszerűsödött és az egészségtelen munkakörülményeken is javítottak. A gépsor beindítása devizát is megtakarít a népgazdaságnak. A felső képen: Michal Svédek mérnök, a berendezés kifejlesztője a hidraulikai részek működtetését ellenőrzi. A középső képen: Milan Ondris (balról) és Michal Svedek a gépsor emelőszerkezetét vizsgálja. A lenti képen: Jan Fordek és Milos Maláó a berendezést ellenőrzi. (Stefan Petráé felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A harmadik évezred küszöbén az emberiségnek józanul kell mérlegelnie egy egész sor bonyolult problémát. Ilyenek például az energia- források kimerítése, az emberek tíz, sót számil- lióinak éhezése és nyomora, a kedvezőtlen ökológiai helyzet, amely csaknem minden államot érint, s ide sorolhatók a régi, ezen felül pedig már az új szörnyű betegségek is. Ezek és további nemzetközi problémák is valamilyen módon összefüggnek az atomháborús veszély elhárításának feladatával. Nem vezet más út az emberiség haladása felé, mint az atomfegyverek és az erőszak nélküli világ megteremtése. Ez a kulcs ahhoz, hogy eleget tegyünk feladatainknak, amelyek elé nem könnyű, drámai, de Ígéretes korunk állít bennünket. Senki sem jogosult átírni a történelmet - vad háborúival, az államok, osztályok, emberek versengésével, az emberi szellem felemelkedésével és hanyatlásával, minden tragédiájával és győzelmével együtt. Ez azonban a megosztott emberiség történelme, azé az emberiségé, amely nem tudatosította együvétartozását. Most elérkezett a pillanat, amikor a jelenlegi világ minden sokszínűsége és a nemzetek önálló választásra való kétségbevonhatatlan joga mellett mindenkinek figyelembe kell vennie a világközösség egyöntetűségét és tudatosítania kell, hogy tőlünk, a mai nemzedéktől függ, lesz-e vagy pedig nem lesz élet a Földön. Az önök kongresszusa meggyőzően bizonyítja, hogy a különböző országokban élő emberek mind jobban tudatosítják személyes részüket a világ történéseiben. Az emberek már belefáradtak abba, hogy félelemmel telve várják a katasztrófát. Mindinkább tudatosítják, a veszélyt csak akkor lehet elhárítani, ha egymásnak kezet nyújtva leküzdik azokat a szükségszerűen kialakult ideológiai, politikai és gazdasági akadályokat, amelyek az államokat elválasztják. S meg kell mondanom, éppen a nők azok, akik jobban, érzékenyebben, árnyaltabban tudatosítják, hogy a béke megőrzése elsőbbséget élvez mindenek felett. A régi bölcs mondás szerint a világon három fő érték van: a mindennapi kenyér, amely életerőt és egészséget ad; a könyvekben megfogalmazott bölcsesség, amely biztosítja az időbeli folyamatosságot; és a nő, aki nem engedi, hogy megszakadjon az élet fonala. A legnagyobb gondolkodók az egész történelem folyamán hangsúlyozták a nő békealkotó szerepét, azt a képességét, hogy éppen a nőkben, akiket a természet, az emberi faj fenntartására alkotott, a béke eszméje tehát éppen bennük találta meg a legönzetlenebb, legáldozatkészebb és legnagyobb számú hívét. A nőszervezetek és mozgalmak energikus, szorgos háborúellenes kezdeményezései és akciói a társadalmi légkör elválaszthatatlan jegyévé váltak. A nemzetközi nómozgalom nagymértékben szilárdította a jóakarat, a béke potenciálját. Kiharcolta magának a figyelmet, ez pedig reális politikai tényező. (Mihail Gorbacsov elvtársnak a nők világ- kongresszusán mondott beszédéből) Kulcsot keres, szekrényt nyit, könnyű kis papírdobozt vesz elő.- Eredeti bécsi brokát, ábrásán szőtt selyemszövet, hímzett atlasz, gobelin... igen, igen, nyi- radékok és kacatok, de becsben tartott nyiradékok és gyönyörű kacatok. Nem is tudom, mióta őrzöm már őket, azt meg duplán nem, hogy minek. Talán csak azért, hogy olykor-olykor lássam: én, Ney János ilyen anyagokkal is dolgoztam. Lecsukja a dobozt, bezárja a szekrényt, elteszi a kulcsot. Ugyanazok a pontos, szertartásos mozdulatok. Aztán visszaül az asztalhoz és leplezetlen kíváncsisággal azt akarja tudni: hogyan találtam rá? Bratislava legjobb kárpitosát kerestem, úgy- Nem a legidősebbet? - nevet fel finoman. - Mert nemrég voltam nyolcvan éves.- És még mindig dolgozik...- Én kérem, tizenkét éves koromtól egyfolytában dolgozom. Ha nem így lenne, talán bele is betegednék. Hétéves voltam, amikor meghalt az apám; más megoldás nem volt, csak az, hogy minél hamarabb munkába álljak. A Harsch-gyárról hallott már, ugye? Dobozgyár volt az, híres dobozgyár; az volt az első munkahelyem. Oda gyerekeket is felvettek gyufás skatulyákat ragasztani. Anyám szegény mindig csak a fizetés napját várta; az utolsó fillért is pontosan beosztotta. Hogy kárpitos leszek, az akkor jött először szóba, amikor tizennégy éves koromban eljött értem a nagybácsim. Ney Auguszta - ez a név nem lehet ismerős magának, de élnek még sokan a városban, akik emlékeznek rá, hisz kiváló kárpitos volt. Ne félj, jó helyed lesz nálam, mondta, s nem volt pardon, mennem kellett, mert anyám is így látta jónak. A segédlevelet négy év után adta ki, az alatt sok mindent megtanulhattunk. Mert hárman voltunk inasok a műhelyben. Kosztümöt és zsebpénzt kaptunk valamennyien, néha-néha pár fillér borravalót. Az állami kórház poros szalmazsákjai persze, rendre nekünk jutottak. Varrhattunk, foltozhattunk egész nap, sokszor egész héten át. Támlás székeket, fotelokat csak jóval később bíztak ránk, azt valósággal ki kellett érdemelni. Három és fél év után a nagybácsi úgy döntött: kivételt tesz, s kiadja a segédlevelemet, s ha akarok továbbállhatok. Lórincz János felvétele- Merre ment, hol kötött ki?- Egy hangulatos fürdőváros jó hírű kárpitosműhelyében. Amikor megmondtam, kinél tanultam, azonnal felvettek. Ott aztán kedvemre válogathattam a barokk, a rokokó, a biedermeier fotelok között. Várakból, kastélyokból, nagy előkelőségek lakásaiból hordták hozzánk a javítanivalót. Fiatal voltam, és tetszett a munka; nekem az volt a legnagyobb örömöm, ha visz- sza tudtam adni egy százéves bútordarab eredeti formáját. Meg is jegyezte a mester nemegyszer: Ney, maga vérbeli kárpitos. Igen, én kezdettől fogva meg- szállotja vagyok a szakmámnak. Egykori műhelyemben, amely a Duna utcában, a mai Prior helyén állt, XVI. Lajos korabeli fotelokat is javítgattam, közben hol ide, hol oda hívtak az országban. Én egy Frigyes hercegtől származó bútornak úgy tudtam örülni, mint gyerek a játékának. Minél precízebb munkát igényelt a szék párnázása és szövettel való bevonása, annál inkább élveztem a munkát. A füst, a por, a hideg, a nedvesség más és más nyomot hagy a bútoron - a legszebb érzés mindig az, ha azt a nyomot teljesen el tudom tüntetni. Feláll. Inggallérját, mellényét igazgatva tekint ki az ablakon.- Ma már csak a házbeliek és az ismerősök bútorait bütykölöm. Van a pincében egy tenyérnyi műhelyem, ott ücsörgők négy-öt órát délelőttönként, ha nyugodt a szívem. Ebéd után minden nap sétálni megyek, leülök egy padra a Duna parton, lemegyek a vízhez, megnézem a folyót, hogy rohan végig a városon, aztán hazasétálok. Csendben, nyugalomban élek, a nővérem és a két húgom vigyázzák minden léptemet. SZABÓ G. LÁSZLÓ A kárpitos öröme
