Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-03 / 26. szám

„Lényegesen emelni kell az ellenőrzés színvonalát és haté­konyságát az egész politikai és irányítási tevékenységben. Ahol ezt nem értékelik eléggé, ott a hiányosságok súlyos anyagi, politikai és erkölcsi károkat okoznak. Mindenekelőtt a pártszer­veknek kell az ellenőrzést a pártvezetés rendszeresen alkalma­zott eszközévé változtatniuk, és semmiféle opportunizmust nem szabad eltűrniük e tekintetben. Senki, dolgozzék bármilyen tiszt­ségben, bármilyen szakterületen is, nem vonhatja ki magát az ellenőrzés alól“. (Részlet a CSKP KB-nak a XVII. pártkongresszuson előterjesztett politikai beszámolójából) A társadalmi és gazdasági fejlődéi gazdasági intenzifikálás útján törté­nő gyorsításának a stratégiája, amely a tu­dományos-műszaki fejlődés ütemének a meggyorsításán, szerkezeti változtatáso­kon és a szocialista gazdasági integráció­ban való, az eddiginél nagyobb arányú részvételen alapul, a gazdasági mechaniz­mus átalakításával dialektikus egységben törvényszerűen növeli az igényt a párt ve­zető szerepével, az ellenőrzési jog követke­zetes érvényesítésével s az erre szolgáló formáknak és módszereknek a tökéletesíté­sével szemben. A pártalapszervezeteknek az egyes munkahelyeken fontos feladatuk, hogy a társadalom szociális gazdasági és szelle­mi fejlődésének meggyorsítását célzó stra­tégiai irányvonal megvalósításáért folyó küzdelemben élen járjanak. A pártszerve­zetek hatást gyakorolnak a dolgozókollektí­vák életének és tevékenységének minden területére. Ehhez felhasználják a rendelke­zésükre álló összes politikai, eszmei, neve­lési és szervezési eszközt. Ezek egyik leg­fontosabbika - döntő fontosságú - az üze­mek, vállalatok és intézmények vezetésé­nek ellenőrzésére való jog, amelyet a CSKP szervezeteinek a pártalapszabályzat 69. számú szakasza biztosít. A következő áll benne: ,,A pártalapszervezeteknek a termelő-, közlekedési és kereskedelmi üzemekben, valamint vállalatoknál, az állami birtokoknál, egységes földműves-szövetkezetekben és a többi mezőgazdasági vállalatnál, a terve­zési intézményeknél, tervezőirodáknál és tudományos kutatóintézetekben, a lakás- gazdálkodásban, szolgáltató vállalatoknál, iskolákban, kulturális, népművelési és egészségügyi létesítményekben joguk van ellenőrizni, hogyan valósítja meg az üzem, vállalat vagy intézmény vezetősége a párt- és az állami politikából eredő feladatokat, biztosítja az üzemek fejlesztésével kapcso­latos lényeges célok elérését az országos érdekekkel összhangban, anélkül, hogy he­lyettesítené tevékenységüket, továbbá önállóan vizsgálniuk és ellenőrizniük a terv­teljesítés állását. EMELNI A MINŐSÉG SZÍNVONALÁT ÚJ SZÚ 3 Az ellenőrzési jognak a XVII. kongresz- szuson jóváhagyott, módosított pártalap­szabályzat értelmében további, a kutatóin­tézetekben, iskolákban, kulturális és nép­művelési, valamint egészségügyi létesítmé­nyekben, a szolgáltatásban és a lakásgaz­dálkodásban működő pártalapszervezetek- re való kiterjesztésének pozitívan kell tükrö­ződnie a párt gazdaságpolitikája megvaló­sításának biztosításában, a tudományos kutatómunka hatékonyságának alakulásá­ban, az ifjúság oktatásában és nevelésé­ben, valamint a lakossági szolgáltatások minőségében. Ez azonban megköveteli, hogy a párttisztségviselók és minden kom­munista - ezeknek a szervezeteknek és intézményeknek a vezetői is - megértse a pártszervezet ellenőrzési jogának lénye­gét, valamint ismerje tartalmát s érvényesí­tésének formáit és módjait. Szlovákiában ez több mint 2 ezer alapszervezetet érint, s nagyobb felelősségtudatot követel meg tőlük a pártvonal megvalósításával szem­ben, az egyes munkahelyek feladatainak a megfelelő ismeretét, továbbá hogy ez utóbbiakat előírásszerűén oldják meg, és fejtsék ki álláspontjukat velük kapcsolatban, kritikusan vegyék számba a pozitívumokat és a hiányosságokat, s minden erejüket az adott munkahely számára kijelölt feladatok teljesítésére fordítsák. Bár az ellenőrzési jog a politikai szerve­zőmunka alapvető fontosságú tartozéka, és a párt vezető szerepétől elválaszthatatlan, sok pártszervezetben nem értik a lényegét, és mindmáig nem élnek vele a kívánatos mértékben. Az ellenőrzési jog által kell biz­tosítani, hogy minden gazdasági, szociális és nevelési feladatot a társadalmi érdekek­nek megfelelően oldjanak meg, hogy min­denütt megszabaduljanak a rossz értelem­ben vett lokálpatriótái szemlélettől, és meg­hiúsítsák azokat a kísérleteket, amelyeket egyesek arra tesznek, hogy személyes elő­nyöket szerezzenek a társadalom rovására, s minden munkahelyen következetesen ér­vényesüljön a szociális és gazdasági fej­lesztés, valamint a szellemi fejlődés meg­gyorsításának stratégiai irányvonala. Az ellenőrzési jog fő célja annak szak­szerű értékelése, hogyan valósítja meg az üzem, vállalat vagy intézmény vezetősége a párt politikáját, a gazdasági, szociális és nevelési feladatokat az üzem, vállalat vagy intézmény terveinek a teljesítésére s a hosszú távú fejlesztésre kidolgozott koncepció érvényesítésének a szempontjá­ból, továbbá célja az emberek kezdemé­nyezésének és aktivitásának a támogatása, a bevált munkaformák, -módszerek és -stí­lus terjesztése, a sikerek és kudarcok kriti­kus és önkritikus számbavétele, a nyílt bírálat és a hiányosságok, valamint a külön­féle visszásságok kiküszöbölésének az elő­segítése. A vezetőktől meg kell követelni, hogy szüntessék meg a fogyatékosságokat, és támogassák a párt politikájának az érvé­nyesítésére irányuló erőfeszítéseket. Az ellenőrzési jog további kiterjesztése elengedhetetlen a CSKP XVII. kongresszu­sán a gazdasági mechanizmus, a népgaz­daság egész rendszere átalakítása meg­kezdéséről hozott fontos határozatnak a megvalósításához. E nélkül az átalakítás nélkül nem teljesíthetők azok a hosszú távú célkitűzések, amelyekre a gyorsítás straté­giája irányul. Ezért a pártszerveknek és -szervezeteknek teljes támogatásban kell részesíteniük az átalakítással kapcsolatos minden erőfeszítést, megfelelő politikai és általános légkört kialakítaniuk az ezirányú kísérletezéshez, igényes feladatok vállalá­sához, új munkamódszerek és -stílus alkal­mazásához, s magas fokú igényességet, felelősségtudatot és figyelmet kell elvár­niuk, amely a sikeres vezetői munka elen­gedhetetlen feltétele. Mindennapi feladat­nak kell lennie - mint Milos Jakes elvtárs is hangsúlyozta a Prágában tartott országos aktívaértekezleten - a dolgozók tervteljesi- tésre való mozgósításának, s minden fel­adat megvalósítását igényes ellenőrzésnek kell alávetni, főként amely feladatok a minő­ségi mutatók teljesítésével, a tudományos és technikai eredményeknek a gyors alkal­mazásával, a termelés folyamatosságával, a szállítói-megrendelői kapcsolatokkal és a szocialista gazdasági integráció fokozá­sával összefüggnek. Az ellenőrzési jog hatékony érvényesíté­sének feltétele, hogy a pártszervezetek, kommunisták jól ismerjék a CSKP gazda­ságpolitikájából eredő feladatokat, köztük azokat, amelyek munkahelyükre várnak, hogy aktivan befolyásolják az éves gazda­sági tervek kidolgozását, és politikai eszkö­zökkel segítsék a feladatok teljesítésének biztosítását. Csak ha ismeri az illető párt- szervezet a fő feladatokat, akkor tudja meg­felelő szakszerűséggel lebontani őket saját tervében, amelynek aztán világosan meg kell mutatnia, melyik munkaterületeken lesz a legnagyobb szükség a pártellenörzési jog folyamatos érvényesítésére. A pártszerve­zeteknek kell, hogy legyen áttekintésük a tervteljesítés alakulásáról, valamint azok­ról a szervezési, személyi és egyéb olyan kérdésekről, amelyek döntőek a minőség, a termelés hatékonysága, a munkatermelé­kenység, valamint az anyagi és erkölcsi érdekeltség szempontjából s egyéb lénye­ges szempontokból. Csak ilyen ismeretek birtokában foglalhatnak megfelelően állást a megvitatott kérdésekkel kapcsolatban, képesek valós értékelésre, tudnak konkrét határozatokat hozni, kijelölni minden kom­munistának, részlegszervezetnek, pártcso­portnak, valamint a vezető tisztséget betöltő és a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistáknak a társadalmi igényeket tükröző pártfeladatot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gya­korlatban nem mindenütt tudatosítják, hogy az ellenőrzési jog az alapszervezetet, azaz legfelsőbb szervét, a taggyűlést illeti meg, nem a pártbizottságot vagy csupán az elnö­két. Az ellenőrzési jogot nem sajátíthatja ki magának sem a szervezet elnöke, sem pedig a gazdasági vagy egyéb bizottsága, amely a pártszervezet elnökéből, az igaz­gatóból, a szakszervezeti vagy SZISZ-el- nökböl és más tisztségviselőkből áll. Az alapszervezet bizottságának, élén az elnök­kel, az aktíva segítségével olyan beszámo­lókat kell készítenie a taggyűlésekre, ame­lyek megfelelő részletességgel tükrözik a párt politikájának az adott munkahelyen történő megvalósításával összefüggő kér­déseket. A bizottság és az elnök felelős azért, hogy a taggyűlés előtt a bizottság megtárgyaljon minden jelentést és - főként - a vezetők intézkedéseit, hogy így elejét vegyék a szubjektivizmusnak, s hogy a bi­zottság éljen azzal a lehetőségével, ame­lyet a pártalapszabályzat előírt. NE FORMÁLISAN Az önálló tájékozódásra különféle mód­szerek közül lehet választani. Sok olyan alapszervezetünk van, ahol felhasználják a pártcsoportok és más pártaktívák tapasz­talatait, bizottságokat, munkacsoportokat hoznak létre, s hasznosítják a szakszerve­zetben, ifjúsági szervezetben vagy különfé­le ellenőrző szervekben - beleértve a népi ellenőrzési bizottságokat is - tevékenykedő párttagok és egyéb dolgozók ismereteit. A taggyűlésre való ilyen felkészülés lehető­vé teszi a gazdasági vezetők adatainak azokkal a tapasztalatokkal és tényekkel való szembesítését, amelyeket a kommu­nisták, főleg a munkások szereztek, illetve tapasztaltak. Ez adja az ellenőrzésnek a tö­megjellegét, s lehetővé teszi a demokrácia további fejlesztését, az emberek kezdemé­nyezésének, aktivitásának a hatékony fel- használását és mindannak a kiküszöbölé­sét ami akadályozza a munkahelyi felada­tok teljesítését. Az új gazdasági mechaniz­mus maga fogja kikényszeríteni, hogy min­denütt így járjanak el. A pártszervezetnek joga van megköve­telni, hogy a vezető számot adjon tevékeny­ségéről a bizottságnak és a taggyűlésnek. A taggyűléseken előterjesztett beszámoló­nak az elkészítésekor ügyelni kell arra, hogy ne mellőzze az égető, bonyolult, aktu­ális, megoldatlan szociális, társadalmi, ter­melési és nevelési kérdéseket, hogy ne csupán technikai jellegű, gazdasági kérdé­sekkel foglalkozó, összesített számadato­kat felsorakoztató jelentés legyen, amely figyelmen kívül hagyja az egyes intézkedé­sek politikai és szociális következményeit, s nem terjed ki a nehézségek gyakorlati megoldására. A beszámolók nem lehetnek pesszimista hangvételúek, tele belenyug­vással és sopánkodással, hogy mennyire teljesíthetetlenek a munkahelyi feladatok; nem az ún. objektív okokat kell keresniük, amelyek felmentenek a kötelezettségek alól. A gazdasági téren kialakult helyzet és a XVII. pártkongresszus határozatai nem tűrik el a felületességet, formalizmust és felelőtlenséget. Ma már nem elég hogy a taggyűlés csak egyszerűen meghallgassa és tudomásul vegye a vezetőknek a terv teljesítéséről vagy nem teljesítéséről szóló híradását, hanem konkrét lépéseket kell tennie a feladatok megfelelő minőségben történő megoldása céljából. El kell érni, hogy a vezetők se fölösleges teherként- vagy esetleg a bizalmatlanság jeleként- könyveljék el az ellenőrzési jog gyakorlá­sát, hanem vezetői, szervező- és nevelő- munkájukhoz nyújtott segítséget lássanak benne. A pártszervezeteknek nemcsak meg kell követelniük a vezetőktől a párt politikájának a megvalósítását, hanem kötelesek támo­gatni is őket, és növelni felelősségüket a CSKP politikai irányvonalának azokon a munkaterületeken való érvényesítéséért, amelyekért felelnek. A pártszervezeteknek támogatniuk kell azokat a vezetőket, akik következetesen érvényesítik a párt politiká­ját, állandóan szem előtt tartják a társadalmi érdekeket, kezdeményezőek, igényes célo­kat tűznek ki maguk elé, s harcolnak a mun­kakerülés, felelőtlenség, valamint a szocia­lista törvényesség és fegyelem megsértése ellen. A pártszervezeteknek energikusan a feladataikat ily módon teljesítő vezetők mellé kell állniuk, és nem szabad eltűrniük, hogy rágalmazzák vagy megpróbálják kü­lönféle manipulációkkal félreállítani őket. Ezenkívül sehol sem szabad megengedni, hogy a pártbizottság inkább a gazdasági vezetők eszköze legyen, mint politikai szerv, amely CSKP politikai irányvonalának az érvényesítését szolgálja. „Ez lefékezi a pártszervezetek politikai kezdeményezé­sét, csökkenti a dolgozókollektívákra való hatásuk lehetőségét, és erősíti a technokra- tikus vezetés felé vivő irányzatokat" - hangsúlyozta a XVII. pártkongresszus. A pártszervezet fő feladata, hogy állandó kapcsolatot tartson az üzem, vállalat vagy intézmény vezetőségével, teljes felelőssé­get érezzen a párt politikájának a megvaló­sításáért, felhívja a figyelmet a hiányossá­gokra és a hibákra, valamint segítse a kikü­szöbölésüket, anélkül, hogy helyettesíteni akarná az üzem vagy intézmény vezető­ségét. Az ellenőrzési jog gyakorlásának a töké­letesítésével kapcsolatban ki kell emelni a pártalapszabályzat hetvenedik szakaszá­nak a jelentőségét is, amelyben a követke­zők olvashatók: „A pártszervek- és -szer­vezetek. amelyeknek ellenőrzési joguk van az üzem, vállalat vagy intézmény vezetősé­gével szemben, véleményt nyilvánítanak hatáskörükben a vezetők kinevezésével és leváltásával kapcsolatban“. Az ebben a szakaszban foglalt rendelkezések érvé­nyesítésének nagy jelentősége van az ellenőrzési jog helyes gyakorlásának és a párt vezető szerepe elmélyítésének szempontjából ezeken a tevékenységi terü­leteken. Megtartásukkal még inkább elmé­lyül a demokrácia s a kollektivitás a káder­munka területén, és nő a pártszervek, vala­mint -szervezetek tekintélye. KÖVETKEZETESEN A pártalapszervezetek minden üzemben, vállalatnál, intézményben- a járási pártbi­zottsággal való megállapodás szerint - összeállítják azoknak a tisztségeknek a jegyzékét, amelyek betöltését illetően ha­táskörüknek megfelelően véleményt fognak nyilvánítani. A dolgozók az említett jegyzék­ben szereplő tisztségek bármelyikébe csak a pártalapszervezet előzetes megkérdezé­se után nevezhetők ki vagy válthatók a tiszt­ségből le. Az ilyen pártszervezeti vélemény­nek a bizottság vagy a taggyűlés elé ter­jesztendő javaslatát az illető szervezet vagy intézmény megbízott dolgozója készíti el. Mindenütt tudatában kell lenni annak, hogy a 8. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok sikeres teljesítésének, a gyorsí­tásnak és a gazdasági mechanizmus egész átalakításának egyik legfontosabb feltétele a helyi káderpolitika és -munka, az emberek megfelelő kiválasztása, felkészítése és el­helyezése. Az a cél, hogy minden munkate­rületen olyan emberek dolgozzanak vezetői beosztásban, akik értik a gyorsítást célzó pártirányvonal lényegét, odaadást tanúsíta­nak a szocializmus ügye iránt, határozottak, alkalmasak a dolgozókollektíva vezetésére, felelősséget éreznek a feladatok teljesíté­séért, fegyelmezettek, erkölcsi kifogás nem merülhet fel ellenük, képesek arra, hogy minden területen a párt által meghatározott feladatoknak megfelelő mindennapi szerve­ző-, gazdasági és nevelőmunkát végezze­nek, következetesen leküzdik tevékenysé­gükben a technokratikus irányítási módsze­rek kisértését, és - főleg - szorosabban együtt tudnak működni az emberekkel, fel­használják az emberi tényező jelentette mérhetetlen potenciált. A pártszervezetek­nek nagy súlyt kell helyezniük arra, hogy mindenütt ilyen vezetők álljanak a dolgozó­kollektívák élén, és mindenütt a legmesz- szebbmenö segítséget kell nyújtani nekik. A vezetők munkájának az értékelésekor a döntő szempont a párt stratégiai irányvo­nalának megvalósítása során elért ered­mény lesz. JÁN MACHYNIAK 987. VII. 3. A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK ELMÉLYÍTÉSE Sok fü a a az ellenőrzés színvonalától

Next

/
Oldalképek
Tartalom