Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-03 / 26. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1987. július 3. XX. évfolyam 26. szám Ára 1 korona M ásfélék ezek a napok. Mintha a nyári napsugár derűsebbé varázsolná hétköznapjainkat is, nyu­galmasabb légkör költözik a családi fészekbe. A gyerkőcök gondtalanul heverésznek még egy kicsit az ágyban: egy időre elhallgatott az a fránya ébresztőóra, a felelés meg a dolgozatírás most legfeljebb álmaikban riogatja őket. Végre kifújhatják magukat, végre itt a vakáció. Visszaszámlálás kezdődik. Hány nap múlva indul a gyerek pionírtáborba, s főleg mikor megy a család szabadságra. Amiről annyit beszéltek, amitől annyi min­dent vártak, amire hónapokon át kuporgatták a százaso­kat, ötszázasokat. Vízpart. Tengerpart. Napfény. Sütkérezés, úszkálás, terefere, aztán kedélyes időtöltés a csillagos ég alatt. Érezhetően kisimulnak a felborzolt idegek; nincs koránkelés, rohanás, tülekedés, munkahelyi stresszhelyzet és más hajtás sincs. Most nyugi van, pihenés. Vakációról, nyárról talán csak habkönnyű mondatokat, hangulatos sorokat lehet írni, gondolhatnánk, mert hát igazán nem nagy művészet pihenni, jól eltölteni a nyári szabadságot. Ám legyünk őszinték: a szakemberekhez hasonlóan a mi tapasztalataink sem mindig ezt igazolják. Egyik ismerősöm tavaly családjával együtt a jugoszláv tengerparton járt. Amikor vissztért, és kóstolgattuk a köny- nyű dalmát vörösbort, közhelyes mondatokban áradozott az ott töltött napokról. Később aztán őszinte lett, s el­mondta, hogy bizony nem volt felhőtlen az a két hét. A két gyerkőc napról napra nyűgösebb lett, unták a konzerveket és főleg azt, hogy csak egy kijelölt helyen homokozhatnak, egyedül a víz közelébe se mehetnek. Egy idő múltán - vallotta be barátom - én is ráuntam arra, hogy dél­előttönként én ügyelek a kispajtásokra, nekem valahogy már nem csillogott úgy atenger, mint az első napokban, mind Nrímó jobban idegesített a kemping zsúfoltsága, s az estéről estére visszatérő rítus, amikor izgatottan számoltuk, mennyi pén­zünk maradt fagylaltra, üdítőkre, s mennyi bevásárlásra. A táj nevezetességeiről is kérdeztem őt, mire kiderült, hogy barátom szinte el sem mozdult a tengerpartról, pihenés helyett tétlenkedett, majd unatkozott és egyre többet bosszankodott. Nagyon várta a hazaindulás napját. Nem általánosítható, de nem is ritka eset. Azt igazolja, hogy nem rossz dolog, ha legalább lazán megszervezzük a szabadság napjait. Hogy jusson idő mozgásra, pihenés­re, szórakozásra és elsősorban a családi együttlétre. Hogy apa és gyermeke hancúrozzon, közösen csodálkozzon rá a természet megannyi szépségére, hogy édesanya és leánya a főzöcskézés, a meghitt beszélgetések révén is közelebb kerüljön egymáshoz lélekben és életszemlélet­ben. Mindehhez sokszor pénz sem kell. Csak akarat. És szeretet. Ezernyi apró alkalom kínálkozik ilyenkor arra, hogy az egész évi rohanásban kihűlő, meg-meglazuló, olykor összegubancolódó családi kapcsolatokat erősebbre fűzzük. Nem a messzeség, nem elsősorban egzotikus táj függvénye a tartalmas és változatos időtöltés. Unatkozni vagy jól nyaralni egyaránt lehet távoli tenger mellett és valamelyik hazai üdülőhelyen is. Végre nálunk is színeseb­bek a nyári programok nemcsak Prágában és Bratislavá- ban, hanem több ismert üdülőhelyen is. A jelek szerint már nem unatkoznak a dunaszerdahelyi (Dunajská Steda) és a nagymegyeri (Calovo) termálfürdő vendégei sem: hétvé­geken folklórcsoportok, néptáncegyüttesek is szórakoztat­ják őket. Mindenki természetesen nem tud ilyenkor szabadságra menni. Kit kötelessége, kit pedig halaszthatatlan tennivaló­ja akadályoz meg ebben. Ők legalább a hétvégeken szakíthatnak időt arra, hogy közösen mozduljanak ki a házból, élményt, változatosságot szerezve a család minden tagjának. Többet ér ez a legjövedelmezőbb fusi­zásnál is, csak erre sajnos sokan későn jönnek rá. A nyári szabadság két-három hétig, a vakáció meg két hónapig tart, s ez a tény sok szülőnek nem kis fejtörést és sok feszültséget okoz. Mert ahol nincs nagymama, vagy munkaviszonyban nem lévő jószomszéd, ott a gyerkőcök délelőttöket kénytelenek felügyelet nélkül a házban vagy a ház körül tölteni. Sajnos, a környező országokhoz képest, gyermekeink számára nálunk még mindig kevés a szervezett nyári program. A napközi ilyenkor különösen egyhangú, sok nevelő szinte valamiféle büntetésnek tartja, hogy ezekben a hetekben felügyelni kell, bizony csak nagy ritkán derítik jókedvre a napköziseket. Főleg sok kisváros­ban a pionír- és a művelődési házak is nyári szünetet tartanak, pedig némi ügyszeretettel, fantáziával sok kelle­mes percet szerezhetnének az otthon ücsörgő, a játszóte­reken utcákon ténfergő gyermekeknek. Már csak azért is, mert egyre kevesebb az olyan hely, ahol gyermekeink - mint egykor mi - felügyelet nélkül veszélytelenül hancú- rozhatnának, kielégíthetnék természetes mozgásigé­nyüket. Nyáridő van. A kikapcsolódás, a testi és szellemi regenerálódás időszaka. Elsősorban tőlünk függ, milyen napok következnek. Hogy napsugaras lesz-e ez a nyár körülöttünk és bennünk, melegéből, derűiéből marad-e zordabb napokra is. SZILVÁSSY JÓZSEF (A ÖSTK felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom