Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-06 / 5. szám
A minap a Klrélyhefmeci (Kri- rovsky Chlmec) Állami Gazdaság négy kommunistájával - Bodnár Katalinnal [a fejszési (Fejséé) tehéntelep dolgozója, tizenhárom éve állat- gondozó, s 1982 óta tagja a kommunista pártnak], Kovács Barnabással (a gazdaság üzemgazdásza, s savban 1975-tól az üzemi pártbizottság elnöke, 1958-tól párttag), KOrmőndl Máriával [a perbenyíki (Prfbenik) - sertéstelep dolgozója, kilenc éve dolgozik az állami gazdaságban, 1983-tól párttag] és Varas Jánossal (traktoros, 1948-tól ezen a munkahelyen dolgozik, 1950-ben lépett be a pártba) - társadalmunk időszerű gazdaságpolitikai kérdéseiről beszélgettünk. Arról, hogy a termelés, valamint a munkafeltételek tekintetében hol tart ma az állami gazdaság: miben kelt előbbrelépnie a munkaszervezést, a szociális gondoskodást, a szolgáltatásokat, a tudományos- műszaki fejlesztést, és a fiatalok nevelését Illetően. Szó volt arról is, hogy a közösségi étet további területein mit tesz és mit tehetne a jobb gazdasági eredményekért, illetve a magasabb életszínvonalért. Kovács Barnabás:- A termelés növelése és a gazdaságosság mindig a legfontosabb céljaink között szerepel. Azt is tudjuk, hogy ezek elérése és teljesítése csak akkor lehetséges, ha munkáját mindenki becsületesen, szakszerűen és felelősségteljesen végzi, ha jó az összhang az egyes termelési ágazatok és gazdasági telepek között. Másfelől, ha a mezőgazdasági üzemeket gépekkel, alkatrészekkel, üzemanyaggal, vetőmaggal, műtrágyával, vegyszerekkel és más kellékekkel ellátó vállalatok is folyamatosan teljesítik szállítási feladataikat. Lényegesen befolyásolja az eredmények alakulását az időjárás is. Nos, ami a termelésnövelést illeti: nem topogunk egy helyben. 1980-ban a bruttó mezőgazdasági termelésünk értéke 61 millió korona volt, 1986-ban pedig már 98 millió. Igaz ugyan, hogy ezt a növekedést részben úgy értük el, hogy közben átvettük a perbenyíki sertéstelepet, ám ugyanakkor vitathatatlan, hogy javultak az állattenyésztési és növénytermesztési eredményeink is. Hat évvel ezelőtt például az évi bruttó növénytermesztésünk értéke 24 millió korona volt, 1982-ben 34 millió, 1986-ban pedig 42 millió korona. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy a gabonából, a cukorrépából, a repcéből, a napraforgóból, a kukoricából és még néhány más növényből is magasabb hektárhozamokat érünk el, mint korábban. Tej- és hústermelésben is javultak a mutatók. Minden gazdasági mutatót most nem sorolok fel, de hadd említsek meg legalább kettőt. Gabonából 1975-ben 3,31 tonna, 1978-ban 3,78 tonna, 1982-ben 3,36 tonna volt a hektárhozamunk, ám 1984-ben 5,02 tonnás átlagot értünk el, az aszályos 1986-os évben pedig 4,5 tonnát. A korábbi évekhez képest lényegesen jobb eredményeket mutathatunk fel a tejtermelésben is. 1975-ben 2460 liter volt itt az egy tehénre eső évi fejési átlag, 1980-ban 2258 liter, 1982-ben 2314 liter, az elmúlt esztendőben pedig már túljutottunk a 3 ezer literes határon. Bíztató fejlődés tapasztalható a többi termelési ágazatban is. örvendetes, hogy mostanában az anyagi, pénzügyi mérlegünk sem Kerekasztal-beszélgetés a gazdasági- szociális fejlődés meggyorsításának szükségességéről és helyi lehetőségeiről rossz. A tavalyi évet például közel három millió korona nyereséggel zártuk. Jelenleg a 943 dolgozónk havi átlagkeresete 2756 korona. Az idén szeretnénk elérni a 2955 koronát. Ahhoz, hogy ezt elérjük, csupán egy dolog kell, a termelési feladataink sikeres teljesítése. Úgy érzem, ez megvalósítható. Évekkel ezelőtt például nem hittem abban, hogy a sertések napi 0,60 kilogrammos súlygyarapodása nálunk elérhető, s tavaly egy dekagramm híján elértük azt. Természetesen, a jobb gazdasági eredmények nem önmaguktól jönnek. Azokért tenni is kell. Többek között a termelés korszerűsítésében, s nem utolsósorban a dolgozókról való gondoskodásban. Ez utóbbit nem vesszük félvállról. Tavaly húsz dolgozónknak vettünk szövetkezeti lakást, jelenleg pedig negyvenet kérünk a város illetékes szerveitől. Ami pedig a termelés korszerűsítését illeti: abban sem akarunk lemaradni. Példákat itt is tucatszám sorolhatnék. Két tehéntelepünkön már számítógép irányítja a szaporulatot, illetve gép végzi az azzal kapcsolatos könyvelést. Tavaly közel félmillió koronát fordítottunk a tejházak és gépi berendezések felújítására, ugyanis sem egészségügyi, sem gazdasági szempontból nem mindegy, hogy az évi öt millió liter tejet milyen minőségben értékesítjük. Bodnár Katalin:- A Helmechez közeli Fejszés tanyán élek és dolgozom. Parányi település, de van élelmiszerüzletünk, a mozgó húsbolt hetente jön. A közelmúltban új berendezést kapott a jelenleg 16 gyermekről gondoskodó óvoda. A lakások tetőszerkezetét nemrég javították. Úgy hallom, az idén új lakások építé- - sét kezdik nálunk. A tehenészek munkája is jóval modernebb, teljesen más, mint tíztizenöt évvel ezelőtt. Amikor ide kerültem, egy ideig még kézzel fejtünk. Már néhány éve gép segítségével. Persze, nemcsak a fejési mód változott meg. Mostanában mintha jobb, egészségesebb és hasznosabb lenne a jószágállomány. Emlékszem, valamikor alig tudtuk itt elérni a 3 ezer literes fejési átlagot. Ma abban az istállóban, amelyben édesanyámmal ketten 32 tehenet gondozunk, már 3600 literes átlagnál tartunk. Jelenleg a takarmánnyal nincs annyi baj, mint régebben, tehát, ha az ember becsületesen végzi munkáját ha törődik a jószággal, ha rendszeresen eteti, ha rendet tart az istállóban és fejés közben is ügyel a tisztaságra, akkor az eredmény nem várat magára. Aki pedig jó teljesítményt ért el, annak a fizetése is szép. Azaz: az igyekvő állatgondozó kellő elismerésben részesül. Én például megbecsült dolgozónak érzem magam. Hogy hogyan lehet tovább növelni a termelést? Még gondosabb munkával. Ha a jó takarmányból mindig elegendő lesz, és ügyelünk arra is, hogy minél kevesebb vesszen kárba belőle, akkor az előrelépésnek egy igen fontos feltételét már teljesítjük. Mindehhez még a gondozói teendők pontos, szakszerű elvégzése szükséges. Sokat segíthet a gondozók tapasztalatcseréje, az idősebbek véleményének a meghallgatása. S még valami igen fontos: a közös vagyon megbecsülése. Ott van például a mi telepünk szociális helyisége. Nemrég épült, de a berendezése már felújításra szorul. Ha a berendezésre szükséges pénzt és munkát most másba fektethetnénk, akkor a közös vagyonunk'újabb értékekkel gyarapodna. Sajnos, ehhez hasonló rossz példával másutt, a mezőgazdaságon kívül is találkozhatunk ... Veres János:- Szerintem a gépesítés tekintetében semmivel sem állunk rosszabbul, mint a járás élenjáró mezőgazdasági üzemei. Sőt merem állítani, hogy a legjobbak közétartozunk. Ugyanakkor úgy érzem, munkánkat is el tudjuk úgy végezni, mint mások. Többségünkből az igyekezet, az áldozatkészség sem hiányzik, s ha kell, a nyújtott műszakokat is vállaljuk, vagy ünnepnapokon is munkába állunk és szántunk, vetünk, aratunk, kaszálunk... Ha a múltat összehasonlítom a mával, akkor kétségtelen, hogy a termelési költségek csökkentéséért már sokat tettünk. A kis parcellák egybeszántásával nagy táblákat alakítottunk ki... Hogy a munkaidőt minél jobban kihasználhassuk, nyáron nem a gazdasági telepen étkezünk, hanem az üzemi konyháról utánunk hozzák az ételt a mezőre. Vagy: régebben nem vettük olyan komolyan az üzemanyag-takarékoskodást mint ma, pedig akkor sem ártott volna a fokozott gazdaságosság. Ezen a téren még most is lehet húzni a gyeplőn, még a mai takarékoskodáson is lehet javítani, mert mi tagadás, előfordulnak még üresjáratok, nemtörődömségből származó géphibák, pótalkatrészhiány okozta termeléskiesések... Rendkívül időszerűnek tartom a fiatalítást. A mezőgazdaságba minél több olyan szakmunkás kell, aki helyt tud állni. Vagyis: szakképzett, munkájukat szerető, valamint a közösségi élet törvényeit, szabályait tisztelő és megtartó fiatalokra van itt szükség. Most, hogy a Perbenyíki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézettel karöltve létrehozunk egy gépesítési szakot, talán megváltozik a helyzet, lesz utánpótlás. Nyilván, hasznos dolog lesz majd, ha minden traktor garázsban, fedél alatt ,,pihenhet“. Talán már nem kell sokat várni, s megoldódik ez a gond is, csakúgy, mint a központi műhely fűtése. Már épül a kazánház ... Körmendi Mária:- Én úgy ítélem meg, hogy sertéstelepünk ma a gazdaság legjobb üzemegységei közé tartozik. A tavalyi tervünk például 0,53 kilogrammos súlygyarapodást ír elő, s a valóság 0,59 kilogramm lett. Mostanában mintha jobb lenne a munkaszervezés, mintha a vezetők és mi is jobban ügyelnénk a rendre, a tisztaságra, az abrakadagolásra, a gazdaságosságra. Az utóbbi időben takarmányhiány nincs. Mindemellett azt is megfigyeltük, hogy a vezetőség jobban törődik velünk, mint a múltban. Most mi, a gondozók, két műszakban váltjuk egymást. Pontosabban: csak minden másnap dolgozunk, de akkor nem csupán nyolc órát... Időbe telt, amig ezt megszoktuk, ám ma mindenki elégedett vele. Az évek során kollektívánk összeszokott, s ma megbízunk egymásban, egymás munkájában. Nem mondom, minden ember követhet el hibát, s velünk is előfordul, hogy a munkahelyet nem sikerül mindig olyan állapotban átadni, hogy azt az utánunk következő munkatárs kifogástalannak találhassa, ám az ilyen eset egyre ritkább, s kirívó hiányosságok elő sem fordulnak, mert mindegyikünk igyekszik becsületesen végezni a teendőit. Szerintem olyanok dolgoznak nálunk, akiket nem a „jó" fizetés tart a mezőgazdaságban, illetve a sertéstelepen, hanem a szakmaszeretet. Fokozatosan kialakul a brigád- rendszerű munkaszervezés és javadalmazás. Két brigádot alkotunk, s mindegyikben rendszerint megtárgyaljuk a feladatokat, azoknak a a részleteit, s egyben elemezzük eredményeinket, valamint megbeszéljük a terv túlteljesítéséért járó jutalom elosztását. Ha a közösségi szellem továbbra is jó marad, akkor az eredményeinkkel sem lesz baj. Egy ideig dolgoztam a bútorgyárban, de ott nem éreztem olyan jól magam, mint itt. Hogy min lehetne még javítani? Jó lenne kicserélni, vagy felújítani a szellöztetó-be- rendezést... Nincs ivóvizünk... Egy kis munkával telepünk udvarát is szebbé lehetne tenni. És itt Így, az apró dolgok megoldásában látom a fejlődés meggyorsításának kulcsát. A beszélgetést vezette: GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei)