Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-06 / 5. szám

A minap a Klrélyhefmeci (Kri- rovsky Chlmec) Állami Gazdaság négy kommunistájával - Bodnár Ka­talinnal [a fejszési (Fejséé) tehénte­lep dolgozója, tizenhárom éve állat- gondozó, s 1982 óta tagja a kommu­nista pártnak], Kovács Barnabással (a gazdaság üzemgazdásza, s sav­ban 1975-tól az üzemi pártbizottság elnöke, 1958-tól párttag), KOrmőndl Máriával [a perbenyíki (Prfbenik) - sertéstelep dolgozója, kilenc éve dolgozik az állami gazdaságban, 1983-tól párttag] és Varas Jánossal (traktoros, 1948-tól ezen a munkahe­lyen dolgozik, 1950-ben lépett be a pártba) - társadalmunk időszerű gazdaságpolitikai kérdéseiről beszél­gettünk. Arról, hogy a termelés, vala­mint a munkafeltételek tekintetében hol tart ma az állami gazdaság: miben kelt előbbrelépnie a munkaszerve­zést, a szociális gondoskodást, a szolgáltatásokat, a tudományos- műszaki fejlesztést, és a fiatalok ne­velését Illetően. Szó volt arról is, hogy a közösségi étet további terüle­tein mit tesz és mit tehetne a jobb gazdasági eredményekért, illetve a magasabb életszínvonalért. Kovács Barnabás:- A termelés növelése és a gazdaságos­ság mindig a legfontosabb céljaink között szerepel. Azt is tudjuk, hogy ezek elérése és teljesítése csak akkor lehetséges, ha munkáját mindenki becsületesen, szaksze­rűen és felelősségteljesen végzi, ha jó az összhang az egyes termelési ágazatok és gazdasági telepek között. Másfelől, ha a mezőgazdasági üzemeket gépekkel, al­katrészekkel, üzemanyaggal, vetőmaggal, műtrágyával, vegyszerekkel és más kellé­kekkel ellátó vállalatok is folyamatosan tel­jesítik szállítási feladataikat. Lényegesen befolyásolja az eredmények alakulását az időjárás is. Nos, ami a termelésnövelést illeti: nem topogunk egy helyben. 1980-ban a bruttó mezőgazdasági termelésünk értéke 61 millió korona volt, 1986-ban pedig már 98 millió. Igaz ugyan, hogy ezt a növeke­dést részben úgy értük el, hogy közben átvettük a perbenyíki sertéstelepet, ám ugyanakkor vitathatatlan, hogy javultak az állattenyésztési és növénytermesztési eredményeink is. Hat évvel ezelőtt például az évi bruttó növénytermesztésünk értéke 24 millió korona volt, 1982-ben 34 millió, 1986-ban pedig 42 millió korona. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy a ga­bonából, a cukorrépából, a repcéből, a nap­raforgóból, a kukoricából és még néhány más növényből is magasabb hektárhoza­mokat érünk el, mint korábban. Tej- és hústermelésben is javultak a mutatók. Min­den gazdasági mutatót most nem sorolok fel, de hadd említsek meg legalább kettőt. Gabonából 1975-ben 3,31 tonna, 1978-ban 3,78 tonna, 1982-ben 3,36 tonna volt a hek­tárhozamunk, ám 1984-ben 5,02 tonnás átlagot értünk el, az aszályos 1986-os év­ben pedig 4,5 tonnát. A korábbi évekhez képest lényegesen jobb eredményeket mu­tathatunk fel a tejtermelésben is. 1975-ben 2460 liter volt itt az egy tehénre eső évi fejési átlag, 1980-ban 2258 liter, 1982-ben 2314 liter, az elmúlt esztendőben pedig már túljutottunk a 3 ezer literes határon. Bíztató fejlődés tapasztalható a többi termelési ágazatban is. örvendetes, hogy mostaná­ban az anyagi, pénzügyi mérlegünk sem Kerekasztal-beszélgetés a gazdasági- szociális fejlődés meggyorsításának szükségességéről és helyi lehetőségeiről rossz. A tavalyi évet például közel három millió korona nyereséggel zártuk. Jelenleg a 943 dolgozónk havi átlagkeresete 2756 korona. Az idén szeretnénk elérni a 2955 koronát. Ahhoz, hogy ezt elérjük, csupán egy dolog kell, a termelési feladataink sike­res teljesítése. Úgy érzem, ez megvalósít­ható. Évekkel ezelőtt például nem hittem abban, hogy a sertések napi 0,60 kilogram­mos súlygyarapodása nálunk elérhető, s ta­valy egy dekagramm híján elértük azt. Ter­mészetesen, a jobb gazdasági eredmények nem önmaguktól jönnek. Azokért tenni is kell. Többek között a termelés korszerűsíté­sében, s nem utolsósorban a dolgozókról való gondoskodásban. Ez utóbbit nem vesszük félvállról. Tavaly húsz dolgozónk­nak vettünk szövetkezeti lakást, jelenleg pedig negyvenet kérünk a város illetékes szerveitől. Ami pedig a termelés korszerűsí­tését illeti: abban sem akarunk lemaradni. Példákat itt is tucatszám sorolhatnék. Két tehéntelepünkön már számítógép irányítja a szaporulatot, illetve gép végzi az azzal kapcsolatos könyvelést. Tavaly közel félmil­lió koronát fordítottunk a tejházak és gépi berendezések felújítására, ugyanis sem egészségügyi, sem gazdasági szempontból nem mindegy, hogy az évi öt millió liter tejet milyen minőségben értékesítjük. Bodnár Katalin:- A Helmechez közeli Fejszés tanyán élek és dolgozom. Parányi település, de van élelmiszerüzletünk, a mozgó húsbolt hetente jön. A közelmúltban új berendezést kapott a jelenleg 16 gyermekről gondoskodó óvo­da. A lakások tetőszerkezetét nemrég javí­tották. Úgy hallom, az idén új lakások építé- - sét kezdik nálunk. A tehenészek munkája is jóval modernebb, teljesen más, mint tíz­tizenöt évvel ezelőtt. Amikor ide kerültem, egy ideig még kézzel fejtünk. Már néhány éve gép segítségével. Persze, nemcsak a fejési mód változott meg. Mostanában mintha jobb, egészségesebb és haszno­sabb lenne a jószágállomány. Emlékszem, valamikor alig tudtuk itt elérni a 3 ezer literes fejési átlagot. Ma abban az istállóban, amelyben édesanyámmal ketten 32 tehenet gondozunk, már 3600 literes átlagnál tar­tunk. Jelenleg a takarmánnyal nincs annyi baj, mint régebben, tehát, ha az ember becsületesen végzi munkáját ha törődik a jószággal, ha rendszeresen eteti, ha ren­det tart az istállóban és fejés közben is ügyel a tisztaságra, akkor az eredmény nem várat magára. Aki pedig jó teljesít­ményt ért el, annak a fizetése is szép. Azaz: az igyekvő állatgondozó kellő elismerésben részesül. Én például megbecsült dolgozó­nak érzem magam. Hogy hogyan lehet tovább növelni a termelést? Még gondo­sabb munkával. Ha a jó takarmányból min­dig elegendő lesz, és ügyelünk arra is, hogy minél kevesebb vesszen kárba belőle, akkor az előrelépésnek egy igen fontos feltételét már teljesítjük. Mindehhez még a gondozói teendők pontos, szakszerű elvégzése szük­séges. Sokat segíthet a gondozók tapaszta­latcseréje, az idősebbek véleményének a meghallgatása. S még valami igen fontos: a közös vagyon megbecsülése. Ott van például a mi telepünk szociális helyisége. Nemrég épült, de a berendezése már felújí­tásra szorul. Ha a berendezésre szükséges pénzt és munkát most másba fektethet­nénk, akkor a közös vagyonunk'újabb érté­kekkel gyarapodna. Sajnos, ehhez hasonló rossz példával másutt, a mezőgazdaságon kívül is talál­kozhatunk ... Veres János:- Szerintem a gépesítés tekintetében semmivel sem állunk rosszabbul, mint a já­rás élenjáró mezőgazdasági üzemei. Sőt merem állítani, hogy a legjobbak közétarto­zunk. Ugyanakkor úgy érzem, munkánkat is el tudjuk úgy végezni, mint mások. Többsé­günkből az igyekezet, az áldozatkészség sem hiányzik, s ha kell, a nyújtott műszako­kat is vállaljuk, vagy ünnepnapokon is mun­kába állunk és szántunk, vetünk, aratunk, kaszálunk... Ha a múltat összehasonlítom a mával, akkor kétségtelen, hogy a termelé­si költségek csökkentéséért már sokat tet­tünk. A kis parcellák egybeszántásával nagy táblákat alakítottunk ki... Hogy a mun­kaidőt minél jobban kihasználhassuk, nyá­ron nem a gazdasági telepen étkezünk, hanem az üzemi konyháról utánunk hozzák az ételt a mezőre. Vagy: régebben nem vettük olyan komolyan az üzemanyag-taka­rékoskodást mint ma, pedig akkor sem ártott volna a fokozott gazdaságosság. Ezen a téren még most is lehet húzni a gyeplőn, még a mai takarékoskodáson is lehet javítani, mert mi tagadás, előfordulnak még üresjáratok, nemtörődömségből szár­mazó géphibák, pótalkatrészhiány okozta termeléskiesések... Rendkívül időszerűnek tartom a fiatalítást. A mezőgazdaságba mi­nél több olyan szakmunkás kell, aki helyt tud állni. Vagyis: szakképzett, munkájukat szerető, valamint a közösségi élet törvénye­it, szabályait tisztelő és megtartó fiatalokra van itt szükség. Most, hogy a Perbenyíki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet­tel karöltve létrehozunk egy gépesítési sza­kot, talán megváltozik a helyzet, lesz után­pótlás. Nyilván, hasznos dolog lesz majd, ha minden traktor garázsban, fedél alatt ,,pihenhet“. Talán már nem kell sokat várni, s megoldódik ez a gond is, csakúgy, mint a központi műhely fűtése. Már épül a ka­zánház ... Körmendi Mária:- Én úgy ítélem meg, hogy sertéstele­pünk ma a gazdaság legjobb üzemegységei közé tartozik. A tavalyi tervünk például 0,53 kilogrammos súlygyarapodást ír elő, s a va­lóság 0,59 kilogramm lett. Mostanában mintha jobb lenne a munkaszervezés, mint­ha a vezetők és mi is jobban ügyelnénk a rendre, a tisztaságra, az abrakadagolás­ra, a gazdaságosságra. Az utóbbi időben takarmányhiány nincs. Mindemellett azt is megfigyeltük, hogy a vezetőség jobban tö­rődik velünk, mint a múltban. Most mi, a gondozók, két műszakban váltjuk egy­mást. Pontosabban: csak minden másnap dolgozunk, de akkor nem csupán nyolc órát... Időbe telt, amig ezt megszoktuk, ám ma mindenki elégedett vele. Az évek során kollektívánk összeszokott, s ma megbízunk egymásban, egymás munkájában. Nem mondom, minden ember követhet el hibát, s velünk is előfordul, hogy a munkahelyet nem sikerül mindig olyan állapotban átadni, hogy azt az utánunk következő munkatárs kifogástalannak találhassa, ám az ilyen eset egyre ritkább, s kirívó hiányosságok elő sem fordulnak, mert mindegyikünk igyek­szik becsületesen végezni a teendőit. Sze­rintem olyanok dolgoznak nálunk, akiket nem a „jó" fizetés tart a mezőgazdaság­ban, illetve a sertéstelepen, hanem a szak­maszeretet. Fokozatosan kialakul a brigád- rendszerű munkaszervezés és javadalma­zás. Két brigádot alkotunk, s mindegyikben rendszerint megtárgyaljuk a feladatokat, azoknak a a részleteit, s egyben elemezzük eredményeinket, valamint megbeszéljük a terv túlteljesítéséért járó jutalom elosztá­sát. Ha a közösségi szellem továbbra is jó marad, akkor az eredményeinkkel sem lesz baj. Egy ideig dolgoztam a bútorgyárban, de ott nem éreztem olyan jól magam, mint itt. Hogy min lehetne még javítani? Jó lenne kicserélni, vagy felújítani a szellöztetó-be- rendezést... Nincs ivóvizünk... Egy kis munkával telepünk udvarát is szebbé lehet­ne tenni. És itt Így, az apró dolgok megoldá­sában látom a fejlődés meggyorsításának kulcsát. A beszélgetést vezette: GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom