Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-06 / 5. szám
Nagyszabású feladatokat tűzött a mintegy három ás fél millió lakosú ország elé tavaly novemberben a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa. A tanácskozáson felmérték azt az utat Is, amelyet az indokínai ország tizenegy év alatt megtett (1975. december 2-án döntötték meg a haladó erők a feudális ameri ka barát rezsimet, s kikiáltották a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot) Míg a korábbi, 1982-es kongresszus a fejlődés általános irányvonalát tűzte ki, s ezen belül két stratégiai feladatot határozott meg: a védelem erősítését és az építést, addig a IV. kongresszus a társadalom életének minden területére kiterjedő konkrét célokat vázolt fel, hangsúlyozva: minden munkában le kell vonni az eddigi sikerek és hibák tanulságán is. A párt reális, a lehetőségeket nem túlbecsülő programot dolgozott ki. AZ EGYMILLIÓ ELEFÁNT ORSZÁGA A termelési adatok, statisztikák nem mondanak sokat, ha nem foglaljuk össze legalább nagy vonalakban, hogy honnan is indult Laosz. Területe kis híján kétszer akkora mint hazánké, s minden útikalauz kiemeli csodálatos tájait. A XIV. században jött létre az első laoszi állam, de nem volt hosszú életű, egészen századunk közepéig idegen elnyomás alatt állt. A második világháború idején a japánok a francia protektorátust megszüntetve saját fennhatóságuk alá vonták. A megszállók elleni népi felkelés eredményeként megalapították a népi ellenállás ideiglenes kormányát, amely kihirdette az önálló laoszi állam, Patet Lao függetlenségét. Negyvenhat elején Franciaország újból megszállta az országot, a nép partizánháborút vívott a hódítók ellen, majd megalakult a népi felszabadító hadsereg. Párizs 1954-ben vonta ki csapatait. Az elkövetkező években egymást váltották a reakciós és a nemzeti egységkormányok; 1964-ben következett az amerikai imperialisták intervenciója és ismét a fegyveres ellenállás. E küzdelem élén a Laoszi Néppárt, 1972-től új nevén: Laoszi Népi Forradalmi Párt állt. 1975 decemberében, a népi köztársaság kikiáltásakor Szufanuvong, a legendás hírű „vörös herceg“ lett az LNDK első elnöke, a kormány elnökévé pedig Kaysone Phomvihane-X, az LNFP KB főtitkárát választották. A múlt év októberének végén Szufanuvong egészségügyi okok miatt visszavonult tisztségéből, az új államfő Phoumi Vongvichit (korábban külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes) lett. Mit örökölt a történelem viharaiban edződött új, forradalmi vezetés? Tíz évvel ezelőtt az ENSZ-statisztikák a világ húsz legszegényebb országa között tartották számon. A lakosságnak több mint a kilencven százaléka írástudatlan volt. Iparról nem lehetett beszélni, hiszen a pár tucat malom, a javítóműhelyek igazán nem nevezhetők annak. A családok túlnyomó többsége naturális gazdálkodást folytatott; s az a tény, hogy az ötmillió hektárnyi művelhető földterületnek csak nagyon kis részét vetették be, mutatja, hogy milyen hatalmas tartalékok vannak a mezőgazdaság fellendítésére. ROHAMOS FEJLŐDÉS Valóban impozáns számok bizonyítják az ország előrehaladását: 1975 óta több mint hatvan százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, lényegében megszűnt az írástudatlanság, több mint hatezer a főiskolások és huszonötezer a középiskolások száma. Kiépítik az egészségügyi hálózatot, ma már minden járásban van rendelőintézet (korábban alig volt ötven orvos Laoszban). S ami rendkívül figyelemre méltó, hogy az indokínai országok közül Laoszban a legmagasabb az életszínvonal. Vagyis: az alapvető élelmiszerekből nem szorul behozatalra, sót exportálni is tud. Jól jellemzi a helyzetet, s egyben érzékelteti a legsürgősebb feladatokat, hogy villanyáramot is exportál, ugyanis az évi egymillió kilowattórás termelést egyelőre nem tudják felhasználni. Annak ellenére, hogy az ipari termelés a tíz évvel ezelőttinek a négy és félszerese. A gazdaság vérkeringésének élénkítéséhez meg kellett kezdeni az úthálózat kiépítését. Jelenleg is folyik annak a főútnak az építése, amely majd Laoszt - Vietnamon keresztül - összeköti a tengerrel. Szegény gazdagok voltak a laosziak, s a párt programja most azt célozza, hogy a természeti kincsekben bővelkedő országban a népnek ne kelljen nélkülöznie. A haladás kulcsát itt is a gazdaságirányítás megreformálásában látják. Két év óta fokozatosan nagyobb önállóságot kívánnak adni a vállalatoknak, egységesítik az árrendszert. Az állami alkalmazottakra vonatkozó külön árakat eltörölték, de ugyanakkor emelték a bérüket. A szövetkezetek kialakítását 1978-ban kezdték meg, s napjainkban a megművelt földterületnek a felén már ilyen formában gazdálkodnak. A laoszi gazdaságban a szocialista (állami és szövetkezeti) szektor mellett jelen van az állami-tőkés vegyes, valamint a magánszektor is. Például a kiskereskedelmi forgalom nagyobb részét is a magánkereskedők bonyolítják le. Nagyon lényeges az állam és a buddhista egyház jó együttműködése. Az ország több mint 2800 pagodájában a boncok betűvetésre is tanítják az embereket. REÁLIS CÉLOK Laoszban senki sem tartja ellentmondásosnak, hogy egy-egy nagy építkezésen egymás mellett dolgozik a legkorszerűbb tehergépkocsi a legősibb „erőgéppel“, az elefánttal: a hagyományokra épülő jövő jelképei. Felgyorsult az idő a lomhán cammogó ormányosok országában, ezt az LNFP IV. kongresszusán megfogalmazott célkitűzések érzékeltetik a legjobban. „Laosz az óriási nehézségek ellenére végrehajtotta a szocializmus felé vezető nemzeti demokratikus forradalom feladatait. Az egykultúrás, egyszezonú mezőgazdaság többkultúrássá, többszezonúvá fejlődött“ - mondotta Kaysone Phomvihane. Megállapította, hogy a párt fő irányvonala, a nemzeti függetlenség és a szocializmus ügyének az összekapcsolása, helyesnek bizonyult. A kétezerig szóló, hosszú távú fejlesztési program, valamint a második ötéves terv (1986-1990) kidolgozásakor abból indultak ki, hogy Laosz elmaradott ország, jellemző a kisárutermelés és a naturális-önellátó gazdálkodás is. „A lakosság harmada nomád, erdöégetéses rizstermelést folytat. Évi háromszázezer hektár erdőt, értékes faanyagot égetnek fel azért, hogy négyszázezertonna rizs teremhessen. Elmaradott az infrastruktúra, vasút nincs, a közutak kiépítése csak megkezdődött.“ A központi bizottság kritikus hangvételű beszámolója a továbbiakban arra mutatott rá, hogy bár megkezdődött az elosztásra, szigorú köz- pontosításra épülő gazdaságirányítás átalakítása, a pénzügyi szabályozókra, a nyereségességre, a vállalati önállóságra alapuló új mechanizmus létrehozásához időre van szükség. A szocialista iparosítást, a gépesítést, a nagyüzemek létrehozását hosz- szabb távon kívánják Laoszban végrehajtani, úgy, hogy előbb megteremtik hozzá az ésszerű mezőgazdaságra építő hátteret. ,,A szocializmushoz vezető hosszú és bonyolult átmeneti időszakban kulcskérdés a gazdaságirányítás korszerűsítése. A bü- rokratikus-adminisztratív elosztás helyett új gazdasági stratégiát, pénzügyi-gazdasági szabályozórendszert kell kidolgozni, s biztosítani a megfelelő ellenőrzést. A gazdálkodó egységeket olyan önállósággal kell felruházni, amelyben a társadalmi és a helyi érdekek összhangba kerülnek, ösztönözni kell az önelszámoláson alapuló szocialista vállalkozást" - emelte ki Phomvihane. A második ötéves terv szerint a jelenlegi kb. 370 kilogrammról 1990-ig 450-500 kilogrammra kell növelni az egy főre jutó élelmiszertermelést. Vagyis a mostani másfél millióról 2-2,2 millió tonnára. Szintén kiemelt feladatként kezelik az ipari növények termelésének növelését, főként az export fokozása érdekében, s le akarják telepíteni a nomádokat, hogy véget vessenek az erdőégetésnek. SZILÁRD SZÖVETSÉGBEN Laosz külpolitikájának alapja továbbra is a két másik indokínai országgal, Vietnammal és Kambodzsával, valamint a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával folytatott együttműködés fejlesztése. A szocialista országok segítségének, támogatásának nagy szerepe van Laosz eddigi sikereiben. Külkereskedelmi forgalmának kétharmad részét is a szocialista országokkal bonyolítja le. A szakemberhiánnyal küszködő ország számára felbecsülhetetlen értékű az a segítség, amelyet a szocialista országok az infrastruktúra, az oktatás- és egészségügy fejlesztéséhez nyújtanak. A tavalyi adatok szerint például több mint nyolcezer laoszi diák tanult az egyes testvérországokban. A hazánk és a Laosz közötti barátsági és együttműködési szerződést 1980. február 17-én írták alá Vientiane-ban, a Gustáv Husák elvtárs vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség látogatása alkalmával. Hazánk főleg közlekedési eszközöket, mezőgazdasági gépeket, egészségügyi berendezéseket, gyógyszert és közszükségleti cikkeket szállít Vientiane-nak. A fő behozatali cikkek: kávé, különleges fafélék, kézművesipari termékek. Csehszlovák szakemberek több laoszi híd építésében segítettek, közreműködnek a geológiai kutatásokban, a mezőgazdaság fejlesztésében stb. A kapcsolatok fejlesztése szempontjából nagy jelentősége van az 1982-ben megalakított csehszlovák-laoszi gazdasági és tudományos-műszaki vegyesbizottságnak. (-nák) Laoszban a társadalmi összterméknek hozzávetőleg a nyolcvan százalékát a mezőgazdaság adja. Sayaboury tartományban, ahol felvételünk is készült, kiváló eredményeket érnek el a rizstermelésben. (ŐTK-felv.) SZÚ 5 Grúzia a tenger, a pálmák, a vad hegyek hazája - igazi turistaparadicsom. De létezik egy másik, a külföldön így talán kevésbé ismert, de ma már biztos alapokon álló ipari Grúzia is. A szovjet köztársaságban az utóbbi tíz évben a gépgyártás ütemének növekedése számottevően megelőzte más iparágak fejlődésének ütemét. Ennek következtében a gépgyártás aránya az ipari termelés egészéhez viszonyítva az 1970-es 8,7 százalékról 1985-re 14,2 százalékra emelkedett. Grúzia jelentős arányban részesedik a szovjet villanymozdonyok, villanymotorok, gyengeáramú berendezések, automata vezérlésű csömegmunkáló gépek és a teherautók gyártásában. A most folyó ötéves tervben a köztársaság ipari termelése várhatóan 22-25 százalékkal növekszik. Ezen belül a gépgyártás a kétszeresére nő. A gépgyártáson belül elsőbbséget élveznek az elektrotechnikai termékek és a különböző műszerek. A REKONSTRUKCIÓ JELENTŐSÉGE Gyökeresen megváltozik a szerkezeti és beruházási politika, a súlypont az állóeszköz-alap növeléséről annak felújítására kerül. A rekonstrukcióra és a termelés technikai színvonalának átalakítására az elkövetkező 5 évben 200 milliárd rubel az előirányzott összeg. Ez több, mint a megelőző tíz év hasonló ráfordításainak költsége. A korszerűsítés új technikát igényel. Ebben különösen nagy feladat hárul a szerszámgépgyártásra, mivel ez az iparág fedezi a technikai színvonal megújulását az egész gépgyártásban. Ezért Grúziában megkülönböztetett figyelem kíséri az új, programozott vezérlésű és nagypontosságú univerzális szerszámgépgyártó gépcsalád kifejlesztését. Tbiliszi legrégibb üzemében, a Kalinyin öntödei gépgyárban ipari robotok alkalmazásával növelik a hatékonyságot, az Elemző Készülékek elnevezésű ipari tudományos egyesülésnél pedig fokozzák a technikai rendszerek irányítását és ellenőrzését végző diagnosztikai berendezések gyártási ütemét. A rekonstrukció végrehajtása során messzemenően figyelembe veszik az élenjáró intézmények tapasztalatait. Például a Mikromotor gyárban előállított aszinkron villanymotorok iránt mutatkozó nemzetközi kereslet az új tudományos eredmények hatékony alkalmazásával magyarázható. Ez a biztosítéka az itt gyártott villanymotorok jó minőségének és megbízható üzemelésének, amely lehetővé teszi, hogy a gyár termékeit 25 országba exportálják, s a kivitelt évi 8-10 százalékkal növeljék. A SZAKOSODÁS ELŐNYEI Kutaisziban előkészületek folynak hegyvidéki művelésre alkalmas gépek és traktorok gyártásával foglalkozó üzem létesítésére. Grúzia területének 92 százaléka hegyvidék, de nemcsak itt van nagy szükség a hegyvidéki művelésre használható mezőgazdasági gépekre, hanem a szomszédos köztársaságokban is. Egy másik terület, amelyre Grúzia örömmel szakosodott: a hegyi szállítás. A feladat olcsó, hatékony szállítóberendezések drótkötélpályák tervezése és gyártása. A grúz szakemberek tervei alapján már több tucat személy- és teherszállító drótkötélpálya épült a Kaukázuson túli és a közép-ázsiai köztársaságokban, valamint Szibériában. A grúz ipar egyik legismertebb terméke a szárnyashajó, amit 1961 óta gyártanak. Most megkezdődött a legújabb szárnyashajó típus, a Kolhida sorozatgyártása. Ez a sok országban Üstökös néven közlekedő szárnyashajó korszerűsített változata. Berendezése kényelmesebb, sebessége nagyobb elődjénél. (APN)
