Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-30 / 4. szám

á TUDOMÁNY es TECHNIKA A rendkívüli szárazság és hőség következtében 1950 szeptemberében erdőtüzek lángoltak fel a kanadai őserdőkben. Az erőteljes nyugati áramlás hatására az erdőégések füsttömege hamarosan Euró­pába is eljutott. Kiterjedése ekkor már kb. 2500 km volt, északon Dániát, délen pedig Portugáliát is elérte. A szennyezett levegő legnagyobb tömege 6-9 ezer méteres magasságban helyezkedett el. Ahol a füstfel- hö átvonult, ott a légburok fénygyengitő hatása a tíz, tizenkétszeresére nőtt, így lehetővé vált a napfoltok távcsővel való megfigyelése fényszűrö használata nél­kül is. A legcsodálatosabb látvány azonban a kékesen vagy zöldesen ragyogó Nap volt a lilásbarna égbolton. Mi lehet a magyarázata az ilyen és ehhez hasonló meglepő égi jelenségeknek? Nos, ha valaki nem tudná, válaszolhat egy sokkal ismertebb jelenségre: miért kék az ég? Félretéve azonban a humort, hamaro­san meglátjuk, hogy a válaszok nem is annyira kézen- fekvöek. Jóllehet az égbolt kék színe talán a legmin­dennapibb látvány, magyarázata még századunk ele­Légkörünk optikája jén is sok fejtörést okozott az embereknek. Ám szeren­csére Clausius német, Tyndall ír és Rayleigh angol fizikusok jóvoltából „fény derült" a titokra. Mint ismeretes: a fehér színű napsugarak sokféle színes fénynek a keverékéből állnak, melyek hullám­hosszuk nagyságával különböznek egymástól. Legrö­videbb a sötétkék és ibolyafény hullámhossza, majd sorrendben következik a világoskék, zöld, sárga, na­rancs és vörös fény. Ezek együttesen alkotják a fehér fényt, ami annyit jelent, hogy abban föllelhető minden hullámhosszúságú színes sugár. A tárgyak színét így az határozza meg, hogy e tárgy a fehérben rejlő színskála színei közül melyiket veri vissza vagy szórja szét a legjobban. Az égbolt kékjének a magyarázata nem ezen a je­lenségen alapszik, a levegő ugyanis nagymértékben átlátszó. Erre vonatkozóan érdemes megismerked­nünk a fényelhajlás jelenségével, melynek lényegét legjobban Rayleigh törvénye szemlélteti. Ennek értel­mében: az olyan kis részecskék, amelyeknek a méretei azonos nagyságrendűek (vagy kisebbek), mint a fény látható tartományának hullámhosszai, a fényösszete- vöket hullámhosszuk 4. hatványával fordított arányban szórják szét, ami azt eredményezi, hogy a rövidebb hullámhosszúságú kék fénysugarak jobban szóródnak, mint a látható színkép többi, nagyobb hullámhosszúsá­gú színösszetevöi. Ezen megállapítás kettős eredményre vezet, hiszen egyszerre magyarázza az égbolt kék színét és a vörös naplementét. Áz égbolt kékjét tehát az magyarázza, hogy a légkörben levő parányi szórógócok (levegő- és vízmolekulák) a rövidebb hullámhosszú (kék) fénysu­garakat sokkal erőteljesebben szórják, mint a nagyobb hullámhosszúságú (sárga és vörös) fényhullámokat. A vörös naplementének pedig az az oka, hogy a látó­határ közelében tartózkodó Nap felől a fénysugarak­nak sokkal hosszabb utat kell megtenniük a súrú levegőben, amíg a szemünkbe érkeznek, mint délben, s ezalatt az összetett fehfer fényből a rövidebb hullám- hosszúak szinte teljesen kiszóródnak: csak a hosz- szabb, sárga és vörös fényhullámok maradnak meg. Az elmondottak alapján már nyilvánvaló, hogy a le­vegőben az uralkodó szín a kék. A festőművész is ezért festi gyakran kékes árnyalatúra a távoli hegyeket, hogy így érzékeltesse a levegő jelenlétét a képen. Ugyanakkor a hegyek előtt elhelyezkedő levegő kék fényszórásának az erőssége jól érzékelteti távolságu­kat is. Szintén a fényelhajlás az okozója a nap- vagy holdkorong közvetlen közelében megfigyelhető fényje­lenségnek: a nap-, illetőleg a holdudvarnak. Ezek az ú. n. holdjelenségek 8-10 km magasan, az ottani mínusz 40-50 Celsius-fokos hidegben képződő cir- rusz- (pehely), cirrosztrátusz-, azaz fátyolfelhők jég­kristályain többszörös törés, visszaverődés és fényszó­rás jelenségei révén jönnek létre. A néphit szerint „ha udvara van a Napnak, (Holdnak), másnap eső lesz“. Voltaképpen felhővonulást látunk, hiszen a cirruszfel- hök a középmagas (2-5 km), majd alacsony (2 km alatt) esőfelhőket hozó melegfront előhírnökei. A népi időjárási szabály így valóban jól használható. Ne feledkezzünk meg azonban a már említett külö­nös fényjelenségek magyarázatáról sem, melyek elő­idézői erdőtüzek révén levegőbe kerülő égéstermékek voltak. Ezek mérete jóval meghaladta a levegömoleku- lákét. Emiatt a Rayleigh-féle úgynevezett molekuláris szórás háttérbe szorul, s mind a napkorong, mind a holdtányér, mind pedig az égbolt fantasztikus, ritkán látott színeket ölthet magára. Ez az anomális fényszó­rás jelensége, amikor a hosszabb hullámú fény szóró­dik erősebben, a rövidebb hullámú pedig kevésbé. A színek sorrendje ilyenkor megfordul, s vörös égből süt ránk a kék Hold vagy a kék Nap. Sőt előfordulhat olyan eset is (például nagy részecskékből álló ködben), amikor a szórt fény a hullámhossztól független (színte­len ködalakok). Ilyen a tejüvegen keresztül szemlélt táj is (tejüvegszórás); ilyenkor a szóró részecskék a tejü­veg durva szemcséi. Különleges, nagyon szép jelenség napnyugta után a magas hegységekben látható alpesi fény. Ilyenkor az Alpok hófödte hegyoldalai égó vörös fényben világíta­nak, abban a szórt fényben, amely a sztratoszférába (10 km fölé) került szóró részecskék (rendszerint vulkáni hamu) révén keletkezett. Ugyanígy azt is könnyen megérthetjük, hogy miért mélykék az égbolt, ha tiszta sarki levegő érkezik hozzánk, s miért szürkés­kék a sokkal szennyezettebb szubtrópusi levegőben. Ezek után - ha a vízmolekulák szóró hatására gondo­lunk - megmagyarázhatjuk a mély, tiszta svájci tavak kék színe és a sokkal sekélyebb, szennyezettebb folyóink inkább barna vagy zöldes színe közötti különb­ségeket. Cikkünkből tudatosan kimaradt a szivárvány és a sarki fény jelenségeinek magyarázata, mivel az előbbinél szólnunk kellene még a fényelhajlással rokon fénytörés jelenségéről az utóbbinál pedig a napszél és a Föld mágneses terének kölcsönhatásairól. Ráadásul a szivárvány teljes optikai magyarázata mindmáig várat magára. Ha kívülről néznénk a légkörével burkolt Föld boly­gót, erről is szórt fény jutna a szemünkbe. így látják a Nap fényében kékes színben csillogni bolygónkat a világűr utasai. Ott azonban levegő híján az égbolt fekete, s az erős fényű Nap sötétkék. Beláthatjuk, hogy Földünk szépségét főként légkörének köszönheti. Vi­gyázzunk rá! DR. GÖMÖRY IMRE • Napkollektorok az üdülőtelepen (A szerző felvétele) A Nap, mint energiaforrás Újabb napkollektorok felszerelését tervezik a komáromi (Komárno) Jednotánál A hagyományos üzemanyagokkal, energiahordozókkal való takarékosság egyre fontosabb követelménye napjainknak. Ezen a téren a Nap energiájá­nak hasznosítása kínál többféle lehetőséget, akár közvetlenül vagy közvetve, átalakítva. A szoláris berendezések szélesebb körű elterjedését egyelőre lassítja viszonylag rövid élettartamuk és magas áruk. Ennek ellenére hazánk is gyárt napkollektorokat, hisz megfelelő klimatikus körülmények mellett kifizetődő az üzemeltetésük. Ezeket a szempontokat tartották szem előtt a komáromi Jednota fogyasz­tási szövetkezet technikai részlegének dolgozói is, amikor ilyen berendezést állítottak fel nagykapacitású konyhájuk tetőterében a páti (Patince) üdülőtele­pen. Az itt szerzett tapasztalatokról mondja Marián Michálek mérnök, a komáromi Jednota fejlesztési osztályának vezetője:- Paton a napkollektorokat 1984-ben helyeztük üzembe. Két és fél év elteltével már elmondhatjuk, hogy ez a beruházásunk kifizetődő vállalkozás­nak bizonyult. Az eltelt időszak alatt 18 380 kilowattóra elektromos energiát takarítottunk meg az előző évekhez viszonyítva, amikor a meleg vizet kizárólag elektromos melegítőberendezésekkel biztosítottuk. Ezek kapaci­tása sokszor nem bizonyult elégségesnek, ami aztán kisebb-nagyobb fennakadásokat okozott. így 1984 óta nincsenek ilyen problémáink. Igaz, hogy első hallásra egy ilyen vállalkozás költségesnek tűnik, hiszen 15-18 napkollektor felszerelése 40-50 ezer koronába kerül, de figyelembe kell venni az elektromos energia, esetleg földgáz vagy más tüzelőanyag nagyobb mennyiségű megtakarítását. A további előrejelzések szerint hazánkban 2000-ben az összenergia öt százalékát a Nap segítségével fogják előállítani. Ez megfelel a ma működő vízierőművek által termelt energia mennyiségnek. Sztrecskó Rudolf ÍV A DAR ELEKTRONÁRAM KELTI A JUPITER RÁDIÓSUGÁRZÁSÁT Harkovi kutatók azt vizsgálták, hogy honnan ered a Jupiter rádiósu­gárzása, a Naprendszerünknek ez a különleges jelensége. Az UTR-e jelű dekaméteres hullámhosszúsá­gon működő rádiótávcsővel, a világ legnagyobb ilyen műszerével kimu­tatták, hogy az óriásbolygó déli-sarki területéről elektronáram folyik a bolygó legközelebbi nagy holdjá­hoz, az lóhoz, ott felgyorsul, majd visszatér a Jupiter déli pólusához. Ez a 10 millió amperes áram hozza létre a szokatlan sugárzást. MMHMMWWMMMMMMMHMMMIWMMMANMAMMMMWMMMWflMMMWMMMNMANNANANNNMAANMMMANNMANNAA Vigyázat, sárga, narancssárga... új szú Az asztmás gyerekekre orvosnak is, szülőnek is, nevelőnek is különle­ges gondot kell fordítania. Az aszt­ma bronchiále súlyos rohamokkal jár, amelyek kegyetlenül megkínoz- zák a gyerekeket, szorongásokat keltenek bennük, némelyikükben folytonos félelmet a várható és előbb-utóbb be is következő roham miatt. Ezért a gyógyszeres terápia szakadatlan fejlesztése mellett az orvosok világszerte arra is töreked­nek, hogy lélektani eszközökkel csökkentsék kis betegeikben a szo­rongást. Az utóbbi években az aszt­más gyerekek kezelésében az orvo­sok a játékot is a gyógyítás szolgála­tába igyekeznek állítani: ha belefe­ledkezve játszik a beteg gyerek, csökken a szorongása, elfeledkezik a nehéz légzéséről, fulladásáról, sót sok esetben tapasztalható, hogy az önfeledt játék elodázza, késlelteti a rohamok jelentkezését. Mi több: újabb megfigyelések szerint a játék a beteg gyermek állapotának alaku­lásáról is árulkodhat. M. I Anohin, a neves szovjet gyermekgyógyász, az orvostudomá­nyok doktora, éppen ilyen jellegű megfigyelései közül ismertetett a kö­zelmúltban egy érdekes esetet. A kislány - egyike azoknak, aki­ket a professzor évek óta megfigye­lés alatt tartott és kezelt - súlyosan asztmás volt. Anohin már röviddel megismerkedésük után észrevette, hogy kis betege sem szereti a „kész“ játékokat, annál szíveseb­ben rajzolgat-festeget, noha erre senki sem tanította, nem biztatta. „Alkotásai“ meglehetősen változa­tosak voltak: néha egészen realiszti­kus képeket rajzolt-festett, néha kü­lönös „absztrakt“ formákat, nem­egyszer alaktalan foltokat-pacákat kent papírra ecsetjével. A professzor hamarosan azt is megfigyelte, hogy a beteg gyermek akkor mázol formátlan foltokat, ha fulladásos ro­ham közeledtét érzi. Miután kezdte rendszeresen szemmel tartani a kislányt, dr. Ano­hin arra is rájött, hogy a gyermek állapotának alakulásától függően árulkodó módon módosul-változik a színskála is, amivel kis betege a képeit festi. Ha a kislány rosszul érezte magát, festményein - akár foltok voltak csak, akár életszerű jeleneteket ábrázoltak - kezdtek túl­tengeni a sárga, narancssárga és vörösessárga árnyalatok, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél in­kább közeledett a roham. Miután azonban elmúlt a fulladásos szenve­dés, a festményeken ismét a hűvö­sebb tónusok kerültek túlsúlyba, an­nak a - pszichológusok által már rég megfigyelt - „szabálynak“ megfele­lően, hogy a szorongás-feszültség- félelem állapotára a hivatásos festők esetében is a vörös és a narancs- sárga színek fokozott használata jel­lemző, míg a megnyugvás-megbé­kélés hangulatában a kék és a zöld változatai uralkodóak nemcsak táj­képeiken vagy csendéleteiken, ha­nem még portréikon is. Ami Anohin professzor kis bete­gét illeti, ez a kislány nem tulajdoní­tott jelentőséget rajzainak-festmé- nyeinek: nem dicsekedett velük, nem készült festőnek. Nem az érde­kelte, milyen a kép, amit festett, hanem maga a pepecselés szóra­koztatta. Miután meggyógyult (álla­pota a gondos kezelés eredménye­ként alig több mint három év alatt rendeződött), rá is unt az ecsetre és a festékekre. A neves szovjet gyermekgyó­gyász azóta több kis páciensének esetében is tapasztalta, hogy a raj- zok-festmények koloritjának alaku­lása esetleg diagnosztikai értékű le­het: gyakran figyelmeztet a beteg gyermek állapotának várható romlá­sára, a közeledő fulladásos roham­ra. Megfigyeléseinek jelentőségét ennek ellenére sem értékeli túl. „Ami­ben határozottan bizonyos vagyok - írta a közelmúltban -, csak annyi, hogy azok az elfoglaltságok, ame­lyeket a gyermek magától vállal, le­gyen az festés, mintázás, modelle­zés, varrogatás vagy hímzés, szö­vetségesei lehetnek az orvosnak abban a nehéz munkában, amit az asztmás gyermekek állapotának ja­vításáért, meggyógyításukért vé­gez.“ -s­1987.1.30. MMMMMMMMWMMMMMNMMMINMMMNMWMMMMMWMIMMMNMWMIM A fölfedezést az tette lehetővé, hogy sikerült feljavítani az UTR-e rádiótávcső feloldóképességét. Eh­hez olyan antennarendszert építet­tek ki, amely néhány tucat km-es távolságban veszi körül a vele összekapcsolt fő műszert. Hasonló antennaegyüttesek működnek Pot­yában, Kijevben és Lvovban is, úgy­hogy ezek együtt egy óriási, több száz km-re kiterjedő rádióantennát alkotnak, s velük fogják fel a Világe­gyetemből érkező rádiójeleket. ULTRAMÉLYSÉGŰ FÚRÁSOK A SZOVJETUNIÓBAN A kola-félszigeti - ma már 12 064 m mélységű - fúrás ta­pasztalatait hasznosítva a Szov­jetunióban huszonkét „ultramély­ségű“ fúrást terveznek. Közülük tizenkettő arra hivatott, hogy álta­luk újabb kőolaj- és földgázmező- ket tárjanak fel, míg a több tíz fúrás vagy az érckutatás céljait szolgálja, vagy azt, hogy jobban megismerjék a fúrás övezetének földtani szerkezetét. Ama helyek között, ahol az ilyen fúrást tervez­nék, ott vannak a nyugat-szibériai szénhidrogénmezők is. Ezeken eddig csupán 5500 m-es mélysé­gig tárták fel az üledékes rétege­ket, ámbár várható, hogy na­gyobb mélységekben is vannak szénhidrogéntelepek. Hasonló meggondolásból kívánnak ultra­mélységű fúrásokat mélyíteni a Szovjetunió észak-európai ré­szének szénhidrogén-övezetében is. SZÁMÍTÓGÉP A KERÉKPÁRON Egy újszerű, a napenergiával mű­ködtetett számítógép arról tájékoz­tatja a kerékpárost, hogy mekkora a pillanatnyi és az átlagos menetse­besség, hány km-t tett meg aznap vagy az egész évben, s ha a kerék­páros meghaladta a gépbe előre betáplált távolságot, vagy ha túlsá­gosan gyorsan hajt, figyelmezteti őt. A számítógép a kerékpár sebessé­gére és az általa megtett útra vonat­kozó jelzéseket az elülső kerékre helyezett mágneses érzékelőtől kapja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom