Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-30 / 4. szám
Kinek fontos Tajvan sorsa? • Történelmi visszapillantás Vajon érvényes-e még az a megállapítás, hogy a kínai Kuomintang csaknem négy évtizede Tajvanra menekült vezetői úgy érzik magukat, mint a száműzött Napóleon Elba szigetén, s még mindig restaurációról álmodoznak? A Kuomintang körülbelül egymillió emberével együtt vonult vissza Tajvanra, miután vereséget szenvedett a kínai polgárháborúban. Megesküdött, hogy véget vet a szárazföldön „a kommunista lázadásnak“ és „felszabadítja“ Kínát. A készülődés jegyében a portugál névadók jóvoltából Formozaként (azaz Gyönyörű-szigetként) is ismert Tajvant egyetlen kaszárnyává változtatta; mind a mai napig rendkívüli állapot van érvényben. EGYETLEN HULLÁMBAN Mind Peking, mind Tajpej szemében az országegyesítés változatlanul szent cél - a felszínen, úgy tűnik, semmi sem változott. Igaz, a Népköztársaság már nem sürgeti, hogy Tajvan változtassa meg gazdasági-társadalmi berendezkedését arra az esetre, ha mégis a visszatérés mellett döntene. Tajvan viszont ragaszkodik a kommunisták távozásához. E követelést viszont már csak Tajvanon veszik komolyan. Az országépítés szempontjából Peking és Tajpej nyugtalansággal figyelhetné azt a csenevész mozgalmat, mely a szigeten bontogatja zászlaját, s csendben ugyan, de az önrendelkezési jog, a független Tajvan mellett voksol. A Kínai Népköztársaság a múltban többször is aggodalmának adott hangot. De vajon mennyire vehetők komolyan a tajvani aggodalmak, s ezzel együtt az a feltételezés, hogy Teng Hsziao-pinghez hasonlóan Tajvan elnöke, Csang Csing-kuo is még mindig „osrszágegyesítöként“ akar bevonulni a történelembe. A kérdés lezárásához ugyan nem juthatunk el, de körüljárásához is elengedhetetlen némi történelmi visszapillantás. A dél-kínai partok előtt elterülő Tajvant a 20. század első felében a japánok tartották megszállva. Amikor Csang Kaj-sek emberei egyetlen hullámban elárasztották a szigetet, körülbelül hatmillió őshonost találtak ott, akik sem történelmileg, sem érzelmileg nem kötődtek igazán a szárazföldön kezdődött párbajhoz, a kommunisták és a csangkajsekisták hatalmi vetélkedéséhez. Kénytelen-kelletlen elfogadták ugyan a fanatikus, s igen szervezett Kuomintangot, a Nemzeti Pártot - de módszereivel, s talán céljaival sem tudtak száz százalékig azonosulni. A Kuomintang által vont falakon mindig támadt repedés. Az elmúlt évtizedekben tízezrek jártak titokban a szárazföldön. Látogatásuknak útlevelükben nem maradt nyoma, a kínai hatóságok homecoming cer- tificate-et (hazatérési okmányt) állítottak ki számukra Hongkongban, Macaóban, vagy éppenséggel az Egyesült Államokban. Közvetítőkön, főleg a szinte erre teremtett Hongkongon keresztül kereskedés is folyt és folyik Tajvan és a szárazföld között: a mostani nagyságrend az egymilliárd dollárt is felülmúlja. A falakon belül létrejött egy autokráciával megfejelt technokratikus és prosperáló társadalom. A Távol-Kelet „gazdasági tigrise“ közül Szingapúrt, Hongkongot és Dól-Kore- át megelőzve, Tajvan fejlődése volt a legdinamikusabb. Az egy főre eső nemzeti jövedelem mára elérte a tisztes 3100 dollárt, úgy, hogy az összeg hat évvel ezelőtt még ezerrel kevesebb volt. A Kuomintang „kemény vonalával“ szemben elérte, hogy húnyjanak szemet a füg- getlenséghívö független ellenzékiek szeptemberi pártalakítása felett. De Csang Csing-kuónak már nem ez volt az első húzása, hogy enyhítse a szárazföldiek (az 1949-ben Tajvanra menekültek) és a Tajvanon születettek közötti lappangó ellentéteket, hogy ez utóbbiaknak törvényes helyet biztosítson a politikai életben. Tajvan betegeskedő elnöke (cukorbeteg és szívritmus-szabályozó készülékkel él) az 1985-ös elnökválasztásokra Li (Lee) Teng- huj személyében „igazi“ tajvanit választott maga mellé, alelnökjelöltnek. Igaz, Li elődje is tajvani születésű volt, de nem lebecsülendő diszkriminatív mozzanat életrajzában az, hogy képesítését a szárazföldön szerezte. Amennyiben Csang Csing-kuo még a hat évre szóló elnöki mandátum lejárta előtt elhalálozna - amerikai mintára - automatikusan az alelnök venné át a posztját, „tajvani“ kerülne Tajvan élére. Van ugyan „fiúági örökös“, Csang Hsziao-vu személyében, de Csang Csing-kuo már korábban kijelentette, hogy nem híve a dinasztikus uralomnak. Tajvanon magát az elnököt is amerikai mintára választják - a Nemzetgyűlés elektorai. Létezik ezen kívül még a törvényhozói testület is, s decemberben mindkét házba új honatyákat választottak. Minimális számban: 84-et és 73-at. A tajvani testületeket ugyanis egészükben lehetetlen megújítani. Csak Tajvan tartomány képviselőit választják újjá. A honatyák túlnyomó többségét még mindig „a többi kínai tartomány képviselői“ teszik ki, akiket 1949 előtt a szárazföldön választottak meg: elmozdíthatatla- nok, várják, mindhiába, hogy Kínában a tajvani Kuomintang részvételével ismét választásokat tartsanak. Természetesen tajvani szemszögből nem a pekingi, hanem a tajpeji parlament képviseli egész Kínát. A decemberi részleges választásokon a szeptemberben alakult Demokratikus Haladó Párt (DHP) korábban függetlenekként, tangvajokként (szó szerint: párton kívüliekként) indult jelöltjei 11, illetve 12 mandátumot szereztek. Ez az arány a 324 tagú törvényhozói testületben, illetve a 904 tagú nemzetgyűlésben nem ad okot aggodalomra. Nagyobb arányú betörés nem is állt érdekükben. Elemzéseik szerint ugyanis ennek ellentétje a káosz és konfrontáció állapotát idézhetné elő, amiből csak a Kuomintang „kéményei“ húznának hasznot, a hadsereg maradna a stabilitás biztosítéka, az ellenzékiségnek még a csíráját is elfojtanák. A párt megalakulásáról minden esetre az a véleményük, hogy „Kína történetében“ először született demokratikus tömegpárt - a taglétszám jelenleg kétezer körül mozog - „ott, ahol a demokráciának nincsenek hagyományai, mert az ellenzékiséget mindig az árulással azonosították“. Maga a program elég homályos, az önrendelkezési jogot nem defibiálják pontosan, csupán sejthető, hogy az állami önállóságot fedi. Hiszen mi mást rejtene az a megfogalmazásuk, hogy „a tajvani szoros két oldalán élő népeknek egyenjogú alapon békés versengésbe kell kezdeniük". ÉRTHETŐ ÓVATOSSÁG Az ellenzék óvatossága érthető azért is, mert ha kis jóindulattal kétpárti is immár a rendszer Tajvanon, de jure a Demokratikus Haladó Párt nem létezik. A „kommunista lázadás“ miatt még 1949-ben bevezetett rendkívüli állapot értelmében új párt nem alapítható. Ugyanakkor hírek járnak arról, hogy a rendkívüli állapotot fel akarják oldani, s új nemzetbiztonsági törvényt hoznának. Ez esetleg elegendő lehet a párt bejegyzéséhez, feltéve, hogy nem feltűnően ágálnak az önállóság eszménye mellett. Magától az új nemzetbiztonsági törvénytől Tajvanon nem várnak csodákat, de a jövőben például polgári bíróság ítélkezne olyanok fölött, akiknek ügye jelenleg még katonai bíróságok elé kerül. Az apró demokratikus változások engedélyezése, mi több, kezdeményezése új vonás Csang Csing-kuo pályafutásában. Bizonytalan, meddig akar elmenni, markánsan különbözik-e a Kuomintang ortodoxaitól. Annyi látszik, hogy egy stabilabb, nem csupán a Pekinggel szembeni bosszúra, mint összettaró erőre épülő struktúra létrejöttét kívánja, anélkül, hogy feladná az újraegyesülés álmát. Tajvanon az 1975-ben elhunyt generalisszimuszt, Csang Kaj-se- ket még mindig nem helyezték örök nyugalomra. Sírhelye ideiglenes, várják azt a pillanatot, hogy a tajvani elképzelés szerint megvalósuló egyesülés után a koporsót átszállítsák a szárazföldre, Csöcsiang tartományba, a családi sírba. A mítoszt, a nosztalgiát a túlsó parton is értékelik, és fel is használják az újraegyesítés érdekében. Hu Jao-pang (a Kínai KP KB januárban leváltott főtitkára - A szerk.) 1981 -ben felajánlotta, hogy Csang Csing-kuo és társai hozzák haza az elhunytakat, temessék el őket hazai földön, hisz, mint a főtitkár fogalmazott „egy fa tízezer láb magasra is megnőhet, de a levele mégis a gyökerekhez hullik“. (Magyarország) Kábítószerterrorizmus A SANTÉ DU MONDE, az Egészség- ügyi Világszervezet lapja érdekes cikket közöl a kábítószer-fogyasztás mai helyzetéről. A narkósok új csoportjainak kínált kábítószerek új formái és kombinációi egyre több országban vetnek fel egészségügyi és társadalmi problémákat. A kábítószerek és az idegrendszerre ható gyógyszerek fogyasztása, valamint az ezekkel való visszaélés a kábítószer-kereskedelem révén a terrorizmus új megjelenési formáját képezik - állítják az Egészségügyi Világszervezetnek benyújtott jelentések. Ezek a jelentések hangsúlyozzák, hogy a fenyegető veszély ellen megelőző és gyógyító programokkal kell küzdeni, nem csupán a kábítószerek betiltásával, amivel jelenleg jó néhány ország megelégszik. A tájékoztató és nevelő programokkal elsősorban a fiatalok felé kell fordulni, akiket védeni kell „különleges sebezhetőségük“ miatt. A jelentések leszögezik, hogy míg a kábítószerélvezet a hatvanas években a jómódú diákok körére volt jellemző, most már a társadalom minden rétegében elterjedt, beleértve a legszegényebbeket is. A fejlett országokban már nemcsak a férfiak, hanem a nők is kábítószereznek. A kábítószer-élvezet megkezdésének alsó határa csökkent, már 8-14 éves gyermekek is „szipóz- nak“. Több kábítószer együttes használata ugyancsak terjedőben van, valamint a „házilagosan“ előállított gyógyszereké is; ezeket létező gyógyszerek vegyi struktúrájának módosításával készítik, igy könnyen megkerülhető minden törvényes ellenőrzés. Ezzel magyarázható behatolásuk a piacra. Részben az életkor meghosszabbodása miatt az orvosok gyakrabban írnak fel az idegrendszerre ható gyógyszereket, ami elősegíti a visszaéléseket. A jelenlegi helyzet hatalmas profitokhoz és a bűnözés növekedéséhez vezet. Becslések szerint a narkósok száma és megoszlása a következő:- 29 millió hasisfogyasztó van az egész világon;- 1,76 millió ópiumélvezö, főként Délkelet-Ázsi- ában és a Csendes-óceán térségében;- 750 ezer heroinfogyasztó van az egész világon;-1,6 millióan a kokacserje levelének rabjai, különösen Latin-Amerikában;- 4,9 millió kokainfogyasztó van, s számuk terjed a fejlett ipari országokban;-2,3 millióan inhalálószerek és 2,4 millióan altató- és nyugtatószerek felhasználásával drogoz- zák magukat. Tajvant is nyomasztja azonban, hogy gazdaságilag óriásira nőtt, de politikailag törpe maradt. Az elmúlt 15 év merő vesszőfutás volt a „Kínai Köztársaság“ számára: 1971 után, a KNK ENSZ-jogainak helyreállítását követően a túloldalt, a Népkötársasá- got futótűzszerűen ismerték el, ami automatikusan a tajpeji diplomáciai képviseletek felszámolásával járt. Mára Tajpejben alig két tucat követség maradt. AMERIKAI MINTÁRA Nem kizárt, hogy a tajvani diktatúra éppen megindult demokratizálása a hírnév javítását is célozza - bár a követségek aligha költöznek vissza Tajpejbe. Kétségkívül szerepet játszik továbbá, hogy autokratikus rendszerek, s éppen a térségben - a Fülöp-szigeteken, erős megszorításokkal Dél-Koreában, Pakisztánban - csak üggyel-bajjal, félig-meddig „égő házban“ képesek átadni a helyet egyfajta polgári demokráciának. í- SZÚ 7.1. 30. Tajvanon, meglehet, preventív intézkedésekkel élnek. A politikai rendszer reformja itt felülről indul ki - s még némi párhuzam vonására is akad lehetőség a szárazföld és sziget között. A reformkísérletek élén Tajvanon az elnök, Csang Csing-kuo (csak ,,CCK“-nak nevezik), Csang Kaj-sek fia áll. BRIT BOMBÁZÓK SVÁJCNAK A svájci kormány úgy döntött, hogy a hadsereg pilótáinak kiképzéséhez húsz darab Hawk tipusú bombázót vásárol, amelyeket a British Aerospace cég gyárt. Amint azt Arnold Koller hadügyminiszter közölte, a megrendelés 395 millió svájci frank értékű. A kormány a nyugatnémet-francia kooperációban épülő Alpha Jet gépek konkurenciájával szemben részesítette előnyben a brit kombázókat: egyrészt, mert jobbak a paramétereik, másrészt mert olcsóbbak. MEGSZŰNIK A „LASSÚ KÖZÖS HALÁL“ Kínában 2000-ig megszüntetik a leprát, az elmúlt két évezred egyik legszörnyűbb betegségét - írja az egyik vezető pekingi orvosra hivatkozva a China Daily című lap. Jie Khan-jün professzor szerint Kínában jelenleg még mintegy 70 ezerre tehető a leprások száma, s csaknem ezer intézetben 11 ezer szakember gondoza őket. Kínában 1983 óta olyan új gyógymódokat és gyógyszereket alkalmaznak, amelyek nyomán a lepra már nem fertőző és otthon is gyógyitható. Ez az eddigi gyakorlatban fordulatot jelent, ugyanis a betegeket korábban elszigetelt helyeken gyűjtötték össze és gyakorlatilag lassú közös halálra voltak ítélve. ALAGÚTPÉNZ-HIÁNY A párizsi kormány január közepén ratifikálta a La Manche- csatorna alatt megépítendő alagútról szóló brit-francia megállapodást. Jóváhagyta azt a törvénytervezetet is, amely meghatározza az építkezés tervét, s az alagút kihasználásának feltételeit. Ismeretes, az alagútépitési tervek két egymással párhuzamosan húzódó vasúti járattal számolnak, vonatok fogják szállítani a személyeket és a gépkocsikat is. A rendkívül igényes terv költségei meghaladják az 50 milliárd frankot. E tekintetben azonban a beruházóknak fő a fejük, ugyanis sem a brit, sem a francia bankok nem versengenek a hitelek folyósításában. 1975-ben már egyszer épp a pénzhiány hiúsította meg az alagútépitési terveket. BÍRÓBÓL - BANDITA Az egyik legismertebb portugál futballbíróról kiderült, hogy: bandita. Akkor leplezték le, amikor a bajnokság egyik találkozóján kellett volna bíráskodnia. Már mindenki a játéktéren volt, „csak“ a főbíró hiányzott. A szervezők megkezdték a lázas nyomozást és megrökönyödve állapították meg, hogy a bíró Porto városában vizsgálati fogságban van. Úgy igyekezett mellékesre szert tenni, hogy társaival pénzszállító gépkocsikat támadott meg. A banda így mintegy 200 ezer dollárhoz jutott. A „bírónak“ most nyilván szegre kell akasztania a sipot. Egyetlen reménye az lehet, hogy a jövőben nem veszíti el kapcsolatát a futballal, s „fújhat" a börtönligában...
