Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-30 / 4. szám
FÓNOD ZOLTÁN ÚJ szú 1987.1.30. F ábry Zoltán újságírói „előélete“ rendkívül szerteágazó volt. Míg a kezdeti években válogatás nélkül írt különböző lapokba, folyóiratokba, a húszas évek közepétől már szűkültek lehetőségei. Szűkítette ö maga is, elvi okoknál fogva, de a lapkiadók is, ugyanilyen meggondolásból. Első jelentkezése, 1920-ban a kassai (Kosice) Esti Újságnál volt. Itt jelent meg az Íróvá válását jelző első tárcanovellája (A bot), valamint konzervatív és nacionalista politikai nézeteket tartalmazó karcolatai (Pesti templom, 1919; Stószfürdői emlék I.—II., Szomorú szemmel). Első terjedelmes tanulmányát, a Bécsi haláltáncének, 1921 címűt is ideküldte, ahol pályadíjat is nyert, de ezt nem fizették ki, s a pályaművet sem közölték. A Kassai Naplóba 1922 márciusától publikált. írásaiban itt is a múlt kísértett, s csak fokozatosan szabadult meg konzervatív nemzeti szemléletétől. A Kassai Naplóbeli tevékenysége 1926-ig rendszeresnek tekinthető. Később ő maga is elismerően írt a lapnak ezekben az években a kisebbségi irodalom érdekében kifejtett tevékenységéről. Elismerőleg szólt Fábry A Reggel (1921-1933) szerkesztőségével való kapcsolatáról is. A napilap javára írta, hogy 1925-ben „szerkesztőségi cenzúra nélkül kritizálhatott kíméletlen őszinteséggel“. A Prágai Magyar Hírlap, a jobboldali ellenzéki pártszövetség lapja, kezdetben ugyancsak támogatólag lépett fel a kisebbségi irodalommal szemben. A PMH-val való együttműködése 1922-ben kezdődött (Szózat - új magyar betűkhöz cimú írásával) és 1926 januárjában, A Győryröl készült portréval ért véget. Györy Dezső kényszerű távozása idején ő felelt arra a levelezőlapra, melyet a költő küldött barátainak. A válasz az önként vállalt ,,nem leszek áruló“ elhatározásnak szólt, a bíztatással, „megkeresni az új posztot, az üresen, milliószámra üresen álló igaz posztot: földet, valóságot... kenyérteremtő és életszépítő archimedesi pontot". Az első Magyar Újság (1919-1928) hasábjain Fábry időnként publikált, a Dzurányi-féle lap hasábjain (mely egyébként az egyik legszínvonalasabb újság volt) meg sem próbálkozott. A lap egyértelműen aktivista jellege és Fábry közismert kommunista elkötelezettsége ezt a lehetőséget kölcsönösen kizárták. A polgári lapok hasábjairól fokozatosan kiszoruló Fábry egyidöben az Élet című bulvár jellegű hetilap hasábjain (1927 októbere és 1928 augusztusa között) jelentette meg írásait. írói megbecsülését mutatta, hogy írásait nem egyszer az első oldalon (vezércikk formában) közölte a lap. A húszas évek közepén a Kárpáti Híradó munkatársaként is működött. A gazdasági, politikai és társadalmi lapként megjelenő Kárpáti Híradóban jelent meg az Ady és - I. Szent-lvány cimú írása, mely jóleső meglepetéssel írt arról, hogy egy politikus „egy pillanatra felülemelkedett a kötöttségeken“ és „káromkodás, átok és vádböfögés nélkül“ elismerőleg szólt a költőről. Ám Szent-lvány későbbi pályafutása (állapította meg később a Vigyázó szemmel cimú kötete lábjegyzetében) cáfolata lett az . Adyval való találkozásnak. N em érdektelen utalnunk arra, hogy szemléleti, világnézeti okokkal magyarázható Fábrynak a polgári sajtóból való kiszorulása. A munkássajtóval való találkozása előzte meg ezt a folyamatot. Fábry első jelentkezése a Munkás hasábjain 1925 októberében történt, éspedig Pavel Dorohov Golgota című regényfordításának (és bevezetőjének) közlésével. Nem véletlen, hogy következő • cikke már tisztelgés volt az „új teremtés első napjait“, a Tíz világrengető napot megörökítő John Reed előtt. A forradalom krónikáját magyarul először - 1926-ban - a Munkás közölte, Fábry fordításában. John Reed szerepét méltatva írta; „Sírja felett új élet, új világ, új idő harsonázik". A megfogalmazás is jelzi, az új időnek ez a harsonája már Fábryt is a küzdők közé állította. A húszas évek elején külföldi, elsősorban romániai lapokban publikált Fábry. 1924 és 1925-ben a szlovákiai kisebbségi irodalomról írt összefoglaló cikket az Aradon megjelenő Keleti Újságban. 1924-től a Genius (1924-1925), majd 1925-ben az Új genius munkatársa volt. Itt jelent meg Emberirodalom című tanulmánya. Faranyó Zoltán két rövid életű folyóirata „a baloldali vagy éppen proletár - radikalizmus szellemét őrző avantgarde műhelye volt“. Az európai avantgarde vonalát követte a Szántó György szerkesztésében megjelent igényes kivitelű Periszkóp és (1925-1926), melynek Fábry a szlovákiai szerkesztője volt. Az igazi folyóirat azonban, mely lehetőséget adott számára alkotó tevékenysége kiteljesítésére, a kolozsvári Korunk volt. A Dienes László által alapított folyóirat az erdélyi irodalom intézményesedése folyamatában alakult. Fábry Zoltán 1926-tól tartozott a Korunk munkatársi gárdájába, majd 1928-tól annak csehszlovákiai szerkesztője lett. Fábry A Korunk negyven éve című írásában úgy emlékezett az együttműködés kezdetére, hogy Dienes László feltehetően a Periszkóp szlovákiai szerkesztőjeként ismerte meg öt, s így kérte fel az együttműködésre. A levelek tanúsága szerint azonban Fábry tette meg a kezdeményező lépést. Utolsó írása a Korunk 1939 szeptemberi (9.) számában jelent meg, éspedig a Porta Hungarica (A halottak élén) című írásának három fejezete. Az utolsó két rész nem jutott el Kolozsvárra. Az együttműködést az ún. szlovák állam 1939-től lehetetlenné tette. A Korunk működését 1940. szeptember 14-én a magyar hatóságok szüntették be. A Korunk és Fábry Zoltán gyümölcsöző együttműködésének eredményeit ölelte fel a Valóságirodalom című kötet, melyet 1967-ben jelentetett meg Fábry. A kötet is bizonyítja, hogy antifasiszta publicisztikája mellett az utókor számára elsősorban a valóságirodalmi törekvések jelzik a szenvedélynek és értelemnek azt a szimbiózisát, melyet a ,,példaszerűen lelkiismeretes és alapos“ Fábry és a higgadtan, elvszerűen szerkesztő Gaái Gábor tevékenysége megőrzött az utókor számára. A külföldi folyóiratok közül Fábry a Sarló és Kalapács című moszkvai magyar emigráns lappal is kapcsolatban volt. írásai azonban itt nem jelentek meg. Ó továbbította a folyóiratot Gaál Gábornak is, mivel a cenzúra miatt ez a kapcsolattartás veszélytelenebbnek bizonyult. A magyarországi folyóiratok közül 1928-ban és 1929-ben a 100 %-ban jelent meg néhány írása, valamint az Új Földben (1927). Az Új Föld „a radikális magyar művészgeneráció lapjának“ mondta magát, s ennek Fábry szlovákiai szerkesztője is volt. Mindössze három száma jelent meg. Fábry Zoltán számára Az Út című folyóirat megjelenése kínált először alkalmat arra, hogy kiterjedt közírói tevékenysége után szerkesztőként is próbára tegye képességeit. Az 1931 márciusában indult folyóirat magyar vonatkozásban azt a szerepet kívánta betölteni, mint a cseh Tvorba és a szlovák DAV. Az Út „kultúrpolitikai“ folyóiratként 1931. március 20-án indult, Fábry Zoltán szerkesztésében. Gaál Gáborral ellentétben Az Út szerkesztésében azonban mások is részt vettek. így Fábry szerkesztési elvei jobbára csak az állandó jellegű rovatok, irodalmi jellegű anyagok közlését illetően érvényesülhetett. A folyóirat szerkesztésével járó napi munkát ugyanis lehetetlen volt Stószról irányítani, ezt azok vállalták magukra, akik a bratislavai szerkesztőségben tevékenykedtek. A társ- szerkesztők közül mindenekelőtt Rotor (Róth Imre) és Balog Edgár említendő. Az a tény, hogy Fábry Az Út arcélét jelentő politikai és irodalmi publicisztikának a jelentős részét maga írta, a lap profilja szempontjából is meghatározó volt. Felesleges tehát ma azt vitatni, hogy szerkesztői vagy főmunkatársi szerep jutott-e neki. Nem rajta múlott, vagy Az Utat szerkesztő sarlósokon, hogy nem tudtak „kovász“ lenni, kohézió a korabeli kisebbségi irodalmi életben. A szellemiség, melynek elkötelezték magukat eleve távol tartotta azokat az utólag feltételezett „útitársakat és szimpatizánsokat“, akik világnézetüknél fogva nem azonosulhattak az osztályharcos elvekkel. A megélhetés gondja is mindennél súlyosabb volt, kevesen akadtak olyanok, akik (akár álnévvel is) vállalták a kommunista sajtóval való együttműködést. Elég összehasonlítani a Munkás, az Új Szó, Az Út vagy a Magyar Nap munkatársi gárdáját, hogy erről meggyőződjünk. Fábrynak volt ebben az időben egy álma, egy olyan új folyóirat megindítása, melynek szerkesztését teljes szívvel, intellektuális képességei legjavával vállalta volna. Az ,,Állásfoglalás“ címen tervezett lap (melynek egyik szerkesztője Forbáth lett volna) az irodalom és kultúra kérdéskörére korlátozta volna tevékenységét, már az elnevezésből is következtethető eszmei elkötelezettséggel. A Fábry - levelezésből tudjuk, hogy egy elméleti jellegű (negyedévi) folyóirat kiadásáról volt szó. Terjedelmét korábban 96 ol• Szilva József tusrajza dalon, majd „baloldali társadalmi és kultúrszemle“ formájában 48 oldalon emlegették. Az új lap megindítása azonban többszörös akadályba ütközött. Nemcsak az Állásfoglalás elleni „pánikhangulat“ miatt, hanem mertapárt- szervek támogatása is bizonytalan volt. A kialakult nemzetközi helyzet ugyanis arra kényszerítette az illetékes pártszerveket, hogy a Munkás és Az Út megingott helyzetén egy új lap kiadásával próbáljanak segíteni. Történelmileg új helyzetben, melynek politikáját alapvetően a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa határozta meg, került sor a népfrontpolitika céljait szolgáló új sajtóorgánum, a Magyar Nap megindítására. A harmincas évek közepén a munkásmozgalomban egyértelművé vált, hogy a fasizmus elleni fellépésnek nincs más alternatívája, mint a Kommunista Interna- cionálé VII. kongresszusán meghirdetett egységfront, melyet a CSKP is teljes mértékben a magáévá tett. A béke védelme ezekben az években egyszerre jelentette a Hitler elleni fellépést, valamint a kenyérért és a szabadságért vívott harcot. Tehát a kialakult kül- és belpolitikai helyzet tette indokolttá a pártsajtó átszervezését is. A még több mint egy évig hetilapként kiadott Munkás mellett 1936. március 3-án megjelent a Magyar Nap első száma. A CSKP népfrontszellemú, rendkívül színvonalas és népszerű napilapjának szervezői, munkatársai között azokat a személyeket találjuk, akik már korábban is elkötelezték magukat a kommunista eszmék mellett. Jellemző egyébként, hogy míg a húszas években a Tanácsköztársaság emigránsai játszottak meghatározó szerepet a csehszlovákiai haladó magyar sajtó megindításában, a CSKP új sajtószervét már azok szervezik és irányítják, akik a köztársaság megalakulása utáni években estek át a tűzkeresztségen. Némelyikük útja az „újarcú magyarok“ nemzedékétől vezetett a kommunista pártig. Az előfizetési felhívást a kezdeményezők nevében Horváth Ferenc (a Sarló volt elnöke), Lőrincz Gyula (a Sarló tagja) és Forbáth Imre írta alá. A DAV című folyóirat egykori munkatársa, Kálmán Miklós (Moskovics Kálmán) főszerkesztő a Magyar Nap első számának vezércikkében abban látta a napilap feladatát, hogy szervezze a magyarságot a haladás, a demokratikus jogok és a béke világseregébe, a fasiszta parancsuralom ellen. A lap - a hatósági megtorlások miatt - hivatalosan nem a kommunista párt napilapjaként jelent meg, azonban akárcsak szlovák testvérlapja, a Slovenské zvesti a CSKP irányvonalát képviselte. A Moravská Ostra- vában (naponta három kiadásban) megjelenő Magyar Nap „független politikai" napilapnak mondta magát (3-8 ezer példányban jelent meg, - s ahogy Varga Rózsa írja - különszámai a húszezret is elérték). B átor és harcos igazmondás jellemezte a lap hasábjain megjelent írásokat, Fábryét éppúgy, mint Fe- rencz László, Kálmán Miklós, Lóricz Gyula vagy Forbáth Imre cikkeit. Az egyéni hangvétel nálunk nem „taktikai" cél volt, mivel a munkatársak meggyőződése forrósította izzóvá ezeket az írásokat, a Magyar Nap bátor, harcos és példamutató publicisztikáját. Utólag meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a Magyar Nap - a kialakult körülmények miatt - mindennél teljesebben járul hozzá ahhoz, hogy a Fábry által említett „kormúfajban“, az antifasizmusban írói erényei a legteljesebben megnyilatkozhassanak. A korábbi tervezett, negyedévenként megjelenő folyóirat (Állásfoglalás) aligha lett volna képes a korabeli körülmények között hasonló teret rendelkezésre bocsátani. Bár levelezésében előfordul, hogy arra panaszkodott, „nincs hova írnom. A Magyar Nap nem hozza cikkeimet“, az érzékenységen túl ez inkább a napi szerkesztés kérdéseivel magyarázható, mintsem elfogultsággal. Az a tény, hogy a Magyar Nap már második számától közli Fábry Mai jegyzetek című rovatát, s ettől kezdve cikkeit, tanulmányait, jelzi azt is, hogy a lap szerkesztői kezdettől fogva - és ez természetes is volt - méltó szövetségest és nagyrabecsült munkatársat láttak személyében. Az a tény, hogy a Magyar Nap két és féléves fennállása alatt 139 írását közölte (a Korunkban 1926-tól 1939-ig összesen 184 írása jelent meg, Az Útban 61), bizonyítja Fábry megnövekedett aktivitását éppúgy, mint a lap bensőséges kapcsolatát Fábryval. Antifasiszta írásainak jelentős fóruma lett tehát a Magyar Nap. Elutasítva a „trianoni beidegződéseket" Fábry Zoltán - kortársaival együtt - a német fasizmussal szemben a köztársaság védelmére kelt. 1938 augusztusában, a kassai tömeggyűlésen a Rákócziak harcának értelmét idézte, kijelentve; „A csehszlovák demokrácia ma a szabad Közép-Európa lehetőségének utolsó bástyája... A dunai népektől függ, hogy milyen lesz a döntő felelet, demokrácia vagy fasizmus? Élet vagy halál? Szabadság vagy szolgaság?“ A vágtornóci (Trnovec nad Váhom) tömeggyúlésen - 1938 szeptemberében - a köztársaság védelmében elfogadott felhívás aláírói között is (a kommunista szenátorok, írók és művészek sorában) ott találjuk a nevét. A körülmények miatt előbb a Magyar Nap némult el 1938 októberében, majd 1939-ben utolsó publikációs lehetősége, a Korunk is bezárult előtte. Hava börtöne és a hatalmi erőszak némította el. K özel tíz évi némaság után, 1948 decemberében, az akkor induló Új Szó hasábjain szólalhatott meg újra, mint „tegnapi tanú“, aki a legnehezebb időkben is megőrizte emberségét, magyarságát és internacionalizmusát. (Rövidített szöveg) fittY. afffliimiMMw
