Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-30 / 4. szám
Ma már csak rossz emlék az 1983-as esztendő a vajáni (Vojany) Jövő Egységes Földműves-szövetkezet életében. Az akkori válságosnak is nevezhető helyzetet nem csupán a gyenge vezetés okozta, hanem néhány ember felelőtlen hozzáállása és magatartása is, akik nem tisztelték a közvagyont. Olyan mélypont volt ez, hogy a szövetkezet 9,5 millió koronás adóssága meghaladta a Trebiáovi járás összes többi mezőgazdasági üzemének együttes adósságát. A helyzeten sürgősen változtatni kellett, ami elsősorban azt jelentette, hogy az elnöki tisztség betöltésével Döry Dénesi, a Nagyráskai (Veiké Raákovce) Helyi Nemzeti Bizottság akkori elnökét bízták meg. Az új elnök jól ismerte a szövetkezet problémáit, hiszen a pártaktivistaként már korábban is betekintést nyert az irányítási és szervezési munkába. Munkáját a pártalapszervezet újjáalakult vezetősége is támogatta. Bí- rálóan feltárták a hiányosságokat, kicseréltek néhány raktárnokot, takarmá- nyozót és üzemi rendészt. Nagy gondot fordítottak a munkaidő ésszerűbb kihasználására, mivel a korábbiakban nagyon sok kár származott az agrotechnikai munkák megkésett elvégzéséből. A szövetkezet új vezetőségének a törekvéseit, főleg az elnök azon érvelését, hogy nem élhetnek állami támogatásból, hanem maguknak kell kitermelniük a javakat, a tagság is megértéssel fogadta. Lelkiismeretes munkával mutattak példát főleg a traktorosok, Szatmáry György, Ondó György, Horgos Árpád, Titka Árpád, és mások, akik a szó szoros értelmében csúcsmunkák idején éjt nappallá téve dolgoztak, hogy az agrotechnikai határidőket megtartsák. Hasonlóan aktívak voltak Vaszil Emil és Szakala Tibor gépkocsivezetők, valamint Molnár Árpád, Sipos János és Budai Sándor, a gépjavító műhely dolgozói. Már az elkövetkező, 1984-es esztendő is kedvező eredményeket hozott. Abban az évben az aratási munkák is zökkenőmentesen folytak, ami főleg Mundy Sándor, Bodnár Sándor, Eszter- hay István és Kovács Árpád kombájno- sok érdeme volt. A szövetkezet vezetősége nagy gondot fordított a talaj termőképességének a növelésére. Míg korábban az istállótrágyát nem becsülték meg és vonakodtak a felhasználásától, ma már „szegénynek“ tartják azt a táblát, ahová nem jutott belőle. A kedvező tapasztalatok alapján ma három szabad tartású istállóban termelik és érlelik az istállótrágyát, s igyekeznek azt minél gyorsabban bedolgozni a talajba. Az elmúlt év növénytermesztési eredményei már teljes mértékben igazolták az új vezetőség elgondolásainak a helyességét. Kalászos gabonafélékből például 1.13,5, burgonyából 130, zöldségfélékből 118,3, silókukoricából pedig 108,2 százalékra teljesítették a termelési tervet, s a sok éven át kudarccal végződött napraforgó-termesztésben is 144,7 százalékos eredményt értek el. Egyedül a szemes kukoricánál maradtak száz százaléknál alacsonyabb szinten, ahol csak 95,6 százalékot értek el, ám ennek ellenére bevételi tervüket ennél a növénynél is túlteljesítették. Különösen jól sikerült az elmúlt évben a korai burgonya termelése. Míg korábban erre is rendszeresen ráfizettek, ezzel szemben az utóbbi három évben országos viszonylatban is kimagasló eredményt értek el. A keresletnek megfelelően egy „dinnyeprogramot“ is kidolgoztak, megvalósításához azonban a Zelenina integrációs alapjából várnak segítséget. Mintegy másfél millió koronás beruházási keretre lenne szükségük, főleg tárolóhelyiségek építésére. Bár az elmúlt évben a száraz időjárás mellett jégkár is fékezte a dinnye fejlődését, ennek ellenére ötvennyolc vagon dinnyét tudtak értékesíteni. A korábbiakban a takarmányellátásban is gondjaik voltak, főleg szénából és szilázsból, tavaly azonban ezt a mérleget is sikerült kiegyenlíteni. Ez főleg az öntözéses gazdálkodásnak köszönhető, amit az elmúlt évi száraz időjárásban a legelőkre is kiterjesztettek. Ha kevés is volt a csapadék, a Labore folyóból sok vizet pótoltak. A takarmánytermesztésben a legjobb eredményeket a vajáni, a deregnyöi (Drahőov), az iskei (Izkov- ce) és a bési (Beéa) részlegeken érték el. Jó munkát végzett ezen a szakaszon is Kecskés Ferenc agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető. Az utóbbi három év alatt nagy gondot fordítottak a szövetkezet elavult gépparkjának felújítására. Új traktorokat és nagy teljesítményű munkagépeket vásároltak. Ladányi László fögépesítőnek azonban elég sok fejfájást okozott a korlátozott üzemenyag-ellátás, aki ezen a problémán a járművek ésszerű és gazdaságos kihasználásával igyekezett segíteni. Az állattenyésztés sem maradt el a növénytermesztésben elért eredmények mögött, habár itt is nagy szükség lenne a felújításra, a gépesítésre. Egyelőre azonban korszerűtlenné vált istállókban, nehéz fizikai munkával folyik itt a termelés, s új istállók építésére egyelőre nincs kilátás, mert hiányzik hozzá a szükséges keret. Popély Tibor agrármérnöknek, az állattenyésztési ágazat vezetőjének az irányításával igyekeznek itt is korszerűsíteni mindent, amit csak lehet. A négyszáz hízómarha ellátása például korábban húsz ember munkáját vette igénybe, s ugyanezt az állományt, miután gépesítették az egyes munkaműveleteket, ma három állatgondozó látja el. A fejlődés a napi súlygyarapodásban is megmutatkozott. Amíg 1983-ban mindössze húsz dekagramm volt a napi átlagos súlygyarapodás, ma már az 54,5 dkg-t is eléri, amiért nem kis mértékben Demcsák József, Nagy Sándor, és Talpas Sándor állatgondozókat illeti dicséret. A juhtenyésztók is jó eredményekről számolhatnak be, hiszen Kovács Lajos főbacsó irányításával 113 százalékra teljesítették a gyapjúeladás tervét. Az is szép eredménynek számít, hogy száz anyajuhra számítva százharminc bárányt választottak el. Évi átlagban 45-50 törzskönyvezett kost értékesítenek, amelyekért darabonként átlagosan 5500 koronát kapnak. A tej eladási tervét egész évben folyamatosan teljesítették, a tejtermelők járási versenyében 1985-ben elnyerték az „Aranykannát“, az elmúlt évi első félévi eredményeikért pedig „Ezüstkannát“ kaptak. Az állattenyésztés eredményességét azzal is növelték, hogy a korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak a takarmányok ízesítésére, s meghosszabbították a legeltetés időtartamát. Berta László vezetésével a sertéstenyésztők is szép eredményeket érnek el. A termelés emelkedő színvonala abban is megnyilvánul, hogy a szövetkezet a gazdasági mutatók szempontjából járási viszonylatban már az élvonalba tar,ozik D. VARGA LÁSZLÓ Hazánk legnagyobb tehénfarmja a Bruntáli Állami Gazdaság Horni Beneáov-i üzeméhez tartozó Svobodné Hermanicében épült ki, a CSSZSZK és az NDK közti nemzetközi együttműködés keretében. A közeli Miloticében létesített borjúnevelési központtal együtt a 2144 tehén befogadására épített farm a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés ésszerűsítésére vonatkozó állami feladat végrehajtásának az eredménye. A felvételen az NDK-ban gyártott fejóház látható. (A CSTK felvétele) A cukorrépáról - a nemesítő szemével Országszerte termesztik, de külföldön is ismerik az Arimona, Remona, Polyna, Imona, Slovhila, vagy a legújabb Intera egycsírás cukorrépa-fajtákat. Eljutottak az NSZK-ba, Ausztriába és Svédországba is. Legutóbb Japán mezőgazdasági szakemberek is élénken érdeklődtek a bucanyi répanemesítök sokéves, kitartó munkája iránt. A napokban a cukorrépa nemesítéséről és termesztéséről beszélgettünk Bartolomej Sedlák mérnökkel, a Bucanyi Növénynemesítö Kutatóintézet igazgatójával.- A cukorrépát nem tarthatjuk csupán a közvetlen fogyasztásra gyártott cukor forrásának - mondotta az igazgató. - Tudományos munkák sora hivatkozik arra, hogy a cukorrépa színvonalasabb termesztésével gyorsabban meg lehetne valósítani az élelmiszerekből és a takarmányokból való önellátás programját. Ez azonban megköveteli, hogy a termés mögött ne csak a tonnánként kifizetett 35, vagy nagyobb cukortartalom esetében 40-45 koronás vételárat lássuk. Már a régi termesztők is takarmá- nyozták a levágott répafejet, a cukorgyári répaszeletet és a melaszt. Csak az érdekesség kedvéért azt is megemlíthetem, hogy egy hektárnyi cukorrépatermés tápértéke több mint két hektár gabonafélének felel meg.- A cukorrépával kapcsolatban sokszor elhangzik, hogy ez a növény igényes a kézi művelésre. A termelők még mindig nem rendelkeznek megfelelő munkagépekkel, ezért a betakarítás is nagy veszteségekkel jár.- Sok még az olyan termelő, aki esetleg saját hiányosságait is objektív okok mögé szeretné rejteni. Intézetünk több mint harmincéves működése alatt hat egycsírás cukorrépafajtát nemesítettünk ki. Ez képezi vetómagkíná- latunkat a szlovákiai és részben a morvaországi mezőgazdasági üzemek számára. A termelőket előzetes és folyamatos szakmai tanácsadásban részesítjük. Ezeket a tanácsokat azonban nem mindenhol szívlelik meg egyformán. Szakembereinket néha nem is tanácsadóknak, hanem ellenőröknek tekintik. Vannak azonban olyan állami gazdaságok és szövetkezetek is, ahol felismerték a cukorrépa-termesztés jelentőségét, ellátogatnak hozzánk, tanácsot, véleményt kérnek, s a nemesítés újabb eredményei iránt érdeklődnek. Mi az ilyen érdeklődőket nagyon szívesen fogadjuk. Többek között nagyon jó kapcsolataink vannak a trebati- cei, az ostrovi és a légi (Lehnice) szövetkezettel, valamint a piest’anyi III. kooperációs körzetbe tartozó gazdaságokkal. A Chtelnicei Efsz-ben például már hat-hét éve kézi művelés nélkül is 42 tonnás átlagos hozamot értek el. Ami a betakarítási veszteségeket illeti, eltekintve az elmúlt évi rendkívüli szárazságtól, ez általában a termés 15 százalékát teszi ki, bár a termelők által használt gépek ennél lényegesen jobb munkára is képesek. Az említett termelők ebben a vonatkozásban is sok hasznos tanácsot adhatnak.- Miért kisebb a hazánkban termelt cukorrépa cukortartalma a szomszédos országokban termeltétől?- Ezzel kapcsolatban elsősorban arra szeretnék rámutatni, hogy a nálunk kinemesített fajták nem rosszabbak a külföldi fajtáknál. Ausztriában és Svédországban is jól beváltak. Cukortartalmuk éveken át a legjobb fajták szintjén volt, sőt gyakran meg is előzte azt. Az említett különbség tehát a termesztés körülményeire, a termőtalaj minőségére stb. vezethető vissza. Figyelembe kell azonban venni a feldolgozási idő aránytalanul hosszú idejét is, a cukorgyárak korlátozott kapacitását, korszerűtlenségét, ami szintén kihat a répából kinyert cukor mennyiségére. Szlovákia területén például 10 cukorgyár működik, de csak a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) felel meg teljes mértékben korunk követelményeinek.- Milyen célokat tűztek ki a cukorrépa nemesítésében és termesztési színvonalának emelésében az évezred végéig?- Az ezredfordulóig szóló fejlesztési koncepció olyan feladatok elé állít minket, amelyek teljesítése ma még szinte elérhetetlennek tűnik. Célunk az, hogy az évezred végére az állami kísérletekben elérjük a 90 tonnás hektárhozamot, 19 százalékos cukortartalommal, a kísérleti termesztésben pedig a 80 tonnás hozamot, 18 százalékos cukortartalommal. Ezek rendkívül igényes célok, de bízunk benne, hogy a szovjet, a magyar és az NDK-beli nemesi- tőkkel való együttműködés elősegíti majd az elérésüket. GÁGYOR ALIZ SZÚ A kalászos gabonafélék betakarítása után a Komáromi (Komárno) járásban végzett összegezésből kitűnt, hogy a tervezettnél 29 158 tonnával kevesebb termett. A járás párt- és gazdasági szervei elemezték a kiesés okait és megállapították, hogy a kedvezőtlen időjárás mellett szubjektív okok is előfordultak. A kialakult helyzetből kiindulva a járási szervek operatív intézkedéseket fogadtak el a növénytermesztésben bekövetkezett hiányok pótlására. Ezek elsősorban a takarmányalap biztosítására irányultak, hogy az állattenyésztés ne szenvedjen kárt. Ezeket az intézkedéseket szeptember elején három körzeti értekezleten tárgyalták meg a járás mezőgazdasági vállalatainak vezetőivel. Az intézkedések végrehajtását november első hetében értékelte az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának az elnöksége. Az őszi szárazság következtében a szemes kukorica sem hozta a várt hozamokat, sőt 11 920 tonnával tovább növelte a szemesek termelésében bekövetkezett kiesést, (gy a járás mezőgazdasága a szemesek termelési tervét csak 82,3 százalékra teljesítette. A hosszan tartó nyári szárazság az alapvető tömegta- Karmányok hozamát is mintegy 15-20 százalékkal csökkentette. Az operatív intézkedések ezért feladatul adták a másodnövények vetésterületének a kiszélesítését, elsősorban ott, ahol öntözési lehetőségek is vannak. A szemes kukorica betakarításának korábbi kezdete, valamint a nagy teljesítményű betakarítógépek alkalmazása kedvező feltételeket teremtett a jó zöldtakarmányt nyújtó másodvetemé- nyek termesztéséhez. A járás mezőgazdasági üzemei a kukoricaszárhoz kettős termesztési rendszerben vetett, rövid tenyészidejű zöld kukoricát, tarlóveteményeket, répafejet és répaszeletet kevertek, s így további 15 000 tonna kiváló minőségű silótakarmányt készítettek. A felmérések szerint a járás növénytermesztői a 8892 hektáron termesztett másodnövényekkel mintegy 53 352 tonna zöldtakarmányt biztosítottak az állatállomány számára, pénzben kifejezve körülbelül 8,5 millió korona értékben. A takarmányalapban mutatkozó hiány további csökkentése érdekében számos mezőgazdasági üzemben északi járásokból hozatott burgonyával ízesítették a takarmányszalmát. Ezen kívül a mezőgazdasági üzemek a cukorgyáraknak nyújtott különböző szolgáltatásokért további 3500 tonna répaszeletet kaptak. Az említett és további forrásokból a Komáromi járás mezőgazdasági üzemei a takarmányszalmán kívül összesen 54 530 tonna takarmányra tettek szert, s ez a mennyiség már 101,8 százalékra biztosította az állattenyésztés téli takarmányszükségletét, az aránylag magas szintű termelékenység megtartása mellett. A takarmányalap megfelelő összetételének eléréséhez nagy segítséget jelentett a fehérjeprogram keretében termelt kb. 250 tonna szója is, amit jól hasznosítottak a járás számos szövetkezetébien, valamint a Bajcsi (Bajő) Állami Gazdaságban. A Komáromi járás növénytermesztői minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a gabonatermesztésben bekövetkezett elmúlt évi kiesést a 8. ötéves tervidőszak végéig teljes mértékben pótolják. Ennek érdekében már az elmúlt ősz folyamán megkülönböztetett gondot fordítottak a búza vetésére, s bizakodva várják a növényzet további fejlődését. KOLOZSI ERNŐ I. 30. Eredményes operatív intézkedések