Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-19 / 24. szám
Vietnamban ma több mint 50 ezer bölcsőde és óvoda működik. Ezekben a gyermekintézményekben gondos munka folyik, hiszen a gyermekek az ország lakosságának csaknem az 50 százalékát teszik ki. Képünk a Hanoi melletti, a Vietnami-Csehszlovák Barátság nevet viselő mezőgazdasági szövetkezet óvodájában készült. A kétemeletes épületnek nyolc osztálya van, s 300 gyermek látogatja. Az elkövetkező időszakban alapvető változást hajtanak végre a beruházáspolitikában, prioritást élvez az említett három célprogram, ami azt jelenti, hogy az élelmiszer- termelés, a fogyasztási cikkek gyártása és az exporttermelés kapja az összberuházá- sok hatvan százalékát. Hozzávetőleg huszonöt százalékkal csökkentik az új objektumok építését, s száz építkezést már leálTP tottak. A szovjet segítséggel épülő beruházásokon pedig jelentős mértékben meg akarják gyorsítani a munkát. S ma már arról is nyíltan beszélnek Hanoiban, hogy ha korábban jobban használták volna tel a szovjet segélyeket, ma már másutt tartanának. ÓNÁLLÓ ELSZÁMOLÁS Tavaly áprilisban bocsátották országos vitára a gazdaságirányítás átszervezésének tervezetét. Ennek célja a központi bürokratikus-tervutasításos rendszer felszámolása. Ebben a termelőegységek mindent - nyersanyagot, energiát, munkabért - az államtól kaptak, s termékeiket az államnak kellett beszolgáltatniuk. Most nagymértékben növelni kívánják a vállalatok önállóságát, csökkentik a kötelező mutatók számát, s az elkövetkező hónapokban (években!) a vállalatok fokozatosan áttérnek az önelszámolásra. Előtérbe kerül tehát a jövedelÚJ szú 15 1987. VI. 19. K ereken fél év telt el a párt VI. kongresszusa, egy hónap pedig az ország új parlamentjének megválasztása óta. Az azóta legtöbbet emlegetett jelszavak: reform, átalakítás, demokrácia, megújhodás. Mindez természetesen a sajátos vietnami feltételek, magyarán szólva: rendkívül nehéz és bonyolult társadalmi-gazdasági és szociálpolitikai viszonyok között, amikor a jelszavak meghirdetésével párhuzamosan kell elsajátítani, s a vezetés különböző szintjeivel is elsajátíttatni a mögöttük rejlő tartalmat.. Az egész folyamatot jól tükrözik a sajtóban megjelent elvi fontosságú cikkek is. Szinte nincs olyan hét, hogy a Nhan Oan, a párt központi lapja ne tudósítana olyan intézkedésekről, rendeletekröl amelyek a kongresszusi irányvonal szellemében a reformtörekvések keretében születtek. A gondokról nyíltan beszélnek, a sajtó számára nincsenek tiltott témák. KERESVE A HIBÁK GYÖKERÉT Nem véletlen, hogy a kongresszusi beszámoló nagy része az eddigi hibák, tévedések kiküszöbölésével, a megoldásra váró feladatokkal foglalkozott. Megállapította, hogy a jelenlegi nehéz helyzet ,.szubjektív okokból, a párt- és állami vezetőség tévedései és fogyatékosságai következtében alakult ki. “ A pártvezetés még a múlt év elsőn felében hirdette meg a bírálat és önbirálat kampányát, s hogy ezt Hanoiban mennyire komolyan veszik és őszintén teszik, azt jól érzékelteti a kongresszus határozata is, amely például megállapítja:,,Helytelenül értékeltük az országban uralkodó helyzetet és helytelenül határoztuk meg a szocialista épitömunka céljait és kezdeti szakaszát. Az 1976 és 1980 közötti években az iparosítást szorgalmaztuk, amelynek feltételei valójában még nem alakultak ki; ami a szocialista átalakítást illeti, meggondolatlanok és hanyagok voltunk; késlekedtünk a gazdaságirányítás elavult mechanizmusának megújításával. Az 1981 és 1985 közötti években nem hajtottuk végre helyesen az V. pártkongresszuson levont józan következtetéseket arról, hogyan kell a gazdasági irányvonalat átültetni a gyakorlatba a kezdeti szakaszban; nem léptünk fel elég határozottan az illúziók, a kapkodás, a konzervativizmus és a renyheség megnyilvánulásaival szemben a gazdasági szerkezet tervezésekor, a szocialista átalakítás és a gazdaságirányítás területén. Továbbá újabb és súlyos hibákat követtünk el az elosztás és a forgalmazás területén. Lazítottuk a proletárdiktatúrát a társadalom és a gazdaság irányításában, az ideológiai és a kulturális harcban, az ellenség gonosz és csalárd szabotázstervei és akciói elleni harcban." Rendkívül keményen fogalmaz ez a dokumentum, de nem kevésbé keményen fogalmaznak az utóbbi időben a pán és a kormány legfelsőbb vezetői sem. Például a minisztertanács elnöke nemrégiben a megújhodást szolgáló módszerek kereséséről szóló cikkében (a Nhan Danban jelent meg) leszögezi: A minden eddiginél nehezebb társadalmi-gazdasági helyzetből csak a megújulás következetes valóra váltásával kerülhetünk ki. Hangsúlyozta, hogy a nehézségekre szocialista választ kell adni. ,,Megengedhetetlen, hogy a vezetők tagadják és takargassák hibáikat, korrumpálható- ak legyenek, elfecséreljék a párt és az állam iránti bizalmat. Ezért határozott úgy a párt központi bizottságának áprilisi ülése, hogy átfogó tisztogatásra kerül sor a párt- és az államapparátusban.“ Ez az intézkedés összhangban van a kongresszus azon megállapításával, mely szerint a hibák gyökerét a párt ideológiai, szervezési és kádermunkájának fogyatékoságaiban kell keresni. Nguyen Van Linh, a VKP KB főtitkára május elején a hanoi pártiskolán mondott beszédében beszámolt arról, hogy a politiVáltozások éve kai bizottság nagy súlyt helyez a káderkérdésekre. Rámutatott: a cél a párt meg tisztítása, a negativ jelenségek felszámolása mind az államapparátusban, mind az egész társadalomban, amihez jól ki kell építeni az elméleti alapokat is. Ide tartozik a pártiskolák kiépítése és a tudományos munkahelyek létesítése. Nem szabad megengedni, hogy a gondolkodás megújításának ürügye alatt kísérleteket tegyenek a marxizmus-le- ninizmus alapelveinek revíziójára. HÁROM CÉLPROGRAM A kongresszusi határozat első pontja a három kulcsfontosságú program - 1. a gabona és élelmiszerek, 2. a fogyasztási cikkek, 3. az exportcikkek termelésének növelése - teljesítésének fontosságát hangsúlyozza, aláhúzva, hogy ezek az 1986-tól 1990-ig terjedő ötéves tervidőszak gerincét alkotják, s megvalósításuk az emberi és anyagi erőforrások magas fokú összpontosítását követeli. Annak, hogy ma Vietnam itt tart, objektív okai is vannak: súlyos gyarmati örökség, s míg mi Európában több mint négy évtizede békében élünk, e délkelet-ázsiai országnak a viszonylag zavartalan építómunkára alig jutott másfél évtized. Kevés olyan nép van, amelynek a második világháború után ennyit kellett volna fegyverrel a kezében harcolnia a szabadságért. Figyelembe kell venni a mérhetetlen anyagi és emberáldozatokat, az újjáépítés költségeit, a hadigazdálkodás kényszerű rendszerét, amely a háborús viszonyok között nélkülözhetetlen ugyan, de békeidőben a további fejlődés fékezöjévé válik. Vagyis a legpiszkosabb háború, az amerikai imperializmus délkeletázsiai agressziójának befejezése, Vietnam újraegyesítése után nyilvánvaló volt, hogy át kell alakítani a gazdaságirányítást, de az erről hozott határozatokat csak lassan, s nem elég következetesen hajtották végre. A két legutóbbi ötéves tervidőszakban a beruházások nyolcvan százaléka az iparba irányult, de nem oldódott meg az árutermelés gondja. Amikor a kongresszus kimondta, hogy túl gyorsan akarták végrehajtani az iparosítást, pedig még nem értek meg hozzá a feltételek, az azt jelenti, hogy elsősorban a nagy ipari objektumok építését helyezték előtérbe az élelmiszerprobléma radikális megoldása és a fogyasztási cikkek gyártása helyett. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a nyolcvanas években éppen a mezőgazdaság volt az az ágazat, amely a legszembetűnőbb eredményeket produkálta: 1980-ban nem egész 12 millió fonna rizst termeltek, 1985-ben pedig már 15,5 milliót. Vagyis - még az V. kongresszus határozataival összhangban - a gazdasági reform éppen a mezőgazdaságban hozta meg a jelentős eredményeket, olyannyira, hogy elérhető közelségbe került az élelmiszer-önellátás megvalósítása. mezöség, a rentabilitás, ami korábban nem volt éppen jellemző, hiszen a ráfizetéses vállalatokat az állam dotálta - nemegyszer éppen a külföldi segélyekből, amit ezentúl megengedhetetlennek tartanak. A mezőgazdaságban a korábbi beszolgáltatási rendszert már felváltották a szerződéses rendszerrel: amit a családok a kötelező mennyiségen felül termelnek, azzal a saját belátásuk szerint rendelkeznek, eladhatják a szabadpiacon. Az állam garantálni akarja, hogy a termelőnek legalább harminc-negyven százalékos haszna legyen a felvásárlás vagy a termékcsere után. A kongresszus bírálta a korábbi gyakorlatot, hogy túl gyorsan, a reális feltételek és lehetőségek figyelmen kívül hagyásával próbálták felszámolni a szocializmussal összeegyeztethetetlen dolgokat, nevezetesen a magántökés szektort államivá alakítani. A határozat most kimondja: ,,Egyes ágazatokban hasznosítanunk kell a magántőkés gazdaságot (kiskapitalisták), ugyanakkor fokozatosan átalakítani ezt a gazdaságot az államkapitalizmus különböző formáin keresztül; eltörölni a magántőkés kereskedelmet; a kölcsönös előnyök és törvény előtti egyenlőség elvével összhangban bővíteni a különböző szektorok közötti társulás számos formáját. “ Tehát az állami és a szövetkezeti szektor termelői a többi szektorral is kiépíthetnek gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Rendkívül sürgető feladat az új termelői és fogyasztói árrendszer valamint bérrendszer kidolgozása. A kongresszuson is kimondták, hogy a nyolcvanötös pénzreform súlyos tévedés volt, felpörgette az inflációt, szétzilálta a termelési és elosztási viszonyokat. Tíz régi dongért adtak egy újat, s megszabták a beváltható összeg felső határát is, ami különböző spekulációkhoz vezetett, s azok jártak rosszul, akik kimaradtak a szabadpiaci kereskedelemből, tehát akik csak a bérükre vannak utalva, akiknek nincs mellékjövedelmük. Nguyen Van Linh főtitkár szavaival: ,,A bérből és fizetésből élők dolga soha nem volt olyan nehéz mint most, rajtuk híznak a feketézők, a spekulánsok és a korrupt hivatalnokok.“ A termelés, a foglalkoztatottság fellendítése érdekében az utóbbi hetekben több intézkedést is hoztak. Például a hanoi fővárosi tanács márciusban a kis- és kézműipari termelés ösztönzése érdekében hozott rendeletet, megszüntetve az ilyen vállalkozások útjában álló akadályokat. Az ilyen termelőegységek (államiak és szövetkezetiek is) maguk dolgozzák ki termelési és pénzügyi tervüket, s ezt csak egyeztetésre küldik a tanácshoz, amely eddig előírta számukra a tervet. Módosították az ilyen tevékenység megadóztatását is, eltörölték az adót abban az esetben, ha az állami vagy szövetkezeti alkalmazott a fő munkaidején túl végzi. Ezentúl a nyugdíjas pedagógusoknak sem kell adót fizetniük akkor, ha különórákat adnak. A kormány egyik áprilisi rendeletével megkönnyítette a külföldön élő vagy dolgozó vietnamiak pénzhazautalását, eltörölte az eddigi korlátozásokat. Ezentúl tehát bármilyen összeget hazaküldhetnek családtagjaiknak, akik a napi árfolyamnak megfelelően vietnami dongban kapják meg, vagy pedig devizabetétként a bankban hagyhatják, s kivehetik, ha törvényesen kiutaznak az országból. A csomagküldési korlátozások is megszűnnek, s ezentúl csak azokra a cikkekre vonatkoznak, amelyeket a biztonsági vagy vámszabályok tiltanak. Természetesen előnyben részesül a termelő- eszközök, vagy a kisipari termelésben használatos anyagok hazaküldése. Ugyancsak nemrégiben közölték, hogy megalakul a szövetkezeti fárasztók szövetsége, s ez a Vietnami Hazafias Front tagja lesz. Részt vesz majd az agrárpolitika kidolgozásában és megvalósításában, képviseli a szövetkezetek érdekeit, szervezi a parasztság és a többi réteg együttműködését és így tovább. Nagyon lényeges, hogy nem járási vagy még felsőbb szinten, hanem a falvak szintjén végzi munkáját, azzal a céllal hogy konkrét termelőszövetkezeti érdekképviselet legyen. A szövetség eleinte állami támogatást kap, s később öneltartóvá kell válnia. Nagyon fontos lépés ez politikai szempontból is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Vietnam lakosságának hozzávetőleg a nyolcvan százaléka él mezőgazdasági tevékenységből, s az északi országrész csaknem teljesen, a déli pedig hatvan- hetven százalékban szövetkezetesített. A gyakorlatban is megkezdődött Vietnamban a decemberi pártkongresszus határozatainak megvalósítása. Az út nem lesz zökkenőktől mentes, de a vezetés és a nép a saját erején kívül továbbra is támaszkod hat a testvéri szocialista országok támogatására. Ez jutott kifejezésre azokon a tárgyalásokon is, amelyeket Mihail Gorbacsov és Nguyen Van Linh május második felében folytatott Moszkvában. MALINÁK ISTVÁN Tüntetés a robbantások ellen „Itt, az Egyesült Államokban a törvény irányítja, kortá- tozza a lakosok magatartását, védi az egyén szabadságát!“ - mondják a politikusok. Ha ez igaz, mi a magyarázata annak, hogy az ország egyik legnevesebb, No- bel-dijas tudósát, Carl Sa- gant, a Cornell Egyetem csillagászát letartóztatták és börtönbe vetették? Milyen bűnt követett el dr. Sagan? Ő és több száz társa, orvosok, tudósok, ápolók tiltakozást szerveztek az Energy Department által tervezett hatalmas atomrobbantási kísértet ellen a nevadai kísérteti telepen. Dr. Sagan nemcsak jelenlétével váltotta ki a kísérletezők ellenszenvét, hanem azzal is, amit a tiltakozó összejövetelen mondott: „Az amerikai nép óhaja az atomrobbantási kísérletek felfüggesztése. A Fehér Ház, amely az ultrareakciósok befolyása alatt van, ellenzi az atomrobbantási kísérletek beszüntetését, noha az volna a leghathatósabb lépés a fegyverkezési hajsza felszámolására. “ Az ilyen beszédeket bűnnek tartják a Fehér Házban annak ellenére, hogy olyan személyiség, mint Jimmy Carter volt elnök így vélekedik, s mi ezt szó szerint közreadjuk: „Az a tény, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó felfüggeszteni az atomrobbantási késérteteket, és nem hajlandó követni a Szovjetunió példáját, hatalmas tévedés, ráadásul szégyenteljes dolog!!!“ Carter volt elnök e kijelentését az American Public Health Association országos konvencióján tette. Ennek a szervezetnek ötvenezer tagja van, köztük az ország legnevesebb személyiségei. E szervezet égisze alatt zajlott le a kísérletezés elleni tüntetés. Dr. Saganon kívül 138 más tüntetőt is letartóztattak, köztük dr. Bemard Lownt, a Harvard Egyetem profesz- szorát, dr. William Foege-t, az Emory Egyetem igazgatóját, dr. Victor Sidelt, a Mone- fiore Midecal Center (Bronx, N. Y.) vezetőjét. Az említett szervezet országos konvencióján egyhangú határozatot fogadtak el, amely felszólította az elnököt, hogy kövesse a Szovjetunió példáját, függessze fel az atomrobbantási kísérleteket, mint elengedhetetlen lépést a fegyverkezési verseny felszámolására. Szomorú látvány, hogy a szabadság hazájában törvényellenesnek minősítik, ha valaki felemeli szavát olyan mozgalom érdekében, amely hivatva van megvédeni az emberiség fennmaradását. (American New World) mm
