Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-12 / 23. szám

A magyar férfi kosárlab­da-válogatott is ven­dége volt a május végén Brati- slavában rendezett nemzetkö­zi tornának. Az adódó alkal­mat kihasználva az együttes kilátásairól, a magyar férfi ko­sárlabdasport helyzetéről, problémáiról beszélgettünk Mészáros Lajos edzővel. • Az 50-es évek derekán Magyaror­szágnak volt egy Európa-bajnok csapata, 1954-ben főiskolai világbajnok is volt a Pá- der János vezette gárda. Az 1964-es tokiói olimpián még részt vett a magyar együttes, aztán egyre csúszott lefelé a lejtőn. A 60-as években még ott volt az Eb-döntő mező­nyében, de a 70-es esztendőkben már csak a B-selejtezö ,,kenyerét ették“ a kosarasok. S aztán jött a legnagyobb csalódás: 1981- ben Isztambulban az együttes a C-csoport- ba került le. Mi okozta a szép hagyomá­nyokra visszavezethető sportág ekkora ha­nyatlását? Fölfelé a lejtőn? Beszélgetés Mészáros Lajossal, a magyar férfi kosárlabda-válogatott edzőjével- Az ötvenes években, amikor ezek a nagy eredmények születtek, nem volt akkora konkurencia, mint manapság. Ezek­hez az esztendőkhöz képest a kosárlabda nemcsak Európában, de világszerte nagy fejlődésen esett át, s Magyarország nem tudott lépést tartani. A másik dolog, hogy az ötvenes évek sikereinek fényében egysze­rűen elhanyagoltuk az utánplótlás-nevelést. Tehát annak idején, amikor Gremingerék 1954-ben Európa-bajnokságot nyertek, s egy ideig még jöttek az eredmények, teljesen megfeledkeztünk az utánpótlásról. S amikor aztán őrségváltásra került sor, látványos visszaesés volt tapasztalható. Ebben az időben áramlott be az európai kosárlabdába a pénz. Az olaszok, a spa­nyolok amerikai játékosokat szerződtettek, s ma sincs olasz csapat, még a másodosz­tályban sem, két amerikai játékos nélkül. A kérdésben fölvetett probléma összetett: beletartozik az is, hogy nem megfelelő ná­lunk az edzők munkája. Gyakorlatilag az utánpótlás-neveléssel foglalkozó edzők nincsenek olyan jól megfizetve, mint az élvonal csapatainál, s ezért nem is olyan gondos a munkájuk. Ismétlem: a képzésben óriási problémák vannak! • Ez a panasz szinte minden válogatott edzőjétől elhangzik...- Igen ám, de nálunk nagyon élesen jelentkezik a gond. Tehetséges fiatalok fel­kerülnek, válogatott szinten versenyeznek, s teljesen képzetlenek. Van ebben a ma­gyar válogatottban is olyan tehetséges játé­kos, akinek itt a helye, mert az egyik legjobb teljesítményt nyújtja Magyarországon, de ha alaposan szemügyre vesszük, kép­zetlen. • Térjünk vissza az edzőkhöz. Magyar- országnak nemcsak kitűnő kosárlabdázói voltak a múltban, de világszerte elismert szakemberei is. Az International Basketball szaklapban olvastam elődjének, Ránky Má­tyásnak egy olyan megjegyzését, miszerint az edzők és a játékosok lemaradásához az is hozzájárult, hbgy számos kitűnő képes­ségű mester átpártolt a nőkhöz. Egyetért ezzel a megállapítással?- Ez így igaz. A magyar női kosárlabda eredményeit ismerve, ha az ember fogná magát, s átmenne egy női csapathoz, jóval nagyobb sikerélményben lenne része; ott nemzetközi szinten is lehet sikert elérni -, ugyanazzal a munkával. Sok társam van, aki az eredményesség érdekében átment női klubhoz. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a férfi kosárlabdában nincs jó edző. Én azt hiszem, hogy a kollégák felfogásával van baj: ugyanis alapvető hiányosság a mai rpagyar férfi kosárlabdasportban a fizikai képzetlenség. Pedig ez az a mutató, amit a leggyorsabban lehet fejleszteni. • S a nőknél megvan a fizikai képzett­ség, hisz a gyengébb nem játékában is szükség van bizonyos fizikai erőre, erőn­létre?- Ott sem ideális, csak náluk nincs akko­ra konkurencia, mint a férfiaknál. • Tehát tisztázzuk: a magyar női kosár­labda csak azért lehet nemzetközi téren előkelő helyen, mert gyengébb a mezőny?- Részben. Részben pedig azért, mert a nők alkatuknál fogva sokkal céltudatosab­bak, mint a férfiak. Egyébként rövid időn belül elválik majd az is, hogy női gárdánk hol is tart valójában. • Mi kell ahhoz, hogy a magyar férfi kosárlabda ismét teljes fényében ra­gyogjon?- A felemelkedés útját az edzők precí­zebb, gondosabb, céltudatosabb munkájá­ban látom. Utánpótlás- és felnőtt csapatok­nál egyaránt. Azért is fontos ez, mert ma- gyarországon óriási érdeklődésnek örvend a sportág. A labdarúgás után a legtöbb néző a férfi kosárlabdameccsekre jár ki, átlagban két-háromezer főnyi közönség jön össze egy-egy találkozón. • Milyennek tartja a magyar bajnokság színvonalát? Mert nálunk a válogatott mes­tere rendre arra panaszkodik, hogy a liga­meccsek nem nyújtanak kellő alapot a válo­gatott munkájához...- Érdekes kérdés, és igaz. Csodálom a csehszlovák edzőt, ha neki is ez a véle­ménye. Persze, neki nyilván mások a céljai. Szeretném, ha a magyar bajnokság olyan színvonalú lenne, mint a csehszlovák! Ami a bajnoki rendszerünket illeti, azt jónak tartom, végig izgalmas, érdekes. Csak a já­tékosok felkészültségével van baj. S ha az előbb azt mondtam, -nem dolgoznak jól az edzők, akkor most hozzáteszem: a játéko­sok sem. • ön nemrégiben még a legsikeresebb magyar klub, a Budapesti Honvéd edzője­ként működött. Egy éve vette át a válogatott irányítását. Mi történt időközben?-Ez a magyar válogatott egy szerencsés összetételű, jó szellemű csapat. Ha sikerül komolyan dolgozni velük, akkor előbb­Í utóbb eredményt tudunk elérni. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön visszakerülünk Európa A magyar csapat egyik játékosa, Berkics (középen fehér mezben) a csehszlovák Brabenecet próbálja szerelni (Vojtísek felvétele) ◄-----------------------------------------------------------------------------------­élvonalába. Az első célunk, hogy szeptem­berben sikerüljön továbblépnünk az Eb­selejtező első fordulójából, bekerülni a ti­zenhatos mezőnybe. Nem lesz könnyű... De nagyon akarjuk, hogy ne vesszen el újabb két év. • Milyen a csapat átlagéletkora és -ma­gassága?-Az elmúlt évekhez képest magasabb a csapatszerkezet, bár a bratislavai tornán hiányzott két centerünk, egy 211 és 207 centiméteres. Az egyik 24, a másik 21 éves. A bedobóink két méter körüliek, tehát nem rosszabb a pályán tartott csapat átlagma­gassága, mint a többieké. Nemcsak fiatalí­tottunk az egy év alatt, de szerkezeti válto­zást is végrehajtottunk: egy kis emberrel, két magas bedobóvaI és két centerrel ját­szunk. Sajnos, a posztra-képzés szintén hiányos, a klubokban egy kétméteres játé­kosból biztos centert csinálnak, pedig nem biztos, hogy arra van adottsága. Az átlag­életkor 22-23 év körül, az átlagmagasság 198-200 cm körül van. • Nemrégiben amerikai portyán járt az együttes...- Igen, s előtte már rengeteg támadás ért otthon. Én szakítottam elődeim azon néze­tével, hogy a régi érdemek alapján vigyem magammal a játékosokat. Azoknak kell le­hetőséget adni a tapasztalatszerzésre, akikben perspektívát lát az ember. Az Egyesült Államokban egyetemi csapatokkal játszottunk, egyszer nyertünk, hétszer ki­kaptunk. Négyszer tíz pont alatt kaptunk ki, háromszor tizenöt felett. Szerintem, szép eredményt értünk el. • Milyen a további programja a váloga­tottnak?- A bratislavai torna után két hét szünet következik, június 15-én kezdjük el a felké­szülést az Eb-re, s végig a rendelkezésem­re állnak a fiúk. Teljes a program az Eb- selejtező tornáig. A Szabadság-hegyen kez­dünk egy hét táborral, utána két hét Tatán, majd jugoszláv csapatokkal játszunk edző- mérkőzéseket július első felében, a máso­dik felében a Kuba Kupán veszünk részt, augusztus elején edzőtábor, ennek kereté-, ben egy Magyarországon portyázó amerikai együttessel játszunk két mérkőzést, majd Kuwaitba megyünk tíznapos edzőtáborba. Augusztus közepén Pécsett a Konzum Ku­pán állunk rajthoz a finn válogatott, egy olasz első osztályú csapat és egy amerikai egyetemi klub társaságában. A hónap vé­gén első osztályú jugoszláv csapatokkal méri össze erejét a válogatott. A program természetesen attól függően módosul, hogy a Budapesten sorra kerülő FIBA-konferen- cián melyik csoportba sorolnak bennünket. Isztambulban ugyanis augusztus 28. és 31. között zajlik a selejtező torna, az összes többi helyen, Belgiumban, Svájcban és Bul­gáriában pedig szeptember 10. és 13. kö­zött. ' \ Távolugrócsodák avagy csodás távolugrók Robert Emmijan (Archív felvétel) 4 QOQ október 18-án a mexikói I »OÖ. olimpián állította fel a fekete bőrű Robert Beamon 890 centiméteres távol- ugró-vilégcsúcsát. Az eltelt csaknem 19 esz­tendőben gyakran volt beszédtéma a „21. század ugrása“. Mert sokáig nem akadt atlé­ta, aki egyáltalán megközelítette volna ezt az álomhatárt. Aztán jött Beamon honfitársa, az Egyesült Államok csodaatlétája, Carlton Lewis: 1983- ban Indianapolisban 879 cm-re repült, egy évre rá pedig a New York-i csarnokban haj­szálra megismételte az ugrást. A szakem­berek felkapták fejüket. Pedig ekkor még mindig 11 cm hiányzott Beamon fantasztikus világcsúcsához. Május 22-én este, amikor megérkezett a távirati iroda kurta híre, miszerint Robert Emmijan 886 cm-re szállt az 1 §80 m tenger­szint feletti magasságban lévő cahkadzori stadionban, az volt az első reakciónk: „Tehát mégis a 20. század ugrása lesz a 890 cm!“ Beamon teljesítménye ezzel „testközelbe" került. Ki is ez a Robert Emmijan? A 22 éves örmény fiú neve nem ismeretlen a sportág világában. Tavaly a moszkvai Jóakarat Ver­senyen 861 cm-es Európa-rekorddal kápráz­tatott el bennünket. Akkor ugyan a sajtóérte­kezleten szerényen szólt a beamoni lehető­ségekről, mondván: Nem az évszázad telje­sítményére törekszik. Sokkal fontosabb neki, hogy a 860 cm körül stabilizálja eredményeit. Ami persze, többé-kevésbé még tavaly sike­rült neki. Az idén pedig folytatta kitűnő sorozatát. A lievini fedettpályás Európa-bajnokságon is­mét felfigyeltünk villámgyors nekifutására. A szakemberek véleménye szerint Carl Lewis kivételével nincs nála gyorsabb rohamú tá­volugró. Persze, nemcsak Carl Lewisszal, a világre­korder Bob Beamonnal is azonnal hasonlít- gatták. E szerint Emmijannál alacsonyabb volt az ugrás íve, mint nagy elődjénél, s a le­érkezés sem volt annyira tökéletes. Azt pedig, ami annak idején Beamonnak sikerült, hogy ugrásnál a fejmagassággal egy szinten talál­kozzon újra a két lába, sem Emmijan, sem más nem tudta utánozni. 'Ezek voltak az eltérések. De nézzük mi volt a közös, a hasonló: 1. Mindkét eredmény magasan a tenger­szint fölött született - Beamoné 2240, Emmi- jané 1980 m magasságban. 2. Beamon és Emmijan is első kísérletére érte el a teljesítményt. 3. B&amon világcsúcsot jelentő ugrásánál 2 m/sec, tehát még éppen a megengedett volt a hátszél erőssége, Emmijan estében 1,85 m/sec. volt a hátszél. (Az érdekesség kedvéért: Lewis ugrásánál 1,9 m/sec). 4. Sem Beamon, sem Emmijan nem volt képes első hatalmas ugrását túlszárnyalni a továbbiakban. Az amerikai fiú Mexikóban az eső eleredte előtt már csak egyszer (és utoljára) futott neki (804 cm), Emmijan dicsé­retére szolgál, hogy ö további kettőre vállal­kozott - s ezek sem akármilyenek voltak: 865, 853! ' 5. Még egy, nem elhanyagolható tényező: a testmagasság és a súly. Ezt illetően egyér­telműen Beamon javára billen a mérleg nyel­ve, 190 cm, 74 kg. Nem sokkal marad el tőle Lewis (188; 77), s a legkevésbé ideális távol- ugróalkat Emmijan a maga mindössze 178 centiméterével (69 kiló). 6. Végezetül még egy közös vonás: mind­hárman kitűnő eredményeket értek el már gyerekkorban: Beamon 15 évesen 734, Em­mijan 770 cm-es teljesítményei dicsekedhe­tett, s a ,,késönjövő" Lewis ,,csak‘‘ 16 évesen teljesítette a 726 cm-t. Az oldal! írta: URBÁN KLÁRA & ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanovicova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom