Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-05 / 22. szám

* * * Valerij Kudrjacev (a Szovjetszkij Szport főszerkesztője) cikkében az ol­vasó régi újságkivágásokat, doku­mentumokat, visszaemlékezéseket talál. Lényegében véve a szovjet sport krónikájáról van szó. Mottóul azokat a sorokat választottuk, amelyeket 1927-ben a Krasznij Szport című fo­lyóirat közölt: „Ha visszaemlékezünK arra, mit tettek nálunk a forradalom előtt a testnevelésért, ha a sportélet jelenlegi helyzetét összehasonlítjuk azzal, ami volt, úgy érezzük, hogy a szovjet testnevelés tíz esztendeje több száz évvel is felér...“ Lapozgatunk a krónikában 1914. március 15-től. Ezen a napon tartották az orosz birodalom lakosságának testnevelésével foglalkozó ideiglenes tanács ülését. „Százezer lakosból Né­metországban százan halnak meg, Franciaországban ötvennégyen, Oroszországban négyszázhetvenki- lencen... A nép egyre inkább elkor- csosul - jelentette ki ezen az ülésen Vojejkov tábornok, az orosz nép test- nevelési főfelügyelője. - A legfőbb fizikai fogyatékosságok a következők: a mellkas elégtelen fejlődése, gyön­gén fejlett izomzat. A hadköteles kor­ba kerülő ifjúság húsz százaléka nem felel meg katonai szolgálatra, nem beszélve azokról, akiket később kény­telenek felmenteni“. Vojejkov tábornokot (aki később a Téli Palota parancsnoka is lett, de mivel nem tudott elszámolni az Orosz Olimpiai Bizottságnak a rábízott pénz­zel, börtönbe került) természetesen nem nagyon érdekelte a nép sportolá­sa. Nem is nagyon szándékozott azzal foglalkozni, amit nyíltan be is ismert a Ruszkij Szport 1914. évi 9. számá­ban. A maga számára csupán „az ellenőrzést, a cár és a sportolók kö­zötti közvetítő szerepet“ tartotta fenn. A nép testnevelésével kapcsolatos fel­adat pedig véleménye szerint, magára a „társadalomra hárul“. Mindazonáltal a hatalom birtokosai a társadalom részéről érkező egyetlen jó gondolatot, egyetlen kezdeménye­zést sem támogattak. Itt van egy levél Podolszkból, amit a Ruszkij Szport hozott nyilvánosságra 1916-ban. Mennyi keserű igazság, mennyi jogos megbántottság! ítéljünk magunk: „Csoda történt! Nekibuzdult nálunk a társadalom, ami sok fáradságba ke­rült, 1913-ban kezdődött. Egyik kísér­let a másikat érte, de mind sikertelenül végződött. Szabályokat dolgoztak ki, elküldték oda, ahová kellett, azután vártak egy hónapot, kettőt, hármat. Egy egész esztendőt vártak. Azután abbahagyták. Csak legyintettek. Majd mások fogtak ismét hozzá és másokra várt a síri csend...“ „Az orosz sport általában nagyon szegényes, a súlyemelés, a birkózás pedig egészen siralmas. Nátunk sem­mire sem jut pénz“ - állapítja meg egy újságcikk. „A sportoktatás mind a mai napig nem állandó foglalkozás... Az iskolai sport és testnevelés számára nincs megfelelő pénzalapja a közoktatás- ügyi minisztériumnak“ - olvashatjuk egy másik újságban. A nép testnevelésének ügye iránt megnyilvánuló közömbösséget az uralkodó rétegek képviselői megpró­bálták „elméletileg" igazolni. „Hazánk legjobb fiai mindenkor a lelket vagy az eszmét helyezték az első helyre, nem pedig a testet“ - magyarázza a test­nevelés terén mutatkozó nyomorúsá­gos helyzetet a Vszemirnij Szport i Zdorovje folyóirat. „Akrobaták és re­korderek nem lesznek, hanem szület­nek. - írta válaszképpen a Novoje Vremja. - Ezt csak néhány kivételes tehetség érheti el.“ A magas beosztású cári hivatalno­kok kisujjukat sem mozdították meg azért, hogy a nép között a testnevelést propagálják, sőt mindenképpen igye­keztek annak jelentőségét aláértékel­ni, becsmérelni, lekicsinyelni a közvé­lemény előtt. Elég, ha utalunk a Rusz­kij Szportban megjelent cikk egyik jel­lemző részletére: „A testnevelés és sport értelmiségünk szemében annyi­ra durva, közönséges, a modern kultúr- embert megszégyenítő dolog, hogy úgy kell tőle őrizkednünk, mint a tűztól, a ragályos betegségtől“. A cikkek özöne odavezetett, hogy valósággal elriasztotta a sporttól a dol­gozó embert. Mindenképpen azt akar­ták bebizonyítani, hogy az orosz mun­kás természeténél fogva lusta és nem hajlamos a testgyakorlásra. A hivata­los megnyilatkozások áradatán ke­resztül csak ritkán tört elő az igazság. „A sport mindenekelőtt költséges szórakozás. Nem a munkásoknak va­ló. Az ó útjuk a kocsmába vezet. Másnap reggel pedig összegörnyed­ve, megviselten ismét dolgozni men­nek" - olvassuk a K Szportu című újság 1912. évi 11. számában. Három esztendővel később ugyan­ez a lap a következőket állapította meg: „Ha valaki egész nap, napkelté­től napnyugtáig kaszál, szekéren rá- zatja magát, akkor semmi kedve és szüksége nincs a sportolásra...“ 1911-ben a K Szportu folyóirat tu­dósítója beszélgetést folytatott Nyiko- laj Gucskovval, a moszkvai városi ta­nács elnökével. Néhány részlet az interjú szövegéből:- Az orosz társadalom közömbös a testnevelés iránt. Azt kérdezi ön, hogy mit tesz a városi tanács a testne­velés érdekében? Szándékozik-e szé­lesebb alapra helyezni, kivonva azt a magánkezdeményezés köréből? Én a gyakorlat és nem az elmélet embere vagyok - mondotta oktatólag a tudósí­tónak Gucskov. - Szentül meg vagyok győződve, hogy a városi vezetőség jelenleg nem tudna megbirkózni ezzel a feladattal, a legnagyobb igyekezettel sem tudna érdemlegeset elérni... A moszkvai ifjúság testnevelésének felkarolásához városunknak nem vol­na elég pénze. Úgy látom, hogy nincs elég erőnk ilyen természetű tervek megvalósításához... . Azóta 76 év telt el. Ez az időszak szinte teljesen átalakította a viszonyo­kat. Új társadalom alakult ki, melynek legfőbb értéke a dolgozó, az alkotó ember. Ennek megfelelően a moszk­vai városi tanács egyik képviselője nemrégen így nyilatkozott:- Moszkvában jelenleg több mint 5000 sportlétesítmény van, köztük számos egészen modern. Valamennyi a moszkvaiak rendelkezésére áll. Moszkvának két és félmillió lakosa sportol rendszeresen szabadidejében. Évente több mint 700 000 moszkvai teljesíti a GTO-próbák szintjeit és ugyanennyien szereznek sportolói mi­nősítést. Moszkvában szerveződtek az úgynevezett egészségvédelmi cso­portok, amelyekhez az utóbbi három évben 150 000 ember csatlakozott. Fokozódik az önálló testgyakorlatok népszerűsége a lakóhelyeken, a par­kokban, a városkörnyéki üdülőtelepe­ken. Néhány adat a fiatal moszkvaiak testneveléséről. Csaknem 75 000 fia­tal sportoló gyakorol a szakosított sportiskolákban és az olimpiai után­pótlás iskoláiban. Moszkvában 180 ilyen iskola működik. A középiskolai tanulók is megbarátkoznak a tested­zéssel és a sporttal. A tornatermek befogadó képessége 500 000 fő na­ponta. Csaknem minden iskolásgyer­mek sportol valamilyen szakosztály­ban, a testi fogyatékos gyerekek pedig gyógytornára járnak. A gyermekek számára épült nemrég az Ifjúsági Sportcsarnok, amely voltaképpen egy emeletes stadion. Egymás fölött van négy terem: az úszók, a tornászok, a vívók és a labdarúgók részére. Ezenkívül van még két uszoda és egy fedett atlétikai pálya... 1913. szeptember 1-jén a Novoje Vremja című újság cikket közölt az első orosz olimpiáról. Olvassák el fi­gyelmesen az alábbi sorokat és vilá­gosan kitűnik, milyennek akarta látni a cári önkényuralom az orosz nőt, s milyen sorsot szánt neki: „Az első összorosz olimpia, főleg a női ugrások révén, mulatságos színezetet fog kap­ni. Mire való az orosz nőknek ugrálni? A civilizált korban az ugráló nőt meg­rovással kell illetnünk. Nem hinnénk, hogy a női sport meghonosodik Oroszországban. A tornagyakorlatok károsan hatnak a szívre és gyöngítik az életerőt. A legmegfelelőbb formája a tornának: a tánc. A jó táncos min­denkor jobb ember is, mint a rossz táncos. Popova úrhölgy ugrása lendü­letességben meg sem közelíti a tüze­sen járt népi táncot. Csak a kenguru lelheti kedvét az ugrásban". Gondosan őrzök régi noteszomban egy följegyzést: „Az új idők ifjúságá­nak emlékezetébe kell vésni azt a jel­mondatot, amelyet mi éveken át szem előtt tartottunk. Az élet harc és ebben a harcban a legfontosabb, hogy soha­se hátráljunk, sohase adjuk meg ma­gunkat“. Ezeket a szavakat ugyanaz a Popova, Oroszország első sportoló­nőinek egyike hangoztatta, akiről olyan lekezelően írt annakidején a No­voje Vremja.- A forradalom teljesen megváltoz­tatta életemet - hangsúlyozta Nyina Popova. - A két élet szinte teljesen elvált egymástól. Nehéz elhinni, hogy mind a kettő ugyanannak az ember­nek az élete. Azoknak a lányoknak, akik manapság sportolni kezdenek, nem árt tudniuk, hogy régen, mi, az orosz sportolónők hajdani nemzedé­kének képviselői csak bátortalanul kezdtünk sportolni, szűk utcácskán ju­tottunk el a testedzés világába. Ma ez az út kiszélesedett. Mi annak idején félve jártunk a ki nem taposott ösvé­nyen. Titokban mentem edzésre. Ag­gódtam, hogy meg ne tudják a gimná­ziumban, mert akkor kicsapnak... A szovjethatalom méltó választ adott a Novoje Vremjának. A cári Oroszországban csak mintegy száz sportoló nő akadt, ma pedig a Szovjet­unióban 33,5 millió nő sportol, köztük százával világszerte ismert csillagok: világ- és Európa-bajnokok, olimpiai bajnokok. Régi dokumentumokat, régi újsá­gokat, visszaemlékezéseket elevení­tettünk föl, hogy jobban tudjuk értékel­ni mai eredményeinket, hogy más szemmel nézzük a megszokott dolgo­kat és tényeket, megértsük az esemé­nyek logikáját, fölfogjuk a változások mértékét. ♦ Minden harmadik szovjet állampolgár sportol. A hivatalos adatok szerint a Szovjetunióban 87 500 000 ember foglalkozik rend­szeresen testedzéssel. A GTO-jelvényesek (különböző sportpróbá- zók) száma 31 200 000.-f A sportolni vágyók rendelkezésére áll: 120 fedett jégstadion, 3600 stadion, 2530 uszoda, 121 760 sportpálya és 75 280 sport-, illetve tornacsarnok. A létesítmények szaporodása az elmúlt idő­szakban a korábbiaknál is nagyobb lendületet vett, amikor az SZKP KB és a Minisztertanács a testnevelés és a sport tömegesítésének további felemelkedését célzó határozata érvénybe lépett. Az utóbbi években a sportolók, testedzők száma mintegy ötmillióval emelke­dett. + Jelentősen nőtt a szakemberek száma is. A testnevelés terüle­tén jelenleg 345 000 képesített és függetlenített edző dolgozik. Munkájukat 9 500 000 társadalmi oktató és edzó, valamint 6 900 000 versenybíró, játékvezető segíti. Az alap, amelyre az élsport épül, igen széles, roppant erős. Ez a nemzetközi sikerek biztos záloga. A katedrán Valerij Borzov ... v „Szeretnék megtanulni gyorsan futni." A Komszomolszkaja Pravda A bajnokok iskolája című rovatához beérkezett sok-sok levél kezdósora szinte refrénszerűen ismétlődött. Az atlétapalán­ták oktatását Valerij Borzov vállalta. A gyerekek kérdéseire a kétszeres olimpiai bajnok válaszolt, a legérdekesebbekre nyil­vánosan. Íme, néhány részlet a gyerekek és Borzov kérdezz-fele- lek játékából.- A hetvenes esztendőkben ön volt a világ leggyorsabb futója. Milyen tulajdonságra van szükség, hogy az ember gyors legyen? • Az alapos sokoldalú felkészülés nélkül még a legrövidebb távot sem lehet gyorsan lefutni. Fejleszteni kell az erőt és az akaratot, az állóképességet. És csiszolni a futás technikáját. Az a javaslatom, hogy a gyerekek minél többet futballozzanak homokos talajon, ez növeli az állóképességet. Nagyon hasznos, ha egy meredek dombot naponta többször is „megmásznak".- Nagyon szeretem a futást, de az a baj, hogy társaim már a rajt utáni első métereken megelőznek, s képtelen vagyok befogni őket. • Fontos, hogy az ember elkapja a jó rajtot. Ez félsiker. A vágtázók általában a rajtpisztoly hangjával egyidóben kezde­nek futni. Ezt elsajátítani nem könnyű. Nekem is sok időbe tellett, míg megtanultam jól rajtolni. Úgy gyakoroltam, hogy társaim különböző magasságból tányérba'ejtettek egy pénzérmet. Igye­keztem reagálni a hangra: ahogy az érem ráesett a tányérra, rajtoltam. A továbbiakban a társak úgy álltak, hogy lássam őket. Ilyen helyzetben az volt a feladatom: megtanuljak rajtolni abban a pillanatban, amikor a pénzérem a tányérral érintkezett. Tehát a hallással együtt a rajtoláshoz a látás is kapcsolódott. Ez a játék biztosan nektek is segítségetekre lesz. Az indító pisztolyának hangja a továbbiakban már nem lesz meglepő...- Miért van az, hogy futás közben akadozik a légzésem? • Ha ilyesmit tapasztalsz, akkor sokat kell „mezeizned“ az erdőben, a folyóparton. Háromlépésenként belégzés, s háromra- kilégzés.-Az úttörőtáborban GTO-próbáztunk. A futás után fájt a lábam... • Ez azt jelenti, hogy nem elég jó az állóképességed. Van egy aranyszabály: a minél gyorsabb futáshoz, minél többet kell futni. Alkalmazd ezt, s egy idő után meglátod, frissebb leszel.- A gyerekek kinevetnek, hogy nem jól futok. De hogyan kell helyesen futni? • A futás emlékeztessen a macskafutásra: jó ha lágy, mély­ülésé és hosszú léptű. Ne felejtsd el: a sprinter soha nem lép sarokra - csak lábujjhegyre.- Észrevettem, hogy a hajrában lassulok... • Volt egy titkom: amikor hajráztam, mindig egy feltételezett pontot jelöltem meg tíz-tizenöt méterrel a céltól. Erőteljesen futottam ehhez a ponthoz. Soha nem erőlködtem erőn felül az utolsó métereken. Véleményem szerint ez okozza a lassulást.- Tizenegy esztendős vagyok. Fél évig jártam az atlétikai szakosztályba. Az edző azt mondta: nem vagyok tehetséges. Most pedig abbahagyom... • Nem szabad elhamarkodni a döntést. Úgy gondolom, hogy a vágtázást tizenkét évesen a legjobb kezdeni. Másodszor: hogy valaki tehetséges vagy tehetségtelen, ezt csak három-négy év után lehet megállapítani. Ezenkívül - nem mondok újdonságot- a sportolás erősíti az egészséget. A futás pedig mindenki számára hozzáférhető. Ezért nem szabad abbahagyni. És igye­kezz bizonyítani, hogy az edző tévedett. Összeállította: TOMI VINCE VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztöseg 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telefon: 309. 331-252. 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság. 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemeben (815 80 Bratislava. Marianoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Üstredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. á. (Archívumi felvétel) A GTO-versenyeken minden korosztály képviselteti magát...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom