Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-12 / 23. szám
Mi ............ ....................... ~ ill». ii .............................—— ■■■ —■ SZ LOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1987. június 12. XX. évfolyam 23. szám Ára 1 korona H armadikos gimnazistákat kérdezek, mit szeretnek jobban: a matematikát, vagy a számítástechnikát. A matek csupa képlet, a számítástechnika sokkal érdekesebb. S már sorolják is, miért. Programot írni, válaszra, sőt hallható szóra bírni a számítógépet, játszva megoldani egy nehéz feladatot, vagy egy bonyolult műveletsort, százszor izgalmasabb, mint osztani, szorozni, gyököt vonni. Igen, játszva, mondják nyomatékosan, mert a számítógép, még ha munkaeszköznek tekintik is, korunk legdivatosabb, s egyben legdrágább játéka számukra. Születésnapi ajándék, amely értékesebb a legokosabb zsebszámológépnél is. Aki teheti, szabad óráiban házi komputerrel, játék- programokkal szórakozik. Úgy karatézik, akár a leghíresebb nindzsa. Ha szerencséje van, egyetlen fillér nélkül is milliókat nyerhet. Ha kedve szottyan, idegen bolygókra repülhet. Ha még több fantáziája van, akkor olimpián versenyezhet, távolba ugorhat és gerelyt hajíthat, s hangos tom- bolással ünnepli majd a közönség, ha ó lesz a győztes. Aki mesés életre vágyik, kiszabadíthatja fogságából legkedvesebb királykisasszonyát, de gombokat nyomkodva pókerezni és sakkozni is tud a géppel. Csak program, kitartás kell hozzá. Hallgatom a gimnazistákat, a holnap közgazdászait, mérnökeit, tudományos dolgozóit, s közben eszembe jutnak a hatvanas évek. Amikor álomnak tűnt a legegyszerűbb számítógép is. Aztán egyszer csak megszületett a csoda. A kézzel fogható csoda, amely gyökerestől megváltoztatta életünket. Számítóközpontok születtek, korszerű, légkondicionált géptermek és lyukkártyára, mágnesszalagra került minden adat, minden információ, amelyet korábban poros aktákból, gyűrött táblázatokból kerestünk elő. Ma, a nyolcvanas évek második felében, munkaeszköz lett a számítógép. Munkaeszköz? Némi túlzással talán azt is mondhatnám: munkatárs. Hisz „agya“ van, amellyel „gondolkozni“ tud. Dönteni. Tanácsot adni. Figyelmeztetni. Irányítani. De ahhoz, hogy tökéletesen dolgozzon, száz százalékos munkát végezzen, a programozó sem tévedhet. Mert a gép érzékeny. Elég egy rosszul feltett kérdés, vagy egy pontatlan utasítás és a masina, amely egyébként ritkán hibázik, leáll és „elhallgat“, vagy értelmetlen, zavaros válaszokat ad. A számítógép a huszadik század remekműve. Népgazdaságunk minden ágazatában övé a főszerep. Számítógéppel irányított manipulátorok és ipari robotok dolgoznak gyárainkban, számítógépek segítik a szakembereket a mezőgazdasági kutatóintézetekben, számítógépes to- mográf vizsgálja a súlyos betegeket hazánk több kórházában, számítógépekkel szövetkeztek a csillagászok, az űrkutatók, a geológusok, sőt még a zeneszerzők is. S amíg nálunk a mesterséges intelligenciával ellátott ipari robotok továbbfejlesztését szorgalmazzák a kutatók, addig - a távirati iroda híre szerint - egy japán professzor járni, mozogni tudó „emberszabású“ robotot próbált konstruálni. A gépember testét, pontosabban mozgásfázisainak vezérlését két számítógép irányítja, műanyagból készült vénáiban pedig mi más is folyhatna, mint olaj! Ha jó kedvű a „robotbébi“, már most ügyesen szedi a lábát. Ha úgy gondolja, megáll, sőt, térdre is ereszkedik, de a legtöbbször olyan, mint egy makrancos kölyök. Földhöz vágja magát és dühében kiadja minden csepp olaját. A japán mester azonban nem esik kétségbe. Az idő, s főleg a tudomány, neki dolgozik, nyilatkozta. Közben persze felnőnek a gimnazisták és a számítógép, a „munkatárs“ „családtaggá“ válik otthonunkban. Megbízható, pontos „családtaggá“. Rajtunk múlik, milyen célokra fogjuk használni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Gágyor Aliz felvételei ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ „munkatárs“ lett, „családtag“ lehet
