Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-05 / 22. szám

► JSZÚ 37. VI. t>. GYORSABBAN, HATÉKONYABBAN Repülőgépek segítik a mezőgazdasági vállalatok munkáját Ma már senki nem vitatja a légi növényvédelemnek a fejlett nagy­üzemi mezőgazdáságban betöltött szerepét. Nyilvánvaló, hogy nagy te­rületen rövid idő alatt csak repülőgé­pek segítségével lehet hatásosan védekezni a járványszerúen fellépő kártevők és betegségek ellen. A me­zőgazdasági repülőgépek és heli­kopterek előnye, hogy gyorsan'át­csoportosíthatók, kiszolgálásuk ke­vés élőmunkát igényel, és nem okoznak taposási károkat sem. Már csaknem két évtizede, hogy a Slovair az egész ország területére kiterjedő légi szolgáltatásokkal fog­lalkozik. Bár ezen belül sok az érde­kes tevékenység - légi fényképezés és fuvarozás, geofizikai felderítés, gáz- és villanyvezetékek ellenőrzé­se, a levegő szennyezettségének mérése stb. - a munkák zömét a nö­vényvédelem, a betegségek és a kártevők elleni védekezés adja. Ezért érdeklődtünk a minap a SLo- vair dolgozóitól a tavaszi mezőgaz­dasági munkák menetéről. • Néhány mezőgazdasági válla­latnál azt rebesgetik, hogy kevés gép áll a Slovair rendelkezésére és nincs elég pilótája a vállalatnak, ezért nem tudja időben teljesíteni a vállalt feladatokat.- Növényvédelmi munkatervün­ket, amely az idén csaknem 6,5 millió átlaghektár kezelésével szá­mol, a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződés alapján dolgoztuk ki - mondotta Jozef Miékiv mérnök, a kereskedelmi részleg vezetője. - Biztosíthatom, hogy a tervezett munka elvégzéséhez elegendő re­pülőgépünk, helikopterünk és piló­tánk van. A gépeket és az embere­ket az időtervnek megfelelően he­lyezzük el az egyes állomásainkon. • Akkor mi ad alapot a mende­mondákhoz?- Az előző évekhez képest az idén lényegesen később kezdtük, illetve kezdhettük el a tavaszi mun­kákat. A szeszélyes időjárás miatt az ország legdélibb járásaiban is csak február 23-a után emelkedtek magasba a mezőgazdasági repülő­gépek. Néhány nappal később a gazdaságok szinte egyszerre je­lezték, mekkora területet szeretné­nek repülőgépekkel kezeltetni. A fo­kozott igénynek nyújtott műszakok és hétvégi repülések árán igyekez­tünk eleget tenni, de valamennyi kérést még Így sem tudtunk teljesí­teni .- Már csak azért sem - vette át a szót Jozef Izrael, a bratislavai 301- es repülöraj vezetője -, mert még nincs mindenütt föl- és leszállásra alkalmas, szilárd kifutópálya. És itt nem kizárólag a beton kifutókra gon­dolok. A Nyugat-szlovákiai kerület nyolc járása közül, ahol az általam irányított szakasz tevékenykedik, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da), a Bratislava-vidéki és a Senicai járásban a hiányzó, illetve nem megfelelő kifutópálya miatt nem tel­jesíthettük tervezett feladatainkat. A Galántai (Galanta) járásban a ta­lajvíz tette használhatatlanná a slád- koviőovói kifutópályát, így a gépeket a szomszédos Tmavai járásból kel­lett indítanunk, ami természetesen nagyobb anyagi ráfordítást igényelt. A Komáromi (Komárno), az Érsekúj­vári (Nővé Zámky) és a Trnavai járásban a tervet túlteljesítettük. Hogy nincs elegendő pilótánk? Van, de tudomásul kell venni, hogy ezt a foglalkozást szigorú egészségügyi előírások szabályozzák, amelyek szerint a pilóta havonta csupán 90 órát tölthet a levegőben. Végszük­ség esetén a vállalat engedélyezhet némi többletórát. • Szavaiból azt vettem ki, hogy a Slovairt nem lehet a túzoltószerve- zethez hasonlítani. Viszont előfor­dul, hogy olykor nem a kifutópálya alkalmatlansága, a kimerített óra­szám, illetve a rendszeres műszaki ellenőrzés miatt állnak kihasználat­lanul a repülőgépeik. Egyszerűen azért, mert ott, abban a körzetben, ahová a munkaterv alapján irányítot­ták őket, éppen nem tudják foglal­koztatni a gépeket. Ilyen esetekben nem lehetne rugalmasabban intéz­kedni, azonnal átcsoportosítani a re­pülőgépeket?- Igyekszünk úgy irányítani a munkát, hogy a gépek ne veszte­geljenek több napon át egy helyen. Főleg a március és június közötti időszakban, amikor a növényvédel­mi munkák 70-75 százalékát kell elvégeznünk. Kapcsolatot tartunk fenn a szocialista országok hasonló szervezeteivel, s ha kell, kölsönösen kisegítjük egymást. Például a cseh­országi mezőgazdasági üzemek­nek, most lengyel pilóták is segíte­nek az időszerű növényápolási ten­nivalók mielőbbi elvégzésében. • Nem okoz gondot a gépek el­öregedése?- Nem, mert a gépparkot állandó­an korszerűsítjük. A már lassan ki­öregedő Z-37 típusú gépeket korsze­rűbb Z-37 Turbo típusúak váltják fel, az ugyancsak kritikus korhatárhoz közeledő AN-2 típusú gépek helyett is nagy teljesítményű M-18-as me­zőgazdasági repülőgépek vásárlá­sát tervezzük. A helikoptereink MI-2, és MI-8 típusúak. A szakemberekkel folytatott be­szélgetés során megtudtuk, hogy az „égi szekerek“ - a mezőgazdasági repülőgépek és helikopterek - sike­resen teljesítik feladataikat. Érde­kes, hogy Csehországban a légi nö­vényvédelem iránt évről évre növek­szik az érdeklődés, Szlovákiában viszont nem. Igaz, hogy az előzetes értékelések szerint Szlovákia terüle­tén az idén már 19 ezer átlaghektár­ral túlteljesítették a terveket, de ez csak a munkatorlódásokat okozó, kedvezőtlen időjárásnak köszönhe­tő. Apropó, tervek! A növényvédelmi munkatervek, amelyek az elvége­zendő munkák mennyiségét hóna­pokra és negyedévekre pontosított időrendben is tartalmazzák, szerző­déses megrendelések alapján ké­szülnek. A megrendelők, tehát a mezőgazdasági üzemek már októ­berben, novemberben aláírják eze­ket. Az ilyen szerződések azonban csak találomra készülhetnek, mert akkor még a legtapasztaltabb agro- nómusok sem tudhatják, milyen lesz a következő év időjárása, gyözik-e majd a kártevők és a kórokozók elleni védekezést saját eszközeik­kel, vagy a Slovair repülőgépeire, helikoptereire szorulnak. A szolgál­tatás ugyanis nem éppen olcsó, te­hát sokan csak végszükség esetén hívják a Slovair gépeit. Ezért van az, hogy egyszer vesztegelnek a gépek, máskor meg nem győznek eleget tenni a megrendeléseknek. GÄGYOR alíz RUGALMASABB ÜGYINTÉZÉST! A termőföld a legfontosabb termelőeszközünk. Valaha magántulajdonban volt, most túlnyomó há­nyada szövetkezeti, illetve társadalmi tulajdonban van. Egykor a szomszédok között napirenden volt a mezsgyékért folyó pereskedés, a sáncok és a töl­tésoldalak fútermését pedig az útkaparók és a vasu­tasok őrizték, hasznosították. A gazdák sem tétlen­kedtek, minden kaszálónak alkalmas területen sűrűn suhogtatták a kaszát. Egyszóval - minden talpalatnyi földnek becsülete volt. A tehenek, ökrök vagy lovak által vontatott ekével mindenhová eljutott az ember, így a patakok partján, az árkok és az utak közvetlen közelében, sőt az erdők mellett elterülő parcellákat is megművelték, a dűlök végén a forgókat pedig ke­resztben is megszántották. Ma az ötös vagy nyolcas ekét vontató, korszerű erőgépek, sajnos, nem tudnak megközelíteni minden szántás-vetésre alkalmas te­rületet. Hogy ezek a nagyüzemi termelésre alkalmat­lan földterületek se maradjanak kihasználatlanul, határozat született a parlagok kerttelep-építési célra történő átengedéséről. Nagyon helyes és céltudatos megoldást szorgal­mazó ez a központi határozat, hiszen az elfekvő földterületek felkutatásán és használatba vételén túlmenően, a szabadidő egészséges és hasznos eltöltését, a kertbarátmozgalom fejlődését és a la­kosság egy hányadának javuló önellátását is kedve­zően befolyásolja. Az alapelv helyes, a döntés célt szolgáló, csak éppen az ügyintézés akadozik. Mert bizony nehéz és rögös az út a parlagok tényleges használatba adásáig. Furcsa, de igaz, hogy amíg a szövetkezet, az állami gazdaság vagy mondjuk az állami erdészet tulajdonában van egy bizonyos föld­terület, addig rendszerint nem szúr szemet senkinek, hogy hosszú évek vagy akár évtizedek óta parlagon hever. De mihelyt jelentkeznek a kertészkedni vá­gyók, hogy szívesen rendbetennék és kihasználnák a területet, száz és ezer kifogás találtatik, miért nem lehet átengedni a területet kerttelep létesítésére. Nálunk is így volt ez Őaöa, Hutky és néhány további község esetében, de azért már eredményeket is fel tudunk mutatni. A Kassa (Koáice)-vidéki járásban eddig 41 köz­ségben sikerült megalakítanunk a Szlovákiai Kertba­rátok Szövetségének alapszervezetét. Ezekben a szervezetekben 1302 kertbarát igyekszik a lehető legésszerűbben kihasználni a házikertjét a család zöldség- és gyümölcsszükségletének előteremtése céljából. További 42 alapszervezetben a kerttelepi kiskerttel rendelkező 2277 kertbarát szorgoskodik. Munkájuk nyomán 157 hektár parlagföldet sikerült bevonnunk a termelésbe. Tehát nálunk a türelem már zöldséget és gyümöl­csöt is terem, nemcsak rózsát. És mennyivel komo­lyabb eredményekről számolhatnánk be, ha rugal­masabb volna az ügyintézés és az illetékesek a meg­oldás legegyszerűbb módja helyett nem azt kezde­nék firtatni, miért nem lehet megoldani az ideiglenes használatba adást. S mi több: termelni talán addig is lehetne az adott területen, amig eldől, hogy végülis lesz-e rajta kerttelep vagy sem. Csakhogy ehhez ugyanúgy újszerű szemléletmódra van szükség, mint az átadással kapcsolatos ügyintézésben tapasztal­ható bürokratizmus felszámolásához. Lehet, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása majd ezen a területen is meghozza a javulást? IVÁN SÁNDOR EREDMÉNYEK ÉS GONDOK AZ ÉLELMISZERIPARBAN A választék nyersanyagellátás kérdése is Az élelmiszeripar fejlődésével kapcsolatos feljegyzéseimet és a Szlo­vák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának 8. ülésén előterjesztett elemzést tanulmányozva, arra a következtetésre jutottam, hogy az élelmiszeriparban a termékek választékának bővítése jórészt attól függ, hogy a termelő vállalatok mennyi és milyen minőségű nyersanyagot szállítanak a feldolgozó üzemeknek. Ebből a szemszögből ítélve meg a helyzetet, a közeljövőben számos feladatot kell megvalósí­taniuk a mezőgazdasági vállalatoknak. JÓ PÉLDÁK CSEHORSZÁGBÓL A Salima ’87 élelmiszer-ipari kiállításon 11 új élelmiszerféle kapott nagydíjat. Nagy figyelmet keltett a burgonyaprögram sikeres megvalósí­tása. Különösen Csehországban léptek nagyot előre ezen a téren, rendszeresen elegenő nyersanyagot biztosítva a burgonyából készülő termékek gyártásához. Az üzemek korszerű berendezésekkel újszerű félkészárukat - például mélyhűtött pürét, gombócot stb. - készítettek burgonyából. A díj ebben az esetben nemcsak az új termékeknek szólt, hanem a komplex burgonyaprogram sikerét is méltatta. Joggal, ugyanis a burgonya-alapanyagú termékek gyártása úgyszólván veszteségmen­tes, mivel a hulladékot feletetik az állatokkal. Ján Valenta, a Csehországi Tejipar vezérigazgatóságának alosztály­vezetője szintén a jó nyersanyag jelentőségét hangoztatta, amikor a választék bővítésének lehetőségéről és a termékek minőségének javításáról beszélgettünk. A jó minőségű nyersanyag tette lehetővé, hogy kifejlesszék és gyártani kezdjék a penészes sajtok egész skáláját, a három hónapig eltartható tejfölt, és más olyan termékeket, amelyek a fogyasztók körében keresetté váltak, és amelyek már külföldön is jó hírnévre tettek szert. Szlovákiában a tej- és húsipari vállalatok sajnos még mindig nem érnek el kielégítő eredményeket. Ez elsősorban a helytelen beruházási politika következménye. Egyes körzetekben túl nagy kombinátok épültek, és ezek jelentős részében nincs elegendő munkaerő, másutt viszont jelentős távolságra kell szállítani a feldogozásra váró nyersanyagot. Túl nagyra sikerült például az érsekújvári (Nővé Zámky) húsfeldolgozó üzem, ugyanakkor a Komáromi (Komárno) járásban működő üzem már teljesen elavult. A Milex lévai (Levice) üzemét hosszú ideig nem tudták ellátni elegendő tejjel, és olykor-olykor még ma is előfordul, hogy a valutáért behozott berendezés nincsen teljesen kihasználva. A Milex bratislvai 02- es számú üzemében az erjesztett tejtermékek gyártására vásárolt berendezést csak mintegy 50 százalékban használják ki, ezért is rendszertelen a tejboltok ellátása. GONDOK A HÚSIPARBAN Az elmúlt ötéves tervidőszakban a húsiparban volt legnagyobb az ingadozás a tervteljesítésben. Volt időszak, amikor annyi húst termeltek a mezőgazdasági vállalatok, hogy még az NDK-ba is szállítottunk. Az SZNT mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának 8. ülésén viszont már arról volt szó, hogy az NDK-ból kellett sertéshúst importálnunk. Csoda-e, ha a húsfeldolgozó üzemek vezetői panaszkodnak, hogy a termelési gondokra visszavezethető rendszertelen húsfelvásárlás miatt nem tudják teljesíteni a húsipari termékek választékának bővítésére vonatkozó tervüket? A sertéstenyésztés fejlesztését illetően bizony nagy mulasztás történt. A központi intézkedések ellenére számos mezőgazda­sági vállalat még most sem tudja feltölteni a hizlaldáját, mert kevés a választott malac. Ilyen feltételek között a háztáji állattartók is csak nehezen jutnak választott malehoz, ami később szintén a piaci kereslet növekedésében fog megmutatkozni. VÁLTOZÁSOK A BERUHÁZÁSI POLITIKÁBAN Az alapos felmérések eredményeinek ismeretében az élelmiszer- iparban változtatásokat hajtanak végre a beruházási politikában. Új húskombinátok, tejfeldolgozó és más élelmiszeripari üzemek építését csak azokban a körzetekben engedélyezik, ahol van elég nyersanyag és munkaerő az új létesítmény maximális kihasználásához. Ha ezt a progra­mot sikerült valóra váltani, akkor lényegesen kisebbek lesznek a szállítási költségek, és az üzemek sem fognak nyersanyag- illetve munkaerőhi­ánnyal küszködni. Ugyancsak felmérésekre kerül sor a dolgozók bérezésével kapcsolat­ban. A kiemelkedő teljesítményt elérő kollektívák nagyobb fizetésre és több prémiumra számíthatnak. A jövőben jelentős beruházásokkal korszerű laboratóriumokat építe­nek a tejfeldolgozó központokban és a mezőgazdasági vállalatoknál, hogy még jobban elmélyülhessen a termelőknek és a feldolgozó vállala­toknak a minőségi javítását célzó együttműködése. A beruházási politiká­ból száműzik a „mamutmániát“, az eltúlzott összpontosítást. Olymódon akarják megelőzni, hogy némely városban túl sok, másutt pedig legfel­jebb néhány üzem épüljön. Az is fontos szempont, hogy egy-egy tejkombinátot ne két-három járásból kelljen nyersanyaggal ellátni. A hús­iparban hasonló megoldást választanak. A tanácskozáson az is szóba került, hogy az utóbbi időben elhangzott sok bírálat után az élelmiszer-ipari vezérigazgatóságok garanciát vállal­nak más vállalatok termelésének alakulásáért. Az alapelv értelmében kölcsönös együttműködés bontakozik ki a tejipar és a mezőgazdasági vállalatok között, s a húsiparban is megtették már az első lépéseket ezen a téren. Remélhető tehát, hogy a 8. ötéves tervidőszakban e tekintetben is lényeges változásra kerül sor, s végre kialakulnak a haladást segítő komplex termelési programok. BÁLLÁ JÓZSEF A lévai (Levice) Milex ipolyság (Sahy) üzemében naponta mint­egy ötezer liter tejet dolgoznak fel. A nyersanyag egy részéből kemény sajtok készülnek, melyek közül főleg az Eidami tégla, de annak füstölt változata is keresett a fogyasztók körében (Kádek Gábor felvétele) • Munkában a szőlőt permetező MI-2 típusú mezőgazdasági helikop­ter Karel Némec felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom