Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-05 / 22. szám

egymással szomszédos Kl'ak, Ostry Grún és Hrabicov községek határának legnagyobb részét, a Vtácnik hegység hosszú völgyeket alkotó nyúlvá­nyait magasba törő fenyvesek borítják. A végeláthatatlan erdörengetegnek évszá­zadok óta meghatározó szerepe van a helyi lakosság életében. A legrégibb keltezésű írásos emlékek tanúbizonysága szerint már 1330 előtt is rendszeres fakitermelés folyt e vidéken. Az erdők kincsét részben a kör­nyék érckohóinak fűtésére használták, ké­sőbb pedig a sudár fenyők legtöbbjét igás- fogatokkal a közeli 2arnovicáig szállították, ahol a Garam bal partján sokáig megvolt tutajkikötőröl szintén több említés található krónikákban. A fenyvesrengetegból ma 32 680 hektárt a Közép-szlovákiai Állami Erdészet zarno- vicai üzemének dolgozói művelnek kiváló eredményességgel. Az évről évre növekvő fakitermelési feladatok döntő részét a komplex gépesítéssel rendelkező kollektí­vák teljesítik. Ezek tagjainak 1960 óta egy­szer sem kellett szégyenkezniük valamilyen lemaradás vagy erejüket meghaladó köve­telmény miatt. Pedig az erdőben egyáltalán nem könnyű a munka.- Télen, nyáron, fagyban, hófúvásban és kánikulában egyaránt pirkadatkor indulunk fel a hegyoldalra és a legtöbbször napnyug­táig szinte szünet nélkül hallatszik a motor­fűrészek süvöltése, a csúsztatásokra figyel­meztető elnyújtott kiálltások, majd az erős vontatógépek dübörgése - bizonygatja Ru­dolf Baniari, a hrabiőovi termelőrészleg legjobb traktorosa, aki éppen negyedszáza­da lett az Állami Erdészet dolgozója. - Gyakran még a pihenőnapokat is fel kell áldoznunk a tervteljesités vagy az errefelé nem ritka szélviharok által keletkezett károk gyors megszüntetése érdekében. Most pél­dául megint olyan erdőrészhez értünk, amelynek fáit megtépázták, illetve kidöntöt- ték a néhány nappal ezelőtti orkánerejü széllökések. A ,.takarítás" sok-sok többlet­fáradságot követel mindannyiunktól, hiszen ilyenkor teljesen felborul a terv szerinti faki­termelés szokásos műveleteinek rendje. A vastag törzsű, súlyos fenyők kivágása, legallyazása, rakodóhelyig csúsztatása, fel- darabolása és elszállítása a rendeltetés helyére normális körülmények között is nagy hozzáértést, pontosra mért ügyes mozdulatokat, erős testalkatot és nem utol­sósorban szívós akaratot igénylő feladat. Akiből hiányzik e tulajdonságok valamelyike és ráadásul leginkább csak az erdészetek­nél kínált szép keresetre számítva jelentke­zik favágónak, az rendszerint elég hamar más foglalkozás után néz.- Jómagam tökéletesen tisztában voltam az erdei munka minden nehezével és szép­ségével, amikor ide jelentkeztem - emléke­zik első, de egyben végső pályamódosítá­sának előzményeire Rudolf Baniari. - Édes­apám egész életében szintén favágó volt. Tőle tanultam meg az erdő szeretetét, de főleg azt, hogy itt mindig, a legzordabb feltételek között is kötelező a becsületes helytállás. Gyerekkoromban mozdulatait, szorgalmát lesve az irtásokon töltöttem el a tanulás utáni órák jó részét. Figyelmez­tető szavaiból már tizenévesen jól tudtam, de nemegyszer láthattam is, hogy köfínyen komoly veszélyeket rejthetnek magukban a fakitermelés különféle műveletei. Vágás­Sókszelöce (Selice) a Galántai járás egyik nagyközsége. Lakosainak száma meghaladja a háromezret. A produktiv korban lévők nagy része a helyi földműves-szövetkezetben vál­lalt munkát, de vannak, akik Vágsellyére (áal'a) vagy a járási székhelyre utaznak na­ponta munkahelyükre. Az ingázók és a hely­ben foglalkoztatottak viszont legszívesebben a faluban vásárolnák meg a számukra szük­séges árut. Néhány vélemény és a látogatá­sunk során szerzett tapasztalatok alapján azt próbáltuk mérlegelni, milyen a községben az áruellátás, megfelel-e az elvárásoknak, me­lyek azok a gondok, amelyek leggyakrabban foglalkoztatják az embereket. A teljesség igé­nye nélkül azt hiszem, a hallottakból, látottak­ból érdemes levonni a tanulságokat. „Két élelmiszerüzlet és egy tejbolt van a faluban. A kenyér és a tej beszerzése viszont nem egyszerű. Van hogy kilenc óra körül érkezik a tejesautó, meg a kenyeret is úgy szállítják, hogy reggel hozzák a barnát és kor egy-egy rosszfelé zuhanó, majd a mere­dek hegyoldalon feltartóztathatatlan csú­szásnak induló többmázsás szálfa útjába kerülésének a legtöbbször végzetes követ­kezményei vannak. Apám, aki éveken át betanított lófogattal csúsztatta le a völgyek aljára a gyakran négy-öt-hat törzsből álló, láncokkal összekapcsolt „favonatot", sze­mem láttára is többször került közvetlenül balesetveszélybe. Szintén megtörtént, hogy az előre pontosan kiszámított csúsztatóme- derból egyetlen elhibázott lépés miatt a lo­vait is lesodorta a megfékezhetetlen sebes­ségre felgyorsult súlyos teher. Mégis élete végéig hű maradt az erdőhöz. Engem vi­szont talán féltésből, talán a könnyebb ke­nyérkereset végett inkább más pályára ta­nácsolt. A katonaidő letöltése után így gépkocsi­vezetőnek jelentkezett a tapasztalt favágó harmadik fia a Csehszlovák Autóközlekedé­si Vállalat zarnovicai üzeménél. A gondjaira bízott tehergépkocsival menetrendszerűen árut fuvarozott a környék élelmiszer- és vegyesboltjaiba. Vezetés közben az akkor még aránylag kis forgalmú utakon időnként a péksüteményt, később pedig a fehéret. így aztán nem fogyaszthat reggelire friss pékárut a falu népe. Azt sem értem, hogy amikor annyit beszélünk az üzemanyag-takarékos­ságról, a pékségeknek mégis úgy felel meg, hogy kétszer jöjjön ide az autó naponta". „Nem vásárolok minden nap tejet, a rend- szertelen szállítás, meg a várakozás miatt inkább a tartósított tejet használom. A napok­ban szerettem volna venni, de az üzletben azt mondták, három hete nem kaptak. A kenyér minőségéről is sokat lehetne beszélni. Nem volt nehéz szóra bírni a faluban megkérdezett asszonyokat. Olyan témát hoz­tunk fel, amely gyakran foglalkoztatja őket, hiszen a család élelmezése elsősorban az ő dolguk. Elmondották, nincsenek megelé­gedve az élelmiszerboltok áruválasztékával. Sokszor inkább Vágsellyére vagy Palárikovó- ba utaznak vásárolni. Sorolták, mit nem kap­tak meg a faluban az utóbbi időben. Olyan árukat is említettek, melyek másutt valóban megengedhette magának, hogy a zöldellö vagy éppen hósapkát öltött fenyvesek meg­kapó látványán pihentesse meg a szemét. Olyankor a gondolatai, vágyai is odakalan­doztak, és legszívesebben azonnal másra bízta volna a jármű kormányát.- Minden porcikámban úgy éreztem, mintha megmagyarázhatatlan delejes von­zása lenne az erdőnek- folytatja az emlék­idézést. - Állandóan gyermekkoromat és apám emlékét juttatta eszembe a távolabb­ról végtelennek tűnő, nyugalmat árasztó fenyvesrengeteg. Vonzásának végül se- hogysem tudtam ellenállni. Elbocsátást kér­vényeztem a vállalatomtól, és hamarosan fejszére, fűrészre cseréltem fel a teherautó kormányát. A Banská Bystrica-i Közép-szlovákiai Ál­lami Erdészet zarnovicai üzemének hrabi­őovi részlegén mindenki rövid idő alatt rá­jött, hogy az új dolgozó igazi hivatásának fogja tekinteni az erdei munkát. Bármilyen feladatot osztottak ki rá a fellettesei, soha­sem kellett kételkedniük abban, hogy nem lesz baj majd a teljesítéssel. Rudolf Baniari pedig kezdettől fogva azon igyekezett, hogy a kiszabott normán felül legalább néhány köbméterrel több elszállításra kész fát mér­hessenek meg mögötte az erdészek. Ugyanis a kollektíva tagjai egymással is versenyeztek a teljesítményekben, mert 1957-ben éppen Hrabiőovban alakult meg a Közép-szlovákiai Állami Erdészet első szocialista munkabrigádja.- Ftudko már sokat bizonyított nálunk, amikor a megerőltető fizikai munka könnyí­tésére megkaptuk az első lánctalpas erdei traktort - egészíti ki a brigád mostani veze­tőjének jellemzését Jaroslav Stevkov, a hrabiőovi fakitermelést vezető erdész­technikus. - Mivel jármüvezetési gyakorlat­tal is rendelkezett, nem sokat gondolkoz­tunk azon, hogy kire bízzuk a bmói árumin­tavásárról egyenesen hozzánk került gépet. Kipróbálása sokkal jobban sikerült a vártnál, hiszen egycsapásra jelentősen megnöve­kedett az egész részleg teljesítménye. Gyártói pedig az egyébként ritka meghibá­sodások idején telefonhívásra órákon belül nem hiánycikkek. Például egyes lisztfajtákat. Persze hiányolták az olyan árut is, mely másutt sem kapható. Mi viszont azt kifogásol­tuk, hogy kedden dél körül semmilyen élelmi­szert nem vehettünk a községben. Az egyik bolt az elárusító betegsége miatt volt zárva, a szomszédságában lévő tejüzletben kedden délután zárva tartanak, a harmadik viszont három órakor nyitott. A húsbolt előtt már délelőtt is várakoztak, megnéztük hát, miért sorakoznak. Hentes­áruból meglehetősen jó volt a kínálat: többfé­le szalámi, virsli, kolbász sorakozott a pulton, de volt gépsonka, füstölthús is. Fagyasztott csirke a hútöboxokban, sőt marha- és disznó­húst is kínált megvételre Barczi Iván boltve­zető. Akkor miért állnak sorba?- Kedden és csütörtökön kapom az árut. Ilyenkor mindig így van. Az olcsóbb húst várják, mert abból kevesebbet kapok. Sertés­comb és tarja is van, meg szép marhahús csont nélkül - mutatta az árut. Aztán a megrendeléseket és a szállítóleve­leket is elővette.- A megrendelés szerinti hús mennyiségét nem kapom meg, a húsüzem a marha- és a sertéshúst bizonyos arányban szállítja. Azt pedig, hogy combot vagy oldalast kapok-e, csak akkor látom, ha lerakják az árut. S ha valamelyik, a szállítólevélben lévő fajtára nem volna szükségem, nem tehetem meg hogy visszaküldöm, mert visszaviszik az egész szállítmányt. Akkor viszont mit fogok árusítani és mit mondok a vevőknek? így aztán nem marad más hátra, mint hogy a türelmesek, a ráérősek várakozzanak, én pedig azt kínál­jam, amit kapok. megérkeztek Martinból, ahol már folyt az újabb próbadarabok összeszerelése.- Bárcsak ma is ilyen rugalmasak lenné­nek a gépgyári javítók! - kívánják sorbán Rudolf Baniari legközelebbi munkatársai, Július Baca kisegítő traktoros, Augustin Bisto fúrészkezelö és Jozef Bernét üzem- részleg-vezetö. A közelmúltban ugyanis, megintcsak el­sőként, egy újabb korszerű gépet kaptak gyakorlati kibróbálásra a példás hrabiőovi kollektíva tagjai. Az ŐKLT 81-es típusjelű speciális erdei kerekes traktor komoly telje­sítménye, többféle felhasználhatósága és ötletes szerkezeti megoldása alapján való­ban a konstruktőrök igazi remekműve, de mivel még csak próbadarab, az ottani igen nehéz terep- és domborzati viszonyok kö­zött a teljes leterheléskor a még erősíthető gyenge pontjai is sorra megmutatkoznak.-Az egyszerűbb javításokat, hegeszté­seket rendszerint magunk végezzük el, de minden egyéb meghibásodáskor várnunk kell a szerelőkre - panaszkodja az üzem­részleg vezetője. - A várakozás pedig telje­sítménykieséssel jár, amit csakis túlórázva pótolhatunk be. A próbapéldány kezelője, Rudolf Baniari már nem egy szabad napjáról mondott le a gépgyári szerelők késése vagy éppen másféle elfoglaltsága miatt, annak érdeké­ben, hogy egyetlen köbméter fa se hiányoz­zon a tőle éveken át megszokott tervteljesí­téshez. Ez pedig nem akármilyen! A hatodik és a hetedik ötéves tervidőszakban átlago­san 113 százalékra teljesítette a személyé­re meghatározott kitermelési feladatokat, miközben az előirányzottból 6500 liter gáz­olajat is megtakarított a gondos gépkarban­tartással, valamint az üresjárat lényeges lerövidítésével. Tavaly megint sikeres évet zárt a részleg legjobb traktorosa: a tervezett 5500 helyett 5983 köbméter fát hozott le gépével, főleg olyan meredek erdörészból, ahová előtte traktorral még senki sem me­részkedett. Ugyanakkor további módot talált az üzemanyag-felhasználás gazdaságo­sabbá tételére is. A traktorához egész évre kiszámított gázolaj-mennyiség tizennégy százalékát, vagyis 974 litert más fontos termelési feladatok túlszárnyalásánál hasz­nosították az erdészet dolgozói.- Baniari elvtárs példamutatása soha­sem ér véget a rendes napi műszak vagy a túlórák leteltével - summázza a róla alkotott véleményét egyik régi munkatársa, Tibor Laurov. - Otthon, Kfak községben, hosszú ideig a helyi nemzeti bizottság titká­ra volt, most szintén az alelnöki tisztséget tölti be, tagja az SZLKP tiar nad Hronom-i Járási Bizottságának és mint képviselő Banská Bystricában a Közép-szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottság munkájából is aktí­van kiveszi részét. Sokrétű sikeres tevé­kenységét két éve a Munka Érdemrenddel jutalmazta köztársaságunk elnöke, most pedig május elseje alkalmából megkapta „A Szocialista Munka Hőse" címet, amire mi valamennyien szintén nagyon büszkék va­gyunk! Az aranycsillag ragyogása semmit sem változtatott Rudolf Baniari korábbi tervein. Mindvégig ugyanolyan szerény, dolgos és fáradhatatlan munkása akar maradni az erdőnek, mint amilyennek huszonöt éve ismerik. LALO KÁROLY Skabla Lászlóval, a helyi nemzeti bizottság alelnökével kétszer is megnézzük a cipóbolt nyitva tartási idejét. Az ajtón lévő felirat sze­rint 14 órakor nyit, de az arra járó falubeliek állították, háromkor van a nyitás. Talán csak a feliratot felejtették el kijavítani... Három óra után viszont már körülnézhet­tünk. Lábbelin kívül harisnyát és bőrdíszmű- árut is árusít Varga Eta boltvezető.- Jelenleg jónak mondható a kínálat, per­sze ez nem jelenti, hogy mindenki megtalálja azt. amit keres, de nézzenek körül. Ezek szép divatos szandálok, tornacipőből is van elég. Az idősebbeknek is van miből válogatniuk. Míg mi nézelődtünk, egy anyuka két kis­gyermekének vett nyári cipót. O rendszere­sen itt vásárol, nemcsak a gyerekeknek, ha­nem a család többi tagjának is. Megkapja, amit keres. Egy kismama lapossarkú papu­csot szeretett volna venni, de a kiválasztott modellből az ő mérete nem volt. Az eladó próbált más fazonból megfelelőt adni. Én egy huszonegyes vagy huszonkettes méretű pa­mutzoknit kértem - Csak húszas vagy hu- szonnégyes van - hangzott a válasz - de műszálasat tudok adni - tette hozzá Varga Eta. Aztán arról beszéltünk, mennyiben függ tőle az árukínálat.- Szerintem csak részben - válaszolta, majd meg is magyarázta állítását: - A cipóüz­letek tizenegy kategóriába vannak beosztva a kiskereskedelmi forgalom szerint. A miénk az utolsó előttibe tartozik. Ez azt jelenti, hogy én csak azt az árut rendelhetem, melyet ,,fentrőr ennek a kategóriának szántak. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Mi kapható a boltokban? Falusi helyzetkép WM 5 mmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom