Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-05 / 22. szám
A stílusváltozás igénye + Alkalmazkodni a piaci követelményekhez 4- A szakemberek szorosabb együttműködésével + A megbízhatóság, mint a minőség mércéje Aligha akad olyan olvasó, aki ne hallotta volna a messze földön ismert TATRA márkanevet, amelynek hallatán képzeletünkbe dübörgő tehergépkocsik és halkan suhanó luxuskocsik egyaránt felvillannak. Az előbbiek esetében - életkortól függően - T-111 -es, T-138-as, T-148- as, T-813-as vagy T-815-ös típusokra emlékezhetünk, míg a személygépkocsik luxuskategóriájában a T-603-as és a T-613-as típusok jönnek leginkább számításba, amióta a hazai személygépkocsi-ipar súlypontja az észak-morvaországi kisvárosból, Koprivnicéből Mladá Boleslavba tevődött át. A koprivnicei a szélesebb körű export követelményeinek is megfelelni, azonban csakis abban az esetben, ha világos elképzeléseink lehetnek a szállítást követő szolgáltatásokról, amelyek ma már döntő szempontként jelentkeznek a külföldi megrendelőknél. Ezen a területen már hosszú ideje képtelenek vagyunk maradéktalanul megfelelni a piaci követelményeknek. Ez volt egyébként az oka - és mindenekelőtt a pótalkatrészek szállításának késlekedése - amiért az elmúlt esztendőben a megismételt állami átértékelés következményeként a T-815-ös billenőszekrényes tehergépkocsikat az első minőMost még csak sejteni lehet, hogy itt teherautó készül... ...itt már nem vitás TATRA vállalat pedig messze földön a tehergépkocsik és a különböző kommunális rendeltetésű járművek tették híressé. Bizonyíték erre a nagymértékű export, hiszen termékeik 75 százalékát külföldön értékesítik, s az utóbbi időben egyre többet a fejlett tőkés országokban is. Természetesen a hazai gazdasági élet legidőszerűbb kérdései élénken foglalkoztatják a Tatra-vállalat 30 ezernyi dolgozóját is, akik közül mintegy 13 ezer dolgozik a koprivni- cei anyavállalatban. Stanislav Ti- chavsky, a koprivnicei Tatra vezérigazgatója ottjártunkkor arról is beszámol, hogy április közepén aktíva- értekezletet tartottak, amelyen a CSKP KB ötödik ülésének határozataival, azokból az autógyárra vonatkozó feladatokkal foglalkoztak. A vezérigazgatót legelőbb e tanácskozás legjellemzőbb vonatkozásairól kérdeztük.- Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy feltétlenül több időt kell szentelnünk a jövő feladataira való felkészülésnek, mint eddig, s mindez a gazdasági egység vezér- igazgatóságán, de az irányítás minden szintjén is. Az eddigi direktív irányítási rendszer beidegződései azonban mély nyomot hagytak bennünk, hatását valószínűleg még sokáig érezni fogjuk, s nem lesz egyszerű feladat ráállni az új „hullámhosszra“. Manapság igyekszünk a legégetőbb problémákat rugalmasan, a pillanatnyi igényekhez igazodva megoldani, s azokhoz idővel visszatérünk. Azonban elengedhetetlen követelmény munkastílusunk megváltoztatása, a feladatok megoldását szerteágazó összefüggéseiben keresni, és ennek érdekében olyan hatékony eszközöket találni amelyek mentesek a bürokráciától, és a lehető legkisebb apparátus igénybevételét feltételezi. • Azt azonban mindenképpen örvendetes tényként könyvelheti el a vezérigazgató, hogy a tehergépkocsik iránt nő a külföld érdeklődése ...- Természetesen örülök annak, hogy teherautóink külföldi visszhangja kedvező. Képesek lennénk Szalagszéli látkép a szere- löcsarnokban • Szóljunk konkrétabban a jelenlegi T-815-ös típuson alapuló gyártási programról. Beindításakor milyen célok vezérelték a szakembereket?- Az új, a T-815-ös típuson alapuló típussor beindítása előtt egyértelműen az unifikáció, az egységesítés kérdését hangsúlyoztuk. Azonban férfiasán el kell ismernünk, hogy az alkatrészek, aggregátok igazi egységesítését nem sikerült elérnünk, sót nagyon messze vagyunk attól, hogy kijelenthetnénk: szándékunkat sikerült megvalósítanunk. • Mindez mennyit nyom a latban, ha összevetjük a Tátrákat a konkurenciával, értve ez alatt természetesen a külföldi vetélytár- sakat?- Általánosságban megállapítható, hogy termékeink - összehasonlítva a potenciális „ellenfelek“ hasonló gyártmányaival - a súlyviszonyok tekintetében nem mutatnak lényeges eltérést. Azaz a tehergépkocsik kilogrammára nagyjából azonos szinten van. A műszaki osztály által elvégzett elemzés azonban kimutatta, hogy a gyártási folyamatba beléségi kategóriából a „kettes fokozatba” minősítették vissza. Mindez eléggé elgondolkodtató, hiszen bennünket a hírnév is kötelez. • Egyéb területen is érheti vád az autógyárat a megrendelők részéről?- Inkább kritikának nevezném... Nos, a megrendelők elsősorban a tehergépkocsijaink túlságosan is bonyolult szerkezetét, a magas üzemanyagfogyasztást, és a magas árat kifogásolják. Meg kell állapítanunk, hogy nagyon lényeges tények ezek, s egyszersmind a technológiáért felelős szakemberek és a konstruktőrök, a tervezőmérnökök tevékenységének hiányos összehangolásáról is árulkodnak. Annak nincs különösebb jelentősége, hogy minden alkatrész vagy részegység tervrajzait a gyártási lehetőségek szempontjából, alkotó hozzáállás nélkül ítéljük meg, ha hiányzik a termelés racionalizálásának és olcsóbbá tételének szándéka, aminek a tervezés és a gyártási technológia kidolgozásának minden szakaszában jelen kellene lennie. A tervezőmérnöknek egyúttal közgazdásznak, technológusnak és pénzembernek is kell lennie egy személyben. Mindez azt jelenti, hogy a problémákat teljes egészében, valamennyi összefüggésben ismernie és tudatosítania kell, akárcsak azt, hogy tervrajzával miként befolyásolja a gyártási feltételeket, sót az általa konstruált alkatrészek és az egész termék - azaz autó, tehergépkocsi - eladásának lehetőségeit. pő alapanyagokat még nem az optimális mértékben használjuk fel. A legnagyobb tartalékaink az anyagfelhasználás területén ott vannak, hogy a felhasznált anyag az egész szerkezeten valóban a helyére kerüljön. Ezt a követelményt már a kohászati termékek tervezésekor kell érvényre juttatnunk. Itt számottevő hiányosságaink vannak a .tervezés területén, ahol még mindig a túlhaladott módszerek alkalmazása van túlsúlyban, helyenként objektiv, de gyakran szubjektív okokból eredően. Gondolok itt elsősorban a javasolt megoldások elméleti megalapozottságának bizonyítására, a variációs lehetőségek alapos vizsgálatára még a fejlesztési folyamatban. A gyakorlat az, hogy általában az új feladatok megoldása során az első gondolatok, amelyek papírra vetődnek, kisebb változtatásokkal eljutnak a megvalósítás stádiumába. • Anélkül, hogy most belemennénk a részletkérdésekbe, elkerülhetetlen az alkalmazott technológiáról is szólnunk, ha elfogadjuk a tételt - és miért ne fogadnánk el? hogy csúcsszínvonalú terméket csak a csúcstechnológiával lehet előállítani.- Ez egy különálló lényeges kérdéscsoport. El kell mondanunk ezzel kapcsolatban, hogy vállalatunk jelentős anyagi forrásokat ruházott be a termelőbázis fejlesztésébe, még- sincsenek megfelelő színvonalú, a beruházott javak nagyságával összhangban levő berendezéseink. Ez mindenek előtt a termelési folyamat műszaki feltételeinek rugalmas alkalmazására, változtathatóságára értendő, amely lehetővé tenne bizonyos innovációs lépéseket, de komoly hiányosságok tapasztalhatók a jelenlegi termékskála kivitelezésében is. Például gondokat okoz a forgattyútengely, a hajtókar gyártása, de akadnak egyéb problémák is, amelyek gyökere szervezési hiányosságokban keresendő. A technológusoknak teljes egészében be kell kapcsolódniuk már a tervezési folyamatba oly módon, hogy a gyártás lehetőségeinek, igényeinek szempontjából befolyásolhassák a tervezőket. Ebben látom elsősorban a hatékonyság javításának távlatait. Annak ellenére, hogy ez nemcsak a mi problémánk, úgy áll a helyzet, hogy saját előrelépésünk érdekében saját kérdésként, önállóan kell a megoldást megtalálnunk. • Vannak ennek a kérdésnek nyilván közvetlenül gyakorlati vetü- letei is...- Az új öntési technológiák gyakorlati alkalmazására, a finomkovácsolás további elterjesztésére gondolok, általuk takarékosabbá, olcsóbbá tehetjük a gyártási folyamat egészét. Mindez új hozzáállást követel meg a dolgozóktól, feltételezi a kezdeményező hozzáállást, új ismeretek elsajátítását, aminek igénye, sajnos, nem túlságosan jellemző az alkotó szférában dolgozóknál. Az anyagi ösztönzés szempontjáról pedig nem fogunk megfeledkezni, és eleve elvetjük az egyenlösdit, mindent a gyorsabb előrehaladás szolgálatába kell állítanunk. • Szóltunk lényeges kérdésekről, de még nem a leglényegesebbről, a minőségről...- Ez külön fejezet valójában. Ugyanis termékeinknek mintegy háromnegyed részét külföldre szállítjuk, így közvetlenül megmérettetünk a legnagyobb vetélytársak jelenlétében, és el kell mondanunk, hogy a külföldi felhasználók egészen más mércével mérnek, mint amilyenek a hazai követelmények. Nem érdekli őket, hogy bennünket milyen mutatók szerint bírálnak el, melyek a minőségi követelmények, milyenek az ebből származó veszteségeink, mennyi a reklamáció, stb. A felhasználókat - vagyis a potenciális megrendelőket - a javítási, karbantartási költségek érdeklik, a megbízhatóság, a meghibásodás miatti minimális termeléskiesés biztosítása, de nemcsak a jótállási időszakban, hanem a teljes élettartam, azaz legalább nyolc-tíz év alatt, vagyis: a maximálisan gazdaságos üzemelés feltételeinek biztosítása vezérli. Aki azt biztosítani tudja, az nyert. Nekünk legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió, ahol szélsőséges természeti feltételek között kell a tehergépkocsiknak üzemelniük. Ez azonban nem magyarázat arra a tényre, hogy a minőséggel kapcsolatban kifogások merülnek fel, és adósságaink vannak a pótalkatrész-szállításban, amit a szovjet fél a legfelső szinten is reklamál - teljesen jogosan. A jobbítás érdekében intézkedések történtek, mindent el kell követnünk, hogy igyekezetünk sikerét a szovjet fél kedvező véleménye is bizonyíthassa. Ugyanis a hazai műszaki követelmények betartása önmagában mit sem ér. A minőség próbája a gyakorlat. Vagyis a pudingé, hogy megeszik a tehergépkocsiké, hogy megy. Esőben, hóban, fagyban, sárban - az embert szolgál- va MÉSZÁROS JÁNOS Tatrák az esőben., kar rallye-n Ez a három Tatra tehergépkocsi képviselte a koprivnicei autógyárat a Párizs-Da(A szerző felvételei) * I H ^ |: ~*'Y'