Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-29 / 21. szám
Háromszor öt Azok a tévénézők, akik szeretik a versenyeket, vetélkedőket, talán észre sem vették, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának a tiszteletére szervezett Háromszor öt című vetélkedő már a második harmadához ért A tizenkét legjobb (öttagú) csoport, melyeket a selejtezők eredményei alapján állítottak össze, valamennyi kerületét képviselik az országnak, beleértve Prágát és Bratislavát is. A tizenkét fordulóból eddig ötöt abszolváltak, tanúbizonyságot adva felkészültségükről, az Oroszország és a Szovjetunió történelmével, a szovjet gazdasággal, társadalmi és kulturális élettel kapcsolatos ismereteikről. Az ötvenperces adás lehetővé teszi a nézők számára, hogy egybevessék tudásukat a versenyzők feleletével vagy a zsűri hozzászólásával; emellett szurkolhatnak „csapatuknak“, de kérdéseket is adhatnak fel a versenyzőknek. És ez a plusz ebben a műsorban, vagyis az, hogy a vetélkedőben részt vehetnek a nézők is. A döntőbe három csoport jut, amelyek ez év december 11-én mérik össze tudásukat. A verseny izgalmas, a legjobbak szovjetunióbeli utazáson vehetnek részt, a győztes csapat saját maga jelölheti ki az útvonalat. -asA Csehszlovák Televízió keretében működő Telexport elsősorban a tévéműsorok kivitelével és behozatalával foglalkozik, ezenkívül a koprodukcióban készülő alkotásokhoz szükséges feltételek biztosításakor közreműködik a jogi és kereskedelmi szempontok érvényesítésében, szolgáltatásokat nyújt a hozzánk érkező külföldi televíziós forgatócsoportoknak, valamint a nálunk akkreditált tudósítóknak. Üzleti tevékenységében egészen új területnek számít a reklám, főként a sportközvetítések alkalmával. Amint a Telexport egyik munkatársának nyilatkozatában olvasható (a sajtó számára havonként kiadott televíziós tájékoztató idei negyedik számában), hagyományosan jó exportcikknek számítanak a csehszlovák gyermekműsorok, az esti meseként is közvetített animációs filmek nagy népszerűségnek örvendenek szerte a világban. Éppen ezért kellene több belőlük, a jelenlegi helyzettel nem lehetünk elégedettek. Ha elpártol tólünk egy külföldi vevő, az nemcsak devizaveszteséget jelent, hanem annak a lehetőségnek az elvesztését is, hogy mind több helyütt legyünk jelen a világban. „Óriási a konkurencia e téren, végtelen sorozatokat kínálnak az amerikaiak, a japánok, aztán ott van mindjárt utánunk a játékipar, a könyvek, a feliratos pólók. Mi mintha kifulladtunk volna. Nemcsak a szerzők hiánya miatt alakult így a helyzet, habár természetesen a döntő ez. Nézzük meg az anyagi lehetőségeket, azt, hogy mennyibe kerül nálunk egy animációs film elkészítése. Ez túl nagy optimizmusra nem ad okot. Van mit behoznunk.“ Ami a zenei műsorokat illeti, a nagyobb érdeklődésre számot tartó klasszikus zenét, a Bratislavai Zenei Ünnepségek és a Prágai Tavasz eseményeiről készült felvételeken kívül inkább csak alkalmi sikereket érünk el külföldön. Smetana valamennyi operáját feldolgozta a Csehszlovák Televízió, de csupán Az eladott menyasszony - Dvorskyval és Beriáckovával - aratott sikert az országhatáron kívül. Az eredeti zenés tévészínházi produkciók közül jelentős visszhangot keltett az Örök Faust, amely a tavalyi salzburgi’ nemzetközi tévéfesztiválon díjat is nyert. Az export szempontjából is nagy reményeket fűzünk ehhez az alkotáshoz. Általában elmondható, hogy exportképesnek, külföldön is sikeresnek az a műsor bizonyul, amely itthon rendkívüli népszerűségnek örvendett a nézők körében. Péidául a Kórház a város szélén, a Nő a pult mögött, az Ikarusz bukása, az Éretlen málnák, A férfiakról, a nőkről és a gyerekekről stb. De megemlíthetjük az 1985-ös csehszlovák sparta- kiád eseményeit is, melyeket a világ huszonnégy országában mintegy 150 millió néző látott a becslések szerint. Biztos azoknak a műsoroknak a külföldi megjelenése, amelyek koprodukcióban születnek. Például a nyugatnémetekkel közösen készült Arabela című sorozatot az NSZK-án kívül Spanyolországban, Jugoszláviában és Ausztráliában is vetítették. A Telexport képviselői természetesen jelen vannak a televíziós műsorok nemzetközi vásárain, bemutató szemléken, amelyekből itthon szintén rendeznek néhányat. Azonsára sárosán alszik a herceg hintójábán. Sára a herceg otthonában. Sára egy német hegedűtanárnál gyakorol. Sára koncertet ad a bécsi udvarnak. Képek Szinetár Miklós Verseny című tévéfilmjéből, amelynek főszerepét Jónás Judit játssza, akit nemrég a Bernards Alba háza című tévéjátékban láthattunk a képernyőn. (Szabó Róbert felvétele) ban, mint a szerző iga, még korántsem használunk ki minden formát és lehetőséget, különösen, ami a távolabbi országokat illeti. Minden utat meg kellene próbálni, akár kockáztatva is a befektetett eszközök megtérülését, hogy mind több helyre jusson el és érvényesüljön kultúránk a televízió révén. A Csehszlovák Televízió egyik fő 'célja: elsősorban saját műsorokat vinni a képernyőre. Ezeknek a műsoroknak a gyártása folyamatos, pénzben kifejezve, kétszer annyit produkálunk, mint amennyit importra fordítunk, amelynek a terjedelmét egyebek között a közvetítési struktúra is meghatározza. A képernyőre kerülő tévéműsorokat egyébként televíziós vagy a televízió és a film képviselőiből alakult válogató bizottságok választják ki kereskedelmi vetítéseken, szemléken, tévéfesztiválokon. Az Intervízió keretén belül músorcsere zajlik az egyes tagországok között, kialakult formákban. Végül néhány friss hír a Telexport háza tájáról. Márciusban, a hagyományos kereskedelmi szemlén 208 órában 472, különféle műfajban készült műsort mutattak be, ezúttal a német nyelvterületekhez tartozó országok, valamint Hollandia és Belgium összesen 14 televíziós, illetve kereskedelmi társasága képviselőinek. A legnagyobb érdeklődés a Ja- kub Sklár fia és lányai, a Betyárhistóriák, valamint az És megvan! című animációs sorozat iránt nyilvánult meg. Az intervíziós músorcsere keretében a legtöbb műsort (15-15) az NDK-ba és Magyarországra küldték. Egy vagy több televíziós alkotást adtak el Kínának, Japánnak, Portugáliának. Ugyancsak márciusban lengyel, bolgár és francia forgató- csoport járt nálunk; a Telexport szlovákiai részlege előzetes bemutatót rendezett a BBC tévétársaság képviselőinek, akik félórás dokumentumfilmet kívánnak készíteni Duna menti tájainkról. -bor Kameraközeiben Lengyelország sokoldalúan készül a szocialista országok közös műhold programjára. Varsóban, a kultúra és tudomány palotájában szimulátor segítségével dolgozzák ki a jó vétel feltételeit. Az ország déli részén, tudatosan megválasztott felszíni és klimatikai körülmények között tizenkét éve működik a műholdak műszaki funkcióinak megoldását kutató tudományos intézet. A műhold a tervek szerint 1988 után, öt csatornán kezdené meg adásait. Túl drága a kábel az NSZK-ban. A nyugatnémet műholdas kábelszolgáltatás, a SAT-1 1987-ben várható költségeit 75-100 millió dollárra becsülik. A hirdetésekből mindössze 25 millió dollár bevételre számíta- . nak, de várhatóan növelik a reklámtarifát. Támadják a skandináv müholdtervet. Az elgondolások szerint 1987- ben lőtték volna fel a skandináv TELE-X műholdat. Ám az északi államok minisztereinek bizottsága élesen támadja a tervet. A norvégok úgy vélik, hogy a svéd műsort amúgy is látják, a finn műsorokat pedig nem értik. Inkább arra költenék a pénzt, hogy javítsák műsoraik minőségét, és megnyissák a harmadik csatornát. Abban sem értettek egyet, hogy létesüljön egy „skandináv híradó", melyet a tervezett műhold továbbítana. ... Műsorok az AIDS-ról. Kenya kormánya bejelentette: mozgósítja rádió- és tévéadóit, hogy készítsenek műsorokat az AIDS-ról, melyek tájékoztatják az embereket az elmúlt három évben 29 áldozatot követelő betegségről. Az első adások már meg is kezdődtek a „bennszülött“ rádiókban, és hasonlók követik őket a nagyobb angol és szuahéli nyelvű csatornákon, majd a televízióban. A műsorok célja, hogy eloszlassák a félelmet az AIDS-töl, az ugyanis gyorsabban terjed, mint maga a kór. A televízió Izlandon a kis ország 99,2 százalékát besugározza. Egyetlen csatornája évente 1330 órát sugároz'A csütörtök - sót a nyári szabadság miatt egész július - adásmentes. A műsor 36 százaléka saját produkció, 64 százaléka import. Az izlandi tévé 1966 óta tagja a Nordvision szervezetnek, így músorcsere útján svéd, finn, norvég és dán műsorokhoz, illetve hírekhez is hozzájut. 1988-ban fejezik be a reykjavíki új tévéközpont építését. A Kameruni Televízió 1985 óta létezik, bár az új székház csak 1987- ben készül el. A tájékoztatáspolitika célja, hogy a külföldi termékek csak az adás egyötödét tegyék ki, a többit önerőből készítsék el. Ez egyelőre csak a híreknél valósult meg, a dokumentum- és a rajzfilmek az NSZK- ból és Franciaországból érkeznek, az ősrégi játékfilmek pedig - természetesen - Hollywoodból. Kommunikációs folyóiratot indított tavaly júniusban az Afrikai Kommunikációs Oktatótanács Africa Media Review címmel. A lapot a kommunikációs elmélet, gyakorlat és a tájékoztatáspolitika fórumaként hozták létre, és különös figyelmet szentel annak, hogyan befolyásolják a kommunikációs kutatások az afrikai népek életét. A televízió olyan médium Japánban, amelyet az emberek nem csupán kedvelnek, de - mondhatni - teljesen átadják neki magukat. Az első műsorok reggel hatkor kezdődnek, megindul az adás, az első csatornán, majd a másodikon, harmadikon, a nyolcadikon is. Mivel a japán nők legnagyobb többsége nem dolgozik, a készülékek kora reggeltől késő éjszakáig be vannak kapcsolva. Mintegy harmincmillió japán otthonban van legalább egy készülék, 90 százalékuk színes. Ha ezt a harmincmilliót beszorozzuk a családtagok számával, kiderül, hogy a napi műsort kis híján 120 millióan nézik, s ennek az óriási tömegnek csupán Tokióban hat nagy tévétársaság dolgozik. A kisebb-nagyobb közigazgatási területeken, a nagyobb városokban is vannak tévéstúdiók, az országban összesen 97 tévéháznak 4705 helyi adója van, ezek a nap bizonyos szakában egy-egy terület számára sugározzák különmüsoraikat. A tévétársaságok sorában a legnagyobb az NHK (Nippon Hosso Kyokai), a nemzeti tévéstúdió, amely azonban vezető szerepe ellenére - igen csekély támogatást kap a kormánytól (elsősorban külföldre készített programjaiért), s ezért az előfizetési díjból tartja fenn magát. A japán polgárok, különösen a televíziózás kezdeti szakaszában, kötelességüknek tartották, hogy készüléküket bejelentsék, és szerződést kössenek az NHK-val. Az előfizetést családonként, és nem a készülékek után fizetik, a rádió után nem kell fizetni. A törvények értelmében egyébként csupán az NHK jogosult előfizetésre, a többi, az ún. kommersz társaságoknak maguknak kell előteremteniük a műsorgyártáshoz szükséges összeget. A fegyelmezett japánok hosszú időn át megbékéltek ezzel, mostanában azonban mind gyakrabban hangoztatják, hogy az NHK műsorainkét csatorna, az elsőn a rendes, a másodikon az oktatómúsor fut) unalmasak, akadémikusak. Mi több, a nézők . közül sokan azt is felróják neki, hogy műsorain nincsenek reklámok (erre ugyanis, mivel előfizetést gyűjt be, nincs joga). Az óriási konkurencia miatt egyébként a kommersz tévéállomások mindent megtesznek, hogy megnyerjék maguknak a nézőket, nézettségüket hatékony módszerekkel ellenőrzik és mutatják ki, erre szükség is van, hiszen minél többen nézik őket, annál több hirdetést kapnak a cégektől. A szó szoros értelmében percenként sugározzák a reklámfilmeket, megszakítva a dráma legizgalmasabb jeleneteit; a hősök a levegőben maradnak, s csak azután zuhannak le, ha a legújabb termék hirdetése lefutott. S ezek a hirdetések annyi ötlettel, képzelöerövel és befektetéssel készülnek, hogy cseppet sem unalmasak. Mindennek aztán az a vége, hogy a fegyelmezett, rendszeretö japánok szövetkezni kezdtek a nemzeti tévétársaság ellen, megtagadják az előfizetési díj kifizetését. Nem dugják el tévékészüléküket, nem utasítják ki az ellenőröket, csak éppen kijelentik, hogy NAGYÜZEMI SZINTEN A TELEVÍZIÓ japánban a nyolc csatorna közül soha nem nézik azt a kettőt, amelyen az NHK sugározza műsorait. A vezető stúdió mellett csak az entellek- tüelek szűk köre áll ki, mondván, hogy a kommersz tévék megengedhetetlen mértékben befolyásolják sekélyes műsoraikkal a tömegeket. A műsorgyártás egyébként Japánban - érthetően - valóban nagyüzemi szinten folyik. A japán tévéházak arra sem sajnálják a pénzt, hogy behozzák az egész világot a képernyőre. Naponta több forgatócsoport indul a világ minden tájára, hogy érdekesnél érdekesebb riportot hozzanak. Ezekre a drága utakra mindig jut pénz, fizetik a cégek, akik hirdetéseiket elhelyezik. A japán forgatócsoportok mindig ott vannak, ahol valami érdekes történik. Gyakran rejtett kamerákkal dolgoznak az utcán, a kórházakban, rendőrállomásokon, a politikusok előszobáiban, mindenütt, ahol szenzáció várható. Tavaly a legjobban egy gyilkosság helyszíni közvetítése rázta fel a nézőket. A forgatócsoport tagjait előre értesítették az eseményről, s ők semmit sem tettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a vasrudakkal felfegyverzett két „bosszúállót“, akik maguk hajtották végre az ítéletet egy csalón, aki rászedte őket. (MSZ-rtv) ÚJ SZÓ
