Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-29 / 21. szám
A cél: versenyképes komputerek tömeges gyártása A személyi számítógép vezető helyet foglal el a számítás- technikában. A lényegét tekintve ez egy sokoldalú és univerzális mikroszámítógép. Nemcsak a mérnök és a tervező munkaasztalán találkozhatunk vele, hanem éppúgy fellelhető az orvos és a miniszter dolgozószobájában, az iskolapadban, vagy éppenséggel az elárusító pultján. A „személyi fejszámoló“ segítségével a gyakorlatban 3-5-szőrösére emelkedhet bármelyik intellektuális munkatevékenység hatékonysága. Az értéke még abban is rejlik, hogy mindenki által könnyen kezek hetó - diáktól a miniszterig. A személyi számítógépek előnyei nyilvánvalóak, de tömeges gyártásuk mégis meglehetősen bonyolult. Ez nemcsak a Szovjetuniót érinti, hanem többi partnerét is a szocialista országokból. Az elmondottak nem azt jelentik, hogy mindenki maga oldja meg ezt a problémát, amely jelentős anyagi- és pénzbefektetést igényel. Az összehangolás nehézségeit, mint például az alkatrészek és a pót- alkatrészek gyártását, a káderek felkészítését, csak akkor sikerül leküzdeni, ha mindegyik érdekelt fél törekvéseit közös nevezőre hozzák, ha az integrációban előtérbe kerül a termelési kooperáció és a gyártásszakosítás. Elegendő megemlíteni, hogy a KGST-tagállamok intellektuális és ipari erőforrásainak az egyesítése a közelmúltban lehetővé tette az univerzális számítógépek harmadik nemzedékének a létrehozását egy egységes rendszer keretén belül. Az elektronikus számítógépek egységes rendszere keretében a baráti közösség országai közösen valósították meg a kisméretű számítógépek,- a minikomputerek, a személyi elektronikus számítógépek gyártását. Jelenleg mindegyik KGST-ország elegendő tapasztalattal rendelkezik az egyes típusú műszaki berendezések gyártásához. Bulgária például adattárolókat készít magnószalagokhoz és tárcsákhoz, Lengyelország displayeket és hajlékony mágneses tárcsákat, Magyarország pedig lézernyomtatókat. Ugyanakkor az említett országok egyike sem az adott termék monopolgyártója, de képes összeállítani a szükséges modellt a partnerek által gyártott alkatrészekből. A baráti közösség országai csak a kisméretű és mikroszámítógépekhez járuló berendezések és programok kidolgozási határidejének a lerövidítésével 1985-ben 9,5 milliárd rubelt takaríthattak meg. Ezenkívül jelenleg több mint 500 bonyolultabb műszaki berendezést és programot készítenek. Ezek műszaki paraméterei százszoros javulást mutattak. Nem is olyan rég jutott el a vásárlókhoz az első szovjet személyi számítógép, az EBM E6-1840. Ez a számítógép éppúgy képes önállóan is működni, mint ahogy más számítógépekhez csatlakoztatva is. A külföldi programok is alkalmazhatók. Természetesen, csak egy ilyen számítógéppel nehéz kielégíteni a különböző igényeket. Szovjet szakembereknek, diákoknak, iskolásgyerekeknek használatra jelenleg „Agat“ és „Mirkosa“ típusú mikroszámítógépeket ajánlanak. El kell azonban ismemi, hogy a különböző minisztériumokhoz tartozó üzemek gyártanak néhány más típusú számítógépet, amelyek szerkezetüknél fogva különböznek egymástól. De hogyan lehet vajon biztosítani a számítógépek fejlesztésének, szabványosításának és gyártásának egységes irányítását? Az ilyen és hasonló jellegű problémák megoldását szolgálja a „Személyi számítógépek“ elnevezésű, ágazati tudományos-technikai komplexum tevékenységének aktivizálása. Távlatilag a KGST-országokban közösen ennek a komplexumnak kell biztosítania a versenyképes komputerek tömeges gyártását. M a már nehezen elképzelhető a számítástechnikai termékek gyártása szovjet és bolgár, elektronikus alkatrészek, valamint a magyar mikrovázlatok és az NDK- beli Robotron nyomtatott áramkörei nélkül. Lehetséges, hogy hamarosan „Vietnamban gyártott“ címkéjű mikroszámítógépek is megjelennek. Mindenesetre Moszkvában, a Kali- nyin sugárúti. KGST-székházában nemrég lezajlott kiállításon a vietnami berendezések a legjobb oldalukról mutatkoztak be. A mikroelektronika termékeinek 80 százaléka a KGST piacain belüli állandó árucsere tárgyát képezi. Az elért színvonal azonban még távolról sem a csúcs. 1990-ig ez az árucsere a Szovjetunió és az európai KGST-országckban gyártott gépek, gépi berendezések összcseré- jének 15 százalékát képezi majd. Az elektronikus számítógépek egységes rendszerének, valamint más komputereknek a kidolgozásával nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy a törekvések közös nevezőre hozása nélkül, a KGST-országok termelésének a szakosítása és kooperációja nélkül a jelen időszakban nem lenne ilyen színvonalú számítástechnikánk és kénytelenek lennénk növekvő mennyiségben importálni a kapitalista országokból, s így állandóan diszkriminációs kereskedelmi-politikai akadályokkal kellene szembenéznünk. Emlékszünk, a hírhedt COCOM (a szocialista országokba irányuló nyugati exportot ellenőrző bizottság) nemegyszer vezetett be különböző korlátozásokat a számítástechnika, a mikroelektronika és a programok exportjára, s így próbálta meghiúsítani ennek, vagy annak a nagyszabású tervnek a teljesítését. Az utolsó ilyen szankció a személyi számítógépeket érintette, azokét, amelyek gyártása a Szovjetunióban 1987-től bontakozott ki. Érdekes, hogy a kisméretű számítógépek távolról sem legújabb modelljeinek a memóriakapacitása nem kevesebb, mint 15- szörösen túlszárnyalja azoknak a műszereknek a memóriakapacitását, amelyeknek az exportját Washington még engedélyezte. Helyénvaló itt, ha felidézzük Mihail Gorbacsov szavait, hogy „nem leszünk elavult termékek felvevő piaca“. V alóban miért vásárolnánk drá-_ ga technikát a kapitalista országokból, ha a szovjet elektronikus számítógépek nemcsak hogy nem maradnak el az ó termékeik mögött, sőt, egy sor paramétert tekintve felülmúlják a vezető amerikai és japán cégek hasonló termékeit. Ma a miniszámítógépeknek, amelyeket a szocialista gazdasági integráció keretén belül gyártottak, jó hímeve van a világpiacon. Nem véletlen, hogy egy sor nyugati cég növekvő érdeklődést mutat irántuk és tanulmányozza megvásárlásuk lehetőségeit. DMITRU CSERESKIN, a műszaki tudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia és az Állami Tervbizottság vezető munkatársa (APN) Az NDK-beli Zella Mehlisben működő Robotron nemzeti vállalat mintegy száz adatfeldolgozásra és tárolására alkalmas BDT K 8901 típusú rendszert szállít a Szovjetuniónak. A feldolgozott és rendszerezett adatokat a termelési folyamatok irányításánál hasznosítják. Képünkön: a lyukkártyás-le- olvasó berendezésének tesztelése. (Telefoto: ŐSTK) ==^= A KGST és Jugoszlávia ■ — ■ Kölcsönösen előnyös kapcsolatok A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista államok és az ugyancsak szocialista Jugoszlávia közti mai sokrétű, kölcsönösen előnyös kapcsolatok gyökerei még az ötvenes évekbe nyúlnak vissza. Igazi mérföldkőnek azonban az 1964-es év számit, amikor a két fél szorosabb együttműködési szándékát magfis szinten aláírt hivatalos dokumentumban is rögzítette. Az azóta eltelt időszakban a kölcsönös kereskedelmi forgalom értéke több mint a hússzorosára nőtt, s a tavalyi évben már meghaladta a tízmiliíárd dollárt. 1986-ban a KGST-országok részesedése Jugoszlávia külkereskedelmében elérte a 42-43 százalékot. Napjainkban a két fél együttműködésének legfontosabb területei a külkereskedelem, a gépipar, a kohászat, a vegyipar, a műszaki és tudományos kutatás. Jugoszlávia továbbá aktívan bekapcsolódott a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, a Nemzeti Beruházási Bank és a KGST hét más nemzetközi gazdasági szervezetének tevékenységébe is. Jugoszláv vállalatok és szervezetek eddig több mint 120 szerződést írtak alá a KGST-beli partnereikkel a termelésszakositásról és a tudományos- műszaki együttműködésről. Az aláírt szerződések majdnem fele a gépipari együttműködést érinti, többek között a megmunkáló gépek, élelmiszeripari és hidraulikus berendezések, különféle műszerek és műszaki berendezések gyártását. Ezek alapján az utóbbi években jelentősen megnövekedett a jugoszláv szakosított gépipari termékek kivitele a KGST-országokba. Szerződéses alapon Jugoszlávia a KGST-tagállamok több hosszú távú gazdasági célprogramjának a megvalósításában is részt vesz. Jugoszlávia legfontosabb külkereskedelmi partnere a Szovjetunió, amelytől elsősorban energiahordozókat és nyersanyagokat, vasércet, s nem kevésbé szükséges gépeket, gépipari berendezéseket és vegyipari termékeket vásárol. Csehszlovákia Jugoszlávia negyedik legnagyobb külkereskedelmi partnere. A két ország közti kereskedelmi forgalom értéke idén a tervek szerint eléri az 1,5 milliárd dollárt, ami a tavalyi évhez viszonyítva ötszázalékos növekedést jelent. A Jugoszláviába irányuló csehszlovák külkereskedelemben meghatározó jelentőségűek a különféle gépipari termékek, traktorok, mezőgazdasági gépek, teher- és személyautók, energetikai berendezések, kohászati termékek, vegyipari termékek, nyersanyagok és a villamosenergia. Hazánk Jugoszláviától szintén főként gépipari berendezéseket, termékeket, továbbá színesfémeket, vegyipari félkészárukat, különféle nyersanyagokat, gyógyszereket és kohászati termékeket kap. A kétoldalú árucserében ugyancsak jelentős szerepet játszanak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, s a sokféle fogyasztási cikk. Ebben a vonatkozásban nem szabad figyelmen kívül hagyni a kölcsönös szolgáltatások cseréjét sem, hiszen a jugoszláv tengerpartot évente csehszlovák turisták százezrei keresik fel, s hazánk tengeri hajói rendszeresen vendégei az adriai kikötőknek. Mindkét fél érdeke, hogy a jövőben tovább bővüljön együttműködésünk a harmadik országok piacain is. A KGST-országok és Jugoszlávia közti kapcsolatok napjainkban, mint az az előbbiekből is kitűnik, igen sokoldalúak, magas szintűek és szilárdak, ami lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös együttműködés további elmélyítését, kiszélesítését és hatékonyságának növelését. Az 1986-1990-es ötéves tervidőszakra a kölcsönös kereskedelem előirányzott értéke 74 milliárd dollár, ami jóval meghaladja az előző hasonló időszak kereskedelmének értékét. A jugoszláv kormány által nemrégiben meghirdetett hosszú távú gazdasági stabilizációs program, amely az ország jelenlegi komoly gazdasági gondjait igyekszik orvosolni, szintén fokozott mértékben számol a KGST-államokkal való szorosabb kapcsolatokkal. Belgrádi hivatalos becslések szerint például adva vannak az objektiv lehetőségek a kölcsönös áru- és szolgáltatáscsere növekedésének meggyorsításához, ahhoz, hogy ez 1990-ben elérje a 17 milliárd dollárt, ami több a tervezettnél. Mindehhez szükséges, hogy a jelenleg domináló klasszikus árucserét minél hamarabb felváltsák a gazdasági integráció korszerű formái, a gyártásszakosítás, a termelési kooperáció és az aktívabb együttműködés a harmadik országok, a fejlődő- és tőkés államok piacain. Ehhez jó kiindulási alapot jelenthet az el nem kötelezett Jugoszlávia nagy tekintélye, főként a fejlődő országok körében. Belgrád ugyancsak növelni szeretné részvételét a szocialista országok hosszú távú célprogramjának megvalósításában, elsősorban az energetikai ipar, a gépipar, a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar, az elektromos berendezések, műszerek gyártása területén. Ezzel párhuzamosan elmélyülnek a tudományos és a műszaki kapcsolatok is. Jugoszlávia egyébként jelenleg több mint 140 országgal tart fenn gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Külkereskedelmének értéke tavaly, nemhivatalos adatok szerint, mintegy harminc milliárd dollárt ért el. Ebből majdnem 45 százalék a szocialista országokra, 30 százalék a tőkés országokra és a maradék a fejlődő államokra esett. Az idei népgazdasági terv a jugoszláv külkereskedelem négyszázalékos növelését irányozza elő. KOKES JÁNOS KUBA Épül az első atomerőmű A Karib-tenger partvidékén, a Cienfuegos tartományban lévő Jaragua városka közelében, szovjet segítséggel épül Kuba első atomerőműve. Ez az első lépés Kuba energetikai bázisának fejlesztése és korszerűsítése útján. A tervekben négy, egyenként 417 megawatt teljesítményű reaktor összerakásával számolnak. Az építkezés első szakasza 1990- ben fejeződik be, az egész erőművet várhatóan az ezredfordulón avatják fel. Méreteit tekintve az objektum a kubai gazdaság jelenlegi legnagyobb beruházása. Kuba szempontjából rendkívül jelentős lesz az atomerőmű üzembe állítása - az atomkorszak nyitánya. Napjainkban a szigetországban az elektromos energia 98 százalékát még hőerőművekben állítják elő. Tavaly a folyékony tüzelőanyag fogyasztása meghaladta a 3 millió tonnát. Az ipar és egyéb ágazatok fejlesztéséhez mind nagyobb mennyiségű villamosenergiára van szükség. A kőolajszükségletének jelentős részét importból fedező Kubára ez újabb anyagi terheket róna. Ha az atomerőmű megépül, akkor gyakorlatilag annyi elektromos energiát termel majd, mint amennyi jelenleg az összes kubai erőmű teljesítménye. Az erónaú építésénél megkülönböztetett figyelmet szentelnek a biztonságos üzemelés szavatolásának. Az építkezés környékén már több éve működik az a laboratórium, amely 50 kilométeres körzetben ellenőrzi az élővilágot. Az erőmű tervezői olyan rendszert dolgoztak ki, amely többszörösen garantálja a biztonságos üzemelést, sót, a létesítmény képes biztonságosan üzemelni a térség szélsőséges időjárási viszonyai közepette is. Úgy tervezték, hogy ellenálljon a gyakori hurrikánoknak és az esetleges földrengéseknek is. Az erőmű jövendő szakmunkásait, technikusait és mérnökeit a hazai szakközépiskolákon és felsőoktatási intézményeken kívül a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Bulgária és Magyar- ország tanintézeteiben képezik ki. A távlati tervek szerint a későbbiekben újabb két erőmüvet létesítenek az ország nyugati és keleti részében. (BUDAPRESS -PRENSA LATINA VIETNAM Elsőbbség a fogyasztási cikkeknek Vietnam három országos kulcsprogramja: az élelmiszertermelés fokozott növelése, a fogyasztási cikkek gyorsított ütemben történő előállítása és választékának bővítése, valamint az exportgyártás ösztönzése. Ebben a programban Hanoi, a főváros úgy vesz részt, hogy megszervezi saját élelmiszer-övezetét, növeli az exportra szánt ipari növények — például a bambusz és a trópusi fafajták - termesztését, valamint az eddiginél eredményesebben fejleszti gyáriparát, kis- és kézműiparát. A város vezetői elsőbbséget adnak a fogyasztási cikkeket elöllító ágazatoknak, az építő- és építóanyagiparnak, valamint a gépgyártásnak. Az érvényben lévő integrációs és segélyprogramok teljesítésével Hanoi folyamatosan szélesíti külgazdasági kapcsolatait a Szovjetunióval, továbbá Laosszal és Kambodzsával. A város fő feladatai közé tartozik a biztos munkalehetőség megteremtése és a lakosság életkörülményeinek stabilizálása. A termelés bővítésével és az exportcikkek szállításának növelésével kívánják elérni a kielégítő nyersanyagimportot. A rizs mellett nagyobb mennyiségű kukorica, burgonya, földimogyoró, dohány, szója, ananász és zöldség termelésére számítanak. (Budapress-VNA)
