Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-29 / 21. szám

OTT VOLT-E FÁBRY ZOLTÁN? Szlovákiai magyar intézményeink és szakembereink az utóbbi ictöben kétségtelenül lobbet lesznek — ha még mindig nem is eleget - azért, hogy Fábry Zoltán elkötelezett életműve méltó helyet foglaljon el szocialista kultúránk és a széles körű nyilvá­nosság értékrendjében. A Kadách kiadóban az elmúlt hetekben jelent meg összes sásainak újabb kötete, a mi lapunk hasábjain is olvashattunk részleteket abból a hosszabb lélegzetű tanul- many dói, amely a neves szlovákiai antifasiszta iro, Koziro es Kritikus munkásságát, emoen tartasat elemzi. A további kutata­az alábbi két írás is. mely még árnyaltabbá Fábry-képét. Ezt a célt A ma még fellelhető tények a kő­vetkezők: a Kassán akkoriban meg­jelenő Slovensky vychod 1938. aug. 2-án kedden, ezt írja a népmani- fesztációrót: .. “az állami himnusz- szál kezdődő manifesztádón az egybegyűltekhez a cseh és a prágai munkásság nevében a párt elnöke, KJement Gottwald beszélt, továbbá a szlovák kommunisták nevében Váiám Skoky képviselő, a magyarok nevében Major István szenátor, a német kommunisták nevében Kr&bicb, aki után még egész sor szó­nok lépett az emelvényre“... Az írókról egy szó említést se tesz a lap. JJ ...ELHANGZOTT...“ Fonod Zoltán — közzétette Fábry Zoltánról készülő tanulmányköteté­nek egyik részletét, melyben többek között ezt állítja: „ó volt az egyik szónoka annak az antifasiszta nagy­gyűlésnek is, melyet 1938. július 31- én Kassán tartottak“... (Irodalmi Szemle, 1987. II. sz. 172. old.) Ez a mondat azonban azt is sugallja: ö volt a nagygyűlés egyik vezető, s ha úgy tetszik: hangadó szónoka. Érdemes-e ezzel az egy mondat­tal külön is foglalkozni?* Igen, mert a későbbiekben ezt valaki idézheti, hivatkozhat rá, s ugyanakkor Fábry- nak a nagygyűlésen való jelenléte napjainkig sem eléggé tisztázott. Próbáljunk meg hát minden indulat nélkül, csak az elfogadható tényekre támaszkodva ilyen, vagy olyan vég­eredményre jutni. Mi az előzmény? A Hét 1986. V. 30-án megjelent 22. számában lévő cikkemben a kassai (Kosice) munkásmozgalom elemzé­sekor említést tettem az 1938. július 31-én lezajlott békenagygyütésröl, amelyen Fábry Zoltánnak is beszél­nie kellett volna, de betegsége miatt nem vehetett részt rajta. Csak be­szédét küldte el, amit fel is olvastak. Cikkem megjelenése után többen feltették nekem a kérdést honnan veszem állításomat, s miért bolyga­tom meg a kialakult Fábry-képet. Mondanom sem kell, nem ez volt a célom vele. Nézzük meg hát mit is tudunk ma, csaknem ötven év múltán felde­ríteni e dologban? Még Fábry életé­ben sokszor megfordultam Stószon. s beszélgetésünk során szóba került a békenagygyülés. Ekkor mondta Fábry, hogy ö csak elküldte az írást, de nem ő mondta el. Tudom, hogy egy halott ember nem jó tanú, így hát írásaiban néztem utána, s min­denütt csak ezt találtam: .. .eOtartg- zotta kassaimarvfesztádón...“SÉA az általa összeállított esszégyűjte- ményében, a Kúria, kvaterka, kultú­rában is ilyen lábjegyzettel közti újra. „A kassai antifasiszta gyűlésen: 1938. júfius 31-én, ahol Klement Gottwald. Major István és VHtam Siroky után a szlovák írók nevében Laco Novomesky és a csehek nevé­ben Marie Pujmanová beszélt.“ (Szlovák Szépkod. Kiadó, 1964. 220. old.) Azt a szót, hogy „elhang­zott“, még csak nem is használja. Pedig éppen ezt sokan ügy magya­rázzák, s ma is úgy értelmezik, hogy maga Fábry volt a szónok, s éppen ez az, ami pontosításra vár. Bonyolítja a dolog alapos tanul­mányozását azonban az a körül­mény, hogy a stószi (Stós) Fábry- házból a levelezést - melyben eset­leg találnánk valamelyes fogódzót, vagy utalást a kérdéses napokra - a Csemadok KB titkársága Brati- slavába vitte, s annak tanulmányo­zása Így hozzáférhetősége miatt ne­hézségekbe ütközik. Egyes kutatók cikkem megjelenése után az 1938. július 31-én lezajlott békenagygyü­lés fotódokumentációs anyagának felü (vizsgálata során a felvonulás egyik képén Fábryt vétik tetismemi. Ahhoz azonban, hogy ez a férfialak Fábry-e, kétség fér, hisz annak arcát az 1970-es időből ismert Fábry-arc- hoz hasonlítják. A jellegzetes kabát sem perdöntő; olyat más is hordott akkor, lévén divatos viselet. S ha még valóban Fábry is a képen lévő férfialak — ez még abban az esetben sem tökéletes bizonyíték arra, hogy az általa írt szónoki beszédet el is mondta. Tudniillik a kép nem a szó­noki emelvényt hanem a felvonulás egy pillanatát örökíti meg. Továbbá tudvalevő, hogy Fábrynak fenntartá­sai voltak a kelet-szlovákiai ipari kiállítással kapcsolatban, melynek keretében a nagygyűlés is lezajlott Feltehető tehát hogy a felvonuláson részt vett de a kiállítás területere éppen azért - mert ott nem volt magyar felirat - ki sem ment. De nézzük: mit ír erről az ese­ményről az akkor fiatal ifjúmunkás, későbbi tudományos dolgozója a Szlovák Párttörténeti Intézetnek, a szemtanú Róják Dezső: .......Laco Novo mesky beszéde után Marie Pujmanová a cseh, a szlovákiai né­metek nevében Juraj Schön, a kár­pát-ukrajnai dolgozók nevében Alex Borkanyuk lépett az emelvényre. Fábry Zoltán író, aki betegsége miatt nem vehetett részt a manifesztáci- ón, üdvözletét küldte, melyben töb­bek között ezt írja: a fasizmusnak riemcsak a kommunizmus az ellen­sége, hanem a kereszténység, a de­mokrácia, a padfízmus, a humaniz­mus, röviden minden amiben benne van az emberi összetartozás“... (Róják Dezső: Odkaz niinulosti, MsV KSS, Kosice - A kassai városi párt- bizottság kiadásában) Ezt írja tehát a szemtanú. S miért ne hinnénk neki? Semmi okunk sincs a kételkedésre. Ö szemtanú! És még egy: Figus Tibor, nyugalma­zott igazgató, akkor fiatal diák állítja: Fábry beszédét felolvasták. Ó ma­ga, Fábry nem volt ott. Az irodalomtörténészek több-ke­vesebb kivétellel adataikat az ez idő tájt Ostravában megjelent Magyar Napból veszik. De ha jobban szem­ügyre vesszük az MN erről szóló számait, akkor csak annyit tudunk meg belőle, hogy közli Fábry Zoltán beszédét „A Rákócziak harcának mai értelme“ címmel. Ez igaz. Ezt Róják Dezső sem tagadta, sót állítja, hogy az ,,0zenet“-ét felolvasták. De hogy ki olvasta fel, arra sem Róják, sem az MN nem ad választ. Ugyanak­kor tudjuk, hogy a manifesztáción részt vett Schönherz Zoltán is, aki ekkor a kommunista ifjúmunkás moz­galom vezéralakja, és kitűnő szónok (a manifesztáció teljes képanyaga az ő felvételeiből maradt ránk, s ma a bratislavai Párttörténeti Intézetben 9287. sz. alatt található). Rajta kívül Major István szenátor volt még jelen a magyar vezető személyiségek kö­zül, de ó politikai beszédet mondott, melynek anyagával itt részleteseb­ben nem foglalkozom. Visszatérve eredeti okfejtésemhez, megkockáz­tathatjuk azt a feltevést, hogy a jelen lévő legmagasabb rangú pártfunkci­onáriusok közül csak Schönherz Zoltán lehetett, aki a beérkezett be­szédet felolvashatta. Még két érv! Egyik: Varga Rózsa kitűnő monográfiájában, a Keressé­tek, ami összeköt című könyvében ezt írja a kérdéses beszéddel kap­csolatban: .........A betegsége miatt távo l levő Fábry Zoltán írását felol­vasták;“... (82. old. Madách, 1971). Meg kell azonban jegyeznem, hogy állítását nem indokolja, hogy honnan vette. A másik érv: a Magyar Nap Anto­lógia is újraközli Fábry beszédét ez­zel a kibővített lábjegyzettel, ame­lyet bizonyára a Kúria, kvaterka, kul­túrából vett: ...„Fábrynak ez a be­széde» egy kassai manifesztációs gyűlésen hangzott el“... (Magyar Nap Antológia, 1975. 89. old. Ma­dách). Megintcsak a ködösítő: „hangzott el“. De ki olvasta, vagy mondta el?! összegezve az idézett érvek alapján: maga Fábry sem állította soha, hogy ezt az írását ő maga mondotta volna el a nagygyűlésen. Ő is csak azt írja: „elhangzott“. Minden jel tehát arra vall, amit Róják Dezső állít - s ez mit sem von le Fábry írásának, s egyáltalán mun­kásságának: életművének harcos­ságából. Mert írását elküldte: mert írása elhangzott. Bár ma is annyi lenne az értője, írásainak olvasója, mint akkor, a nagygyűlésen az „el­hangzó" írásának hallgatósága volt (kb. 15 000). Nincs tehát másról szó, mint a Fábry-életmúben lévő fehér foltok eltüntetéséről, egyes adatok pontosításáról, a hamis illúziók meg­szüntetéséről - amelyekre elsősor­ban magának Fábry Zoltánnak nincs szüksége. GYÜRE LAJOS • A Magyar Nap 1983. augusztus 7-i számának egyik oldala (Lörincz János reprója) LEGENDÁK NÉLKÜL Kétségtelenül a tisztázás szándé­ka vezette Gyüre Lajos tollát amikor a Hét múlt év májusi számában, majd most az Üj Szónak küldött cikkében ismételten felveti a kér­dést: részt vett-e Fábry Zoltán 1938. július 31-én az emlékezetes kassai (Kosice) antifasiszta nagygyűlésen, vagy betegsége miatt csak továb­bította üzenetét Megállapításával lényegében Varga Rózsa kötetének (Keressétek, ami összeköt.... 1971.) megjegyzésére támaszkodik cikkét azonban megtoldotta néhány feltételezéssel. Már korábban írt ar­ról, hogy Fábry-beszédét távollété­ben Schönherz Zoltán olvashatta (!) fel. Mostani írásában azonban Fábryra is hivatkozik valamint egy — akkor tizenéves - „szemtanúra“, illetve a Kúria, kvaterka, kultúra cí­mű kötet lábjegyzetére. Ezek a hi­vatkozások azonban nem tekinthe­tők tárgyszerüeknek, s az egykori „visszaemlékező“ is tévedhet, hisz ötven év nagy idő az emlékezetben is. A Kúria, kvaterka... lábjegyzete sem egyértelmű, hisz a nyilatkozat könyvbeli címe (Üzenet Kassán át) eleve azt a gondolatot sugallja: Üze­net Kassán át (a kassai antifasiszta manifesztációs gyűlésről...). A hipo­tézist Gyüre Lajos azzal folytatja, hogy Fábry a kiállításra ki sem ment (mert nem volt magyar felirati), s a fényképen látható férfialak sem azonos Fábryval, stb. Nem is be­szélve arról, hogy a gyűlés hangadó szónokai nem az iróküldóttség kép­viselői, hanem a pártvezetők voltak. 1987. V. 29. Pontatlan a Roják-müre utalás is ÚJ SZÓ E E (a kötet társszerzós kiadásában je­lent meg), s szerzői nem visszaem- lékezökként, szenttanúkként írtak a múltról, hanem párttörténeti ese­ményként. Ilyen és hasonló feltéte­lezések csak a dokumentumok ere­jével bizonyíthatók. Néhány szót a tényekről! Az 1938 július 30-31-i pártnapot a CSKP szervezte. A tömeggyűlés célja volt, hogy a párt politikája me»é felsorakoztassa a lakosságot, figyel­meztessenek a fasiszta veszélyre, s az ország egységének fontossá­gára. Az eseményhez kedvező ke­retet teremtett, hogy ebben az idő­ben ( a köztársaság fennállása hu­szadik és Hodüi miniszterelnök hat­vanadik születésnapja alkalmából) a városban nagyszabású kiállítást rendeztek. Ekkor avatták tel II. Rá­kóczi Ferenc síremlékét is. (A kiállí­tás tervei között szerepelt Rákóczi rodostói háza má­sának felállítása is.) A kiállítás fő védnöke Benes köztársasági elnök volt A köztársaság védelmének jegyé­ben rendezett pártnap nagygyűlésé­re június 31-én (délután) került sor. A nagyszabásúra tervezett akción- szervezési hiányosságok miatt- nem húszezren (s nem is tizenöt ezren) vettek részt. A polgári és szociáldemokrata sajtó (Kassai Új­ság, Robotmcke noviny) ötezer sze­mélyről irt, a rendőrségi jelentések­ben érméi is kevesebb szerepelt. Az ünnepély hivatalos szónokai Kle­ment Gottwald, Vüam Siroky, Major István, Kari Kreibich és mások vol­tak Az íróküldöttek között - Marie Pujmanová és Laco Novomesky mellett - ott szerepelt Fábry Zoltán is. A szónokok között szerepelt a pártfunkcionáriusként ismert Vlado dementis is, távollétében azonban üzenetét olvasták fel. A Magyar Nap 1938. augusztus 2-án számolt be az eseményekről. Sokezres tömegről irt, mely felölelte ,,kelet-Szlovákia minden nemzetét“ Az írók szerepléséről „Három nem­zet írói minden nemzet népéhez címmel (2. old.) számolt be, megál­lapítva, hogy „Marie Pujmanová, az áhamdijat nyert cseh írónő, Laco Novomesky szlovák költő és Fábry Zoltán magyar író nyilatkozatát leír­hatatlan lelkesedés fogadja“. A lap augusztus 7-i számában, az említett összefoglaló címmel és alcímekkel, közölték az írók nyilatkozatát. Fábry írását (A Rákócziak harcának mai értelme) a következő oldalon „Fábry Zoltán kassai beszéde" címmel foly­tatták. Hasonlóan számolt be az eseményekről a Slovenské zvesti, a Magyar Nap testvériapja. Néhány nap múlva a lap - rövid kivonatban - ismertette Fábry felszólalását. Az ismertetést megjegyzéssel kezdte: Fábry Zoltán, mint az iróküldóttség tagja, írásban továbbította üzenetét a kassai nagygyűlés részvevőihez“. (Slov zvesti, 1938. 8. 5.) A párt harcaival foglalkozó egyik tanulmánykötet (D. Róják - St. To­man: Odkaz minulosti. Bratislava, 1971. 182. 1.) feltehetően erre a közlésre támaszkodva Fábry be­tegségével indokolta a távolmara­dást. Ezt megelőzően azonban ma­ga Fábry "is úgy nyilatkozott, hogy „beteg lévén, távollétemben - üze­netképp az én beszédemet is felol­vasták.“ L. A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága. (Uj Szó. 1969. 4. 28. 5. 1) Aligha tételezhető fel, hogy a mártírhalált halt Schön- herz Zoltán nevét ne említette volna, ha valóban ó olvasta fel a Fábry beszédet. A bizonytalanságot fokoz­za, hogy Róják Dezső tiz évvel ké­sőbb kiadott emlékiratában már Fábryt is a szónokok között említet­te. (L: 60 rokov prostym vojakom strany. Kosice. 1981.58. 1.) A párt- történeti dokumentumok között is ta­lálható egy fénykép (1291 jelzettel), mely - minden kétséget kizáróan- Fábryt mutatja a felvonulók között. (Feltételezhető, hogy a fényké­pet Schönherz Zoltán készítette, tény viszont, hogy az időpontot a kassai kommunisták azonosítot­ták.) Más kiadványok is tényként említik Fábry jelenlétét (V Plevza: Napjaink történelme. Bratislava, 1976. 206.1Kiss József: Vállvetve. Brataislava, 1971.41. 1.). Lényegében nem „sorsdöntő kér­désről) van szó. Függetlenül attól, részt vett-e Fábry a nagygyűlésen vagy „csak" felolvasták beszédét, a tény: az antifasiszta író harcos állásfoglalásával szólt az időszerű teendőkről, s az írók közül a „legpo- litikusabb“ üzenetét küldte a részve­vőknek. Azt sem lehet azonban egyértelműen kizárni, hogy Fábry- visszaemlékezésével ellentétben- részt vett a felvonuláson. Beszé­dének ugyanis a kiállítás magyar feliratai elsikkasztását bíráló része („a kassai kiállítás most már szép­ségtapaszokkal átragasztott soviniz­musa.“). arra vall, gyors reagálás eredménye volt ez a kiegészítés. Az események úgy hozhatták, hogy a sérelem megszűnte után maga is úgy döntött, részt vesz a kommunis­ták rendezvényén.A „szépségtapa­szok“ tényére utal egyébként, hogy a Prágai Magyar Hírlap egy nappal a nagygyűlés előtt arról számolt be, hogy a városban magyar útjelző táb­lákat állítottak fel; egy nappal ké­sőbb (a tömeggyúlés napján) vi­szont azt írta a lap, hogy a kiállítá­son „hiányzanak a magyar felira­tok“. A kiállítás szervezői tehát a rendezvény idején „korrigáltak“. A tömeggyúlésen Schönherz Zol­tán is részt vett. A rendőrségi jelen­tés szerint július 20-án tért vissza a városba „szlovákiai és kárpátaljai útjáról“, ahol az egyes kerületek tömeggyúlésen való részvételét szervezte. Maga a tény azonban nem ad okót arra, hogy „új legen­dák" szülessenek. A polgári sajtó tüntetőén távol tartotta magát a kommunista akciótól, a'rendőrsé­get pedig a CSKP területi végrehajtó bizottsági ülése foglalkoztatta (me­lyet a nagygyűlés délutánján, mint­egy hétszáz személy részvételével tartottak meg). Marad tehát a meg­másíthatatlan tény: Fábry Zoltán üzenete Közép-Európa megbékélé­se és „e táj népeinek testvérisége" érdekében hangzott el. Félreérthe­tetlenül fogalmazta meg benne anti­fasiszta írói hitvallását: „el a német csizmamilitarizmustól, el a testvér- gyilkos fasizmustól. “ A történelem ezt a magatartást tartja számon! FÓNOD ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom