Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A TELEVÍZIÓ HELYE A KULTURÁLIS KÓZTUDATBAN Jaroslav Hlinicky, a Csehszlovák Televízió szlovákiai igazgatója A művészeti szövetségek, továbbá a tömegszervezetek kongresszusain sokan elemezték azt a napjainkban különösen fontos kérdést, hogy a kultúra és a művészet a maga sajátos eszközeivel miként járulhat hozzá - méghozzá az eddiginél jóval hatékonyabban - a CSKP XVII. kongresz- szusa határozatainak, a társadalmi és a gazdasági fejlődés gyorsítása stratégiájának valóra váltásához. Hasonló kérdések foglalkoztatnak bennünket, a televízió munkatársait is. Feladatunk és társadalmi felelősségünk évről évre növekszik. Különböző felmérések ugyanis egyértelműen azt igazolják, hogy hazánk lakossága ma már szabad idejében több időt fordít tévénézésre, mint olvasásra, színházak vagy tárlatok látogatására és filmek megtekintésére. Lehet vitatkozni azon, hogy ez az életvitel helyes-e, s egyáltalán milyen a szabadidő eltöltésének helyes értékrendje, ám az említett tényeket mindenképpen tudomásul kell venni. Ez a tény, vagyis a televízió növekvő népszerűsége nagy felelősséget ró munkánkra. Műsoraink ugyanis a tévénézők millióinak életszemléletét, ízlését, értékrendjét és érdeklődési körét formálják. Alapvető társadalmi jelentősége van annak, hogy milyen irányban. Munkánkat e fokozódó felelősség tudatában végezzük, s igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy televíziónk műsora időszerű, tartalmas és változatos legyen, segítse az újszerű gondolkodásmód meghonosítását életünk minden területén. A televízió nemcsak tájékoztat, hanem művel is. A kulturális népszerűsítésében ma már meghatározó szerepet tölt be. Ezért döntően fontos kérdés az is, hogy a különböző kulturális műsoroknak, tévéjátékoknak milyen a tartalma, színvonala és nézettsége. Igyekszünk olyan tévéjátékokat bemutatni, amelyek mai életünkről, örömeinkről, gondjainkról és tennivalóinkról szólnak, amelyek reális képet festenek napjaink valóságáról, s amelyek nem kendőzik el a meglévő konfliktusokat és ellentmondásokat sem. A mi televíziónk is szórakoztat, s természetesen az sem mindegy, hogyan. Mi a tartalmas és sokrétű szórakoztatás hívei vagyunk, elvetjük a tartalmatlan, kommersz kultúrát, a fogyasztói szemléletet tükröző, a semrpitmondó, sót olykor egyenesen ízlésromboló músorajánlatokat. Elsősorban a fiatalok értékrendjét lehet károsan befolyásolni az úgynevezett tömegkultúra silány értékeivel, a tartalmatlanságot, esetenként pedig az ízléstelenséget leplező látványossággal. Elmondhatjuk hát, hogy az említett társadalmi tennivalók tükrében ránk is nagy és felelősségteljes munka vár. Tennivalóink meghatározásánál elsősorban abból a felismerésből indulunk ki, amelyet különösen az utóbbi időben a felsőbb pártszervek is többször hangsúlyoznak: gazdasági és társadalmi céljainkat nem érhetjük el a kultúra és a művészet aktív segítsége, részvétele nélkül. Ezt a kétségtelen tényt tartjuk szem előtt kulturális és szórakoztató műsoraink készítése során. Televíziónkban számos kulturális magazin szolgálja a nézők tájékozódását és művelődését. Növekszik a népszerűsége az országos hálózatban sugárzott Irodalmi klubnak, a Műterem és a Musica viva című műsoroknak, s egyre nagyobb a nézettsége a különböző tudományos-népszerűsítő sorozatoknak is. A tévéjátékokkal és más tévés műsorokkal kapcsolatban is gyakran fölvetődik a kérdés, vajon az irók felismerték-e már a televízió társadalmi jelentőségét? Megfelelő mértékben vesznek-e részt az új műsorok, tévéjátékok készítésében? Úgy vélem, nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel. Szeretnénk, hatóbb író írna mai témájú tévéjátékokat, s örömmel fogadnánk, ha toliforgatóink több publicisztikai műsor szerzői és közreműködői lennének, ha erőteljesebben hallatnák hangjukat az időszerű társadalmi kérdések kapcsán, s nem utolsósorban az újszerű gondolkodásmód meghonosításáért vívott társadalmi méretű küzdelemben. Mi magunk sem ülünk ölbe tett kézzel, továbbra is keressük az eredmé- rtyesebb együttműködés újabb formáit. Célunk közös, s ezért kell jobban dolgoznunk, együttműködnünk annak érdekében, hogy a képernyőn is a maga valóságában és teljességében ábrázoljuk mai gondolkodásmódunkat, érzelmeinket, tehát életünket és munkánkat. A szlovákiai televíziózás tavaly ősszel ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. E három évtized alatt a televízió a tömegtájékoztatás és a propaganda legelterjedtebb eszköze lett, amely nemcsak a kultúra népszerűsítésében, hanem a kulturális értékek megszüntetésében is egyre fontosabb szerepet tölt be. Az eltelt harminc esztendő során a televizó pártunk és szocialista államunk mind hatékonyabb és elterjedtebb ideológiai eszközévé vált, s egyre nagyobb mértékben járult hozzá a lakosság széles rétegei gondolkodásmódjának és tetteinek a pozitív formálásához. E három évtized során csupán az Irodalom és Drámai Alkotások Föszerkesztőségé- nek gondozásában mintegy 1200 tévéjáték született, közülük több alkotás emlékezetes sikert jelentett. Nem mellékes az a tény sem, hogy számos szlovákiai színész éppen a képernyő jóvoltából vált ismertté országos méretben, sőt hazánk határain túl is. örülünk annak is, hogy az elmúlt években nöbb mint száz produkciónkat külföldön is bemutattak, s így több millió külföldi tévénéző ismerkedhetett meg a szlovák szocialista kultúra értékeivel. Kétségtelen eredménynek számít az irodalmi műsorok javuló színvonala és viszonylag magas nézettsége is. S ikereink ellenére sem vagyunk elégedettek. Egyetértünk a Szlovákiai írók Szövetsége nemrég lezajlott. V. kongresszusán elhangzott beszámolóval, amely megállapítja, hogy több szlovák drámairó tévéjátéka leginkább a szondázáshoz hasonlítható. A szerzők amolyan szúrópróbaként igyekeznek felmutatni valamit napjaink valóságából. A vázlatoknak, a különböző próbálkozásoknak természetesen van bizonyos létjogosultságuk a művész alkotómunkájában, ám nem helyes, ha megrekednek ezen a szinten. A valóságot ennél mélyebben és teljesebben kell ábrázolni a tévés műfajokban is. A televíziónak fontos szerepe van a közvélemény alakításában, a lakosság műveltségének gyarapításában, a közművelődésben, az izlésformálásban, a hazai és a külföldi értékek népszerűsítésében. E funkcióját szem előtt tartva kell többet tennünk a szlovák és a világirodalom klasszikusainak széles körű megismertetése érdekében is. A tévéjátékok és az irodalmi műsorok készítésében jelentős segítséget jelent számunkra az Irodalmi és Drámai Föszerkesztóség konzultatív bizottsága, amelynek neves szlovákiai irodalomtudósok és írók a tagjai. Szeretnénk, ha Íróink - köztük a fiatal nemzedék képviselői is - végre tudatosítanák a tévé jelentőségét, népszerűségét. A tévéjáték is sajátos műfaj, megírásához a közismert adottságokon kívül az is kell, hogy a szerző tisztában legyen az audiovizuális kifejező eszközök sajátosságaival. Számos országban a tévéjátékok forgatókönyveinek szerzőit épp olyan rangos alkotónak tartják, mint azt, aki könyvet, vagy színdarabot ír. Nálunk a forgatókönyvek íróinak még nincs ilyen társadalmi tekintélyük, ma nincs esélyük arra, hogy a jó tévés forgatókönyveiket kiadják, miként arra sem, hogy az arra érdemes szerzők tagjai lehessenek a Szlovákiai írók Szövetségének. Ezek a tények nyilvánvalóan nem lelkesítik a tévéjátékok szerzőit, nem sarkallják őket elmélyültebb művészi munkára. Nem vagyunk elégedettek a tévéjátékok szakmai fogadtatásával, a megjelenő kritikák számával és minőségével sem. Nálunk is hiánycikk az elmélyült, elemző tévékritika. Külföldi példákon okulva többet tehetnénk egy-egy irodalmi mű átgondoltabb propagálása érdekében is. Jobban össze kellene hangolni a mi műsortervünket a könyvkiadók terveivel, s így elérhetnénk azt, ami több országban már gyakorlat: egy- egy irodalmi mű tévé-adaptációja sugárzásának időpontjában jelenik meg a tévéjáték alapjául szolgáló regény, vagy más prózai mű, amely bizonyára a szokásosnál nagyobb érdeklődést keltene. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a tévéjátékok eszmei és művészi színvonalának is. Csingiz Ajtmatov nemrég találóan állapította meg, hogy a tömegtájékoztatás és a propaganda lehetőségei ma már valóban óriásiak. Ez az információs rendszer képes olykor arra is, hogy hamis, és az ember tudatát mételyezó információkat terjesszen szinte az egész világon, méghozzá különböző ravasz és kifinomult módszerekkel leplezve a hazugságokat. Ilyen agresszív és a korábbi évekhez képest sokkal veszélyesebb módon szivárog be olykor hozzánk is a tömegkultúra, népszerűsítve a fogyasztói szemléletet, a túlzott anyagiasságot, az erkölcstelenséget és más káros szemléletet. Tisztában vagyunk azzal, hogy az eszmei szempontból zavaros, művészi értékeit tekintve pedig átlagon aluli tévéjátékok és irodalmi adaptációk - miként más műsorok is - komoly erkölcsi és egyéb károkat okozhatnak. A kiemelkedő alkotásoknak éppen ellenkezőleg nagy nevelő, tudat- és ízlésformáló, erkölcsi értékeket gazdagító szerepük van. E tényekről természetesen nem elegendő beszélni, dolgozni, dönteni is ezek figyelembevételével, a marxista esztétika kritériumai alapján kell. Napjainkban még inkább erre kell törekednünk. Számunkra is útmutatóak Ludovit Pezlár elvtársnak, az SZLKP KB titkárának szavai, aki nemrég hangsúlyozta, hogy ,,a kultúrának és a művészetnek pótolhatatlan szerepe van a haladás lélektani akadályainak leküzdésében, a konzervativizmus, a megkövesült módszerek, a kényelmesség, és a kispolgáriasság elleni harcban. Az emberek kulturáltsága, esztétikai fejlettsége hozzájárul ahhoz, hogy ne csak megértsék, hanem kellően át is érezzék azoknak a társadalmi változásoknak a fontosságát, amelyek összefüggnek a gyorsítás stratégiájával. így tudnak teljes mértékben azonosulni a társadalmi átépítés céljaival és feladataival.“ Napjainkban jelentős mértékben megnőtt a kultúra és a művészet társadalmi fontossága és felelőssége. Az SZKP programja rámutat arra, hogy az emberek műveltségi színvonalának emelkedésével együtt nő a kultúra és a művészet hatása a társadalom életére, annak erkölcsi és pszichológiai légkörére. Ez a tény növeli a kultúra mestereinek felelősségét műveik eszmei mondanivalója és művészi hitelessége iránt. E célok és felismerések jegyében akarjuk tartalmasabbá és vonzóbbá tenni tévéjátékainkat és kulturális műsorainkat, így szeretnénk elérni, hogy a televíziónak megfelelő helye, súlya legyen köztudatunkban, értékrendünk alakításában. Kiemelt feladatunk napjaink realitásainak, a mindennapok hőseinek, a valós élet meggyőző, elkötelezett ábrázolása, s ezzel együtt dolgozóink mozgósítása pártunk ember- és társadalomformáló programjának következetes megvalósítása érdekében. ÚJ SZÚ MEGÚJULÁS - A SZOVJET TÉVÉBEN IS RUGALMASABBAN A televízió megújulásáról, a műsorszerkezet átalakításáról és az új műsorokról beszélt Leonyid Kravcsenko, a szovjet állami televízió- és rádióbizottság elnökhelyettese.- A televíziózásban az átalakítást sokkal nehezebb végrehajtani, mint a tömegkomu- nikáció és hírközlés más területein. Az osz- tankinói tévéközpontban például 8200 mérnök és technikus dolgozik - nélkülük nincs mösorfelvétel és műsorsugárzás. A tévé sajátos nagyüzem, amely sajátos ideológiai terméket állít elő. Minőségi információk szolgáltatásához minőségi technika szükségeltetik. Sajnos, néha előfordul, hogy a meglévő technikához nem áll rendelkezésre automatikus videomontázs-berende- zés. Ezért történhet meg, hogy bizonyos zenei, drámai, irodalmi, általában művészi jellegű műsorok két, két és fél, esetenként három évig várnak az adásba kerülésre. A Vremján, a szovjet tévé híradóján belül is fokozatosan változik a program. Olyan témákra van szükség, amelyek hitelesen, becsületesen és meggyőzően szólnak az emberekhez. Olyannak mutatják az életet, amilyen. Persze, ez'nem azt jelenti, hogy ezentúl csak a kritika hangján szólhatunk, a sikerek továbbra is sikerek maradnak. Az események közvetítésénél új modellt alkalmazunk. Az egyik területi pártkonferencia végén például arra kértük a résztvevőket, hogy értékeljék a tanácskozást. Improvizáltunk, szabad véleményeket rögzítettünk, s ez javára vált az adássorozatnak. Ugyanilyen szellemben tudósítottunk az SZKP XXVII. kongresszusáról. Nagyon sok levelet kaptunk: az emberek köszönetüket fejezték ki az információért is, a módszerért is. Rugalmasabban közvetítjük az űrhajózás eseményeit is. Korábban csak akkor közölhettük a hirt, ha az űrhajó már pályára állt. Tavaly kritikus helyzet adódott: az űrhajó parancsnoka a hosszabb fenntartózko- dás közben megbetegedett, ezért kényszerleszállást hajtottak végre. Az információt frissen közöltük. AZ EMBERI TÉNYEZŐ SZEREPE A művészeti-kulturális műsorok terén bonyolultabb az átalakítás végrehajtása. Egyrészt maga a folyamat is lassúbb, hiszen a programok felvételéhez forgatókönyv kell, s ezt meg kell írni. Másrészt több probléma gyülemlett fel, mint a társadalmi-politikai jellegű adások esetében. Itt van például a káderkérdés. Amikor átalakításról beszélünk, az előitéletekről való megszabadulásra a tehetetlenségi erőtől való elszakadásra gondolunk. Nem titok, hogy a tévé egyes munkatársai ma is úgy dolgoznak, mint öt- tiz-tizenöt éve. Sajnos van, akiből az erkölcsi tartás is hiányzik. Jelzéseket kaptunk például bizonyos munkatársaink korrumpálódásáról. Bizonyossá vált, hogy például a zenei repertoárt a baráti kapcsolatok alapján formálják. Ez természetesen, megengedhetetlen, s nem leszünk elnézőek. ÉRVÉNYESÜLJÖN AZ ÉRTÉK, A TEHETSÉG Ami a műsorokat illeti, tény, hogy több új drámai, irodalmi és filmprogram kapott helyet. Megalakult a Politikai Színház, havonta egyszer fog jelentkezni a Moziplakát. Megállapodtunk a szovjet állami filmbizottsággal a vetítési jogokat illetően: a jövőben 30 filmet mindig 6-7 hónapos, 45 alkotást pedig másfél-kétéves mozihálózati forgalmazás után mutatunk be. Válogatunk az utóbbi öt-tíz év hazai terméséből is, olyan munkákból, amelyek érdemtelenül hevertek évekig az archívumok polcain. Évente mintegy 100 filmet tűzünk műsorra, miközben a filmgyártás évi 240-250 alkotást produkál. Ezért a filmek egy részét külföldről vásároljuk, másrészt a régi hazai filmek tárházából válogatunk. Színesíteni akarjuk a szórakoztató programokat is. ‘ Nagy reményeket fűzünk a Szombat este című műsorhoz. Nyugtalanító a könnyűzenei műsorok körül kialakult helyzet. A fő hiányosságnak a szerzők, előadók, szövegírók, együttesek szűk körét tartjuk, ezért megkezdtük az új, friss tehetségek felkutatását. Ezen az úton az első lépés volt a Jurmalában megrendezett össz-szövetségi televíziós dalfesztivál. Ebből hagyományt szeretnénk teremteni. Mindemellett tervezzük a műsoridő meghosszabbítását is. (APN) 1987. V. 22.
