Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-22 / 20. szám

Számok, tények, adatok • Az NDK-ban is nagy súlyt helyeztek tavaly a meglévő ob­jektumok felújítására. A feldolgo­zó ipari ágazatok vállalatai pél­dául üzemrészlegeik korszerűsí­tésére a beruházási eszközök több mint 75 százalékát használ­ták fel. A múlt évi eredmények azt mutatják, hogy az állóalapok új technológiai eljárások alapján történő felújítása a szocialista országokban a termelőkapacitá­sok fejlesztésének alapjává vá­lik, és ugyanakkor az egész be­ruházási hatékonyság növelésé­nek fontos előfeltétele. • A turizmus a román nép­gazdaság más ágazataitól elté­rően olyan terület, amelyen a nem hagyományos energiafor­rások, főként a nap- és a szél­energia egyre szélesebb körű érvényesülésére találnak. Eddig a legnagyobb haladás a nap­energia kihasználásában mutat­kozik, mert Romániában az átla­gos évi napsugárzás 1340 kwó egy négyzetméterre számítva és a sugárzás átlagos ideje évi 2000 óra. A múlt évi idényben a napkollektorok alkalmazása révén elért megtakarítás 400 tonna tüzelőanyagnak felelt meg. A turistalétesítményekben fontos potenciális energiaforrás a szél is, mégpedig a Kárpátok­ban, ahol csaknem szüntelenül fúj a szél és intenzitása eléggé erős. Már több helyen felszerel­ték az első szélenergiái beren­dezéseket. Illllllllllllllllllllllllllllll A veszteséges vállalatok felszámolása Magyarországon A szocialista országokban, így Magyarországon is, egyre nagyobb mértékben kívánják érvényre juttatni a vállalatok önel­számolását. Az önelszámolás lényege, hogy a gazdálkodó szer­vezeteknek a termékeik értékesítéséből származó bevételekből kell kiadásaikat fedezniük. A tiszta jövedelem összege határozza meg, hogy mennyit fordítanak beruházásokra és a vállalati kollektíva tagjainak javadalmazására. A szocialista termelési viszonyok és a gazdaságirányítási rendszerek mai fejlettségi fokán egyre inkább kiteljesedik a gazdálkodó szerve­zetek önállósága. A termelőknek korábban nem sok beleszólásuk volt a nyereségük elosztásába, illetve felhasználásába és abba sem, hogy mekkora hányadot használnak fel dolgozóik munkájának díjazására. Az állami költségvetés a megtermelt vállalati jövedelem jelentős részét elvonta és a központi irányító szervek határozták meg a beruházásokat, illetve a munkabéreket. A vállalatokat aszerint ítélik meg, hogy mennyit termeltek, a hangsúly a mennyiségi mutatókon volt. A szocialista építömunka jelenlegi szakaszában a gazdálkodó szerveze­tek gazdasági hatékonysága meghatározóvá vált. Hatékony gazdálkodással teremthetők meg a politikai cél - az életszínvonal állandó növelése - megva­lósításának anyagi feltételei. A szocialista népgazdaságoknak már nincs lehetőségük további exterftív növekedésre, további fejlődés csak intenzív módszerekkel érhető el. A veszteséges vállalat kritériuma „A vállalatoktól nem várható el hatékony és ésszerű gazdálkodás, ha nem érzik a saját bőrükön a piac változásait“-erre a következtetésre jutottak déli szomszédunk, a Magyar Népköztársaság vezető közgazdászai. Ezzel a megállapítással utalnak arra, hogy az állami dotációk éveken át használt rendszere elmosta a jól és a rosszul gazdálkodó vállalatok közötti különbsé­geket. A veszteséges termelők akkor is talpon maradtak, ha tevékenységük eredményességén semmit sem javítottak. Ezek a gazdálkodó szervezetek évente az évesfelhalmozási alap mintegy ötödét használták fel. Közgazda- sági értelemben veszteségesnek tekintik azt a magyar vállalatot, amelyiknél az összes árbevétel nem fedezi az összes ráfordítást. A veszteségek több egymást erősítő tényezőre vezethetők vissza. Vesz­teségeket idézett elő a belföldi vásárlók visszaesése miatti kényszerű termeléscsökkentés. Voltak olyan üzemek, ahol gyenge volt a munkafegye­lem, vagy rossz volt a termékek minősége. Máshol a termelés szervezése és az értékesítés során követtek el mulasztásokat. Kedvezőtlenül hatott a beru­házások visszafogása, a nyers- és az alapanyagárak emelkedése, a kapaci­táskihasználtság és a munkaerőhiány. A termelés feltételeit rontotta a külpiac kedvezőtlen alakulása is. /. A veszteségekhez vezető okok hatása megfelelő gazdasági szabályozók alkalmazásával tompítható, illetve semlegesíthető. A veszteséges gazdálko­dás megszüntetésének végső eszköze a vállalat felszámolása. A Magyaror­szágon korábban érvényben lévő felszámolási jogszabály nem felelt meg az új gazdasági mechanizmus kívánalmainak. A felszámolási döntéseket túl­nyomó részben az államigazgatási szervek hozták meg. A hitelezőknek nem volt joguk a felszámolási eljárás megindítására és annak irányítására. Nem volt mód az adós vállalat és a hitelező megegyezésére, s az eljárás szinte korlátlan ideig elhúzható volt. Az állami költségvetés és a bank elsődleges kielégítési jogát élvezték, így az is előfordulhatott, hogy a többi hitelező egyetlen fillért sem kapott. Az adósok „védelemben“ részesültek, amelynek következtében a hitelezők feje főhetett: hogyan kapják vissza a hitelt? Az elmúlt év júniusában a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet bocsátott ki a vállalatok felszámolásáról. Az új eljárás az eddigieknél lényegesen hátrányosabb következményekkel sújtja a hibás gazdasági döntéseket, ösztönzi a jövedelmező gazdálkodást, de önmagában nem biztosítja azt. A felszámolás új rendje bátorítja a vállalatokat arra, hogy kihasználatlan eszközeiket piacra vigyék - csökken a kockázatuk és növekszik a termelőeszközök kihasználtsága. A rendelet hatálya a Polgári Törvénykönyv által gazdálkodó szervezeteknek minősített intézményekre terjed ki. Ki jogosult az eljárás megindítására? A felszámolási eljárás megindítása az adós vállalat és a hitelező egyaránt jogosult. A hitelező megegyezésre szólíthatja fel az adóst. Az adós köteles valamennyi hitelezőjét meghívni az egyezségi kísérletre. Az egyezkedés során az érintettek megtárgyalják a hitelek kiegyenlítésének mértékét és sorrendjét. Megállapodás hiányában a hitelezők kötelesek értesíteni a sza­náló szervezetet, amely 30 napon belül nyilatkozik arról, hogy szükségesnek tartja-e a szanálás megindítását. Amennyiben nem, úgy az országgyűlés által évente külön erre a célra alapított szanálási alap terhére segítséget nyújthat az adósnak. Az alap csak nyomós honvédelmi, illetve gazdasági érdekekből használható fel. A felszámolási eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróság illetékes. A bíró­ság valószínűsíti az 'adós tartós fizetésképtelenségét és döntést hoz az eljárás megindításáról. A következő szakaszban a hitelezők megkísérelnek az adóssal és egymással egyezségre jutni. Az adós a követelés fejében átengedheti eszközeinek, üzemeinek egy részét a hitelezőnek. Lehetséges az adósság törlesztése járadék formájában is. Megállapodhatnak abban is, hogy az adós egy későbbi időpontban kezdi meg tartozásának visszafizetését. Ez utóbbi megoldás különösen akkor jöhet számításba, ha az adós vagyona olyan csekély, hogy abból a követeléseknek csak egy része lenne kielégíthető. Ilyenkor meghatároznak egy programot, amellyel lehetőség nyílik az adós lábraállására. Ha nem született egyezség, vagy a mentési kísérlet (program) meghiúsult, akkor ismét a szanáló szervezet nyilatkozik, kívánja-e a szanálást. Igenlő válasz esetén a bíróság kimondja az adós vagyonának felszámolását és a felszámoló szerv listát készít az adós vagyonáról. Az adós vagyonát a felszámoló szerv által kiírt versenypályázat során az elérhető legmagasabb piaci áron értékesítik. A hitelezők a befolyt összegből nyernek kielégítést. Az új felszámolási rendben a költségvetés és a bankok egyenlőek a többi hitelezővel. A jogszabály kivitelezett helyzetű hitelezőknek ismeri el az olyan hitelezőket, amelyek pl. munkabért, baleseti járadékot követelnek az adóstól, illetve amelyeknek zálogjuk van az adós vagyontárgyaira. Meghosszabbított felmondási idő, elhelyezkedési támogatás A szocializmus egyik alapkövetelménye a szociális biztonság és ennek keretében a munkához való jog biztosítása. Az új felszámolási eljárással összefüggésben egy kormányrendelet bevezette Magyarországon a meg­hosszabbított felmondási időt és az elhelyezkedési támogatást. Ez a jogsza­bály átmeneti segítséget kíván nyújtani azoknak a munkavállalóknak, akik állásukat önhibájukon kívül vesztették el. Hatálya azokra terjed ki, akik a munkáltatójuk működésével kapcsolatban (pl. felszámolás, átszervezés következtében) legalább tizedmagukkal egyszerre váltak állástalanná és szervezett elhelyezésük nem lehetséges. A rendelet szerint az első lépcsőben a felmondási idejük - az illetékes megyei, illetve a Főiskolai Tanács munkaügyi szakigazgatási szerve hozzá­járulásával - legfeljebb hat hónapra meghosszabbítható. A hozzájárulás csak akkor oldható meg, ha a munkaközvetítő szervek megfelelő munkahe­lyet nem tudnak ajánlani. Megfelelőnek minősül az a munkahely, amely az átképzés lehetőségét is számításba véve a dolgozó „képzettségi szintjének és egészségi állapotának megfelel, a várható kereset a meglévőnél legfel­jebb 10 százalékkal kevesebb, a napi munkába járás - tömegközlekedési eszközökkel - a két órát nem haladja meg. A meghosszabbított felmondási idő alatt a dolgozó a munkavégzés alól fel van mentve és átlagkeresetre jogosult. Amennyiben a meghosszabbított felmondási idő alatt sem tud a munka- közvetítő megfelelő állást ajánlani, lehetőség nyílik az elhelyezkedési támo­gatás kifizetésére. Ennek időtartama legfeljebb fél év, összege az első három hónapban a nettó átlagkereset 75 százaléka, a további három hónapban pedig 60 százaléka. A dolgozót együttműködési kötelezettség terheli, ugyanis a szabályok szerint hívásra - ennek hiányában havonta legalább egyszer - fel kell keresnie a munkaközvetítőt, köteles a levelekre válaszolni és a felajánlott munkahelyeken jelentkezni. A meghosszabbított felmondási idő alatt az átlagkeresetet a munkáltató fizeti a költségvetés terhére, az elhelyezkedési támogatást pedig a dolgozó lakhelye szerint illetékes tanács folyósítja. A fentebb ismertetett jogszabályok a magyar gazdasági élet élénkítésére alkotott normák rendszerébe illeszkednek bele. Hatásuk, kellő gyakorlati tapasztalatok híján ma még nem mérhető fel egyértelműen. L. L. A gépipar fejlesztésének távlatai Kubai, vietnami és mongóliai szándékok A közelmúltban tanácskozott Havannában A KGST gép­ipari együttműködési bizottsága. A bizottság kiemelt szerepét a KGST munkaszervezetei között az is jelzi, hogy ez az egyetlen olyan rendszeresen tanácskozó ágazati testület, amelyen az országokat mi­niszterelnök-helyettesek képviselik. A havannai értekezlet egyik fon­tos napirendi pontja volt - a hely­színhez alkalmazkodva - Kuba, Vietnam és Mongólia gépiparának a fejlesztése. Kubai részről az az elképzelés hangzott el, hogy ők a jö­vőben gépeiket exportálnák a tagor­szágokba. Gazdasági célkitűzésük az egy lábon állás, azaz a cukor- és a mezőgazdasági termékek kizáró­lagos kivitelének a megszüntetése, így az ipar termékeinek a külföldi értékesítése. A kubai berendezések a műszaki paramétereiket tekintve nem képviselik a legmagasabb szín­vonalat. Ennek ellenére bizonyos igényeinket kielégíthetik. De nyilván egy sor alap-, illetve részletkérdést még tisztázni kell, csak azután szü­lethetnek konkrét üzleti szerző­dések. Vietnam egyelőre azt szeretné - hangzott el Havannában, ha a KGST gépiparának a fejlesztésé­hez nyújtana segítséget. A partne­rektől kapott műszaki-fejlesztési eredményekért, berendezésekért, anyagokért cserébe, majd az így felújított, illetve kiépített üzemekben előállított termékekkel fizetnének. Mongólia kérése szintén hasonló azzal a különbséggel, hogy náluk még nincs gégipar és annak megte­remtése még hosszú távú feladat. A havannai tanácskozás másik fon­tos témaköre a tudományos-műsza­ki haladás 2000-ig szóló komplex programjából a gépiparra vonatkozó teendőkkel állt összefüggésben. A tanácskozás résztvevői megálla­pították, hogy az országokban az előkészítő munkák befejeződtek, így a hangsúlyt a jövőben a végrehaj­tásra lehet és kell helyezni. A bizottság kiemelten foglalkozott a komplex automatizálással, amely­hez kapcsolódóan 95 sokoldalú megállapodást írtak alá. E témakör fontosságát jelzi, hogy röviddel a ha­vannai tanácskozás után Moszkvá­ban összeültek á végrehajtásért fe­lelős ipari miniszterek. A szakem­berek részleteiben is megvizsgálták az előkészítési munkát, annak ered­ményeit, és a megvalósítás érdeké­ben immáron konkrét intézkedése­ket hoztak. Többek között megálla­pították azt a koordináló tudósokból álló munkacsoportot, amelyeknek a feladata az egyes területeken folyó tevékenységek összehangolása lesz. Leszögezték, hogy minde­nekelőtt tovább kell emelni a műsza­ki színvonalat, előre kell lépni a mi­nőség javításában és szükséges az információáramlás lehetőségeinek a bővítése is. Az egyes KGST-országok képvi­selői ahhoz is hozzászóltak, hogy ki miben léphet a tavalyi berlini tanács­kozás óta a robottechnika, a rugal­mas termelési rendszerek, a szá­mítógépek által vezérelt tervezési és termelési rendszerek elterjesz­tésében. A számítógépes terme­lésirányítás ma még szinte vala­mennyi tagországban csak cél, s a létező példák csak inkább kísér­letek. A robottechnika megvalósításá­ban azonban már mérhető különb­ségek fedezhetők fel, Csehszlová­kia és az NDK élen jár ezen a terü­leten, de a Szovjetunióban is egy­re több helyen állítanak munkába robotokat. A magyar ipar a robotok elterjesztésénél tart, a termelés és a technológia szerkezetének átala­kításával összhangban. Magyar kezdeményezésre került napirendre a polgárirepülögép-gyár- tás. A Szovjetunió a TU 154-es típu­sú gépeit fel kívánja váltani a TU 204-esekkel. Ezek nemcsak kevesebb üzemanyagot fogyaszta­nak, de többek között a műszaki paraméterei is jobban megfelelnek a környezetvédelem nemzetközi előírásainak és biztonságosabbak. A szovjeteken kívül Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban gyártanak még kisebb, helyi forgalomban al­kalmas utasszállítókat, illetve sport- repülőgépeket. A gépipar fejlettsége, színvo­nala nemcsak az iparra, de gyártmányain keresztül valamennyi népgazdasági ágra nagy hatással van. Ezért érdemes megjegyezni, hogy a gépipari együttműködési bi­zottság, illetve jogelődje munkája ré­vén az elmúlt 10-12 év alatt mintegy 120 többoldalú megállapodás szüle­tett a műszaki fejlesztésről és a gyártásszakosítás, illetve a terme­lési kooperáció területéről. Ezeket az egyezményeket az ország igé­nyeinek figyelembevételével, a mű­szaki haladással párhuzamosan fo­lyamatosan kiegészítik, pontosítják, többek között éppen a komplex program végrehajtása során elért eredményekkel is. (MH) lllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Az uzsgorodi (Ukrán SZSZK) Turbogaz üzemében csehszlovák szakemberek is dolgoznak. Feladatuk az, hogy az urengoji olajmezőkről húzódó gázvezeték számára javítóbázist építsenek fel. Képünkön: a plzeói Skoda Müvekben gyártott, csúcsszintú technológiával készült berendezéseket szerelnek fel. (Teleíoto: ÖSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom