Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
Szlovákiában a felszabadulás utáni években a tudományos-műszaki fejlesztés az iparosítás folyamatával párhuzamosan haladt. Számos program valósult meg, amelyek célja elősorban az volt, hogy az egyes ágazatokban bevezessék a rendelkezésre álló tudományos és műszaki vívmányokat. A korábbi évek folyamán jelentős szerkezeti változásokra került sor, főleg az energetika és a nehézipar fejlesztése került előtérbe. E szerkezeti változások azonban azzal is jártak, hogy a tudományoskutatási alap túlságosan elaprózódott az egyes nehézipari ágazatokban. A kutatási és fejlesztési feladatokkal rendszerint csak kis létszámú csoportok foglalkoztak, amelyek képtelenek voltak csúcsszínvonalon megoldani az ágazati íeladatokat. Az évek során azonban sokat javult a helyzet. Jelenleg a tudományos-műszaki fejlesztés feladataival 350 szervezet, illetve munkahely foglalkozik, közülük mintegy 150 az önálló kutatóközpontok száma. Többségük ma már országos jelentőségű feladatokat teljesít főleg a fémmegmunkálás és a hegesztéstechnika, a fafeldolgozás, a geológiai kutatás, a kőolajfeldolgozás, a kábel- és szigeteléstechnika, a közlekedés és a mélyépítészet területén, de nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a robottechnikai fejlesztést, valamint a környezetvédelmet sem. Az említett irányzatokon kívül figyelmet érdemlő tevékenységet folytatnak a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar, áz erdő- és' vízgazdálkodás, az egészségügy és a közgazdaság kérdéseivel foglalkozó kutatóintézetek is. Szlovákia jelenlegi kutatási és fejlesztési alapjában több mint 57 ezer szakember dolgozik, akik az egész csehszlovák tudományos-kutatási alap dolgozóinak 30 százalékát képezik. E létszámnak körülbelül a 13 százaléka az alapkutatásban, 56 százaléka az iparban, 6 százaléka az építőiparban, 13 százaléka a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban és a vízgazdálkodásban, 3,5 százaléka az egészségügyben folytat tevékenységet, még a többi ágazatra 7,5 százalék jut. ÉVENTE TÖBB MINT ÖTEZER FELADAT Szlovákiában is jelentős mértékben növekednek a tudományos-műszaki fejlesztésre fordított kiadások, hiszen az ilyen irányú országos költségeknek mintegy 30 százaléka jut Szlovákiára. A szlovákiai tudományos-kutatási alap szervezetei évente több mint 5,6 milliárd koronát fordítanak gépek, berendezések és műszerek vásárlására, a kutatás és fejlesztés eredményeinek gyakorlati bevezetésére, valamint a kutatók és a fejlesztési dolgozók javadalmazására. Közelebbről vizsgálva a szlovákiai tudományos-műszaki fejlesztés eredményességét megállapíthatjuk, hogy évente több mint 5 ezer feladatot sikerült megoldani, amelyből mintegy 120 a központi műszaki-fejlesztési feladatok száma. A feladatok megoldása rendszerint új termékek gyártásához vezet, amelyek összértéke hozzávetőlegesen 50 milliárd koronát tesz ki évente. A tudományos-műszaki fejlesztés legjelentősebb eredményei közé tartoznak a szerszámgépeket kiszolgáló ipari robotok, a népgazdaság számos ágazatában alkalmazott manipulátorok, az új növényvédelmi vegyszerek, a különböző vegyipari adalékanyagok, főleg az Antioxidáns-CD elnevezésű gumiipari adalékanyag, a különböző műszálak, faipari termékek, faszárító berendezések. lakástextiliák és egyéb fogyasztási cikkek. Kedvező eredményeket sikerült elérni a baromfinemesítésben, a gabonafélék nemesítésében, az új biotechnológiai eljárások alkalmazásában. Említésre méltó az az eljárás, amelynek során a papírhulladék felhasználási folyamatában a nyomdafestéket eltávolítják. Ide sorolhatnánk számos új textilipari eljárást is, amelyek nemcsak idehaza számítanak újdonságnak. FELTALÁLÓK, ÚJÍTÁSI JAVASLATOK A tudományos-műszaki fejlesztés eredményei jelentős mértékben aféltalá- lók és újítók mozgalmának is köszönhetők. A feltalálók tevékenysége évente mintegy 2200 találmány bejelentéséhez vezet, s ezek közül mintegy 600 találmányt a termelésben is hasznosítanak. Ezáltal új gépek, technológiai eljárások jönnek létre. Jelentősek e tevékenység eredményei a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb felhasználásában, az anyagmegtakarítás területén, valamint a munkatermelékenység növelésében. Jelenleg e tevékenység társadalmi haszna évente mintegy 200 millió koronát tesz ki. Az újítók mozgalma területén az egyes javaslatok elsősorban a termelés nyers- és alapanyag-szükségletének csökkentésére, a tüzelőanyagok és az energia gazdaságosabb felhasználására, a gépek és berendezések hatékonyabb kihasználására és a gyártmány- fejlesztésre irányulnak. Szlovákiában évente mintegy 100 ezer újítási javaslatot nyújtanak be, s ennek mintegy felét, vagyis kb. 50 ezret alkalmaznak is a gyakorlatban. A műszaki alkotó tevékenység legfőbb hiányossága, hogy a találmányok és újítási javaslatok gyakorlati hasznosításának az aránya még mindig nem éri el a kielégítő mértéket. Ezt a tényt statisztikai adatok is alátámasztják, hiszen - amint azt az előbbiekben már említettük - az újítási javaslatoknak csak körülbelül a felét, a találmányoknak pedig mintegy harmadrészét sikerül a gyakorlatban hasznosítani. Ennek a kedvezőtlen állapotnak az egyik fő oka az, hogy ezeknek a találmányoknak, illetve újítási javaslatoknak a dokumentációja gyakran nem teljes, nem tartalmazza a termelésben történő megvalósítás feltételeit. LICENCPOLITIKA A tudományos-műszaki politika egyik lényeges alkotóeleme a licencpolitika, vagyis a licencek vásárlása, illetve eladása. A licencvásárlás a múltban elsősorban az egyes beruházások támogatására irányult, és csak kisebb mértékben szolgálta a meglévő berendezések és technológiák innovációját. A legfontosabb licenceket Szlovákia vegyiparának fejlesztésére vásároltuk a múltban, továbbá ugyanilyen szándék vezérelte a szakembereket az élelmiszeripar korszerűsítése idején is. Ezzel szemben az aktív licencek eladása során elsősorban a korszerű gépipari technológiák és berendezések területére összpontosítottuk a figyelmet. Az említett területekkel kapcsolatban megállapítható, hogy mind ez idáig a vásárolt licencek száma több mint három és félszer haladja meg az eladottakét, ebből nem nehéz arra következtetni, hogy ebben a tekintetben a licencpolitika mérlege passzív. A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS A tudományos-műszaki fejlesztés megvalósítása során a nemzetközi munkamegosztásban nagyon fontos szerep hárul a KGST-tagországokkal folyó és a jövőben még nagyobb mértékben megvalósításra váró nemzetközi tudományos-műszaki együttműködésre. Szlovákia tudományos és kutatásifejlesztési szervezeteinek legszélesebb körű együttműködése a Szovjetunió, Magyarország és az NDK hasonló szervezeteivel van. A műszaki-fejlesztés fő feladatainak megvalósítása mintegy 50 százalékban a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés keretében történik. Ennek ellenére még mindig hiányoljuk az együttműködés úgynevezett magasabb formáit, értjük ez alatt a tudományos és a műszaki életben megvalósulásra váró szerződéses együttműködést. Az eddig megvalósított tudományos-műszaki együttműködés egyik legjelentősebb formája az ipari robotok és manipulátorok fejlesztésében alakult ki, de hasonlóképpen nagyra értékeljük a Szovjetunióval folyó vegyipari együttműködést a különböző adalékanyagok előállításában. A sokoldalú együttműködés keretében eddig a legjelentősebb eredményeket a mezőgazdasági termelés biokemizálásában, illetve a környezetvédelemben értük el. A közös együttműködés hatékonyságának javítását szolgálná az alapkutatás és az alkalmazott kutatás, valamint az alkalmazott kutatás és a termelési bázis szorosabb kapcsolata. TÁVLATOK ÉS TARTALÉKOK Az említett pozitív jelenségek mellett még jelentős tartalékok is vannak. Különösen vonatkozik ez a tudományos- műszaki fejlesztés eredményeinek alkalmazására. Ez manapság még eléggé hosszadalmas folyamat. Ugyancsak következetesebben kellene kihasználnunk a nemzetközi munkamegosztás adta lehetőségeket a tudományos és műszaki alkotó szakemberek jobb anyagi érekeltségének elmélyítésével, valamint a meglévő adminisztratív korlátok eltávolításával. . A tudomány és technika további fejlődésének Szlovákiában összhangban kell történnie a társadalom által kitűzött gazdasági és szociális fejlesztés fő irányaival, miközben feltételezzük a tudományos-kutatási potenciál mennyiségi növekedését is, mégpedig 1990-ig mintegy 40 ezer szakemberrel. Természetesen ez a folyamat elválaszthatatlan a minőség javulásától. Ebben a tekintetben a mércének a világszínvonalú termékeket kell tekintenünk, valamint azokat a szerkezeti változásokat, amelyek a gazdasági fejlődés stratégiai irányait erősítik. Az említett intézkedések alapján elvárható, hogy jelentősen javul a népgazdaság növekedési dinamikája, és ezáltal emelkedik a tudományos- műszaki bázis, valamint a tudományosműszaki fejlesztés hatékonysága is. TEODOR PÉCHY A Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karának új épületeit a bratislvai Malomvölgyben 341 millió koronás ráfordítással a Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat dolgozói építették fel. A tantermeken, kabineteken és egyéb oktatási célú helyiségeken kivül korszerű műszerekkel ellátott laboratóriumok is épültek, amelyek lehetővé teszik a kutatási tevékenység elmélyítését is egyes kiemelt szakterületeken, például a mikroeletronikában. A felvételen Mária Stepanková mérnök, az elektrotechnológiai tanszék dolgozója a vékonyrétegek laboratóriumában folytat vizsgálatokat. (A CSTK felvétele) A vállalatok ésszerű viselkedése elsősorban azt követeli meg, hogy hatékonyabb termelésre törekedjenek, csökkentsék az élő és a tárgyiasult munkára fordított termelési költségeket. A gazdasági szervezetek az utóbbi követelményeknek igyekeznek is eleget tenni. Csökkenteni kell azonban a közvetlen munkaráforditási költségeket is, aminek a gazdasági mechanizmus átalakítása során megnövekszik a jelentősége. A 7. ötéves tervidőszak folyamán számos gazdaságtalanul termelő üzem és munkahely megszüntetésére került sor, közben új munkaalkalmak keletkeztek, s a dolgozók egy része az egyik ágazatból a másikba, a leépített üzemekből a fejlődőkbe áramlott. Látszatra elégedettek is lehetnénk, hiszen nem merültek fel komolyabb elhelyezkedési problémák, a felszabadított dolgozók azonnal új foglalkozást találtak. A változások mértékével, a korszerűtlen üzemegységek felszámolásának eddigi ütemével, s a dolgozók progresszív helyváltoztatásának dinamikájával azonban egyáltalán nem lehetünk elégedettek. A vállalat^ változatlan létszámú dolgozóval akarják elérni a munkatermelékenység előirányzott növekedési ütemét, így továbbra is sok az alacsony hatékonyságú termelési részleg. Eddig ez nem okozott gondot senkinek, hiszen a dolgozók megkapták a konkrét munkájukért járó bért, csupán az egész társadalom látta a kárát az ilyen állapotoknak. Az ésszerű munkaerő-gazdálkodáshoz azonban nem elégségesek csupán bérszabályozási intézkedések. Az 1981-1985-ös évek tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy ehhez szélesebb körű társadalmi feltételeket kell kialakítani. Olyan feltételeket, hogy az egyes vállalatok Ésszerűbben gazdálkodjunk a munkaerővel átmenetileg szüneteltethessék bizonyos termékeik gyártását, amelyek iránt nincs érdeklődés, leállíthassák az ilyen részlegek üzemeltetését, s újra beindíthassák a termelést, ha az célszerűvé válik. Mindezt úgy kellene végrehajtani, hogy a munkaerő átcsoportosítása ne jelentsen áthidalhatatlan problémát. Elsősorban azok a vállalatok viselkednének így, amelyek jelentős részben kivitelre termelnek. A vállalatok ésszerűbb viselkedéséhez azonban jobban ki kellene használni az olyan motivációs eszközöket, amelyek a foglalkozást változtató dolgozók számára vonzóbbá tennék a perspektív, s egyúttal alaposabb felkészülést, hosszabb ideig tartó átképzést igénylő szakágazatokat, például az elektronikát. Eddig ennek a "kérdésnek nem szenteltünk kellő figyelmet. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy az utóbbi időben sok dolgozó távozott a könnyűiparból, főleg a futószalagos munkahelyekről. Jelenleg, amikor a kohászat és a nehézgépipar hagyományos külkereskedelmi aktíváinak egy részét könnyűipari termékekkel kellene helyettesíteni, határozott intézkedésekre lenne szükség olyan irányban, hogy a dolgozók a veszteséges munkahelyekről a munkaerő-hiánnyal küzdő ágazatokba igyekezzenek. A vállalatok viselkedését gyakran a vezetők szubjektív szempontjai, pszichológiai gátlásai is befolyásolják. Egyesek restellenék beismerni, hogy az adott termelési feladatok kevesebb dolgozóval is teljesíthetők, s attól is tartanak, hogy gondot jelentene számukra a felszabadított dolgozók elhelyezése. Az ilyen aggályok azonban érthetetlenek, hiszen országos viszonylatban mintegy félmillió gépi munkahely van betöltetlenül. Szó sem lehet tehát arról, hogy veszélyeztetve lenne a felszabadított dolgozók létbiztonsága. A Szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium 1979-ben kiadott rendelete intézményes formában is bizonyítja az ésszerűsítési intézkedések következtében felszabadított dolgozók elhelyezését és anyagi ellátását. Ennek ellenére a nyolcvanas évek első felében minimális mértékű volt az elavult gépek és berendezések, illetve az ezekkel ellátott munkahelyek felszámolása. Ennek következtében az állóeszközök hatékonysága fokozatosan romlott. A vállalatok ésszerűtlen viselkedése abban is megnyilvánult, hogy egyre több gépet és épületet akartak bevonni a termelésbe, miközben ezek műszaki színvonala nem emelkedett a szükséges mértékben. Az elmúlt tervidőszakra előirányzott gazdasági tervek teljesítésének elemzéséből az is kitűnt, hogy egyes vállalatok esetében a termelési tervek ingatagsága, s az ebből eredő gazdasági bizonytalanság is fékezte a munkaerővel való gazdálkodás ésszerűsítését. Az újabbán végzett elemzések szerint a helyzet azóta sem javult, s a vezető közgazdászok csodálkozva állapítják meg, hogy a vállalatok csak minimális mértékben használják ki a lehetőségeket arra, hogy a megtakarított dolgozók bérével növeljék a kereseti lehetőségeket. Bizonyára azért van ez így, mert más forrááokat is felhasználhatnak a bérszínvonal emelésére, ezért a munkatermelékenység növeléséhez vezető utakat nem használják ki. A gazdasági mechanizmus átalakításának az időszakában a gazdasági gondolkodásnak is nagyot kell változnia. A szabályozók a teljes foglalkoztatottság további garantálása mellett azt is lehetővé teszik, hogy a gazdasági szervezetek érdekeltek legyenek a munkaerő abszolút megtakarításában. Az egyének és a kollektívák munkatermelékenységének gyors és tartós növekedése alapvető fordulathoz fog vezetni ezen a téren. Az eddigiek során a munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodásnak több akadálya is volt. „Egyre világosabban látjuk, - hangzott el már a CSKP xyil. kongresszusán is - hogy az egyének kereseti megkülönböztetése az elvégzett munka tényleges eredményei alapján mindaddig csak óhaj marad, amíg az nem lesz összekapcsolva az egyes vállalatok és kollektívák jövedelmi megkülönböztetésével.“ A 7. ötéves tervben szerzett tapasztalatokból kiindulva ezért lényeges mértékben meg kell változtatni a személyi és a kollektív érdekeltség szabályait a szükséges munkaerő létszámának csökkentésében, s alapvetően módosítani kell az ilyen vonatkozású tervezési módszereket is. KÖVÁRY IVÁN ÚJS € 1987. I a tudományos-műszaki haladás tiikrébeii]
