Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-15 / 19. szám
A múlt hónap végéniárthazánkSÄSSÄ53 k^Wel^noni^^ól.Urael sgaaaasaag-akton ebből a beszélgetésből közlünk részleteket. 0 Hol vannak a libanoni válság gyökerei? Milyen erők állnak egymással szemben?- Úgy vélem, a jelenlegi válságnak mindenekelőtt belső okai vannak. Libanon politikai rendszerének válságából ered, de egyben gazdasági jellegű is, éles ellentétek következménye. Ezek a belső okok. Tudják azonban, hogy Libanon olyan térségben fekszik, amely egészében egy elhúzódó konfliktus színtere. Megnyilvánulnak itt Izrael agresszív politikájának következményei. S természetesen mindaz, ami ebben a térségben történik, közvetlenül érinti Libanont is. • A válság ön által említett politikai és gazdasági okaihoz vitathatatlanul szociális és osztályjellegú okok is társulnak. Ennek ellenére a tömegtájékoztató eszközök általában keresztényekről, szunnitákról, síitákról beszélnek, vagyis a felszínen úgy tűnhet, valamilyen vallási háború folyik.- Igaz, Libanonban valóban létezik az, amit vallási, illetve felekezeti problémának nevezünk. Élnek itt muzulmánok és keresztények, de ez nem egyedülálló jelenség, más országokban is vannak vallási különbségek. Nem arról van szó, ki milyen vallás híve. Nem az a probléma, hogy az egyik ember ebben, a másik abban az istenben hisz. Az egész kérdés politikai síkra vetül át. Magyarázatért kicsit vissza kell nyúlnom a múltba. Bizonyos külső erők léptek itt fel meghatározó jelleggel. Gondolok a gyarmatosító hatalmakra, amelyek országunkban már a múlt század első felében kezdtek hatni. . Ezeket a törekvéseket az akkori Törökország rovására elsősorban Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és más államok részéről figyelhetjük meg. A gyarmato- sitók felvették az első közvetlen kapcsolatokat a libanoniakkal, a franciák speciálisan a kereskedőkkel és a maronita egyházzal. Köztudott, hogy a maroniták a libanoni keresztények. Hivatalosan a római egyház alá tartoznak, de Libanonban különleges helyzetben vannak azáltal, hogy bizonyos függetlenséggel rendelkeznek. Ez az egyház jelenleg csak Libanonban és Cipruson létePrágai beszélgetés Szaadallah Mazraanival, az An-Nida főszerkesztőjével zik. Ilyen módon a nyugati hatalmak közvetlenül kezdtek politikailag hatni Libanonra. A franciák a legbefolyásosabb és leggazdagabb (keresztény) libanoniakkal kerültek kapcsolatba, s hozzáláttak céljaik érvényesítéséhez. Eközben a britek a drúzokra orientálódtak, akik az iszlám egyik ágához tartoznak. Sót, az európai hatalmak nyomására a múlt század negyvenes éveiben Libanont egy maronita és egy drúz helytartóságra osztották, ami tovább élezte a maroniták és a drúzok között fennálló feszültséget. • Vagyis a mai válság okai között fontos szerepet játszik a maroniták, a maronita burzsoázia privilegizált helyzete, s az ebből eredő politikai privilégiumok.- Amikor Franciaország elérte még közvetlenebb befolyását Libanonban, fokozottabban támogatta ezt a vallási megosztást, hogy az egyes libanoni csoportok még inkább eltávolodjanak egymástól. Azt követően, hogy nyílt ellenállás tört ki a franciákkal szemben és Franciaországnak ki kellett vonulnia Libanonból, még sikerült annyira deformálnia Libanon belpolitikai rendszerét, hogy az máig is fennáll. 0 Mi ennek a deformált rendszernek a lényege és milyen szerepet játszik a mai válságban?- Azért nevezzük ezt a politikai rendszert deformáltnak, mivel nem támaszkodik minden állampolgár egyenlőségének elvére. Az államigazgatási szervekben is megnyilvánul a keresztény-muzulmán felekezeti megosztás. Az alkotmány határozza meg a keresztény és muzulmán képviselők számát, s ez más egyházakra is vonatkozik. Vallási kulcs szerint oszlanak meg az állami tisztségek. Az alkotmány szempontjából a libanoni nem libanoni, hanem valamely vallási közösség tagja, keresztény vagy muzulmán. Sajnos, mind az Egyesült Államok, mind Franciaország támogatja ezt a vallási megosztást, ezt az egyenlőtlen helyzetet. Például a tankönyvek sem egységesek, libanoniak. A vallási közösségek iskoláikban különböző, vallási szempontból motivált tankönyveket használnak. • A politikai pártok ezt tiszteletben tartják, vagy igyekeznek megváltoztatni?- Vannak politikai pártok, amelyek törekednek a helyzet megváltoztatására, más pártok viszont támogatják és igyekeznek kihasználni. Ez vonatkozik például a Kata- ebre, a maronita burzsoázia pártjára, más néven a falangista pártra. • Elmondható, hogy a Libanoni Kommu- nista Párt az egyetlen, amely nem felekezeti?- Nem az egyetlen, de a legerősebb, a legbefolyásosabb. Nálunk is van baathista párt. Mint tudják, Szíriában és Irakban is vannak ilyen pártok, melyek jelenleg kormányoznak. Ezek szintén nem felekezeti jellegűek. Libanonban létezik a Szíriái Nemzeti Szocialista Párt is, amelynek orientációja ugyancsak nem vallási. • Nyilvánvaló, hogy Izrael minden erőből igyekszik megosztani és egymással szembefordítani az egyes libanoni közösségeket.- Izrael támogatja Libanonon belül á kicsi és gyenge államocskák létrehozását, melyek hivatalosan hozzá fordulnának védelemért. Úgyszintén más arab országokban, ahol vannak kisebbségek, Izrael szívesen támogatná a kicsi államalakulatok létrejöttét, amelyek gyengék lennének, képtelenek a védelemre és hozzá fordulnának. 0 Térjünk vissza Libanonhoz. Milyen szerepet játszik a fejleményekben a palesztin jelenlét? A palesztinok Izrael terjeszkedő politikájának áldozatai. Kérdés, nem lettek-e ugyancsak áldozati bárányai a libanoni jobboldali körök politikájának?- A palesztinok 1948-ban jöttek Libanonba, akkor kb. 300 ezren voltak. A hazájukból való elűzés után egy részük Szíriába, más részük Egyiptomba, a fennmaradó rész Libanonba emigrált. Kezdetben olcsó munkaerőként éltek főleg a főváros térségében. Ez a helyzet megközelítőleg 1967-ig állt fenn, amikorra már létrejött a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet (PFSZ). Ekkor a palesztinok elkezdtek az ország déli részén fegyveresen fellépni Izrael ellen. Ugyanabban az időben, amikor kibontakoznak a palesztin mozgalom fegyveres formái, az államhatalom képviselőinél megfigyelhetők az első próbálkozások kiszorításukra ebből a térségből. Számos konfliktus következett be a libanoni hadsereg és a palesztinok között, összecsapások voltak a menekülttáborok közelében. 0 Mi a mai helyzet - miért ostromolta az AmaI a palesztin táborokat?- Ami az Amal erőit illeti, ez a szervezet a síita, vagyis a muzulmán mozgalomra támaszkodik. A szervezet úgy a hetvenes évek közepén jött létre. 1982, vagyis az izraeli támadás után abban rejlett a nehézségek oka, hogy az Amal igyekezett délen elfoglalni a palesztinok által az agresszió nyomán elvesztett pozíciókat. Saját erőikkel akarták elfoglalni, melyek azután domináló- ak lettek volna a térségben. Az Amal mozgalom azzal vádolta meg Jasszer Arafatot, hogy Libanonon belül palesztin államot akar létrehozni. Elkezdtek beszélni arról, tartani kell a fegyveres palesztinok befolyásának terjedésétől. Sőt azt is állították, hogy a palesztinok voltak az izraeli támadás okozói. Ezzel indokolta az Amal a palesztin táborok blokádját. • Milyen a Libanoni Kommunista Párt álláspontja a válság megoldásának elvi kérdéseivel kapcsolatosan?- Úgy véljük, az eddig előterjesztett rendezési javaslatok kivétel nélkül - tudatosan vagy akaratlanul - elvileg hibásak voltak. Ugyanis valamennyi javaslat tartalmaz egy közös feltételezést - a jelenlegi felekezeti megosztás megőrzését. Véleményünk szerint a libanoni helyzetet egy demokratikus front és demokratikus rendszer létrehozásával lehet megoldani. Ennek a rendszernek tiszteletben kellene tartania minden állampolgár jogait a törvény és az egyenlőség alapján. Elfogadhatatlan a régi rendszer felújítása, megengedhetetlen, hogy a keresztényeknek vagy a muzulmánoknak kiváltságaik legyenek a másik csoport rovására. Úgy hiszem, az egyenlőség és a demokrácia jelenti a megoldást. Mi voltunk az elsők, akik követelték ezeknek a konfliktusoknak a megszüntetését. Libanon és Szíria kapcsolatai a másik fontos kérdés. Ugyancsak hangsúlyozni kell, hogy Libanon arab állam. A harmadik pont a védelmi képesség megszilárdítása az izraeli megszállókkal szemben. Izrael felforgató tevékenységet folytat, lényegében megakadályoz minden politikai megoldást, a keresztény szélsőségesek pedig Izraelre támaszkodnak. K ét héttel ezelőtt, április 30-án fejeződött be a genfi leszerelési konferencia tavaszi ülésszaka. A fórum munkájában részt vevő negyven ország diplomatái másfél hónapos szünet után ülnek majd ismét össze a nyári (sorrendben nyolcadik) ülésszakon, hogy folytassák a munkát azokon a területeken, amelyeken sikerült kisebb-nagyobb haladást elérni, s erőfeszítéseket tegyenek az elmozdulásért azon leszerelési kérdésekben, amelyekre még az egy helyben járás a jellemző. HÁROM ÉVTIZED Jelenleg legalább egytucat olyan fórum működik, amelyeken kétvagy sokoldalú párbeszéd folyik a leszerelés legfontosabb kérdéseiről. A könnyebb eligazodás végett célszerű néhány szót szólni ennek a konferenciának a munkájáról, amely fennállásának közel három évtizede alatt több fontos nemzetközi megállapodás kidolgozásához járult hozzá. E fórum neve több ízben is változott, 1984 óta leszerelési konferencia (az ENSZ-közgyúlés 38. ülésszakának határozata alapján), közvetlen elődje a leszerelési bizottság volt. Ezt megelőzően 18-hatalmi leszerelési bizottságról beszéltünk (1961-től), amely viszont a 10-hatalminak volt az utóda. Hazánk már ennek a 10- hatalmi bizottságnak a munkájában is részt vett (öt szocialista ország és öt NATO-állam volt a tagja, vagyis Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország,* Románia és a Szovjetunió, valamint Franciaország, Kanada, Nagy-Britannia, Olaszország és az USA). A genfi leszerelési konferencia rendszeresen beszámol tevékenységéről az ENSZ Közgyűlésének, amelytől különféle ajánlásokat, javaslatokat kap a leszerelési problémák megvitatásához. Itt kell azonban megjegyezni, hogy a konferencia nincs közvetlenül alárendelve az ENSZ Közgyűlésének, ennek határozatai rá nézve ajánlásjellegűek. Ez a fórum, vagyis a korábbi leszerelési bizottság, eredményes munkát végzett több fontos egyezmény előkészítésében: atomsorompó-szerző- dés (1968), tengerfenék-szerződés (1971), egyezmény a biológiai és vegyi fegyverek tárgyában (1972), valamint a környezeti hadviselés tárgyában (1977). A konferencia évente két ülésszakot tart, a tavaszi február elején kezdődik és április utolsó napjaiban ér véget, a nyári június első felében kezdődik és augusztus végén fejeződik be. A most véget ért hetedik ülésszak elnöki tisztét Miloá Vejvoda nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője látta el. VEGYI FEGYVEREK: VAN REMÉNY A tavaszi ülésszak munkáját értékelve Vejvoda nagykövet úgy fogalmazott, hogy a Szovjetunió legutóbbi prágai javaslatainak köszönhetően javult a tárgyalások légköre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden téren megindult volna egy javulási folyamat, főleg nem a nukleáris leszerelés kérdéseit illetően, beleértve az atomfegyver-kísérletek betiltását is. A legkedvezőbb a helyzet a vegyi fegyverek betiltása terén. Ennek egyes vonatkozásairól a Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú konzultációkat is folytat. A szocialista országok mindent megtesznek az előrelépés érdekében - pl. hazánk és az NDK vegyifegyverektöl mentes közép-európai övezet létrehozását javasolta a nyugatnémet kormánynak, hasonlót ajánlott Bulgária és Románia a Balkánon stb. Nagy ösztönzést jelent Mihail Gorbacsov prágai bejelentése arról, hogy a Szovjetunió beszüntette a vegyi fegyverek gyártását. ,,Mint ismeretes, a Varsói Szerződés több országa sosem gyártott ilyen fegyvereket, s ilyenek sosem voltak területükön. A Szovjetuniónak a határain túl nincsenek vegyi fegyverei, ami pedig a készleteket illeti, szeretnék beszámolni arról, hogy ezek felszámolására megkezdtük egy speciális üzem építését. A nemzetközi egyezmény megkötése után az üzem lehetővé teszi majd a vegyi leszerelés folyamatának gyors megvalósítását" - mondotta az SZKP KB főtitkára. Ezt megelőzően a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának március végén Moszkvában tartott ülésén nyilatkozatot fogadtak el a vegyi fegyverek felszámolásáról. A dokumentum leszögezi, hogy a szocialista országok határozottan síkraszállnak.az ilyen fegyverek betiltásáért, a készletek és az ipari gyártási bázisok felszámolásáért. Úgy látják: „létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy a genfi leszerelési konferencia résztvevői által előterjesztett indítványok figyelembe vételével már az idén megoldást találjanak azokra a problémákra, amelyek a tárgyalásokon változatlanul fennállnak. “ Az említett célok elérését akadályozzák Washington azon szándékai hogy megkezdi egy rendkívül veszélyes fegyver, a bináris fegyver gyártását, s ezeket az eszközöket Nyugat-Európában akarja telepíteni. A szocialista országok, s a reálisan gondolkodó nyugati körök is bíznak abban, hogy felülkerekedik a józan ész, s még az idén megkezdődik a vegyi leszerelés Európában. Úgy tűnik, a betiltás műszaki szempontból könnyebben megoldható, mint politikai szempontból. Ez utóbbihoz politikai akarat kell, nyíltság, az álláspontok közelítése, a másik fél megértése. A képlet itt is az egyéb leszerelési tárgyalások mintájára alakult: szovjet részről kezdeményezéseket tettek, a másik oldalon viszont arra törekedtek, hogy vakvágányra tereljék a vitát, a nem túl lényeges részleteket erőltették. Miloá Vejvoda tájékoztatása szerint most előreléptek a majdani szerződés egyes konkrét cikkelyeinek kidolgozásában, sikerült részleteiben meghatározni a vegyi fegyverek felszámolása során követendő eljárást. Nagy vonalakban kidolgozták az ellenőrzési intézkedések rendszerét. Vita van a helyszíni ellenőrzés körül olyan esetben, ha felmerül valamelyik félben a szerződés megszegésének gyanúja. Az USA szerint a felszólítást az azonnali helyszíni inspekcióra nem szabad megtagadni abban az esetben sem, ha olyan területeket érintene, amelyek esetleg nincsenek összefüggésben a vegyi fegyverekkel. Csakhogy az ilyesmi már az érintett állam biztonsági érdekeit sértheti. Ugyancsak megoldásra váró probléma: miként ellenőrizni, hogy a polgári célú vegyipari termelés leple alatt nem gyártanak-e vegyi fegyvereket, s hogy az ellenőrzés ne sértse a fogyasztói-üzleti érdekeket. KÖZÖS AKARAT KELL A genfi leszerelési konferencia tevékenysége természetesen nem szűkíthető le csupán a vegyi fegyverekre, a többi bizottságban is intenzív tárgyalásokat folytatnak. Már szó volt arról, hogy az atomleszerelés és a nukleáris kísérletek betiltása terén nem sikerülj elmozdulni a holtpontról. Nem kétséges, hogy az e témákról folytatott szovjet-amerikai tárgyalások alakulása ennek a fórumnak a munkáját is nagyban befolyásolja. A helyes irányba tett lépésnek minősítette nagykövetünk az űrfegyverkezési verseny megakadályozásával foglalkozó bizottság munkájának a felújítását. A bizottságnak egyelőre nincs felhatalmazása arra, hogy ez ügyben konkrét intézkedéseket fogadjon el. Hosszú éveken keresztül nem történt semmi a radiológiai fegyverek betiltásának kérdésében. Egyes szakértők látnak némi esélyt arra, hogy a jövőben e téren is történhet valami. Mind időszerűbbé válik az olyan kötelezettségek kidolgozása, amelyek megakadályoznák a békés célú atomenergia gyártására szolgáló objektumok elleni támadásokat. A csernobili katasztrófából levonható tanulság, hogy az atomerőművek elleni támadások, történjenek bár „csak" hagyományos fegyverekkel, éppoly következményekkel járhatnak, mintha nukleáris eszközt vetnének be. Ezt minden küldöttségnek tudatosítania kellene. Lényegében ezek azok a problémakörök, amelyek megoldását a pár hét múlva kezdődő nyári ülésszakon a szocialista országok küldöttségei - köztük hazánk szakértői - teljes erejükből szorgalmazi fogják. Az eredményhez minden részvevő komoly akarata szükséges. MALINAK ISTVÁN Genfi leszerelési konferencia KÉT ÜLÉSSZAK KÖZÖTT UWINM IMKHIU
