Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-08 / 18. szám

S

arkvidéki Jamburg. Tundra, amely az év két harmadában hóval borított, nyáron, pedig rozsdás színű iszap árasztja el. Kemény, csaknem téli zimankó. Az úton teherautók végtelen sorai: Kamazok és Tatrák, Krázok és Betázok, Ka- macuk és Uragánok. A gépkocsik a lehetséges legnagyobb sebességgel száguldanak mindkét irányban a keskeny, csak reggel óta kitaposott nyomsávon.

Metsző szél jár át az Obi öböl felöl. Ezért is integetek megkettőzött energiával az út széléről a gépkocsivezetőknek. Az első teherautó fékez. Az ukrán sofőr kellemes basz- szus hangon mondja: ,, Szállj fel, ha erre tartasz!“

Baranovkába megyünk. A vezető, Vaszil Grinyuk elmagyarázza, hogy így hívják az itteni települések leg- északibbját - az első építésvezető neve szerint. A folyótól délebbre a gázmunkások szállása van, ezt Alekszejevkának nevezik - ugyanígy „keresztelték el“. Jamburgban már régóta nem lakik se Baranov, se Alekszejev: mindketten tovább mentek északnak, Jamal felé, hogy leverhessék az „első karókat“, mivel ott- az itteninél semmivel sem szegényebb gázlelőhelyet tártak fel. A település megíratlan „életrajzához“ az első építők letették névjegyüket.

Jamburg harmadik részének még nincs neve. Előregyártóit csehszlovák házikókból áll. Egy év múlva mindhárom rész egy nagy településsé olvad egybe - így válik majd 9000 lelkes sarkvidéki ember munkásszállásává.

Eleinte várost szándékoztak itt létesíteni sajátos, északi kivitelezésű utcákkal, gyermeklétesítményekkel, üdülőhelyekkel, a külvárosban pedig ipari komplexumokkal.

Az orvosok azonban megvétózták a tervet: a helyi feltételek nem megfelelőek állandó lakhelynek. Ennek több oka van: oxigénhiány, kíméletlen északi szél, föld alatti ivóvízforrások hiánya.

így az új gázkitermeló mamutvállalat kiépítésének a fő módszere az őrségváltás lett. Másfél-kéthónapi munka a helyszínen, aztán - óhaj szerint - két hét szabadság otthon. Mindemellett elsősorban az időjárás a meghatározó szempont.

A

z időjárás itt nagyon szeszélyes. Csaknem egész nap köd van. Ősszel és tavasszal pedig sűrű a felhőzet. A nyár napsugaras, de ilyenkor keveset tudnak elvégezni, mert a tundra felenged és süppe- dös, sáros talajon nem dolgozhatnak a gépek.

Ezért igyekeznek annyira a hajók júliusban és augusztusban Arhan- gelszkböl és Tyumenyböl Jamburg- ba. A legtöbb anyagot vizen lehet szállítani. így érkeznek ide a fúróberendezések és élelmiszerek, gépek és építőanyagok. A robbantásokkal kiszélesített sekélyvizú tundrái folyócska, a Nyugyamongotojepoki torkolatában a nyári napokban egy percre sem szűnik meg a rakodódaruk és más gépek zaja.

A helikopterpilóták feladata az emberek és a gépi berendezésekhez szükséges pótalkatrészek szállítása. A nadimi repülőtéren öt napot tölthettem és erős kétségeim támadtak az órségváltásos munkamódszer sikeressége felől. így természetes, hogy az első kérdést Nyiko- laj Maszjomnak, a Jamburgi Köolaj- és Gázépítkezés Föigazgtósága helyettes vezetőjének teszem fel. Ö itt helyben a település ipari részének építésvezetője.- Igen, a levegő hátráltat minket, - ért velem egyet Nyikolaj Mihajlo- vics, miután kortyol a kihűlt teából, de ugyanakkor felhevül az építkezési területek vezetőivel folytatott szakadatlan telefonbeszélgetésektől. Más lehetőség az emberek ide és

llllllllllllllllllll

(APN-felvétel)

A gépalkatrészek és az emberek szállításában pótolhatatlan szerepet játszanak a helikopterek.

(V. Perejm felvétele)

A Jamburgba érkezők lemorzsolódása nagy: az első év folyamán az újonnan érkezettek egynegyede távozik. A távozók közül azonban nem lehet mindenkit elítélni. Az éghajlat zord, nehéz és nem mindig sikeres a munkaszervezés (több oka van: anyaghiány és szállítási csúszások, jó utak és ügyes irányítók hiánya stb ). Gyenge színvonalúak a szociális-kommunális szolgáltatások. Mindezt kibírni csak a valóban szilárd jellemű ember képes. Szerencsére Jamburgban épp ilyenekkel találkoztam a leggyakrabban.

I

tt van például Alekszandr Lari- csov, nemrég még építésvezető, ma a helybeli tanácselnök, tele energiával és céltudatossággal. Sok elképzelését sikerült már megvalósítania. Jevgenyij Semakov, aki a trösztök egyikét irányítja, állandóan emberekkel van körülvéve (nem mindig jóakaratúakkal), fáradt a látszatra megoldhatatlan gondoktól, de ennek ellenére mosolygós, igazságos, határozott és figyelmes a lakók apró-cseprő gondjai iránt is.

Natasa Glabova vakolómunkás, férjével, Valerijjel, egy terepjáró sofőrjével csak egy hónapot töltöttek a szülői házban, Dél Ukrajnában, miután végeztek a munkálatokkal a BAM-on. Aztán idejöttek mindjárt északra, de nem a pénz és a dicsőség végett. Hát akkor miért? A fiúk hasonló kérdésekre csak a vállukat vonogatják. Hogy is lehetne szavakba önteni a szibériai természetet, az emberi együvétartozást, a te szükségszerű ittlétedet!

Hisz ha te, ő, ők, tehát konkrét emberek, a szakmájuk, hivatásuk művelői és lelkes végzői nem jönnek ide, akkor ki végzi el ezt a hazának oly fontos munkát?

A magasröptű szavak itt nincsenek nagy becsben. A baráti támogatást értékelik, akárcsak a szavak és kapcsolatok őszinteségét, a megfelelő helyen és időben elhangzott tréfát. A legfontosabb azonban a becsülettel elvégzett munka, tekintet nélkül az órára és a naptárra, az időjárási viszonyokra és a jutalomra.

A SARKVIDÉKI „JÉGHEGY" „Jamburg“ név alatt siklik a végtelen tundrái térségben a hallgatag múltból a dicső jövő felé. Ebben a riportban csak a közvetlen csúcsát tártuk fel - sok gond, emberi jellem és az első sikerek kaleidoszkópjaként.

A település él, gyarapodik. A jövőbeni ipari komplexum kontúrjai lassacskán körvonalazódnak. A kollektíva edződik és erősödik.

ALEKSZANDR KURANOV (APN)

visszaszállítására egyelőre még nincs. Várjuk az új urengoji vasútvonalat és leszállópályát fogunk építeni az AN-ek fogadására. Bizonyára 1987 folyamán ,.felmondunk“ az időjárás ,.főnökeinek“.

Nyikolaj Maszjom az ukrajnai Do- nyeckből származik. Ott tanult, és dolgozott. Miután útjukra bocsátotta a családi fészekből két felnőtt fiát, ezzel az ajánlattal fordult feleségéhez: ,,Galambocskám, nem mozdulunk mi ki innét valamerre északnak? Egész életünket délen éltük le, az országunk pedig olyan hatalmas.

És elindultak, hogy felépítsék Na- dimot. Ideiglenes szállásokon és kollégiumokban laktak. Alighogy lakáshoz jutottak, Jamburg • következett. Rögtön az első „partraszállt" munkáscsapatokkal átköltöztek az új helyre az építés vezetői is. Amíg Igor Sapovalov főépitésvezetö Nádimban tevékenykedik, addig a jamburgi zavarmentes munkavégzés biztosítása érdekében minden helybeli ügyet helyettese, Nyikolaj Maszjom lát el.

D

él van. Maszjomot várják az egyik építkezési objektumban, magával visz engem is. Besorakozunk fürge „uázikunkkal“ a kocsikaravánba, melynek gyorsasága nem kis mértékben befolyásolja a munkatempót.

Kilométer megtétele után le kell állnunk. Előttünk forgalmi dugó. Egy nagy teljesítményű Kraz a nagy sietségben az út szélére hajtott, és megfeneklett a havas-sáros latyakban. Segítségére siet az itt nélkülözhetetlen Uragán terepjáró.

Jainbuir9:

konyhában szintén Csehszlovákiából származik. A tűzhelyen hússzeletek sisteregnek. Szergej a helyi pékségben sütött kenyeret szeli, Jevgenyij új kazettát tesz a magnetofonba. Toto Cotugno és Valerij Leontyjev dalai mellett ebédelünk.

A fiúk magukról mesélnek. Szergej második éve van itt, Vorosilov- grádból jött, 25 éves. Élettapasztalatokat és szakmai gyakorlatot akar szerezni, no meg pénzt is keresni. Még nem döntötte el, mennyi időre marad. Annál inkább, mert nemrég megismerkedett egy fiatal leningrádi lánnyal, aki a „Sztahanovec" Kom- szomol-különítmény tagjaként érkezett Jamburgba. Most a szabadidejüket együtt töltik.

egy mozi van, Így jóval a filmvetítések előtt hosszú sorok kígyóznak a jegyekért.

M

indez, sajnos, nem kerülte el Jamburgot sem. Esténként és a szabadnapokon hiába kutattam sportpálya után, a klubban pedig zöldséget tároltak. Sokáig kellett sorakoznom az egész településen egyedüli kis bolt előtt. Az estét a tévé előtt töltöttem, mint a többi jamburgi.

Később, már Moszkvában, az új sarkvidéki barátaim kérésére egy sor kérdéssel fordultam a kőolaj- és gázipar vállalatait patronáló építésügyi minisztérium felelős munkatársaihoz, akik a jamburgi gázlelőhely kiépítését irányítják.

A „PRÁGAI“

HÁZAK LAKÓI KÖZÖTT

Közben Maszjom egyenesen a „uázikból“ létesít telefonösszeköttetést a felszállópályával. A pilóták nem hozták meg a pótalkatrészeket, pedig a baranovkai javítóműhely tele van üzemképtelen autóóriásokkal.

Szükségesek a pótalkatrészek, de ugyanígy kellenek a jó utak is. Méteres kátyúk, a téli 50 fokos hideg, nyáron a kiterjedt ingovány átlagosan öt évvel rövidíti meg a gépkocsik üzemképességének időtartamát. Egykilométeres útvonal itt több tízezer rubelba kerül, de ugyanakkor alig „él“ több, mint fél évet.

Épp befejezte Maszjom a beszélgetést, amikor a forgalom újra beindult. És mi az UKPG-2 építésére siettünk. Ez alatt a rövidítés alatt a második típusú gázelökészitő komplexum berendezése rejlik. Ennek köszönhetően az itteni fúrólyukakon át összegyűjtött energiahordozó az operátor utasításai alapján gyorsan messzi útra kel a szükséges összetételben, mennyiségben és a megfelelő irányba. Az építők és a gázmunkások által elfogadott kötelezettségek alapján építését két hónappal korábban, tavaly decemberében fejezték be.

Ezalatt a szerelóbrigádok, akiket a tapasztalt Vaszil Gomenyuk irányít, a cölöpalapokon nyugvó blokkok összeszerelését végzik, összesen 23 óriásblokkot helyeznek rá, melyek Tyumenyböl érkeztek az Obon át. Az egyes blokkok súlya 22 tonna. Ezeket az ormótlan nagy csöveket úgy kell az alapokra fektetni, hogy a vékony csővezetékek egymásba kapcsolódjanak. Elég a legkisebb hiba és meghiúsul sok tízezer ember munkája.

V

isszatérünk a központba, illetve az építkezés stábjához, ahogy azt sokan az itteniek közül „katonásan" nevezik. Nyikolaj Maszjomot, mint mindig, emberek, beérkezett sürgönyök és telefonhívások várják. Moszkvából és Szalehard- ból, Tyumenyböl és Nádimból. Az útitársam a fél évszázadon át sokat próbált . ember határozottságával, nagy munkakedvvel lát neki teendőinek.

Ebédidő. Új ismerősök hívnak vendégségbe, szerelők - Nyikolaj Szafronov és Jevgenyij Kovalenko. A „prágai" házba várnak engem, így nevezik itt a panelházakat, amelyeket Csehszlovákiából szállítottak ide.

Kétágyas szoba, egy kollégium egyszerű kényelme. A szobabútor, a hűtőszekrény és a gáztűzhely a kis

Jevgenyij családos ember. Idős szülei, felesége és kislánya otthon, Sztavropolban maradtak. Azért jött Jamburgba, hogy szövetkezeti lakásra gyűjthessenek. Ezenkívül - mondja - próbára akartam tenni saját emberi erényeimet ilyen nehéz körülmények között. Otthon egyhangú volt már a csendesen csordogáló mérnöki élet.

A fiúknak kedvükre való Jamburg munkalégköre, a nagy építkezés feszült ritmusa, csupán az a bosszantó, hogy este nincs hová menni...

Ez a gond nem újkeletű. Ez sajnos csaknem mindegyik nagy és kis építkezés változatlan kísérője. A termelési hajszában a gazdasági vezetők gyakran megfeledkeznek az emberek hétköznapi szükségleteiről, így volt ez Nádimban és Új-Urengoj- ban is. Kiépítették a gázlelőhelyeket, gyárakat emeltek, az ország minden részéből idecsalogatták az embereket és aztán sokuknak lakhely sem jutott. Nehéz volt megszervezni a szabadidőt, nem volt hová tenni a gyerekeket.

A szociális-kommunális létesítmények felépítése alapjában véve későbbre tolódott el. De múltak az évek, és még mindig csak a „majd- nál“ tartottak. Az életkörülmények akkori elhanyagolása még a mai napig is megmutatkozik. Mindkét új városban az emberek jelentős részének nincsenek meg a megfelelő lakásfeltételeik. Az óvodák túlzsúfoltak. Mindegyik városban csak egyÖrömmel szereztem tudomást arról, hogy már intézkedéseket foganatosítottak az építők szociális helyzetének és életkörülményeinek a megjavítására. így az utóbbi időben helikopterekkel a távoli északi településbe két gyorsan összeszerelhető sportkomplexumot, tíz mozgatható fürdőhelyiséget, uszodai berendezéseket, sportpályát és filmszínházat „szállítottak". A vétkesek pártbüntetést kaptak a szállítmányok korábbi késlekedése miatt.

DE TÉRJÜNK VISSZA JAMBURGBA. Ötödik napja utazgatok és járkálok a településen. Emberekkel beszélgetek, a jegyzetfüzetembe kilométerek, tonnák és köbméterek újabb adatai kerülnek, amelyek mutatják az itteni nagy építkezés méreteit és ennek a földalatti gázkiterme- lö mamutvállalatnak a jövőbeni termelési volumenét.

De mivel is mérhetjük le az ide érkező emberek önfeláldozását? Mivel magyarázhatjuk céltudatosságukat, amely ide vezényelte őket, erre az isten által is elfeledett orosz földre? Vajon kibogozható-e, hogy romantikus kalandvágyból, vagy köte- lességérzetböl eredően, jó kereseti lehetőség reményében, vagy netán azért jöttek-e el Jamburgba, hogy észrevehető nyomot hagyjanak, ha nem is az egész ország, de legalább a saját maguk életében? Vagy tán ifjúkorban karriert akarnak csinálni, amely ebben az esetben nem mindig azonosítható a „karrierizmus“ fogalmával.

Gázvezeték a tajgában.

1987. V