Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-08 / 18. szám

A napi ellenőrzés eleinte nem tetszett, de aztán megszokták

tem a dolgozókkal, aztán termelési értekezletet tartottunk, amin megmondtam, hogy mit csinálnak rosszul, min fogunk változtatni.- Mit csináltak rosszul?- Úgy tapasztaltam, hogy a munkafegyelmet is szigorítani kell, ugyanakkor a legfontosabb dolognak a technológiai előírások megtartását tartottam. Észrevettem, hogy például a dagaszt ást és a kelesztést nem végezték elég szakszerűen. A lényeg az volt, hogy a pontos recept szerint készüljön a kenyér. Az értekezleten minderről nyíltan beszéltünk és szót is értettünk. Hozzáláttunk a munkához. Naponta ellenőrzéseket tartottam. Ez eleinte nem tetszett, de megszokták.- Elbocsájtani nem akart senkit, vagy erre nem is volt szükség?-Én úgy láttam, lehet ezekkel az emberekkel dolgozni. Az tény, hogy ez a szakma nem leányálom. A pékeknek egyrészt aránylag kevés a szabadidejük, másrészt a munkájuk nem könnyű. Gondoljunk csak bele - 8 óra alatt egy nőnek legalább 80-90

Visszaszerzik a vásárlók bizalmát- A szepsi kenyérnek igen jó hire volt. Ha látogatóink érkeztek, váltig hajtogatták: ilyen jó kenyeret még nem is ettek. Mi természetesnek tartottuk, hogy ilyen a kenyerünk. Sajnos, később tapasztaltuk, hogy rossz kenyeret is lehet sütni - mondja Zabó Gizella, a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Városi Nemzeti Bizottság titkára, majd így folytatja: - Az történt, hogy pékségünkben a régi kemencék elhasználódtak, felújításuk költséges lett volna, s ezért inkább egy új üzemrészleg felépítése mellett döntöttünk. A munkálatok rendje-módja szerint el is kezdődtek, s az új pékség felépült. Megvettük a legújabb elektromos kemencét, és

1981-ben már ebben kezdtek sütni. Csakhogy az eredmény nem az lett, amit vártunk. Az új kenyér senkinek sem ízlett, ami érthető is, hiszen többnyire sületlen volt, tele lisztcsomókkal. A kiflik szétmállottak, mielőtt még az üzletbe szállították volna. Nem véletlen ezért, hogy a fogyasztók elégedetlensége egyre nőtt. A kérdéssel természetesen a vnb ülésein többször is foglalkoztunk, s mivel jelentősebb javulás még tavaly ilyenkor sem állt be, a kassai (Kosice) péküzem vezetőségének egyetértésével a szepsi részlegünkön kádercserét hajtottunk végre. A helyzet ettől kezdve fokozatosan megváltozott, javult a kenyér minősége, nagyobb lett a választék, s ez a péksüteményre is vonatkozik.

A jó irányú változások kétségtelenül Andrej Juráénak köszönhetőek, aki a keletszlovákiai pékség egyik legelismertebb szaktekintélye. Pályafutása során eddig a kerület hat pékségében csinált rendet. Tőle először azt kérdeztük, hogy milyen érzésekkel jött a Bódva-parti városkába?- Megmondom őszintén, a feleségem egy cseppet sem örült ennek a megbízatásnak. Azt mondta, hogy végre már mi is élhetnénk egy kicsit nyugodtabban. Én mindig újabb gondokat veszek a nyakamba. Most megint ingázhatok. Értettem az aggódásait, de tudtam, megérti, hogy én nem elégszem meg a könnyű eredményekkel. Tényleg szeretem a nehéz feladatokat, az embert próbáló küzdelmeket. Engem valami belső szükség hajt, hogy megmutassam: mindent lehet, csak akarni kell. Nos, Szep- sibe éppen ezért izgalmakkal és kíváncsisággal érkeztem.- Mi volt az első teendője?- A helyzetfelismerés. Szétnéztem az üzemben, megismerkedtem, elbeszélgetmázsa kenyeret kell mozgatnia. Az igaz, hogy egy kenyér csak másfél kiló, de hány darabot kell a szállításhoz előkészíteni?! És azt se felejtsük, hogy forró kenyereket kell emelgetni, ráadásul nyáron, amikor kint 30-32 fok a hőmérséklet, bent a pékségben 52 fok meleg is van! A pékek nélkülözhetetlen munkát végeznek, ám nincsenek megfizetve! Ezt valahogy senki sem akarja észrevenni.- Ilyen körülmények között nem volt könnyű változásokat elérni?- Nem volt az, de már jó úton haladunk.

1986-ban termékeink megfeleltek a minőségi elvárásoknak, elértük a tervezett nyereséget, teljesítettük az innovációs tervet, csak az árutermelési tervben volt némi lemaradásunk. Az új esztendőt pedig további reménykedéssel kezdtük el, s nem is megalapozatlanul. Januárban például 20 000 koronás nyereségre tettünk szert. A zord téli időjárás miatt a kerület több pékségében is kiesések voltak a termelésben. Mi fennakadás nélkül dolgoztunk. Kassát és a Tóketerebesi (Trebisov) járást is kisegítettük kenyérrel, péksüteménnyel.- Ez kétségtelenül tiszteletre méltó, csak azt nem értem, hogyan tudta ennyire megváltoztatni az embereket, ön ugye a múlt év szeptemberében jött ide és tavaly már teljesíteni tudták a tervet...- Nincs ebben semmi titokzatos. Rend van, mindenki tudja, hogy mit kell csinálnia és persze azt is, hogy hogyan. Lényeges dolog, hogy decembertől bevezettük a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Ennek számos előnye van, közülük a legfőbb talán az, hogy a dolgozók érdekeltsége pontosan és világosan meg van határozva. A teljesítménynormákat azelőtt is 110-120 százalékra teljesítették, az új munkamódszer szerint viszont lehetőségünk van arra, hogy a száz százalékon felüli teljesítményért járó nyereséget érdem szerint szétosszuk a dolgozók között. Nálunk 28-an dolgoznak a termelésben, két brigádot alakítottunk.

Természetesen kíváncsiak voltunk ezekre a brigádokra, jobban mondva a dolgozók véleményére, hogy ók miben látják a változások okait. A csehszlovák gyártmányú kemence futószalagjáról Sebestyén Ferenc ügyes mozdulatokkal szedte le a frissen sült kenyereket. Munkáját még a kérdéseinkkel sem tudtuk megzavarni.- Ezt csinálja egész nap?- Nem, én valójában kovászoló vagyok. Hatan dolgozunk egy partiban. Itt mindenkinek mindenhez értenie kell. Ez Így jobb mert igen fárasztó lenne minden műszakban ugyanazt a monoton munkát végezni,- Hogy lehet az, hogy régebben bajok voltak a minőséggel, most meg jó kenyeret sütnek?- Három éve dolgozunk ezzel a kemencével. Mit mondjak - a tandíjat meg kell fizetni. Persze nem múlott minden csak rajtunk. Szepsiben például elég gyakori az áramkiesés, és ennek a pékségben igen komoly következményei vannak. Most már épül egy saját áramfejlesztő, erre bizony

szerda nem szerda, gyakran reggel fél nyolctól itt állnak sorban a nemzeti bizottság épülete előtt. Úgy láttuk, a magyarázkodás helyett hasznosabb a tett: vannak kisgyermekes anyák a munkatársaim között, akiknek nem felel meg a szerdai munkaidő, mert a gyermekintézményekben ehhez nem igazodnak, Így a sürgősnek ítélt eseteket általában korábban is elintézik.

De a nyújtott félfogadással kapcsolatban azt is kifejtette a titkár: fél öt után alig keresi fel őket valaki. Ezt az időt viszont a nemzeti bizottság dolgozói kihasználhatják saját munkájuk végzésére.- Nem ragaszkodunk görcsösen a félfogadási órákhoz, inkább a lakosság elégedettségét tartjuk szem előtt. Az anyakönywezetöt, a lakás-, az építési- és a szociális osztályokat keresik fel a legtöbben, s ezeken az osztályokon úgy irányítjuk munkatársainkat, ha csak lehetséges, valaki mindig legyen jelen. Ugyanis aki hozzánk jön, gyakran nem is tudatosítja, hogy a nemzeti bizottság dolgozóinak nemcsak az iroda a munkahelye, értekezleteken kell részt venniük és a lakosság körébe is eljárnak.

A LAKOSSÁG ÉRDEKÉBEN

Első hallásra megszokottnak, elcsépeltnek hangzik, hogy a lakosságnak sokoldalúan segítséget próbálnak nyújtani az ügyintézésben. De amikor a titkárt arra kértem, konkrétan is mondja el, hogyan, a gyors válaszból megállapíthattam, nem közömbösek számukra az emberek.- Nem mindenki tudja pontosan mivel kell a járási és mivel a városi nemzeti bizottsághoz fordulni. Például a nyugdíjügyekben. De ha már hozzánk jön valaki tanácsért, nem küldjük el, hisz munkátársaink szakszerű felvilágosítást tudnak adni.

Vagy például a munkalehetőségek iránt érdeklődőket sem utasítjuk a járási szervhez. Egyszerűbb volt megegyeznünk, hogy a jegyzéket nekünk is rendszeresen elküldjék, s ezzel felesleges utánjárástól kíméljük meg a lakosságot. Az elhalálozáskor is túl bonyolult volt az eljárás. Szlovák és magyar nyelvű útmutatót nyomtattunk, melyet az elhunyt hozzátartozói a kórházban kapnak meg. Ezen pontosan fel van tüntetve, miért, hová kell menni, hogy kétszer ne kelljen egyetlen hivatalt sem felkeresni. Ezt körülbelül két éve vezettük be, s igen kedvező visszhangra talált a lakosság körében ez a segítségnyújtás. Az állandó lakhelyre való bejelentkezéshez is mintát adunk, mit, hogyan kell kitölteni, s ezáltal ügyfeleink felesleges munkát, időt takaríthatnak meg.

Az adóbefizetéseket is egyszerűsíteni szeretnék, ehhez azonban a lakosság megértésére is szükség van. Legalább olyan mértékben, mint a gyermekintézmények étkeztetési díjának befizetése során. Erről a követésre méltó példáról Csanda László mérnök, a pénzügyi osztály vezetője szólt:-A takarékpénztárral, az iskolai étkezdékkel együttműködve, a szülői értekezleteken ismertettük a szülőkkel elképzelésünket. Azt javasoltuk, nyissanak átutalási betétszámlát, s ily módon fizessék a havi összeget. Az óvodákban és az iskolákban a szülők 85-90 százalékát sikerült meggyőznünk a módszer előnyeiről. Az időmegtakarításon kívül kevesebb gondjuk van a szülőknek, a postának is csökkent a munkája és nálunk is egyszerűbb az elszámolás.

A nemzeti bizottság dolgozói azt tervezik, hogy a számítástechnika szélesebb körű alkalmazásával a lakosság érdekében egyéb területeken is ésszerűsíthetik az ügyintézést.

DEÁK TERÉZ

nagy szükségünk van. Persze nem tagadjuk, hogy a munkaszervezésben is voltak tartalékaink. Most sokkal nagyobb a fegyelem és a rend. Ez tetszik is nekem, nem mennék el innen, csak...- Csak?- Még mindig nem megy olyan jól, mint ahogy szeretnénk.- Hogyhogy?- Nincs mit termelnünk.- Kevés a megrendelés?- Pontosan erről van szó.- Többre is képesek lennének?- Persze. Azelőtt naponta 90 mázsa kenyeret is sütöttünk, most meg csak 40—45 mázsányit. A kiflisütő gépsorunk kapacitása is 100 000 darab, de csak 4-9 ezer darabot sütünk. Én nem tudom, hogy mi történt, talán nem eszik annyit a nép, mint régebben?

A kérdés jogos, a választ Bodnár Valéria, a pékség közgazdásza fogalmazta meg:- Régebben más községekbe is szállítottunk kenyeret. Mikor az üzemünk átépítését elkezdtük, illetve amikor a termékeink minőségével szemben kifogások merültek fel, ezek a nagy községek lemondtak a szepsi kenyérről. Ezt meg is tehették, mert ekkor adták át a rozsnyói (Roznava) kenyérgyárat, s ez képes volt az igényeket kielégíteni.- Most viszont már változott a helyzet...- Igen, csakhogy az elvesztett bizalmat nem könnyű visszaszerezni, még jó termékekkel sem. Nem titok, hogy a tornaiak (Túrna nad Bodvou) közül ma már sokan azért autóbuszoznak be Szepsibe, hogy kenyeret vegyenek. A fogyasztók részéről a bizalom tehát már meg is lenne, arról pedig nem is beszélek, hogy a szállítási költségeken sokat lehetne megtakarítani, ha Torna - és akár a többi község is - tőlünk kapná a pékárut.- Ez valóban ésszerű lenne, de ha mégsem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel, akkor van-e valamilyen más elképzelésük arra vonatkozóan, hogy hogyan hasznosítsák a rendelkezésükre álló munkaerőt és gépkapacitást?-A péksütemények választékát igyekszünk bővíteni.

A különböző péksütemények készítéséről Csercser Katalintól érdeklődöm, aki ügyes mozdulatokkal éppen a briósokat hajtogatta.- A tésztát a gép készíti, a többi teendőt pedig nem nehéz elvégezni. Persze az lenne a jó, ha az egyes péksüteményekből többet süthetnénk.- Mióta dolgozik itt?- Csak három éve, azelőtt a Teslában dolgoztam. Fénycsöveket gyártottunk, de ott kellett hagynom, mert a higany ártott nekem.- És itt elégedett?-Jó a kollektívánk, jól megy a munka, nincs szándékomban elmenni.- Elégedett a keresettel is?- Az 1800 koronát megkapom, de meg kell érte dolgozni.

Ungyik József Zsarnóról (Zarnov) jár be Szepsibe, ó vajon miért lett pék?

Csercser Katalin brióst készít

(Fleischer György felvételei)- Kőműves akartam lenni, de a sógorom itt dolgozott és elcsalt engem is. Nem volt ez rossz lépés, megszerettem ezt a munkát. Jó érzés, hogy egyre többször hallunk kedvező véleményt az általunk sütött kenyérről. A téli hónapokban a legtöbb gondunk a liszttel volt. Provizórikus helyen tároljuk, hideg volt és ezért a dagasztásnál melegebb vizet, több élesztőt kellett használnunk. A napi 8 tonna liszt szitálása sem volt gyerekjáték. Most már a liszttartályok építése is elkezdődik. Alig várjuk azt az időt, amikor az adagolásnál csak a gombokat kell majd nyomogatni. Úgy tudom, hogy idővel a régi kemencét is megpróbáljuk átalakítani, cukrászműhelyt szeretnénk ott nyitni.

Mindehhez már valóban csak egy gondolat kívánkozik: ha a szepsi pékségben továbbra is így folytatják, alighanem a vásárlók bizalmára és elismerésére is számíthatnak SZASZÁK GYÖRGY