Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-01 / 17. szám

használatra átengedjék, kikölcsö­nözzék, vagy leírják. Az önigazgatással foglalkozó má­sodik fejezet leszögezi, hogy a válla­latok vezetése a demokratikus cent­ralizmusra, a központi irányításra és a vállalati kollektíva szocialista öni­gazgatására épül. Ez utóbbi értel­mében az egész kollektíva részt vesz a legfontosabb döntések meg­hozatalában és a végrehajtás ellen­őrzésében. A vezető beosztású dol­gozókat - az igazgatótól kezdve a brigádvezetókig - választják. Az igazgatót a vállalati plenáris ülésen nyílt, vagy titkos szavazással öt évre választják. Visszahívásáról a plená­Ésszerűbb és hatékonyabb gazdálkodásra ösztönöz Mit tartalmaz az állami vállalatról és a gazdasági egyesülésről szóló törvény tervezete? A Szovjetunióban az év elején hozták nyilvánosságra az állami vállalatról és a gazdasági egyesülésről szóló törvény tervezetét. A tervezet a Szovjetunió alkotmányával összhangban meghatározza az állami vállalatok és egyesülések gazdasági tevékenysé­gének gazdasági és jogi alapjait. A kialakítandó új gazdasági rendszer sajátosságaihoz igazodva erősíti a termelőeszközök össznépi tulajdo­nát és szélesíti a dolgozókollektívák részvételét a vállalat igazgatásá­ban, valamint az állami, társadalmi feladatok megoldásában. A vállala­tok gazdálkodását a jövőben a teljes önelszámolás, a gazdasági szabályozó eszközökkel való irányítás, az önfinanszírozás és a vállalati önigazgatás fogja jellemezni. A törvénytervezet három részre és ezeken belül huszonnégy feje­zetre tagozódik. A bevezető fejezet az állami válla­latokat, a gazdasági egyesüléseket és a szövetkezeti vállalatokat az egységes népgazdasági komple­xum alapegységeinek tekinti. A gaz­dálkodó egységek fő feladata a nép­gazdaság és az állampolgárok, szükségleteinek korszerű és jó mi­nőségű termékekkel való ellátása, továbbá a szolgáltatások iránti nö­vekvő igényeik kielégítése. A lehető legkisebb termelési költségek eléré­se mellett biztosítaniuk kell az or­szág társadalmi-gazdasági fejlődé­sének meggyorsítását és a dolgozók életszínvonalának emelését. A fo­gyasztók igényei a vállalatra nézve kötelezőek, azokat időben és teljes mértékben ki kell elégítenie. A gaz­dálkodó szervezetek alapvető fela­dataik teljesítése érdekében gon­doskodnak a termelés fejlesztéséről és hatékonyságáról, a dolgozókol­lektívák szociális fejlődéséről, vala­mint arról, hogy a vállalati önigazga­tás megvalósuljon. A vállalatok működésének alapel­veit taglaló fejezet megállapítja, hogy a gazdálkodó egységek tevé­kenységét a teljes önelszámolás és az önfinanszírozás jellemzi. Ezek alapján a bevételeikből fedezik ter­melési és szociális költségeiket, fi­zetik a munkabéreket. A bevétel és a nyereség a gazdasági tevékeny­ség legáltalánosabb mutatója, minő­ségének mércéje. A nyereség egy részét a vállalatok az állammal, a bankkal és a felettes szerveikkel szemben fennálló tartozásaik ki- egyenlítésére fordítják. A másik rész a vállalati kollektíva gazdasági önel­számoláson alapuló jövedelmét ké­pezi - ez a vállalat létezésének biztosítéka. Ezzel a pénztömeggel a gazdálkodó egység önállóan és szabadon rendelkezik. A törvénytervezet külön fejezetet szentel a vállalatok anyagi-műszaki bázisának és eszközeinek. Ide tar­toznak a vállalat kezelésében lévő álló- és forgóeszközök, valamint az egyéb pénzforrások. A vállalatok kötelesek gondos­kodni anyagi-műszaki bázisuk szün­telen és progresszív felújításáról, to­vábbá termelési kapacitásuk és álló­eszközeik hatékony kihasználá­sáról. A vállalat jogi személy. Az össz­népi tulajdon rendelkezésére bocsá­tott részével gazdálkodik és önálló mérleget készít. A vállalatok jogo­sultak arra, hogy a rájuk bízott esz­közöket átadják, eladják, kicseréljék, bérbeadják, ingyenesen ideiglenes ris ülés vagy a vállalati tanács dönt. Az egyéb vezetőket az adott közös­ség választja 2-3 évre és a vissza­hívás joga is őt illeti meg. Az önigazgatás megvalósulásá­nak legfőbb szervezeti formája a plenáris ülés. Ezen a fórumon választják meg, illetve menesztik az igazgatót; vitatják meg az igazgató beszámolóját és a tervjavaslatokat; hagyják jóvá a kollektív szerződést, összehívásáról évente legalább kétszer a vállalati tanács gondos­kodik. A plenáris ülések közötti időszak­ban a kollektíva jogkörét a vállalati tanács gyakorolja, amelyet a plená­ris ülés választ meg nyílt szavazás­sal 2-3 évre. Tagjainak sorából el­nököt, elnökhelyettest és titkárt vá­laszt. A vállalati tanácsban képvise­letet kap a vállalati dolgozók minden rétege. Üléseit szükség szerint, de legalább negyedévenként egyszer tartja. Szorosan együttműködik a pártszervezettel és a társadalmi szervezetekkel. Más teendői mellett ellenőrzi a plenáris ülésen hozott határozatok végrehajtását és erről tájékoztatja a dolgozókat; megtár­gyalja a vállalatvezetés jelentéseit a vállalat tevékenységéről; részt vesz a szocialista munkaverseny megvalósításában; dönt egyes vál­lalati alapok felhasználásáról; meg­vitatja a munkd4 és a termelési fe­gyelem helyzetét és szükség esetén intézkedéseket foganatosít megszi­lárdítása céljából. A vállalati tanács jogszabályokkal összhangban lévő és hatáskörének túllépése nélkül meghozott döntései a vállalati kol­lektíva minden tagjára kötelezők. A vállalati tanács és a vállalat veze­tése között felmerült vitában a ple­náris ülés jogosult dönteni. A káderek kiválasztását, nevelé­sét, széthelyezését a vállalat veze­tése és a pártszervezet végzi a vál­lalati tanács, az ifjúsági szervezet és egyéb társadalmi szervezetek aktiv részvételével. A vállalat folyamato­san gondoskodik szakmai, politikai ismereteik és általános műveltségük fejlesztéséről - megteremti az eh­hez szükséges anyagi-műszaki fel­tételeket. Ügyel arra, hogy a káde­rek megfeleljenek az átalakított gaz­dasági mechanizmus követelmé­nyeinek. Az új törvény szerint a ve­zető kádereknek a következő tulaj­donságokkal kell rendelkezniük: ki­tűnő munkavégzés, politikai felké­szültség és erkölcsi tulajdonságok; szocialista vállalkozó szellem; kö­vetkezetesség; képesség egységes kollektíva kialakítására és a kollektí­va, valamint a társadalom érdekei­nek összehangolására. Annak érde­kében, hogy a növekvő követelmé­nyeknek megfeleljenek, a kádereket rendszeresen minősíteni fogják és ennek eredménye fogja meghatá­rozni további sorsukat. A vállalat és a felügyeleti szerve közötti kapcsolat a tervszerű irányí­táson, a teljes önelszámoláson, az önfinanszírozáson és a vállalati öni­gazgatáson alapul. A gazdálkodó egységek irányítása gazdasági módszerekkel történik. A felettes szervek kötelesek biztosítani a vál­lalatok hatékony működéséhez szükséges feltételeket és segíteni az alárendelt egységek gazdasági tevékenységét. Nem avatkozhatnak be közvetlenül az operatív gazdasá­gi tevékenységbe és nem változtat­hatják meg a gazdasági mutatókat. A hozzájuk tartozó vállalatok részé­re csupán olyan mutatókat határoz­hatnak meg és olyan utasításokat adhatnak, amelyeket a jogszabályok megengednek. Figyelemreméltó a törvényjavaslat azon rendelkezé­se, amely szerint a felettes szerv köteles megtéríteni az igazgatott gazdasági egység jogait sértő utasí­tás kiadásával okozott vesztesé­geket. A vállalatok tevékenységüket a demokratikus centralizmus elve szerint a dolgozók kollektívájának széles körű részvételével tervezik úgy, hogy a növekvő mennyiségű és minőségű szükségleteket minimális ráfordításokkal elégítsék ki és bizto­sítsák a gazdasági önelszámoláson nyugvó jövedelmüket. A vállalati ötéves tervet a népgazdaság ötéves és hosszú távú terveinek alapján dolgozzák ki. A tervezet külön fejezetben fog­lalkozik a tudományos-műszaki fej­lődéssel és a termékek minőségé­nek javításával. A termelők a világ- színvonalat elérő vagy azt meghala­dó gyártmányaikért az átlagosnál magasabb árakat szabhatnak meg. A vállalatok biztosítják az állam­polgárok munkához való jogának ér­vényesülését. A munkabérek nagy­sága az elvégzett munka mennyisé­gétől és minőségétől függ. A gaz­dálkodó szervezetek a saját belátá­suk szerint határozzák meg az anyagi ösztönzés mértékét és for­máit. A vállalatok pénzügyi önállóságot élveznek és abból kell gazdálkodni­uk, mint megtermeltek. Gyártmá­nyaik és szolgáltatásaik árát a hatá­lyos jogszabályok adta lehetőségek­nek megfelelően szabják meg. A központi árak mellett lesznek úgy­nevezett szerződéses, valamint sza­bad árak. Az árfegyelem megsérté­se anyagi következményekkel jár. A gazdasági szervezetek a műkö­dési feltételeik biztosítására hitele­ket vehetnek fel. Anyagi fedezet, célirányosság, időbeni meghatáro­zottság, visszatérítendóség, költség- arányosság - ezek lesznek a hitel- nyújtás elbírálásának szempontjai. A vállalatok alapításáról a minisz­tertanács külön jogszabályt fog kibo­csátani. Az új gazdasági rendszerben fel lehet számolni azokat a vállalato­kat, amelyek további tevékenysége szükségtelen és az átszervezésük lehetetlen. Ugyanez a sors vár a hosszú időn át veszteségesen dol­gozó, fizetésképtelennek bizonyult gazdálkodó egységekre is. Átszervezés, illetve felszámolás esetén az elbocsátásra kerülő dol­gozókkal munkaviszonyuk meg­szüntetésének időpontját két hónap­pal előbb közölni kell. Az elbocsátott dolgozókat az új munkahely keresé­se idején háromhónapos időtartam­ra átlagbér illeti meg. Az átszerve­zést vagy a felszámolást elrendelő szerv a helyi államhatalmi szervek­kel együtt köteles minden segítséget megadni ahhoz, hogy az érintettek újból munkába állhassanak. Az új vállalati törvény gyakorlatilag a XXVII. kongresszus által megfogalmazott gazdaságpolitika megvalósulását szolgálja. A gazdál­kodó szervezeteket a kitűzött célok elérése érdekében ésszerűbb és hatékonyabb tevékenységre ösztönzi. L. L. Bulgária-szerte szocialista munkaverseny bontakozott ki a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére. A szovjet partnerekkel kapcsolatokat fenntartó bolgár üzemek vállalták, hogy határidő előtt eleget tesznek szállítási kötelezettségeiknek. A munka­verseny résztvevői nagy hangsúlyt helyeznek a gyártmányok minősé­gére és a dolgozók személyes felelősségére. Az elektromos emelőtar­goncákat gyártó pleveni üzem vállalta, hogy december húszadikáig teljesíti exportkötelezettségeit. ÖSTK-felvétel A BÉRRENDSZER ÁTALAKÍTÁSA ■ A tervelőirányzatok szerint 1990-ig a szovjet lakosság reáljöve­delme 14 százalékkal nő. Lényegesen emelkedik a nem termelő szférában dolgozók munkabére; már idén az új feltételek szerint kapja bérét a közoktatás valamennyi dolgozója, és fokozatosan emelik majd az orvosok és az egészségügyi személyzet, s egyes kategóri­ákban a kulturális és művelődési intézmények dolgozóinak fizetését is. '0 A jelenlegi ötéves terv időszaka alatt az anyagi termelőágazatok­ban az alapbéreket és illetményeket átlagosan 25-30 százalékkal emelik, ez 75 millió dolgozót érint. A bérrendszer folyamatban lévő átalakításának lényege nem csupán méreteiben rejlik, hanem abban, hogy a jövőben a munkahe­lyi kollektíváknak a saját maguk megtermelte eszközökből fogják emelni az alapbéreket, azok közvetlenül függnek a termelés növeke­désétől, hatékonyságától, a termékek minőségétől, a belső tartalékok mozgósításától, a munkaszervezéstől és a normáktól. Például a belo­rusz vasutaknál 1985-1986-ian folytatott gazdasági kísérlet során jelentősen meggyorsult a termelés növekedése és fokozódott haté­konysága, amit tökéletesített technológiák bevezetésével, a közleke- i dési eszközök és gépek jobb kihasználásával, a tervfeladatok kisebb \ munkáslétszámmal való teljesítésével és a termelékenyebb munka ösztönzésének növelésével értek el. A munkatermelékenység több ! mint háromszor haladta meg a tervfeladatókat. így 12 ezer embert ' lehetett korábbi munkája alól felszabadítani, s jelentős béralapot i takarítottak meg, nőtt a nyereség. így saját eszközökből szakaszosan és átlagosan 30 százalékkal lehetett emelni a vasúti dolgozók illetményét és alapbérét. Ma már 85 ezer ember kapja munkabérét az új feltételek szerint. Korábban | a vasúti dolgozók fizetésének emelésénél ilyen célra a béralap pótlólagos növekedésének csaknem 80-90 százaléka központi forrá­sokból származott. Az új bérezési rendszer megteremti a szükséges előfeltételeit annak, hogy a fizetés jobban függjön az elvégzett munka mennyisé­gétől és minőségétől, a termelés végeredményétől. A magasabb kategóriájú munkások keresetének növekedése is jóval nagyobb lesz, | mint az alacsonyabb kategóriákban. Az élelmiszeriparban például 1 a legalacsonyabb, 1. bérkategóriában az illetmények 16, a 6. kategó­riában pedig 33 százalékkal növekednek. A legfontosabb szakmák munkásai kiemelt helyzetbe kerülnek a munkabérek szempontjából. A gépiparban például három illetményszintet vezettek be. A legtöbbet az automata gyártósorokat, számjegyvezérlésú és más bonyolult berendezéseken dolgozó gépkezelők, karbantartók és gépmesterek kapják. A második, valamint alacsonyabb szintet a fémmegmunkáló, hidegsajtoló gépekkel, szerszámkarbantartással foglalkozó mun­kások számára állapították meg. A 3. bérszint az összes gépipari dolgozóé. Változik a szakemberek munkabérrendszere is. A mérnöki munka tekintélyének növelése céljából a vezetői, szakértői és alkalmazotti beosztások bére átlagosan 30-35 százalékkal nő. Ennek során az új technika kidolgozásával közvetlenül foglalkozó konstruktőrök és tech­nológusok kerülnek a legkedvezőbb helyzetbe. Lényegesen emelke­dik a művezetők, részlegvezetők és vállalati igazgatók alapbére is. , A szakembereket rendszeresen minősíteni fogják, s keresetük köz­vetlenül attól függ majd, hogy mivel járulnak hozzá a tudományos- műszaki haladás meggyorsításának, a termékminőség javításának, ] a munkatermelékenység és a termelési hatékonyság konkrét ered­ményeihez. i Az új bérrendszer a besorolástól függően 12-14 százalékos alapbérpótlékot irányoz elő a munkásoknak magas színvonalú szak­tudásukért, melynek mércéje az előállított termékek minősége lesz. A szakemberek pótlékai elérhetik a beosztás után járó alapbér 50 ] százalékát is, ha kiemelkedő eredményeket érnek el vagy ha i különösen fontos és felelősségteljes munkákat határidőre teljesí- [ tenek. i A vállalatok széles körű jogokat kapnak a kisebb létszám melletti | munka ösztönzésére. Jogukban áll, hogy a konkrét termelési feltéte­lekből és a vállalat előtt álló feladatokból kiindulva maguk döntsenek a munkások és alkalmazottak jutalmazásáról. A z új bérezési feltételek bevezetését már 1987-től megkezdték, az egyesülések, vállalatok és szervezetek felkészültségének, ] a szükséges eszközök előteremtésének és mozgósításának mérté­kétől függően, s a bérrendszer teljes átalakításának a jelenlegi ötéves terv végére be kell fejeződnie. GLEB SZPIRiDONOV ;! (apn)

Next

/
Oldalképek
Tartalom