Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-01 / 17. szám
JSZÚ 9 987. V. 1. Az elmúlt tizenhat évben az életszínvonal alakulásét a mennyiségi növekedésen kívül jelentős minőségi változások is jellemezték. Az állampolgárok anyagi szükségleteinek jobb kielégítésével párhuzamosan javultak az élet- és munkafeltételek, fejlődött a szocialista kultúra és műveltség, javult az egészségügyi ellátás és az Idős vagy beteg lakosokról való gondoskodás. Többet fordítottunk lakásépítésre, a városok és falvak fejlesztésére, a közlekedés, az oktatásügy, az egészségügy és a kultúra fejlesztésére. A gazdasági fejlődésben felmerülő gondok miatt egyre Igényesebb feladatot jelentett a CSKP gazdaság- és szociálpolitikája feladatainak megvalósítása. Ennek ellenére a legutóbbi ötéves tervidőszakban megőriztük a lakosság létbiztonságát és egyúttal sikerült emelni, ha lassabb ütemben Is, az életszínvonalat. A gazdasági feltételek szempontjából ez az időszak a legnehezebbek közé tartozott 1986-ban a nemzeti jövedelem dinamikája meggyorsult és ennek következtében dinamikusabban fejlődtek az életszínvonal egyes összetevői. A személyi fogyasztás az elmúlt tizenhat év alatt több mint 47 százalékkal nőtt, miközben a fogyasztás 90 százalékát a kiskereskedelmi vásárlások képezik. A lakosság pénzbevétele 90,1 százalékkal nőtt, ami évi 4,1 százalékos növekedést jelent. Az elvégzett munka szerinti javadalmazás elvének megfelelően a fogyasztás döntő részét a lakosság a munkájáért kapott jövedelemből fedezte. A szociális bevételek részaránya az 1970. évi 17,8 százalékról 1986-ig 20,1 százalékra nőtt. A szocialista szektorban (az efsz-ek nélkül) az átlagos nominális bér 1937 koronáról 2883 koronára nőtt (1970-1985) és 1986-ban elérte a 2926 koronát. EREDMÉNYES BÉRPOLITIKA Jelentős eredmény a szövetkezeti földművesek és a népgazdaságban foglalkoztatottak átlagos bérének kiegyenlítése. Az efsz-tagok jövedelme gyorsabban növekedett és az 1970. évi 1970 koronáról 1986-ig 3170 koronára emelkedett. A szociális bevételek növekedésében szerepet játszott a nyugdíjak összegének, valamint a nyugdíjasok számának növekedése. Szerepet játszott a családi pótlék összegének növekedése is. Nőtt azoknak a hiteleknek az összege, amelyeknek nyújtásával a szocialista állam lehetővé teszi különféle közszükségleti cikkek megvásárlását. A hitelek összesített összege az értékelt időszakban az egy évi 5 milliárdról 12,2 milliárdra növekedett, amit befolyásoltak a fiatal házasoknak nyújtott előnyös kölcsönök. Az első gyermek megszületése után 2000, a másodiknál 4000 koronát írnak jóvá a kölcsönt felvett házaspárnak. A lakosság megnövekedett pénzbevétele, a drágább közszükségleti cikkek bővülő választéka, az üdülési lehetőségek, valamint egyes árufajták és szolgáltatások nem megfelelő kínálata tükröződik a lakosság megtakarított pénzének összegében. A betétállomány 1970-től 1986-ig 64 milliárdról 235 milliárd koronára növekedett. Míg 1970-ben az egy lakosra eső betétállomány 10 246 korona volt, 1986-ban már 15 077 korona. Megváltozott a jövedelem elosztása. Míg 1973-ban a háztartások 41 százalékában az egy főre eső jövedelem 1000 korona alatt volt, 1980-ban arányuk 19,8 százalékra, 1984-ben pedig 18,7 százalékra csökkent. Ezzel szemben az egy főre számított 2000 koronánál magasabb jövedelmű családok aránya 1973-tól 1980-ig 6,6 százalékról 20,9 százalékra nőtt és 1985-ben elérte a 28,9 százalékot. A fiatal családoknak nyújtott segítség eredményeként 1970-től enyhült az egy főre eső jövedelemnek a gyermekek számától függő csökkenésének mértéke. Annak ellenére, hogy bevételük döntő része a bérekből eredt, a szociális juttatások jelentősen befolyásolták a gyermekes családok bevételének szerkezetét. A KIADÁSOK STRUKTÚRÁJÁNAK VÁLTOZÁSAI A pénzbevétel növekedésével párhuzamosan megváltozott az egyes háztartások kiadásainak struktúrája. Jelentősen csökkentek az élelmiszerekre fordított kiadások, miközben nőtt a nagyobb tápértékű és jobb minőségű élelmiszerekre fordított kiadások aránya. Többet fordítottak a tartós fogyasztási cikkekre és a szolgáltatásokra. 1984ben egy munkásháztartás kiadásainak 28,9 százalékát élelemre, 11,6 százalékát ruhára és cipőre, 14 százalékát lakásra, 7 százalékát kávéra, teára, szeszes italokra, dohány- termékre és 17,7 százalékát a szabadidő eltöltésével kapcsolatos szükségleteire fordította. Az életszínvonal dinamikus része a társadalmi fogyasztás, amely további ingyenes vagy csak részben megfizetett szolgáltatásokkal és termékekkel bővült. Gyors ütemben növekedtek azok az összetevők, amelyek az idősek és betegek ellátásával, a gyermekes családok támogatásával, a lakáskörülményekkel, a művelődés és kultúra feltételeivel függnek össze. Az állam a társadalmi fogyasztás túlnyomó részét az állami költségvetésből fedezi. A társadalmi fogyasztás relatívan gyorsabban növekedett, mint a munka alapján történő elosztásból eredő jövedelmek. Míg 1970-től 1986-ig a bérekből és a mezőgazdasági tevékenységből eredő jövedelmek 1,8-szorosára, a társadalmi fogyasztás 2,4-szeresére növekedett. 1970-ben 1000 korona munkából eredő jövedelemre 466 korona, 1986-ban már 622'korona »értékű társadalmi fogyasztás jutott. A HÁZTARTÁSOK ELLÁTOTTSÁGA ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK 1970-86-ban az érdeklődés elsősorban a tartós fogyasztási cikkek vásárlására összpontosult, az utóbbi hat évben főleg a már meglévő tárgyakat cserélték korszerűbbekre, így például 1970-től 1986-ig 1,8 millió személygépkocsit, 4,9 millió hűtőszekrényt és mélyhűtőt, 6,4 millió mosógépet, 4,2 millió televíziókészüléket adtak el. 200 milliárd korona értékű bútort vásároltak, ami azt A felsoroltakon kívül háztartásainkban egyre több a kisebb elektromos készülék (robot, mixer, porszívó stb.) lemezjátszó, magnetofon, sporteszköz. A választékhiány miatt a többi közszükségleti cikk eladott mennyisége csökkent. A legnagyobb mértékű csökkenés a textilárunál tapasztalható. A háztartások ellátottsága és a fűtési mód megváltozása következtében nőtt a villamos- áram- és a gázfogyasztás. 1985-ben 690 kWó villamosáram, 160 köbméter gáz fogyott, ami 2,5-ször, illetve 2,3-szor több mint 1970-ben. Az életmód változásainak megfelelően alakultak a lakossági szolgáltatások. Bővültek a javítószolgáltatások, a lakással, az utazással és fuvarozással stb. kapcsolatos szolgáltatások. Nőtt a helyi gazdál1986-ban a lakosság társadalmi fogyasztásának értéke 182,7 milliárd korona volt. Ez azt jelenti, hogy egy lakos a társadalmi fogyasztás révén 1970-ben átlag 5408 koronát kapott (a szocialista szektor dolgozói átlagbérének 2,8-szorosát), 1986-ban már 11 756 koronát, vagyis az átlagbér négyszeresét. A társadalmi fogyasztásra fordított kiadások legnagyobb része a szociális biztosításra (csaknem 50 százalék), az oktatásra (több mint 16 százalék), az egészségügyre (csaknem 16 százalék) jutott. A társadalmi fogyasztás a lakosság lét- biztonságának fontos forrása és egyúttal a szocialista rendszer nagy előnyét jelenti a tőkés rendszerrel szemben. Nagy igényeket támaszt a kereskedelem áruellátásával szemben a lakosság vásárlóerejének növekedése. A lakosság vásárlásai, a kiskereskedelmi forgalommal kifejezve, 1970-től 1985-ig 81,6 százalékkal nőttek, ebből az élelmiszeré 72,1 százalékkal, az iparcikkeké 91,2 százalékkal. Ennek ellenére a hetedik ötéves tervidőszakban és 1986- ban a kiskereskedelmi forgalom nem a pénzbevétel növekedésének megfelelően nőtt. jelenti, hogy a háztartások 36 százaléka újonnan bútorozta be lakását. Ennek ellenére fokozatosan csökken az eladott bútor, mosógép és centrifuga, személygépkocsi és más háztartási cikkek száma. Ennek az az oka, hogy nem tudják kielégíteni a keresletet új, jó minőségű termékekkel és néhány esetben szerepet játszik a magas ár is. Ezen a téren 1986-ban sem következett be a várt fordulat. Háztartásaink ellátottsága mindezek ellenére összehasonlítható a világ fejlett országaival. kodás és az ipari szövetkezetek szolgáltató részlegeinek száma és ugyanakkor az engedély alapján szolgáltatótevékenységet végző magánszemélyek száma is. Ezen a téren még sok a tartalékunk. Kapacitáshiány miatt sokat kell várni az építömunkák elvégzésére, a hosszú vállalási határidők és a magas árak miatt csökkent az érdeklődés a ruhavarratás, a cipőkészítés és más szolgáltatások iránt. Bővült az elmúlt tizenöt év alatt a telefonhálózat. Míg 1970-ben 1000 lakosra 140, 1985-ben már 231 telefonállomás jutott. Javultak az elszállásolási lehetőségek, az ágyak száma ugyanebben az időszakban 103 ezerről 206 ezerre nőtt. A városi közlekedés 1970-ben 1,7 milliárd, 1985-ben már 3 milliárd személyt szállított. Az ivóvízvezeték hálózatának hossza 15 ezer kilométerről 25 ezer kilométerre nőtt. A szakszervezeti üdülőkben 15 053 ágy áll a dolgozók rendelkezésére, ami 17 százalékos növekedést jelent. Egyéni vagy szervezett külföldi úton 1985-ben 7 686 000 személy, vagyis minden második állampolgár vett részt. MŰVELŐDÉS, NEVELÉS, KULTÚRA Oktatási-nevelési rendszerünk tükrözi, milyen gondot fordít az állam a lakosság nevelésére és oktatásá/a. A művelődés mindenki számára hozzáférhető. Iskola- rendszerünk lehetővé teszi, hogy a dolgozók munkaviszonyuk megszakítása nélkül is növeljék szakképzettségüket. Az iskolai oktatás ingyenes. 1983/84-tőí tovább tökéletesítettük oktatási-nevelési rendszerünket. Tízéves a kötelező iskolalátogatás. Az alapiskola után a tanuló vagy gimnáziumban, vagy középiskolában, illetve szakmunkásképzőben tanul tovább. A gimnáziumok mindenekelőtt a felsőoktatási intézményekbe készítik fel a fiatalokat. Az érettségizők olyan ismereteket is szereznek, hogy közvetlenül munkaviszonyba léphetnek. A szakközépiskolák főleg műszaki-gazdasági és más szakdolgozókat képeznek. A szakmunkásképzők a munkásfiatalokat készítik fel. Ma már a szakmunkástanulók 14 százaléka érettségizik. Az iskolarendszer részét képezik az óvodák. Hatéves korukig ezekben, illetve a bölcsődékben nevelik a gyerekeket. Bővült az iskolai étkeztetés, a diákszállók hálózata, 1985 végén 2,4 millió gyerek és diák étkezett az iskolai étkezdékben. Elsősorban a tömegek kulturális aktivitásának kibontakoztatására irányult a kultúra fejlesztése az utóbbi tizenöt évben. Az állam és a társadalmi szervezetek kulturális intézményeinek hálózata teret teremtett mindazok kulturális tevékenységéhez, akiknek ehhez tehetségük van. A 95 állandó színtársulaton, 2844 állami filmszínházon, 225 múzeumon, 44 képtáron, 18 művelődési és pihenöparkon, 23 állami zenekaron, 150 megtekinthető váron és kastélyon és csaknam 12 ezer népkönyvtáron kívül számos más kulturális intézmény kapcsolódik be a városokban és falvakban a kulturális élet szervezésébe. A nemzeti bizottságoknak 6314 kulturális intézményük van, 614 szakszervezeti klub, 173 efsz-klub és 1680 ifjúsági klub működik. Az 5-85 éves lakosok közül minden hetedik dolgozik valamilyen szakkörben. A tömegtájékoztatás, a kultúra, a népművelés, valamint a szórakozás fontos eszköze a sajtó, rádió és televízió. Az értékelt időben a rádióadás ideje csaknem 70 százalékkal, a tévéadás ideje 80 százalékkal bővült. Az utóbbi Az egészségügyi kiadások 11,7 milliárd koronáról 28,2 milliárdra növekedtek, egy főre átszámítva elérik az 1820 koronát. Az orvosi ellátás szüntelenül javult. Ezt bizonyítja, hogy a csecsemőhalandóság 21,1 ezrelékről 14 ezrelékre csökkent, a férfiak átlagos életkora 66,2 évről 67,1-re, a nőké 72,9-ról, 74,3-ra hosz- szabbodott meg. A kórházi ágyak száma 21 ezerrel, az orvosok száma 68 százalékkal nőtt. Egy orvosra 274 lakos esik (1970-ben 432). A gyógyszerekre egy főre számítva 329 koronát költünk, míg 1970-ben 108 koronát. Az elmúlt tizenöt év a lakásépítés öt év alatt több mint hétezer könyv jelent meg csaknem 100 millió példányszámban. Ezenkívül 1072 folyóirat jelenik meg több mint 2 millió példányszámban. A SZOCIÁLIS BIZTOSÍTÁS RENDSZERE A szociális biztosítás rendszere a csehszlovák állampolgárok létbiztonságának egyik alapja. A nyugdíjbiztosítás egységes és valamennyi dolgozóra kiterjed (alkalmazottakra, szövetkezeti tagokra, a szabadfoglalkozásúakra és magánzókra). A férfiak nyugdíjkorhatára foglalkozásuk szerint 55, 58 vagy 60 év, a nőknél a felnevelt gyermekek számától függően 53 és 57 év között van. A nyugdíj összege függ a keresettől és a munkaviszony tartamától, valamint a végzett munka nehézségi fokától. A nyugdíjjogosultság után végzett munka révén a nyugdíj összege emelkedik. Ezenkívül minden nyugdíjas a nyugdíj folyósítása mellett is dolgozhat, évente maximálisan 22 000 koronát kereshet. Munkások esetében a kereset összege nincs korlátozva. 1985-ben a felhasznált nemzeti jövedelem 10,5 százalékát (1975-ben 7,7 százalékát) fordítottuk nyugdíjra. Az egyedüli kereseti forrást jelentő legalacsonyabb nyugdíj összege az 1971. évi 550 koronáról 950 koronára emelkedett (házaspár esetében 900-ról 1600-ra). A szocialista szektorban az átlagos öregségi nyugdíj a hqvi átlagkereset 57 százaléka, az újonnan meghatározott nyugdijaknál 70 százalék. 1975-ben ez az arány 52 és 59 százalék volt. A szociális biztosítás másik fontos része a betegbiztosítás, amely magába foglalja a táppénzt és a gyermekes családok támogatása). Táppénzre valamennyi dolgozó jogosult, összege egyenlő a tiszta bér 90 százalékával. Az első három napon táppénzként a tiszta bér 70 százalékát fizetik. A gyermekes családok támogatására 1970-ben 20,3, 1986-ban pedig már 39 milliárd koronát fordítottunk. Az anyasági szabadság alatt a nők megkapják tiszta bérük 90 százalékát, ezenkívül a gyermek megszületésekor 2000 korona segélyt, és gyermekük egyéves koráig havonta 600 korona gyermekgondozási segélyt kapnak. Minden család, amely rendesen törődik a gyermekeivel, családi pótlékot kap. A rokkant gyermekekre fizetett segély összege 150 koronáról 500 koronára emelkedett. A katonai szolgálatukat töltő férfiak feleségei havi 650 korona segélyt kapnak, gyermekeik pedig 300 koronát, amennyiben a feleség háromévesnél kisebb gyermeküket neveli, vagy komoly okok miatt nem dolgozhat (tanulás, terhesség, rokkantság). A nevelőszülők minden gyermekre 750, illetve 850 korona segélyt és 300 korona támogatást kapnak. A bölcsődei helyek száma 15 év alatt 45 574-el, vagyis 59,4 százalékkal bővült. Az óvodai helyek száma 80 százalékkal nőtt, és az óvodákat látogató gyerekek aránya az 1970 évi 58,3 százalékról 1985-ig 94,3 százalékra nőtt. szempontjából a legeredményesebb időszakok közé tartozik, összesen 1831- ezer lakás, vagyis az 1945 után felépült lakások 55,5 százaléka épült. Az ország egyes területein megszűnt, másutt enyhült a lakáshiány. A lakások átlagos alapterülete 1961 -ben 34,7 négyzetméter volt, 1980-ban már 43,4 négyzetméter. A három vagy több szobás lakások részaránya 45,3 százalék, míg 1961 -ben csupán 17,2 százalék volt. A lakbér relatívan alacsony, egy háztartás kiadásainak mintegy 8 százalékát képezi. A lakótelepeken üzletek, iskolák, kulturális és egészségügyi létesítmények épülnek. A kővetkező években Is minden Igyekezetünk a lakosság szükségleteinek jobb kielégítésére, az életfeltételek szüntelen javítására irányul. A párt és a kormány Ilyen Irányú törekvéseit tükrözi a CSKP KB Elnökségének a CSSZSZK kormányának, az SZKT Elnökségének és a SZISZ KB Elnökségének a közelmúltban nyilvánosságra hozott határozata a további fontos szociális Intézkedések megvalósításáról. Céljainkat ezen a területen azonban csak akkor érhetjük el, ha teljesítjük feladatainkat a társadalmi termelés hatékonyságának és a munkatermelékenység növelésében. ^ STATISTIKA folyóirat alapján) AZ EGY FÓRÉ ESÓ (kilogrammokban) ÉLELMISZERFOGYASZTÁS 1936 1970 1985 Hús 34,0 71,9 85,8 Tej és tejtermékek 205 196 248 Tojás (drb) 138 277 341 Zsiradék 14,1 19,9 23,1 Gabonafélék 121,1 113,5 110,9 Cukor 23,2 37,1 35,4 Burgonya 118,9 103,4 78,4 Zöldség 65,5 76,3 74,8 Gyümölcs 42,9 46,6 56,6 SZÁZ HÁZTARTÁSRA ESÓ TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK SZÁMA 1937 1970 1985 Mosógép 4 86 145 Hűtőszekrény 0,7 56 115 Rádiókészülék 27 140 200 Televíziókészülék74 125 Személygépkocsi 2 18 49 A CSALÁDI PÓTLÉK 1 gyerek 2 gyerek 3 gyerek 4 gyerek minden további gyerek 1968-1972 90 330 680 1030 +240 1973-1978 90 430 880 1280 +240 1979-1982 140 530 1030 1480 +290 1982-1984 180 610 1150 1640 +330 1985200 650 1210 1720 +350
