Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-24 / 16. szám
•C&RICÉf3 A lengyel gazdasági reform egyik alapvető célkitűzése a gazdaságtalan vállalatok felszámolása, olyanoké, amelyek különféle beavatkozások ellenére sem tudtak a saját lábukra állni. Tavaly három vállalat szerepelt a csődbe jutott vállalatok listáján. Az utóbbi hetekben ez a lista további hattal bővült. Statisztikai adatok arra utalnak, hogy az országban működő 6900 állami vállalat közül további 332-őt fenyeget ugyanez. Lengyelországban 1983-ban fogadták el a rosszul gazdálkodó, hanyatlásnak induló termelési egységek helyzetének megjavítására vonatkozó törvényt, amelynek értelmében az ilyen vállalat igazgatására vonatkozó törvényt, amelynek értelmében az ilyen vállalat igazgatója köteles figyelmeztetni a bankot az általa irányított vállalat pénzügyi nehézségeire. Valójában tulajdonképpen a helyzet javítását szolgáló intézkedések kezdeményezője mindenekelőtt a bank, amely abból következtet a valószínű nehézségekre, hogy a vállalat képtelen a hitelek törlesztésére. A tapasztalatok szerint a helyzet nem változott a jobb irányába, ha a bank a rossz gazdálkodás ellenére változatlanul folyósított hiteleket és a felettes szervek pedig különböző engedményeket tettek - írta a Trybuna Ludu. Az esetek többségében a nehézségekkel küszködő vállalatnak segítséget nyújtók meg sem próbálták a további kölcsönök nyújtásának leállítását, s nem a jobb gazdálkodáshoz vezető gazdasági és szervezési változások érdekében cselekedtek. A három közül az első A czechanowicei (bielsko-bialai vajdaság) építőipari vállalat az említett három üzem közül elsőként jutott csődbe. Mindössze 700 embert foglalkoztat, tartozásai azonban meghaladták a 200 millió zlotyt, s a vállalat törlesztésképtelenné vált. A vállalat vezetése a helyzet lényeges javulását ígérte, azonban ez nem történt meg, s a bank nem volt hajlandó további hiteleket folyósítani. Milyen sokat kellett azonban várni erre a döntésre! A vállalatban minden munkahelyen nagy volt a rendetlenség, még akkor is, amikor a vezetés - úgymond - már a helyzet javításán fáradozott. A gépek, berendezések, építőanyagok szanaszét voltak a felvonulási területen. Ezekre kellőképpen nem vigyáztak és rossz volt a munkaszervezés is. Az állandóan növekvő jövedelmek ellenére a munkatermelékenység csökkent, a termelési költségek pedig emelkedtek. A vállalat évente mindössze egy lakóházat adott át rendeltetésének. Ezenkívül arra tellett erejéből, hogy három további épület falait felhúzza. A banktól szüntelenül felvett pénzösszegek ily módon nem hoztak semmilyen nyereséget sem. A czechanowicei építőipari vállalat teljes felszámolása után a befejezetlen épületeket a közelben működő Tych építőipari vállalat „örökölte". Ennél rend uralkodott, jó volt a munkaszervezés és a létesítményeket időben átadták. Jelenleg gyors ütemben folytatják a rájuk hagyott említett épületek befejezését. A gazdasági és a velük szervesen összefüggő pénzügyi nehézségek okai különfélék lehetnek. Leggyakoribb előidézői azonban a beruházási könnyelműség, a rossz minőségű és korszerűtlen termékek, a rossz munkaszervezés, illetve a javadalmazás rendszerében tapasztalható hiányosságok. Ezek az okok játszottak közre 160 olyan vállalatnál, amelyek szintén rosszul gazdálkodtak, azonban a helyzet javítását szolgáló intézkedések bevezetése után fordulat következett be a jobb irányába. Közülük 21 vállalat önerőből volt képes erre, a többiek esetében pedig a felettes szervek beavatkozása segített. A felszámolás nem veszteség A Lengyel Nemzeti Bank egyik illetékese megállapította, hogy egyes vállalatok tudják ugyan, hogy veszteségesen gazdálkodnak, azonban nem „gyógyítják“ bajaikat. A helyzeten javítani hivatott programjaikban ugyanis csak ritkán nevezik meg a problémák tényleges forrását, az alacsony hatékonyság okait, s mindazokat a tényezőket, amelyek a vállalatot a csőd szélére juttatták. Az illetékes azt is elmondotta, az 1983-as törvény nem szabja meg pontosan, hogy milyen határidőn belül kell feltétlenül javulást elérniük. A gyakorlatban általában a kétéves időszak érvényes. A bank minden eszközzel támogatja a vállalat intézkedéseit, amelyek mindekelött a korszerűsítést tartják szem előtt. A bank ugyanakkor szigorítja a hitelnyújtási feltételeket abban az esetben, ha a vállalatban nincs esély a javulásra és elkerülhetetlen annak felszámolása. Tudatosítani kell azt, - szögezte le a bank tisztségviselője, hogy az ilyen vállalatok felszámolása nem jelent feltétlenül veszteséget, sót, ellenkezőleg, inkább nyereséget hoz. A veszteséges vállalat minél tovább működik gazdaságtalanul, annál hosszabb ideig szippant el eszközöket a többi vállalat elől. A felettes szervek olyan esetekben, amikor a vállalatok önerőből nem tudtak úrrá lenni a helyzeten, összevonták őket más, jobban működő vállalatokkal. Lengyelországban ezt a módszert sokkal gyakrabban alkalmazzák, mint a felszámolást. Ebben az esetben ugyanis nem kell a vállalat tulajdonát eladni, nem kell a dolgozóknak felmondani, s ami legalább ennyire fontos: az elengedhetetlen változások után folytatódhat a termelés. A múlt év végéig Lengyelországban 12 ilyen vállalatot csatoltak jól működő termelőegységekhez. A legbonyolultabbak közé azok az esetek tartoznak, amikor az illető vállalat nem saját hibájából jutott a csőd szélére. Ennek a problémának a megoldását sem lehet halogatni, s már most keresik a megoldás módjait. önállóság és felelősség A lengyel sajtó márciusban nyilvánosságra hozott statisztikai adataiból kiderül, hogy tavaly emelkedett azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek képtelenek voltak a hitelek törlesztésére. A kohó- és gépiparban 26-ról 47 százalékra nőtt a veszteséges vállalatok száma, a könnyű- és vegyiparban 27-ről 47 százalékra. Számuk mindenekelőtt azért emelkedett, mert tavaly óta megszigorították a hitelnyújtás feltételeit. A bank ugyanis az esetek többségében akkor ad hitelt, ha a vállalat garantálja a hatékony termelést és a folyósított pénzösszegekkel való ésszerű gazdálkodást. „Mind ez idáig még a vállalatok nem mindig tartják meg azt az elvet, hogy az önállóság közvetlenül összefügg a nagyobb felelősséggel“ - írta nemrég a Trybuna Ludu. A lap hozzáfűzte, hogy a felelősség minden szinten a gazdasági reform következetes végrehajtásának egyik legfőbb követelménye. (P. M.) A pénzügyi mechanizmus aktív szerepe A gazdasági együttműködés most folyó tökéletesítése a KGST-n belüli valutáris-pénzügyi rendszer szerepének növelését is megköveteli. Ezen belül az egyik feladat a tagországok közötti pénzügyi elszámolások tökéletesítése. A multilaterális elszámolások céljára 1964-ben létrehozott transzferábilis rubel használata során a vitathatatlan előnyök mellett az is kiderült, hogy napjainkban viszonylag gyengül a legjobb minőségű áruszállításban való érdekeltség, csakúgy, mint azon ösztönzők szerepe, amelyek a minőségnek a szerződéses árakban történő megfelelő tükröződését hivatottak biztosítani. A többoldalú elszámolásoktól való tartózkodás, továbbá a kétoldalú elszámolások mesterséges egyensúlyban tartása figyelhető meg, ráadásul nemcsak összáruforgal- mi szinten, hanem kurrens jellegüktől függően egyes árufőcsoportokon belül is. E hiányosságok megszüntetésének egyik módját a közgazdászok a transzferábilis rubel pénzügyi átválthatóságának bevezetésében látják. A kérdés aktualitása nóttön nő, különösen a vállalatok és egyesülések közötti közvetlen kapcsolatok fejlődése közepette. Magától értetődik persze, hogy a kollektív valuta átváltásának bevezetése csak egy, s nem egyetlen járható út a KGST-országok pénzügyi rendszerének tökéletesítését célzó intézkedések sorában. Szintén nagy jelentősége van a transzferábilis- rubel-kibocsátás átalakításának, a valutaárfolyamok és a nemkereskedelmi elszámolások tökéletesítésének, illetve egyszerűsítésének, s már napjainkban a kölcsönös együttműködésben, beleértve a közvetlen kapcsolatokat, a tagországok nemzeti valutái aktívabb használatának. A valutaárfolyamok és az árképzés közötti kölcsönhatás a legbonyolultabb kérdések egyike. A valutaárfolyam elvben az átlagos árszínvonal, azaz a valuták vásárlóereje közötti arányokat tükrözi. Ez látszatra elég is ahhoz, hogy az árfolyamot reálisnak ismerjék el, ugyanakkor egyáltalán nem elég ahhoz, hogy elszámolásokban és értékszembenállításoknál ténylegesen használhassák. A valutaárfolyamok elszámolásokban való használhatóságát ugyanis nem is annyira az átlagos árszínvonal, mint a nemzeti árak szerkezete határozza meg. Amikor a belső árstruktúra olyan, hogy egyes ágazatok, árucsoportok (nevezetesen gépek, nyersanyagok, élelmiszerek, késztermékek) árai egyáltalán nem illeszkednek az átlagos árszínvonalhoz (valutáris árszínvonalhoz), a külgazdasági elszámolások jelentősen megnehezülnek. Ilyen esetekben a gyakorlatban a reálár- folyam kiegészítéseként ideiglenes megoldásként a megfelelő árucsoportok közötti sajátos árarányt tükröző egyedi koefficienseket kell alkalmaznunk, ami elkerülhetetlenül bonyolultabbá teszi az elszámolásokat. A megoldást a külkereskedelmi árarányok bizonyos mértékű figyelembevétele szolgálná a nemzeti árképzésnél. A szocialista világpiac tartós, megalapozott árösszefüggéseinek figyelembe vétele a belső árképzésnél összhangban lenne a KGST- tagországok nemzeti árstruktúrái közelítésének célkitűzéseivel is. (Az Ekonomicseszkaja Gazetabol) A cukor mellett Kuba másik legfontosabb exportcikke a dohány. A dohány- termelésben élenjáró Guantanamo tartományban megkezdődött a betakarítási kampány. Képünkön: az egyik ifjúsági brigád tagja is segít a betakarítási munkáknál. (Telefoto: ŐSTK) Haladás - a barátság fokmérője A Haladás (Progressz) gázvezeték a Szovjetunió sarkkörön túli körzetéből, Jamburgból vezet az ország nyugati határáig és onnan tovább a szocialista országokba. A KGST-országok immár harmadik ilyen jellegű közös vállalkozásában ezúttal a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Románia vesz részt. A megépítésére vonatkozó javaslatot a szovjet fél először a KGST végrehajtó bizottságának 1984. évi júniusi ülésén terjesztette elő. A szükséges tervdokumentációk kidolgozása és a megfelelő szerződések aláírása után tavaly már meg is kezdődött a nagyszabású építkezés. A felsorolt hét KGST-országból rutinos gázvezeték-építők érkeztek a Szovjetunióba, akik már az előző vezetékek építésénél is értékes tapasztalatokat szereztek. Már az idei év utolsó negyedében üzembe helyezik a vezeték első, 3137 kilométeres szakaszát, amely Jamburgból az ukrajnai Jelecbe vezet. A tervek szerint 1989-ben jut el a gáz a Szovjetunió nyugati határáig. A Haladás gázvezeték összhosszúsága 4600 kilométer lesz, tehát majdnem kétszer annyi, mint a Szövetség (Szojuz) gázvezetéké. A munka minden képzeletet felülmúló méreteire vall, hogy legalább 3 millió tonna 1420 milliméteres csővezetéket helyeznek a földbe, továbbá megépítenek 40 szivattyúállomást. A gázvezeték 160 kisebb és nagyobb folyón, közutak és vasútvonalak tucatjain halad át. A szovjet fél vállalta magára a legnehezebb feladatot. Többek között felépíti a jamburgi lelőhely létesítményeit és a vezeték kétharmad részét, HALADÁS GÁZVEZETÉK mindenekelőtt a legnehezebb terepen, a tajgán és az Uralon keresztül ugyancsak szovjet vállalatok építik fel a szivattyúállomások túlnyomó részét. Az akcióban résztvevő KGST-tagországok közül Csehszlovákia a Szovjetunió ukrajnai területén húzódó vezetékszakaszt fekteti le, s megépíti a hozzá tartozó infrastrukturális létesítményeket is. A csehszlovák szakemberek 363,7 kilométer hosszúságú vezetéket fektetnek le a Szovjetunió nyugati határától a Kárpátokon át az Ukrajna déli részében fekvő Gusziatyinszka szivattyúállomásig. Ebből 125,2 kilométert a pardubicei Plynostav épít meg, a további 183,5 kilométeres szakasz kivitelezője Tuhla városkától Gorogyenkóig a bratislavai Hydrostav. Az utolsó 55 kilométeres szakaszt szintén a pardubiceiek építik meg. Mindezt egybevetve Csehszlovákia a gázvezeték össz- hosszának 19 százalékát építi. Nem kis feladat vár szakembereinkre a Kárpátokon keresztül vezető szakaszon, amely az egyik legnehezebb terep. Nemrég még a kemény hidegek nehezítették a munkát. A túlsúlyban sziklás vidéken az árok kialakítása rendkívüli erőfeszítést igényelt. A Hydrostav dolgozói az előkészítő munkák elhúzódása miatt kissé megkésve kezdték el a csövek fektetését, ám a kiesést már sikerült pótolni. Szlovákiából már jelenleg több mint 500-an dolgoznak itt. A szovjet fél azt mérlegeli, hogy tekintettel a csehszlovák építők tapasztalataira, további 220 kilométeres szakaszt bíznak rájuk. A Szovjetunió a korábbi gyakorlathoz hasonlóan ezúttal is szerződésben rögzített földgázszállítmányokkal egyenlíti ki a szocialista országok építőinek részvételét a munkálatokban. P. L. Mi legyen P2E2223!I^E!3 I vállalatokkal?
