Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-24 / 16. szám

'ó G Nem szólal meg a tanítás kezdetét jelző csengő, az adott időben mégis minden hall­gató a helyén van: a tantermekben, a labora­tóriumokban, a műhelyekben vagy éppen hárckocsivezetési gyakorlóbázison. A vyákovi Ludvík Svoboda Katonai Főiskolán egy újabb nap kezdődött.- A martini kétéves tiszti iskolában végez­tem. Két évig csapattisztként teljesítettem szolgálatot, most a főiskola harckocsizó kará­nak harmadéves hallgatója vagyok - mondja Jozef Ivanko főhadnagy, miközben fejére te­szi a harckocsizó sisakot. - Igyekszem helyt­állni, van némi gyakorlatom, de tanulni mindig lehet és kell.- Sok segítséget kapunk tőle - állítja Jifi Odehnal törzsőrmester, példás hallgató -, a diákszállóban kisebb csoportokban tanu­lunk, néha valódi „harckocsiütközetek''zajla­na! le köztünk az asztalon. Természetesen az élet, a valóság más, de csak úgy lehetünk majd jó csapattiszek, ha az elméletet a gya­korlattal párosítjuk. Bajuszos fózászlós jelenik meg. Amíg a két fiú elfoglalja helyét a gyakorlókabinban, be­szélgetünk. Több mint harminc éve már, hogy Varga József búcsút vett Farkasdtól (Vlőany). Kiváló harckocsizó, ezt tanúsítja zubbonyán a Fegyvernem mestere jelvény is. Kezébe fogja a mikrofont, beindulnak a motorok. Fi­gyelmezteti a két hallgatót a kisebb hibákra, időközönként jelentést kér.- A műszerek segítségével mindkét hall­gató tevékenységét figyelemmel kísérhetem. A gyakorlóbázison jobban fel lehet a hallgató­kát készíteni a harckocsi vezetésére, mint a terepfoglalkozásokon, s ami a legfonto­sabb, ez fele annyiba kerül - mondja. - Itt motorhibákat is tudunk imitálni és azok eltá­volítása is a hallgató felkészítéséhez tartozik. Jozef Hic főhadnagy, Vladimír Kufha törzs­őrmester váltja le őket. Jókedvűen veszik kezükbe a botkormányt, majd indítanak. Az eléjük vetített terepen „haladnak“. Úgy, mint a valóságban, dombok, völgyek váltják egy­mást. Az a feladatuk, hogy a terephez alkal­mazkodva vezessenek, mert a műszer, amelyről az oktató egy percre sem veszi le a szemét, minden rendellenességet kimutat. A szomszéd helyiségben a kladnói Róbert Vlóek törzsőrmester, a gépesített lövészkar harmadéves hallgatója teherautóvezetést gyakorol épp olyan körülmények között, mint harckocsizó társai. Izzadtan száll ki a ka­binból:- A főiskolán mindenki megtanulja a jármű­vezetést, nekünk azonban nehezebb a dolgunk, mint a többi kar hallgatóinak - mondja. - A legnehezebb terepviszonyok közt kell bizonyítanunk. Az oktatóink azt mondják, hogy a gyalogsági harci jármű fedél­zeti fegyvereinek kezelését is úgy el kell sajátítanunk, hogy a csapattesthez kerülve példát mutathassunk majd beosztottjainknak. Egy másik tanteremben a műszakiak a közúti közlekedés szervezésével ismerked­nek. Térképek, táblázatok fekszenek előttük, és nem hiányzik a számítógép sem. Anton Pilóík főhadnagy, negyedéves hallgató, miu­tán megoldotta a feladatot, halkan, hogy a többieket ne zavarja ezt mondja magáról:-Lehetőség nyílt a továbbtanulásra, és vállaltam. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy a városban lakást kaptam, így a feleségemet és kisfiámat naponta láthatom. Mindig érdekeltek a műszaki dolgok, ezért jöttem erre a karra. Nem bántam meg, pegid most sok a tanulni- való, írom a diplomamunkámat, és a közelgő államvizsgára is készülni kell. Gyakran csak késő este kerülök haza. A kiképzőbázis összes tantermeibe bené­zünk néhány percre, meggyőződhetünk arról, hogy a hallgatók felkészítésében a tudomány minden vívmányát kihasználják. Igénybe ve­szik az iskolai televízióhálózatot, s néhány tanszéken már videokazetták is segítik az oktatást.- Négy kar és 24 tanszék van főiskolánkon- jegyzi meg Jan Valenta őrnagy. A hallgatók egyötöde részt vesz a diákok tudományos munkájában. Ennek keretében nemegyszer olyan munkák születnek, amelyeket az isko­lákban, a néphadseregben is kamatoztatni tudunk. Minden jó ötletet támogatunk, az oktatók segítségével tovább fejlesztünk. A szakköri tevékenységet az oktatás szer­ves részének tekintik, amit az is bizonyít, hogy sok a műszaki irányzatú. A népművé­szet terén sem kell azonban szégyenkezniük: a Tátrán, a Stít és a Trnka népművészeti együtteseik mindig jól szerepeltek a néphad­sereg versenyein. Több tánczenekaruk is van.- A tanulás mellett találok időt arra is, hogy az együttesben dolgozzak, részt vegyek a fel­lépésein - mondja a lévai (Levice) Roman Lackoviő főtörzsőrmester, negyedéves hall­gató. - Ennek majd bizonyára hasznát ve­szem csapattisztként, akár egy kisebb tánc­csoportot is irányíthatok. A vyákovi főiskolások a sportban is jeles­kednek. Dzsúdocsapatunk az országos ligá­ba került, jégkorongozóik és futballistáik is kerületszerte hallatnak magukról. A hallgatók nagy része ott volt a Strahovi Stadionban az országos spartakiádon és a május 9-i dísz­szemlén is. Rendszeresen szerveznek hon­védelmi vetélkedőket, évfolyamközi sportver­senyeket.- A pedagógusok, az oktatók, de maguk a hallgatók is kezdeményezőek. Nincs olyan nap, hogy ne lenne valamilyen rendezvény- állítja Valenta őrnagy. - Harminckét üzemmel tartunk fenn kapcsolatot, ami nemcsak a kultúra és a sport terén hozza közelebb a hallgatóinkat a dolgozókkal, hanem a mun­kában is. Az utóbbi időben a választási prog­ramban meghatározott célok megvalósítását városunkban több mint harminckétezer óra társadalmi munkával segítettük elő. Hallgató­ink közül százötvenen pionírvezetöként tevé­kenykednek. A legkorszerűbb katonai iskolák egyike a vyákovi. A múlt tanévben végzett munkáju­kért megkapták a nemzetvédelmi miniszter vándorzászlaját.- A jövőben a SZISZ- és a pártalapszerve- zeteknek még jobb munkát kell végezniük, felkarolni minden kezdeményezést és főleg felszámolni a formalizmust -vélekedik. Radek Henner alhadnagy, a gépesített lövészkar negyedéves hallgatója, az egyik pártcsoport vezetője. - Az életre, a hivtásunkra kell jól felkészülnünk és ez gyakran bonyolultabb, mint ahogy az a tankönyvben meg van írva. Az utolsó szavakat meghallotta Josef Do­bóé vezérőrnagy, a főiskola politikai osztályá­nak a főnöke. Nem állja meg, hogy ne folytas­sa a gondolatmenetet.- Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy a négy év alatt jól képzett fiatal tiszteket neveljünk a néphadseregnek. Az egykori hall­gatóinkat a csapatesteknél figyelemmel kí­sérjük, és az így szerzett tapasztalatainkat kamatoztatjuk az oktatásban. Véleményünk szerint a hallgatókat anyagilag is érdekeltté kell tenni a jó előmenetelben, hogy ne elé­gedjenek meg a középszerűséggel. A társa­dalomban végbemenő változások minket sem kerülnek el. Mindent megteszünk azért, hogy az oktatás színvonala növekedjen, de szem előtt tartjuk azt is, hogy a hallgatóinkat a pályakezdésre, a beilleszkedésre felké­szítsük. Az udvaron egy magas fiúval találkozom. Mojzes Béla törzsőrmester első éves hallga­tó, nemrég lépett a hivatásos katonák közé. Hogy miért választotta ezt a főiskolát, erre így válaszolt:- Gyermekkorom óta tetszik a katonai pá­lya. .. Úgy érzem, jól választottam, hogy a kö­zépfokú szakmunkásképző intézet után ide jöttem. Vallom, hogy a haza védelme épp oly fontos, mint az építés. Véget ér a tanítás, a diákszállóban ki-ki végzi a maga feladatát, tanul vagy éppen beszélget, olvas. Amikor elbúcsúzom a főis­kolától, abban a tudatban távozom, hogy az itt végző hallgatók jól kihasználják a tanulásra szánt időt. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ D emokratikus jogállamban élünk, tör­vényes keretek közt zajlik az élet. Ennek ellenére a bürokráciával még nem sikerült maradéktalanul leszámolni, és tény az is, hogy nem mindig és nem mindenhol születnek a helyzetnek, az előírásoknak megfelelő döntések. így hát bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy vélt vagy valós jogai­ért, jogos érdekeiért harcolni kényszerül. Ha nem ismeri az igazság keresésének szabá­lyait, milyen ügyben, melyik hivatalhoz, mi­lyen panasszal fordulhat, leül és levelet ír - panaszt annak, akiben az igazság letéte­ményesét, legfőbb biztosítékát látja, akit kép­zeletében olykor szinte természetfölötti ha­talommal ruház fel. Ilyen igazságkeresö panaszok nem csupán a köztársasági elnök irodájába, a párt központi bizottságára ér­keznek, hanem esetenként szerkesztősé­günkbe is. Panaszügyben a névtelenség talán kiirt- hatatlan divat. A névtelen panaszok iránti fenntartások hosszas emlegetése azonban meghozta gyümölcsét; ma már sokan meg­gondolják, érdemes-e, hogy eleve bizal­matlanul fogadják panaszukat. Talán ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben mintha csökkent volna a rágalmazó indíttatású és megalapozatlan névtelen panaszok száma. Mindinkább szaporodnak azonban az olyan panaszok, amelyek közeli rokonságban áll­nak az egykori névtelen panaszokkal, rosszindulatú bejelentésekkel - tudatosan elhallgatják a lényeges tények egy részét, féligazságokat hangoztatnak. TÖRVÉNYSÉRTÉS NEM TÖRTÉNT Egyik panaszosunk súlyos visszaéléssel vádolta meg az egyik kisközség helyi nem­zeti bizottságának elnökét. - Elvette a kerte­met, hogy a családjának legyen hol fóliáz­nia. A földért semmit sem fizetett. Megbíz­tunk egy ügyvédet, hogy perelje be, de az sem jutott vele szemben semmire sem“- írta panaszában. A hnb elnöke nem jött zavarba, amikor tájékoztattam a panaszról. - A levélben leírt tények nagyjából megfelelnek a valóságnak- válaszolta nem kis meglepetésemre, egy „ügyvéd" nem is volt ügyvéd, nem is adott be a bíróságra keresetlevelet. Magyarázat nélkül adta vissza panaszosunknak a telek­könyvön kívüli elbirtoklást igazoló - bizonyí­tó szerződéseket, hatósági döntéseket, s ó meg elhozta megmutatni nekünk. Ami­kor megkérdeztem, hogy látta-e már ezeket valaki a nemzeti bizottságon, nem kis meg­lepetésemre elégedetten, cinikus mosollyal 1L olyan ember magabiztosságával, akinek nincs mitől tartania. - De várjon csak, behozatom az ügyre vonatkozó iratokat - intett türelemre. A továbbiakban minden egyes állítását megbízhatóan bizonyította szerződésekkel, számlákkal, okmányokkal stb. Törvénysértés nem történt. A földet beépítetlen házhelyként tartotta nyilván a hnb és a faluban többen is igényeltek házhelyet. Történetesen az elnök rokona is. A házhelyként nyilvántartott kertet a hnb meg akarta vásárolni a vélt tulajdonostól, de az nem tudta igazolni, hogy ö lenne a föld tulajdonosa. Csak azt a telekkönyvi kivona­tot mutatta be, amely szerint a föld egykor a volt úrbéresek tulajdonában volt, s így jelenleg az efsz tulajdonának tekinthető. Az ügyvédről, a bíróságról az elnöknek nincs tudomása. Nem csoda! Mert amikor másnap a panaszos megjelent a szerkesz­tőségünkben, megtudtam tőle, hogy az mondta: „ezekről az iratokról még nem tudnak“. Ki érti ezt? Ki érti, miért hallgatta el, hogy felszólították tulajdonjoga igazolására, hogy miért nem mutatta be a szükséges irato­kat...? Tudatlansággal nem magyarázható, mert nagyon is jól ismerte az iratok jelentő­ségét! BŰNPÁRTOLÓ GYERMEKVÉDŐK? Még ennyire sem magyarázható tudat­lansággal, jogban való járatlansággal annak a levélírónknak az ügye, aki az egyik járási gyermekvédelmi szervre tett panaszt, mert a védőnők nem tettek feljelentést a volt férj ellen (nem „csukatták le“), holott az nem fizet tartásdíjat, s a tartozása már megha­ladta a tízezer koronát. „Az utóbbi két évben már legalább tízszer utasítottak el, fizettek ki egy-két mondattal" -panaszkod­ta. Persze, felháborodtunk, hiszen a gyer­mekvédelmi szerv minden tőle telhetőt kö­teles megtenni, kapcsolatba lépni más szer­vekkel annak érdekében, hogy az anya, a gyermek megkapják, ami megilleti őket. Az azonban, amit a „gyermekvédelmisek“ irataiból megállapítottunk egészen más irányba terelte felháborodásunkat. A tartásdijat nem fizető apa betegsége miatt hosszú ideig tartózkodott kórházban. Feljelenteni nem lett volna értelme, hiszen még gondatlanság sem terhelte a tartási kötelessége elmulasztásában, s betegsége miatt vitatható a felelősségre vonásának puszta lehetősége is. Igaz, hogy az intézet­ből való elbocsátása után sem fizetett tar­tásdíjat. A védőnők azonban megállapítot­ták, hol dolgozik, s indítványozták, hogy a bíróság rendelje el a tartásdíjnak az apa munkabéréből történő levonását. Hogy tu­dott-e erről a panaszosunk? Tudnia kellett, mert a járásbíróság ügyiratai szerint alig két héttel a panasz megírása előtt személyesen vette át az immár jogerős bírósági végzést. Ismét csak féligazságok, s az igazság egy részének elhallgatása ugyanolyan érthetet­len, mint az előző esetben. VESZEDELMES PANASZOSOK Veszedelmesek az igazságot meghami­sító féligazságokat hangoztató panaszosok, mert visszaélnek mások jóhiszeműségével, segitókészségével, bizalmával. Ennek kárát láthatják azok is, akik okkal-joggal kérnek segítséget, igazságtevést az illetékesektől, hiszen az ilyen panaszok könnyen megtör­hetik a panaszintézók segitókészségét. Akárhányszor ilyen panasszal találkozom, mindig eszembe jut Rochefoucauld aforiz­mája: Az igazság az értelem alapja. És a féligazság... FEKETE MARIAN 987. IV. 24. Varga József főzászlós Josef Doboé vezérőrnagy Mojzes Béla törzsőrmester Jozef Hlc főhadnagy (A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom