Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-24 / 16. szám
'ó G Nem szólal meg a tanítás kezdetét jelző csengő, az adott időben mégis minden hallgató a helyén van: a tantermekben, a laboratóriumokban, a műhelyekben vagy éppen hárckocsivezetési gyakorlóbázison. A vyákovi Ludvík Svoboda Katonai Főiskolán egy újabb nap kezdődött.- A martini kétéves tiszti iskolában végeztem. Két évig csapattisztként teljesítettem szolgálatot, most a főiskola harckocsizó karának harmadéves hallgatója vagyok - mondja Jozef Ivanko főhadnagy, miközben fejére teszi a harckocsizó sisakot. - Igyekszem helytállni, van némi gyakorlatom, de tanulni mindig lehet és kell.- Sok segítséget kapunk tőle - állítja Jifi Odehnal törzsőrmester, példás hallgató -, a diákszállóban kisebb csoportokban tanulunk, néha valódi „harckocsiütközetek''zajlana! le köztünk az asztalon. Természetesen az élet, a valóság más, de csak úgy lehetünk majd jó csapattiszek, ha az elméletet a gyakorlattal párosítjuk. Bajuszos fózászlós jelenik meg. Amíg a két fiú elfoglalja helyét a gyakorlókabinban, beszélgetünk. Több mint harminc éve már, hogy Varga József búcsút vett Farkasdtól (Vlőany). Kiváló harckocsizó, ezt tanúsítja zubbonyán a Fegyvernem mestere jelvény is. Kezébe fogja a mikrofont, beindulnak a motorok. Figyelmezteti a két hallgatót a kisebb hibákra, időközönként jelentést kér.- A műszerek segítségével mindkét hallgató tevékenységét figyelemmel kísérhetem. A gyakorlóbázison jobban fel lehet a hallgatókát készíteni a harckocsi vezetésére, mint a terepfoglalkozásokon, s ami a legfontosabb, ez fele annyiba kerül - mondja. - Itt motorhibákat is tudunk imitálni és azok eltávolítása is a hallgató felkészítéséhez tartozik. Jozef Hic főhadnagy, Vladimír Kufha törzsőrmester váltja le őket. Jókedvűen veszik kezükbe a botkormányt, majd indítanak. Az eléjük vetített terepen „haladnak“. Úgy, mint a valóságban, dombok, völgyek váltják egymást. Az a feladatuk, hogy a terephez alkalmazkodva vezessenek, mert a műszer, amelyről az oktató egy percre sem veszi le a szemét, minden rendellenességet kimutat. A szomszéd helyiségben a kladnói Róbert Vlóek törzsőrmester, a gépesített lövészkar harmadéves hallgatója teherautóvezetést gyakorol épp olyan körülmények között, mint harckocsizó társai. Izzadtan száll ki a kabinból:- A főiskolán mindenki megtanulja a járművezetést, nekünk azonban nehezebb a dolgunk, mint a többi kar hallgatóinak - mondja. - A legnehezebb terepviszonyok közt kell bizonyítanunk. Az oktatóink azt mondják, hogy a gyalogsági harci jármű fedélzeti fegyvereinek kezelését is úgy el kell sajátítanunk, hogy a csapattesthez kerülve példát mutathassunk majd beosztottjainknak. Egy másik tanteremben a műszakiak a közúti közlekedés szervezésével ismerkednek. Térképek, táblázatok fekszenek előttük, és nem hiányzik a számítógép sem. Anton Pilóík főhadnagy, negyedéves hallgató, miután megoldotta a feladatot, halkan, hogy a többieket ne zavarja ezt mondja magáról:-Lehetőség nyílt a továbbtanulásra, és vállaltam. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy a városban lakást kaptam, így a feleségemet és kisfiámat naponta láthatom. Mindig érdekeltek a műszaki dolgok, ezért jöttem erre a karra. Nem bántam meg, pegid most sok a tanulni- való, írom a diplomamunkámat, és a közelgő államvizsgára is készülni kell. Gyakran csak késő este kerülök haza. A kiképzőbázis összes tantermeibe benézünk néhány percre, meggyőződhetünk arról, hogy a hallgatók felkészítésében a tudomány minden vívmányát kihasználják. Igénybe veszik az iskolai televízióhálózatot, s néhány tanszéken már videokazetták is segítik az oktatást.- Négy kar és 24 tanszék van főiskolánkon- jegyzi meg Jan Valenta őrnagy. A hallgatók egyötöde részt vesz a diákok tudományos munkájában. Ennek keretében nemegyszer olyan munkák születnek, amelyeket az iskolákban, a néphadseregben is kamatoztatni tudunk. Minden jó ötletet támogatunk, az oktatók segítségével tovább fejlesztünk. A szakköri tevékenységet az oktatás szerves részének tekintik, amit az is bizonyít, hogy sok a műszaki irányzatú. A népművészet terén sem kell azonban szégyenkezniük: a Tátrán, a Stít és a Trnka népművészeti együtteseik mindig jól szerepeltek a néphadsereg versenyein. Több tánczenekaruk is van.- A tanulás mellett találok időt arra is, hogy az együttesben dolgozzak, részt vegyek a fellépésein - mondja a lévai (Levice) Roman Lackoviő főtörzsőrmester, negyedéves hallgató. - Ennek majd bizonyára hasznát veszem csapattisztként, akár egy kisebb tánccsoportot is irányíthatok. A vyákovi főiskolások a sportban is jeleskednek. Dzsúdocsapatunk az országos ligába került, jégkorongozóik és futballistáik is kerületszerte hallatnak magukról. A hallgatók nagy része ott volt a Strahovi Stadionban az országos spartakiádon és a május 9-i díszszemlén is. Rendszeresen szerveznek honvédelmi vetélkedőket, évfolyamközi sportversenyeket.- A pedagógusok, az oktatók, de maguk a hallgatók is kezdeményezőek. Nincs olyan nap, hogy ne lenne valamilyen rendezvény- állítja Valenta őrnagy. - Harminckét üzemmel tartunk fenn kapcsolatot, ami nemcsak a kultúra és a sport terén hozza közelebb a hallgatóinkat a dolgozókkal, hanem a munkában is. Az utóbbi időben a választási programban meghatározott célok megvalósítását városunkban több mint harminckétezer óra társadalmi munkával segítettük elő. Hallgatóink közül százötvenen pionírvezetöként tevékenykednek. A legkorszerűbb katonai iskolák egyike a vyákovi. A múlt tanévben végzett munkájukért megkapták a nemzetvédelmi miniszter vándorzászlaját.- A jövőben a SZISZ- és a pártalapszerve- zeteknek még jobb munkát kell végezniük, felkarolni minden kezdeményezést és főleg felszámolni a formalizmust -vélekedik. Radek Henner alhadnagy, a gépesített lövészkar negyedéves hallgatója, az egyik pártcsoport vezetője. - Az életre, a hivtásunkra kell jól felkészülnünk és ez gyakran bonyolultabb, mint ahogy az a tankönyvben meg van írva. Az utolsó szavakat meghallotta Josef Dobóé vezérőrnagy, a főiskola politikai osztályának a főnöke. Nem állja meg, hogy ne folytassa a gondolatmenetet.- Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy a négy év alatt jól képzett fiatal tiszteket neveljünk a néphadseregnek. Az egykori hallgatóinkat a csapatesteknél figyelemmel kísérjük, és az így szerzett tapasztalatainkat kamatoztatjuk az oktatásban. Véleményünk szerint a hallgatókat anyagilag is érdekeltté kell tenni a jó előmenetelben, hogy ne elégedjenek meg a középszerűséggel. A társadalomban végbemenő változások minket sem kerülnek el. Mindent megteszünk azért, hogy az oktatás színvonala növekedjen, de szem előtt tartjuk azt is, hogy a hallgatóinkat a pályakezdésre, a beilleszkedésre felkészítsük. Az udvaron egy magas fiúval találkozom. Mojzes Béla törzsőrmester első éves hallgató, nemrég lépett a hivatásos katonák közé. Hogy miért választotta ezt a főiskolát, erre így válaszolt:- Gyermekkorom óta tetszik a katonai pálya. .. Úgy érzem, jól választottam, hogy a középfokú szakmunkásképző intézet után ide jöttem. Vallom, hogy a haza védelme épp oly fontos, mint az építés. Véget ér a tanítás, a diákszállóban ki-ki végzi a maga feladatát, tanul vagy éppen beszélget, olvas. Amikor elbúcsúzom a főiskolától, abban a tudatban távozom, hogy az itt végző hallgatók jól kihasználják a tanulásra szánt időt. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ D emokratikus jogállamban élünk, törvényes keretek közt zajlik az élet. Ennek ellenére a bürokráciával még nem sikerült maradéktalanul leszámolni, és tény az is, hogy nem mindig és nem mindenhol születnek a helyzetnek, az előírásoknak megfelelő döntések. így hát bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy vélt vagy valós jogaiért, jogos érdekeiért harcolni kényszerül. Ha nem ismeri az igazság keresésének szabályait, milyen ügyben, melyik hivatalhoz, milyen panasszal fordulhat, leül és levelet ír - panaszt annak, akiben az igazság letéteményesét, legfőbb biztosítékát látja, akit képzeletében olykor szinte természetfölötti hatalommal ruház fel. Ilyen igazságkeresö panaszok nem csupán a köztársasági elnök irodájába, a párt központi bizottságára érkeznek, hanem esetenként szerkesztőségünkbe is. Panaszügyben a névtelenség talán kiirt- hatatlan divat. A névtelen panaszok iránti fenntartások hosszas emlegetése azonban meghozta gyümölcsét; ma már sokan meggondolják, érdemes-e, hogy eleve bizalmatlanul fogadják panaszukat. Talán ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben mintha csökkent volna a rágalmazó indíttatású és megalapozatlan névtelen panaszok száma. Mindinkább szaporodnak azonban az olyan panaszok, amelyek közeli rokonságban állnak az egykori névtelen panaszokkal, rosszindulatú bejelentésekkel - tudatosan elhallgatják a lényeges tények egy részét, féligazságokat hangoztatnak. TÖRVÉNYSÉRTÉS NEM TÖRTÉNT Egyik panaszosunk súlyos visszaéléssel vádolta meg az egyik kisközség helyi nemzeti bizottságának elnökét. - Elvette a kertemet, hogy a családjának legyen hol fóliáznia. A földért semmit sem fizetett. Megbíztunk egy ügyvédet, hogy perelje be, de az sem jutott vele szemben semmire sem“- írta panaszában. A hnb elnöke nem jött zavarba, amikor tájékoztattam a panaszról. - A levélben leírt tények nagyjából megfelelnek a valóságnak- válaszolta nem kis meglepetésemre, egy „ügyvéd" nem is volt ügyvéd, nem is adott be a bíróságra keresetlevelet. Magyarázat nélkül adta vissza panaszosunknak a telekkönyvön kívüli elbirtoklást igazoló - bizonyító szerződéseket, hatósági döntéseket, s ó meg elhozta megmutatni nekünk. Amikor megkérdeztem, hogy látta-e már ezeket valaki a nemzeti bizottságon, nem kis meglepetésemre elégedetten, cinikus mosollyal 1L olyan ember magabiztosságával, akinek nincs mitől tartania. - De várjon csak, behozatom az ügyre vonatkozó iratokat - intett türelemre. A továbbiakban minden egyes állítását megbízhatóan bizonyította szerződésekkel, számlákkal, okmányokkal stb. Törvénysértés nem történt. A földet beépítetlen házhelyként tartotta nyilván a hnb és a faluban többen is igényeltek házhelyet. Történetesen az elnök rokona is. A házhelyként nyilvántartott kertet a hnb meg akarta vásárolni a vélt tulajdonostól, de az nem tudta igazolni, hogy ö lenne a föld tulajdonosa. Csak azt a telekkönyvi kivonatot mutatta be, amely szerint a föld egykor a volt úrbéresek tulajdonában volt, s így jelenleg az efsz tulajdonának tekinthető. Az ügyvédről, a bíróságról az elnöknek nincs tudomása. Nem csoda! Mert amikor másnap a panaszos megjelent a szerkesztőségünkben, megtudtam tőle, hogy az mondta: „ezekről az iratokról még nem tudnak“. Ki érti ezt? Ki érti, miért hallgatta el, hogy felszólították tulajdonjoga igazolására, hogy miért nem mutatta be a szükséges iratokat...? Tudatlansággal nem magyarázható, mert nagyon is jól ismerte az iratok jelentőségét! BŰNPÁRTOLÓ GYERMEKVÉDŐK? Még ennyire sem magyarázható tudatlansággal, jogban való járatlansággal annak a levélírónknak az ügye, aki az egyik járási gyermekvédelmi szervre tett panaszt, mert a védőnők nem tettek feljelentést a volt férj ellen (nem „csukatták le“), holott az nem fizet tartásdíjat, s a tartozása már meghaladta a tízezer koronát. „Az utóbbi két évben már legalább tízszer utasítottak el, fizettek ki egy-két mondattal" -panaszkodta. Persze, felháborodtunk, hiszen a gyermekvédelmi szerv minden tőle telhetőt köteles megtenni, kapcsolatba lépni más szervekkel annak érdekében, hogy az anya, a gyermek megkapják, ami megilleti őket. Az azonban, amit a „gyermekvédelmisek“ irataiból megállapítottunk egészen más irányba terelte felháborodásunkat. A tartásdijat nem fizető apa betegsége miatt hosszú ideig tartózkodott kórházban. Feljelenteni nem lett volna értelme, hiszen még gondatlanság sem terhelte a tartási kötelessége elmulasztásában, s betegsége miatt vitatható a felelősségre vonásának puszta lehetősége is. Igaz, hogy az intézetből való elbocsátása után sem fizetett tartásdíjat. A védőnők azonban megállapították, hol dolgozik, s indítványozták, hogy a bíróság rendelje el a tartásdíjnak az apa munkabéréből történő levonását. Hogy tudott-e erről a panaszosunk? Tudnia kellett, mert a járásbíróság ügyiratai szerint alig két héttel a panasz megírása előtt személyesen vette át az immár jogerős bírósági végzést. Ismét csak féligazságok, s az igazság egy részének elhallgatása ugyanolyan érthetetlen, mint az előző esetben. VESZEDELMES PANASZOSOK Veszedelmesek az igazságot meghamisító féligazságokat hangoztató panaszosok, mert visszaélnek mások jóhiszeműségével, segitókészségével, bizalmával. Ennek kárát láthatják azok is, akik okkal-joggal kérnek segítséget, igazságtevést az illetékesektől, hiszen az ilyen panaszok könnyen megtörhetik a panaszintézók segitókészségét. Akárhányszor ilyen panasszal találkozom, mindig eszembe jut Rochefoucauld aforizmája: Az igazság az értelem alapja. És a féligazság... FEKETE MARIAN 987. IV. 24. Varga József főzászlós Josef Doboé vezérőrnagy Mojzes Béla törzsőrmester Jozef Hlc főhadnagy (A szerző felvételei
