Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-17 / 15. szám
Tízévenként találkoznak az osztrák fővárosban a világ legjobb jégkorongozói; 1967 és 1977 után mától kezdve ismét itt randevúznak. A világbajnok Szovjetunió kezdi a maratoni sorozatot az újonc Svájc ellen, hogy aztán az május 3-án az 50. mérkőzéssel érjen véget. A lebonyolítási rend nem változott: a nyolc csapat egyfordulós alapon mérkőzik egymással, majd a kialakult sorrend alapján az első négy a világbajnoki címért, a többiek az 5.-8. helyért küzdenek. A négyes döntőbe került válogatottak tiszta lappal indulnak, a mezőny második felében végzettek viszont magukkal viszik az egymás elleni eredményt. Nem lesz könnyű a négyes döntőbe jutni... KANADAI SZABADALOM. Köztudott, hogy a jégkorong kanadai szabadalom. Az Ontario melletti Kingston unatkozó piros kabátos katonái találták ki a tó jegén. Montrealban alakult meg 1881-ben a korongtörténelem első igazi klubja, három esztendővel később rendezték az első tornát: 1888-ban pedig itt született meg az első szabálykönyv. Mindezek után természetes, hogy 1893-ban Kanadában bonyolították le az első bajnokságot is. Kanadai profi csapat (A.A.A. Montreal) nyerte az első „világ- és olimpiai bajnokságot“... A játék jellegéről mindig a kanadaiak döntöttek, mindig ők határozták meg fejlődését. Ám ha valamit olyan hosszú ideig csinálnak, mint ők játsszák a hokit, már megszokásból csinálják, automatikusan, rutinszerűen, szinte gondolkodás nélkül. És ilyenkor fennáll a stagnálás, a megcsontosodás veszélye. Sőt, a tévút serrv kizárt. Napjainkban egyre többet beszélnek az atomkor játékának holnapjáról, jövőjéről. Veszélyek leselkednek a leggyorsabb csapatjátékra. Valamikor mennyire más volt a jégkorong. .. 15:0 és 16:0. Az 1947-ben világbajnokságot nyert csehszlovák csapat védője, Miroslav Pácait így emlékszik a régi szép időkre: „Számunkra szinte hihetetlen, hogy napjainkban négy védókettósról és négy támadósorról beszélnek. Mi összesen négy védővel és három csatársorral játszottuk végig a tornát. Nemegyszer előfordult, a legjobbak az egész mérkőzésen a jégen voltak...“ Hát igen. Azóta sokat változott a világ. A jégkorongban is. De még „cifrább" volt a játék 50-60 esztendővel ezelőtt. Az európai szövetség 1909-ben alakult meg, ám a tengerentúli hokival való konfron- tálásra csak az 1920-as antwerpeni olimpián került sor. Ebben az időben Csehszlovákia válogatottja kontinensünk legjobbjai közé tartozott, mégis 15:0 és 16:0 arányban kapott ki Kanadától, illetve az USA-tól. Csak ekkor kezdett kialakulni az európaiak fogalma az igazi kanadai korongról, melynek alapja a tökéletes korcsolyázás, a bottechnika és a testtel való játék volt. Nem kis csodálkozást váltott ki a tengerentúliak száguldozása a jégen... Sok idő telt el, amíg a látottak és tapasztaltak minőségi javulást eredményeztek az európai korongozásban. így például még négy esztendővel később is az első téli olimpián Kanada a svédeknek 22, a csehszlovákoknak 30, a Svájciaknak 33 gólt ütött. Ennék ellenére a kanadai hoki termő európai földbe „vettetett“ és ha lassan is, de kikelt. Ahogy telt az idő, szaporodtak a műjégpályák, a klubok és a korongozók, egyre színvonalasabb és népszerűbb lett a játék. A szabálymódosítások még több lendületet, küzdelmet, izgalmat és attrakciót vittek a sportágba. A jégkorong terjedését és fejlődését a második világháború sem állította meg. Röviddel a világégés után modernizálták a szabályokat; tizenötre növelték a játékosok számát, a piros vonal bevezetése lehetővé tette a saját védóharmadból küldött korong átvételét a felezővonalon, az egész védóharmadban engedélyezték a testtel való játékot, egyszerűsítették a kiállításokat, bevezették a büntetőlövést, valamint a ma is érvényes háromszor húszperces tiszta játékidőt. Amikor 1949-ben Csehszlovákia először győzött Kanada ellen a stockholmi világbajnokságon, nyilvánvalóvá vált: viszonylag kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Persze azután is nyertek még világ- és olimpiai bajnokságot a tengerentúliak. Totális hegemóniájukat az 1954-ben színre lépett szovjet válogatott törte meg véglegesen. Egyes európai országokban ekkor már tipikus nemzeti jelleget öltött a játék. A svéd, a csehszlovák és a szovjet jégkorongiskolának is voltak előnyei. KÜLÖNBSÉGEK. A Szovjetunióban nagyjából 35-40 évvel ezelőtt kezdtek korongozni. Nem titkolják, sokat tanultak a csehszlovák és a kanadai hokistáktól. Egy dolgot azonban biztosan nem: hogyan szerezni erőnlétet. Sajátos edzésmódszert dolgoztak ki, melynek eredménye: a szovjet korongozók edzettségi foka vetekszik a legjobban felkészült atlétákéval. Edzésrendszerük realizálása egy ismert névhez kapcsolódik: Anatolij Taraszov. A szigorú „Főnöknek“ az volt az elve: a ko- rongozó legyen sokoldalú mint egy atléta, gyors és erős. Hitt abban, hogy az ilyen játékos képes érvényre juttatni képességeit a mérkőzéseken. Igazolták is ezt sokszor a szovjet korongozók a világversenyeken! Persze az erőnlét gondolatát már a 40-es évek végén hangoztatták, de senki sem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget. Csak Taraszov. Ez forradalmi tett volt. És az eredmény? A szovjet válogatott nemzetközi porondra lépésével a kanadaiaknak csak a má- sodhegedüsi szerep jutott. Az erők kiegyenlítődéséről, illetve a szovjet fölényről a profik elleni sorozatok is tanúskodnak. Gondoljunk csak a CSZKA Moszkva két évvel ezelőtti portyájára: egy kivételtől eltekintve végigverte az élvonalbeli profi csapatokat! Az idén a szovjet együttes Quebeckben egyszer kikapott, egyszer győzött az NHL-válogatott ellen. A szovjet jégkorong egyedisége nemcsak a játékosok tökéletes fizikai felkészültségében, a gyorsasági erőnlétben mutatkozik meg. Van további meghatározó jellemzője is: a sok és pontos átadáson alapuló villámgyors kombinációs játék, kollektív együttműködés, egyéni teherbírás (mennyi szabálytalanságot képesek némán elviselni!), a mozgékonyság, ügyesség, a pálya minden részének kihasználása, a maximális gyorsaság közbeni technika érvényesítése, a gyakran háríthatatlan totális támadójáték... Ezekben a mutatókban különbözik a szovjet jégkorong a kanadaitól és a többitől. MINTHA EGYEDÜL LENNE. A skandináv jégkorongiskolát jól ismerjük. De milyen a kanadai? Elmondható róla, hogy hosszú és változatos fejlődése során eljutott a maximális keménységhez (gyakran durvasághoz) és egyszerűséghez. Ennek a felfogásnak csúcspontját a profi liga élcsapatai jelentik. A kanadaiak korcsolyázása talán nem tűnik olyan könnyednek és elegánsnak, mint az európaiaké, ám ugyanolyan gyors és hatásos. Csodálatra méltó viszont stabilitásuk és az, ahogyan erős alkarjuknak köszönve képesek birtokolni a korongot. Ha összjátékra szánják el magukat, lövésszerű átadásokkal „dobják“ támadásba a beinduló társakat. Legnagyobb erényük a kapura lövés. Habozás és „nekirugaszkodás“ nélkül, minden pozícióból gyorsan, erősen lőnek, legszívesebben a jégen küldik kapura a korongot. Azt az elvet vallják: ha a támadó zónában nem tudsz mit kezdeni a koronggal, lődd kapura! A lövés után rendszerint nagy hévvel követik a korongot és az eszközökben nem nagyon válogatva igyekeznek azt a hálóba juttatni. Erényük a védekezés. Félelmet nem ismerő, könyörtelen és kíméletlen. Ismeretes gyakran hangoztatott mondásuk, miszerint minden játékosnak úgy kell védekeznie, mintha egyedül lenne a jégen és mögötte már csak az üres kapu. Mig védőmunkájuk szigorúan kollektív, addig támadójátékuk inkább egyéni. Habár az utóbbi időben ilyen tekintetben sokat tanultak Európától. Taktikájuk többnyire igen egyszerű az ellenfél védőhar- madában: a palánkra lövik a korongot és rohannak utána. Az első másodperctől az utolsóig! TEHERBÍRÓAK. Sokan mondják, legtechnikásabb, legszellemesebb, leglátványosabb korongozást Csehszlovákiában játsszák. A valóság az, hogy a csehszlovák hokisták csakugyan jól korcsolyáznak, egyénileg és kollektive is átlagon felüli improvizációra képesek, ám a szokottnál tovább tartogatják a korongot, ami a hatékonyság és a produktivitás rovására megy. Az utóbbi időben a csehszlovák korongozók is teherbíróbbak lettek a keménységgel szemben; olyannyira, hogy már nálunk is gyakran teszik fel a kérdést: hová fejlődik az atomkor játéka? Talán még a legderúlátóbbak sem tételezik fel, hogy a sportág visszatér a technikai trükkök korszakába. A kevésbé optimisták joggal féltik a terjedő erőszaktól, amely nemegyszer mintha a római gladiátorok világába sodorná feltartóztathatatlanul a játékot. Mindnyájunkat két szó rémisztget: agresszivitás és brutalitás. A nyers erő, erőszak szinte naponta jelen van'a pályákon. A jégkorong talán már csak kétméteres és száz kilós verekedő óriások sportja lesz? (A szovjet válogatott összetétele, játéka és eredményessége igazolja: nem ez a követendő út!). A prágai vb után ugyan szigorították a szabályokat, melyek mondjuk az ökölcsapásokat csak kétperces kiállítással büntették. De sok még a kérdőjel. Minden szakember másként látja a jövőt. Egyesek azt mondják, negyedszázaddal ezelőtt elegendő volt, ha a kanadaiak megrázták magukat Európa jégpályáin és mindenki futott, amerre látott. A keménység ma már nem gond kontinensünkön. Először a szovjet korongozók birkóztak meg vele sikeresen, majd fokozatosan a többiek. A játékosok ellenállóképessége annyira megnövekedett, hogy nem semmisítheti meg őket semmiféle keménység. A játékban döntő szerep jut a taktikai-technikai elemeknek. A fizikailag erős, mozgékony, jó gyorsasági erőnléttel, technikával rendelkező korongozóké a jövő. Mások úgy gondolják, még tovább fog nőni a fizikai felkészültség, elsősorban az állóképességet szolgáló speciális erőnlét. Nagy tartalékok rejlenek a játék stratégiájában. Szerintük a jégkorong jövőjét az alkotó- készség, nem pedig a brutalitásba torkolló erő jelenti. HOGY SZÓRAKOZTASSON. A játékvezetők saját szemszögükből nézik a játék jelenét és jövőjét. Többségük attól fél, hogy senki sem lesz képes gátat vetni a túlzott keménységnek, s így nem tudják, hová fog mindez vezetni. Igazuk van a bíróknak: nem ók szabják meg a jégkorong fejlődését, ők csak a túlkapásokat igyekeznek elfojtani. A keménység, a brutalitás, az alattomosság a korongozók dolga. Ha csak a játékra koncentrálnának, kézben tartanák a mérkőzést. Nem kevés a mai hokiban a kérdőjel. A jégkorong lehet a gyorsaság, az ügyesség, a szellemesség játéka, de ugyanúgy lehet a nyers erő, a megfélemlítés, a brutalitás seregszemléje. Reméljük, hogy Bécsben szép, látványos és izgalmas meccseket láthatunk. Mert ez a jégkorong eredeti értelme. Azért találták ki, hogy szórakoztasson. Vagy napjainkban ez már nem érvényes? Legyünk derűlátóak... TOMI VINCE ARANYÉRMESEK Az eddigi 51 világbajnokság győztesei -1920 Antwerpen: Kanada, 1924 Chamonix: Kanada, 1928 St. Moritz: Kanada, 1930 Berlin: Kanada, 1931 Oslo: Kanada, 1932 Lake Palcid: Kanada, 1933 Prága: USA, 1934 Milánó: Kanada, 1935 Davos: Kanada, 1936 Garmisch-Partenkirchen: Anglia, 1937 London: Kanada, 1938 Prága: Kanada, 1939 Bázel: Kanada, 1947 Prága: Csehszlovákia, 1948 St. Moritz: Kanada, 1949 Stockholm:,Csehszlovákia, 1950 London: Kanada, 1951 Párizs: Kanada, 1952 Oslo: Kanada. 1953 Zürich: Svédország, 1954 Stockholm: Szovjetunió, 1955 Krefeld: Kanada, 1956 Cortina: Szovjetunió, 1957 Moszkva: Svédország, 1958 Oslo: Kanada, 1959 Prága: Kanada, 1960 Squaw Valley: USA, 1961 Genf. Kanada, 1962 Colorado Springs: Svédország 1963 Stockholm: Szovjetunió. 1964 Innsbruck: Szovjetunió, 1965 Tampere: Szovjetunió, 1966 Ljubljana: Szovjetunió, 1967 Bécs: Szovjetunió, 1968 Grenoble: Szovjetunió, 1969 Stockholm: Szovjetunió, 1970 Stockholm: Szovjetunió, 1971 Genf: Szovjetunió, 1972 Prága: Csehszlovákia, 1973 Moszkva: Szovjetunió, 1974 Helsinki: Szovjetunió, 1975 München: Szovjetunió, 1976 Katowice: Csehszlovákia, 1977 Bécs: Csehszlovákia, 1978 Prága: Szovjetunió, 1979 Moszkva: Szovjetunió, 1981 Göteborg: Szovjetunió, 1982 Helsinki: Szovjetunió, 1983 München: Szovjetunió, 1985 Prága: Csehszlovákia, 1986 Moszkva: Szovjetunió. 1980-tól az olimpia esztendejében nem rendeznek világbajnokságot. A tavalyi moszkvai világbajnokságon állandó feszültség uralkodott a csehszlovák cserepadon. Nem csoda. Ján Staréi és Frantiéek Pospiéil edzők csapata nem jutott a négyes döntőbe. Mi lesz Bécsben? $ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártiénak Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az S2LKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Mananoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5„ telefon: 335-090, 335-091 Hirdetési iroda kőzületeknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15.. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket eltagad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 8Í Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Ma kezdődik Bécsben az 52. jégkorong-világbajnokság If.
