Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-17 / 15. szám
Az NDK televízójának Fogat fogért című sorozata, melyben a főszereplő fogorvost Alfred Müller, a nővért Helga Piur alakítja, rendkívüli sikert aratott a nézők körében, úgyhogy alkotói újabb nyolc részt készítettek el, ezek története az egyik berlini poliklinikán játszódik. * A francia tévénézők 1984-tól kezdve Moulin felügyelő mellett egy másik sorozat felügyelőjének is szurkolhatnak. Chabrol- nak, akit Jacques Debroy személyesít meg. A legfoglalkoztatottabb olasz rendezők közé tartozik Luigi Magni, aki nemrégiben fejezte be a Garibaldi életéről és tetteiről szóló sorozatot, melynek címe A tábornok. Most egy újabb sorozaton dolgozik, ennek a főszereplője a neves színész, Nino Manfredi. Kameraközeiben Az NDK televíziója, együttműködve a kubai ICRT televízióval, filmet készített Georg Weerthrői, a múlt századi német költőről, akit Engels a német proletariátus első legnagyobb költőjének nevezett. Az 1848-as forradalom bukása után Weerth örökre elhagyta Európát, mint kereskedő, Amerikába ment. Életének utolsó éveit Kubában töltötte, ahol megismerte a szociális ellentmondásokat, ugyanígy a rabszolgaságot. Hazudott címmel forgatott filmsorozatot a lengyel televízió számára Jan Lomnicki. A hétrészes sorozat története a múlt század nyolcvanas éveiben kezdődik és az 1905-ös évben ér véget, amikor forradalmi események zajlanak Varsóban. Főszereplője egy nő, akinek az életébe beleszólnak a drámai események. Kincskeresők izgalmas kalandjai elevenednek meg abban az angol tévésorozatban, melynek címe Nyugatra a paradicsomtól. A filmet az Indiai-óceánban fekvő Seychelles-szigete- ken forgatták, egy pakisztáni színész főszereplésével. Bázelban eddig nem volt kábeltelevízió, a város ugyanis három állam határán fekszik, így meglehetősen sok tévéműsor közül válogathatnak a nézők. Időközben azonban felismerték előnyeit, s elhatározták, hogy kell ilyen televízió Bázelbe is. Sót, szó van arról, hogy kétirányú hálózatot létesítenek, amelynek révén lehetővé válik, hogy maguk a nézők is kapcsolatba léphessenek a kábeltévé központjával, valamint az adatbankkal. Februártól már az indiai nézők is láthatnak tévéműsort reggelizés közben. A háromnegyedórás műsorban olyan híreket, beszélgetéseket, érdekességeket nyújtanak a nézőnek, amelyek kedvet adhatnak neki az egész napi munkához. * Kolumbiában általában több órát fordítanak az emberek a televízióra, mint az alvásra. Ez derül ki egy közvélemény-kutatás eredményeiből, melyeket megdöbbentőnek tartanak egyes szakemberek, főként arra gondolva, hogy milyen rossz műsorokat sugároz a televízió. Az adásidőt jószerivel ízléstelen szentimentális regények brazil, mexikói és venezuelai filmváltozatai töltik ki. 99 99 Nincs új a nap alatt, mondhatná a néző, ha összehasonlítja a televíziózás kezdeti időszakának sporttudósításait a maiakkal, melyek a legmodernebb technikával készülnek: mint egy emberöltővel ezelőtt, manapság is kamerával látogatnak el a híradósok a stadionokba. Persze, a két kamera között van némi különbség: valamikor filmszalagra rögzítették a tudósítást, amelyet aztán utólagos laboratóriumi munkák után lehetett csak adásba juttatni, a mai kamerával felvett, képmagnón rögzített felvétel azonban késedelem nélkül visszajátszható. Az elektronikus képfeldolgozás lényeges előnye még, hogy egyetlen gombnyomásra különféle trükkök is alkalmazhatók, ezek közé tartozik a kép látszólagos elforgatása a térben, továbbá a kicsinyítése, nagyítása, torzítása stb. A televízió igazi műfaja az élő közvetítés, amikor a filmes eljárástól nagy mértékben különböző technikával, többkamerás módszerrel kerül a műsor a képernyőre. Az atlétika versenyek esetében a legtöbbször bőven elegendő két kamera, csupán a csapatjátékok közvetítéséhez szoktak többet használni. Ebből a szempontból alig van eltérés az egyes sportágak közvetítése között, így a legnépszerűbb és leglátványosabb csapatjáték, a labdarúgás példájával jól szemléltethető a televíziós munka. A leggyakrabban négy kamerát használnak, ezek közül kettőt a stadion fő lelátóján szoktak elhelyezni, az egyiket középtájon, a másikat a tetőszerkezeten kialakított korlát mögött. A másik két kamerát általában a pálya szélén állítják fel, a tizenhatosokkal egy magasságban. A kameraállások eleve meghatározzák a közvetítés jellegét: a távolabbi felvételeket - amikor csaknem félpályányi játékteret fog be az optika - a tetókamerával készítik, a csupán néhány játékost tartalmazó részleteket az alacsonyabban elhelyezettel. Bár a mai változtatható gyújtótávolságú („gumilencsés“) objektívek révén lehetővé válik, hogy csupán egy tetókamerát használjanak, rendkívül érdekes hatás érhető el a két kamera képének kombinálásával: ahogyan a néző a legfelső sorokból lefelé haladva a lelátón, egyidejűleg közelebbről és „alacsonyabbról“ látja a játékot, ugyanúgy változik a távolabbi és közelebbi felvételeket adó két kamera látószögének tengelye is. A pálya szélén elhelyezett kamerák nagyon érzékletes képet adhatnak az ördön- gös cselekről, leheletfinom megoldásokról, biztosítva azt a szinte intim közelséget a tévénéző számára, amely csak néhány, közelebbi lelátón ülő néző számára adatik meg: akik előtt a jelenet éppen lejátszódik. Ez a két kamera az ismétlések során képes visszaadni a kapuralövést megelőző pillanatokat és a gólt is, a játékosok szemmagasságából közvetítve. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy nem a partvonal közelébe hanem a kapuk mögé, a tribünre telepítenek egy-egy kamerát, illetve ha hatkamerás közvetítőkocsikról van szó, a melléktribünökre is felszerelnek egyet-egyet. Ezek úgy helyezkednek el a lelátón, hogy nyitott objektív esetén az egész pályát mutatják, a kapu mögül, míg a látószög szűkítésével a hálón keresztül láttatják az eseményeket, elsősorban persze a gólokat. A sportközvetítések képét és hangját a helyszínen keverik kész programmá. Ezt a közvetítőkocsi végzi, amelyben két munkaállást - hang- és képkeverő részleget - helyeztek el. A hangmérnök két forrásból „merít“: a pálya szélén elhelyezett, a közönség hangját és a különféle zörejeket felvevő háttérmikrofonokból és természetesen a riporter mikrofonjából. Ezeket a hangokat olyan arányban vegyíti, hogy a kommentár érthető legyen, miközben igyekszik a lehető legtöbbet visszaadni a zörejekből, a háttérzajokból, a közönség reakcióiból is. A képkeverő részlegben foglal helyet a vezető operatőr, a képvágó és a rendező. Előttük a mikrofon, amelyen a rendező és a vezető operatőr utasításokat ad az operatőröknek. Ez utóbbiak fülén fejhallgató van, szájuk előtt a berepülő pilótákéhoz hasonló mikrofon, mely mindkét irányban lehetővé teszi a beszélgetést. Ahogy a neve is elárulja, a közvetítés idején a rendező a legfőbb ember, az ö munkájába csak a vezető operatőr beszélhet bele. Az operatőrök csak abban az esetben szólalnak meg, ha valamelyik utasítás külső okból - például a kamera nem mozdítható, nincs elég zsinór a továbbhaladáshoz stb. - nem hajtható végre. Egyébként az operatőr engedelmeskedik az utasításoknak, a látószöget, a játék követési módszerét stb. egyaránt tekintve. Míg az operatőr kamerájának keresőjén csupán az általa felvett képet látja, addig a közvetítőkocsi képkeverő részlegében az egyes kamerák közvetítette kép a sorban elhelyezett monitorokon látható, így a rendező a vezető operatőrrel együtt mindig tudja, melyik kamera mutatja a legmegfelelőbb szögből az eseményeket. A fejhallgatón keresztül előre figyelmeztetik az operatőrt, Németh László Égető Eszter című novellájából forgat hatrészes tévéfilm-soroza- tot Hlntsch György. Képünkön Bordán Irén és a címszerepet alakító Inna Csu- rikova (Inkey Alice felvétele) Már a filmszakmában Ron Samuels, a Downtown című amerikai tévéfilm producere sokáig hasztalan kutatott női főszereplő után, aki méltó partnere lehetne a Flashdance-ból ismert, népszerű fiatal filmszínésznek, Michael Nourinak. Már kis híján kétszáz próbafelvételt készített a jelentkező csinoskákról, s még mindig nem találta meg az igazit. Amikor azonban a terembe belépett egy fekete hajú ifjú szépség, felkiáltott: „Megvan!" A 21 éves Mariska Hargitay ismert szülők gyermeke (anyja Jane Mansfield, apja Mike Hargitay), sokáig nem is gondolt arra, hogy a filmszakmában próbáljon boldogulni. A legjobban a kosárlabda és az éjszakai mulatozás érdekelte. A felajánlott szerep azonban túlságosan is vonzó volt ahhoz, semhogy nemet mondhatott volna. Egyet azonban kikötött: „Nem hagyom, hogy csinibabát csináljanak belőlem.“ hogy adásba keverik, ez utasítás számára, a kamerát már nem mozgathatja tetszés szerint, meghatározott módon kell követnie a játékot. Rendezői utasításra a vágó a megadott kamerára kapcsol, amely objektívjének két oldalán egy-egy piros lámpa gyullad ki, ezzel egyidejűleg a kereső felett Is világítani kezd egy piros fénydióda. Ilyképpen az operatőr pontosan tudja, meddig van adásban; ha másik kamerára kapcsolnak, a piros fény kialszik. Ezt követően a saját elképzelése vagy a rendező (vezető operatőr) utasítása szerint keres magának újabb képinformációt, amely nemcsak a játék valamely részlete lehet, hanem például egy-egy arc is a nézőtérről. Sportközvetítés ma már elképzelhetetlen visz- szajátszás nélkül. Régebben a lassítóberendezés a lemezjátszóhoz hasonló szerkezet volt, amelynek csillogó fémkorongjára kör alakú sávokba játszották fel a képet. Újabban, a ferdecsíkos rögzítótechnika elterjedésével, a képmagnó is alkalmassá vált erre a célra. A nagyon hosszú - és a szalagon ferdén feljátszott - felvételcsíkra ugyanis már egy teljes tévé(fél)kép ráfér, így ez tetszés szerinti sebességgel visszajátszható. A lassítás a tévéközvetítések sava-borsa, hiszen a legérdekesebb mozzanatok akár többször is megismételhetök, ez különleges élvezetet nyújt a néző számára. Visszajátszáskor általában két lassítóberendezést szoktak használni: az egyik az adásban levő kamera képét - tehát a kimenő jelet - rögzíti, míg a másik a kapu mögött elhelyezett kameráét, mindig azét, amelyhez közelebb játszódnak le az események. A közvetítőkocsiból a kész adás kábelen keresztül jüt a rádiórelés kocsiba. Ezt hazánkban is a távközlési igazgatóság (tehát nem a televízió) üzemelteti; parabolaantennájával „lövik fel“ a jelet a legközelebbi adótorony vevőantennájára. Valójában minden televíziós adótorony a mikrohullámú lánc egy tagja is. A mikrohullámú jel az adótornyok láncolatán keresztül a televíziós központba, tehát ismét a tévések „kezébe“ jut. A televíziós adóhelyiség vágószobájából a műsor újra a központi adótoronyba kerül - egyúttal a „postásokhoz“ -, innen aztán az ország valamennyi adótornya veszi és sugározza az adást, melyet a nézők saját készülékeiken fognak. Lényegében a nézők közé tartozik a sportközvetítés rendezője és a rádiórelés kocsi vezetője is, mivel mindkét kocsiban elhelyeznek egy-egy tévékészüléket. Ezen lehet ellenőrizni a műsor műszaki jellemzőit. OZOGÁNY ERNŐ Információk - mindenkinek A Csehszlovák Televízióban folynak az előkészületek egy új televíziós tájékoztató szolgálat bevezetésére. Tulajdonképpen olyan képújságról van szó, amely külföldön Teletext, Videotext, Ceefax, Antiope néven terjedt el. A környező országokban szerzett tapasztalatok alapján arra a felismerésre jutottak a csehszlovák televíziósok, hogy ez a „műsor“ mindenekelőtt a népgazdaság számára lehet hasznos. Már tárgyaltak néhány tárca képviselőivel, eszerint a televíziós tájékoztató szolgálat bizonyos mértékben helyettesíthetné a különböző területeken működő költséges, ám kevésbé rugalmas diszpécser-szolgálatot. Érdeklődést mutatnak iránta a kereskedelmi szervezetek, könnyítene munkájukon, például az idegenforgalom területén, ha hírt adna a főútvonalak állapotáról, a határátkelőhelyek forgalmáról, a szállodai férőhelyekről. Konkrét elképzelésekkel jelentkezett a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium. Kijelölte az információk „begyűjtéséért" és továbbításáért felelős személyeket, akik a tárca ilyen jellegű szükségleteinek a figyelembe vételével már dolgoznak a tervjavaslaton. Időszerű híreket kívánnak nyújtani a gyümölcs- és zöldségtermesztő mezőgazdasági vállalatoknak, feltételezve egyúttal, hogy ezeknek az információknak a kistermelők is hasznukat látják. Jóllehet, a tervek szerint a televíziós tájékoztató szolgálat a kezdeti időszakban főként az intézményekhez, szervezetekhez és vállalatokhoz „szól“ majd. azért olyan információk is megjelennek a képernyőn, amelyek általánosabb érdeklődésre tarthatnak számot. Ezért a képújság szerkesztősége összeköttetésben lesz a Csehszlovák Sajtóirodával. A kísérleti adást jövőre tervezik, a kettes csatornán sugároznák, műsoridőben, beleértve a monoszkóp „jelenlétének" idejét is. Eleinte 200-300 oldalas lesz ez a sajátos formájú „újság“, oldalanként 24 sorral. A technikai berendezés lehetővé teszi egyszerű ábrák készítését, valamint azt, hogy a szerkesztők használhassák az alapszíneket egy-egy mondat, adat hangsúlyozására. Az új televíziós szolgáltatás nagy segítséget jelent majd a halláskárosultak számára is. Ezzel a módszerrel egyúttal lehetővé válik nemcsak számos műsor feliratozása, hanem a beszélgető személyek szövegének megkülönböztetése is - színekkel, (b) 1987. IV-!V-17
