Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-17 / 15. szám
isid Ll . 17. A jobboldali fordulatban jSsMna^a konzervaUv és Államok oolitikáját jellemzi, fontos szerepe j t bókezűen pénzeultrakonzervatív orientációju„agy °^,kozói' körök és a n)inde",®ik® lík a katonai-ipari komplexum, oivan ajánlásokat dolgoznak ki, Akciósok. Ezek a központok nemc“k°'yf,sA jelenlegi kormányzata amelyeket széles körűen felhaszné irányvonala érvényesímilitarista külpolitikája és n^ enes helyezlk fontos P°8a?°kr® ^sai“ tése során, hanem s«iát ®^®ervat (v gondolkodásnak e »kútfúrásai, s^sxssrsíw •°sö4már> 6,1,08,5 a közvélemény támogatását. A konzervatív gondolkodásmód ma nemcsak a Fehér Házban uralkodik, hanem behatolt az USA egész politikai és gazdasági életébe is és hamarosan az amerikai politika fő mozgatóerejévé válik. Még a konzervativizmus növekedése szemmel láthatóan folyt, a konzervatívok intellektuális átalakítása titokban valósult meg számos „agyközpont“ falai között. E központok befolyásának foka már most kezd megmutatkozni, csaknem 6 évvel Reagan elnökké választása után. A konzervatív „agyközpontok“ és a hozzájuk közelálló szervezetek a hetvenes évek közepétől indultak különösen intenziv fejlődésnek. Az Amerikai Vállalkozói Intézetnek Carter elnökké választása évében 12 helyi fiókja volt, ma ezek száma 45 és csaknem 150 alkalmazottat foglalkoztatnak. A Heritage Foundationnak, amely ugyanabban az időben létesült, ma az évi költségvetése 11 millió dollárra rúg. A stratégiai és nemzetközi kutatások központjának költségvetése a tíz év előtti 975 ezer dollárról mára 8,6 millió dollárra nőtt. Egy kissé hosszabb időszak alatt a Hoover Intézet költségvetése két millió dollárról 70 millióra emelkedett. Az utóbbi tíz év folyamán legalább 25 további antiliberális orientációjú nagy szervezet jött létre, vagy bővült ki jelentősen. A konzervatív kommentátorok száma ma jelentősen nagyobb a liberális hírmagyarázókénál. A liberális szervezetek küldetésüket a nyomor elleni harcban, az energetikai válság megoldása módozatainak keresésében, a környezetvédelemben találták meg. Az új „agyközpontok" kutatásaik megfelelő tárgyának a szupernyereségekből származó adókat, a SALT-II szerződést, az atomfegyverek befagyasztását, a „csillagháborút“ látják, s emellett mindezen kérdésekben szélsőséges jobboldali pozíciókon állnak. 1981 -ben, a kormányváltás után számos konzervatív megállapította, hogy az „agyközpontok" hasznos eszközt jelentenek nemcsak az ő eszméik népszerűsítésére, hanem megfelelő ugródeszkát is ahhoz, hogy előnyös helyekre kerüljenek. Amikor Golin Graynek, a nukleáris politika kérdéseiben dühödt konzervatív politikusnak nem sikerült magas tisztséget elérnie a hadügyminisztériumban vagy'a nemzetbiztonsági tanácsban, megalakította a politikai kutatás országos intézetét. Ebben az intézetben kutatásokat végeznek a lézerfegyverek és az SDI-program más elemei támogatására. A fő „agyközpontoknak“ nem okoz gondot a pénzkérdés, mert bőségesen részesülnek anyagi támogatásban. „A konzervatívokat az Egyesült Államokban mindig fajüldözőknek és műveletlen embereknek tartották“ - mondotta Michael Horowitz, aki a hetvenes évek közepén kutatásokat végzett az Amerikai Vállalkozói Intézet és a Heritage Foundation számára és jelentős tisztséget töltött be a kormány költségvetési hivataliéban, még mielőtt szövetségi bíróvá nevezték ki. „Fontos volt intellektuális és erkölcsi alapot teremteni a konzervatív gondolatok számára, bebizonyítani azt, hogy saját jelentőségük van, nemcsak reagálást jelentenek a liberalizmusra.“ Mindezek a mozgalmak megbecsülik az ideológiai elhajlókat. A konzervatív „agyközpontok“ támogatták ezeket az embereket, megvesztegették őket és a „világ csodáiként“ mutattak rájuk. Az Amerikai Vállalkozói Intézet szárnyai alá vette Jean Kirkpatrick asszonyt, Michael Nowakot, Ben Wattenberget és másokat. Mindezek a személyiségek nem felejtették el hangsúlyozni, Az ilyen „agyaknak“ Washingtonban jól megy a soruk (Senity) hogy átálltak a másik oldalra. (De aligha beszélhetünk itt a nézetek megváltozásáról. Jean Kirkpatrick például, a demokrata párt egykori élenjáró képviselője mindig ragaszkodott a szélsőségesen reakciós nézetekhez és a republikánus kormányban nem véletlenül töltötte be az Egyesül Államok állandó ENSZ-képviselöjének tisztségét - A szerk.) Ernst Lefevre, a politikai és etikai kutatóközpont munkatársa, valamint Max Kampelman, az ún. jelenlegi veszély elleni bizottság fő jogásza (a genfi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője) annakidején síkraszálltak Amerika részvétele ellen a második világháborúban. Jean Kirkpatrick megnyerése az „agyközpontok" számára nagy nyereség volt. A republikánus párt 1984. évi országos kongresszusán talán csak Reagan kapott nagyobb tapsot. Jean Kirkpatrick az ún. jelenlegi veszély elleni bizottság vezetőségének tagja és az Amerikai Vállalkozói Intézet külső munkatársa 1979-ben a Commentary cimú folyóiratban cikket közölt Diktatúrák és kettős hozzáállás címmel, amely heves vitákat váltott ki. Élesen bírálta Carter elhatározását, hogy nem nyújt segítséget az iráni sahnak és Somoza nicaraguai diktátornak a megdöntésük előtti utolsó napokban. Azt állította, hogy „nem lehetünk olyan válogatósak szövetségeseink megválasztásánál". Ezzel a cikkével Kirkpatrick népszerűséget szerzett a szélsőjobboldaliak körében. „Az Amerikai Vállalkozói Intézet segítsége nélkül Reagant sohasem választották volna meg“ — állítja a Fehér Ház egyik jól tájékozott munkatársa. „Ennek a szervezetnek köszönhetően a konzervativizmus intellektuális árnyalatra tett szert.“ Az Amerikai Vállalkozó Intézetet 1943- ban Louis Brown üzletember alapította, az első években nyíltan a nagy biznisz nyelvén beszélt. A kutatómunka az intézetben csak 1954-ben kezdődött meg, amikor igazgatója William Barudi lett, aki átszervezést hajtott végre. Barudi alárendeltjeinek széles körű lehetőségeket biztosított és elvárta, hogy ezért olyan munkát kap tőlük, amelyet rendszerint „jelentősnek“ minősítenek. 1980-ban az Amerikai Vállalkozói Intézet túlnyomórészt George Bush mellett kötelezte el magát, de az előválasztások folyamán (amelyeken megnyilvánult Reagan fölénye) rokonszenvét elegánsan új alanyra helyezte át. Az intézet volt az első „agyközpont“, amely megállapította, milyen előnyök származnak a közvéleménnyel fenntartott közvetlen eszmei érintkezésből. Az intézet 1975-ben megkezdte kisebb cikkek szétküldését, amelyeket külső munkatársak Írtak. Ezt követően a rádióállomásoknak ingyenes kommentárokat kezdett küldeni az egyes eseményekkel kapcsolatban (ezt a gyakorlatot folytatja számos „agyközpont“ ma is) és később behatolt a televízió képernyőire is. Valamennyi „agyközpont“, ideológiai irányzatától függetlenül, elsősorban azt a fő célt követi, hogy az elnök számára a „kormányapparátus munkatársainak felvételét közvetítő ügynökséggé“ váljék. Ez lehetővé teszi számukra a politika befolyásolását és növeli tekintélyüket. Valamennyi „agyközpont“ tevékenysége számára mérhetetlen jelentősége van az „ajándékozókkal“ való találkozók megrendezésének. Az Amerikai Vállalkozói Intézet minden évben Colorado államban találkozót rendez azon testületek vezető személyiségeivel, amelyek pénzügyileg támogatják tevékenységét. A vendégeket Gerald Ford, az Egyesült Államok volt elnöke üdvözli. Az intézet decemberben megrendezi a nemzeti politika hetét, amelynek folyamán hivatalos helyiségei az „értelmiségiek parkjává“ változnak. 1984-ben ez az ünnepi hét díszebéddel érte el tetőfokát, amelyen az 1200 estélyi ruhás vendég előtt maga Reagan elnök szólalt fel. Az Amerikai Vállalkozói Intézet, akárcsak az „agyközpontok“ többsége, minden évben a pénzeszközök gyűjtésére összponto- “sítja figyelmét, 1985-ben 12 milliós költség- vetésének 51 százalékát a társaságok hozzájárulásai alkották. Az intézetnek 27 kurátora van, túlnyomórészt az „ajándékozó“ társaságok igazgatói, 14-en közülük katonai szállítókat, gyógyszergyártó társaságokat és bankokat képviselnek, vagyis olyan vállalkozókat, akiknek az érdekei egyre jobban a Pentagonhoz fűződnek. „Feladatunk érvekkel ellátni a konzervatívokat, akik kidolgozzák és megvalósítják a politikát, és ezáltal megszilárdítani pozícióinkat" mondja Burton Times, a Heritage Foundation alelnöke. „Bár intézményünk pártatlannak tartja magát, szoros kapcsolat fűzi a jelenlegi kormányhoz.“ Mindjárt az elnökválasztások után az intézet ezeroldalas kiadványt tett közzé, amely részletesen kidolgozott ajánlásokat tartalmazott csaknem valamennyi szövetségi hivatal számára. Reagan újraválasztása után az intézet további kiadványt adott ki. A két publikáció Mandátum-1 és Mandátum-2 néven ismert. A Heritage Foundation nagy mennyiségben ad ki kevésbé tartalmas irodalmi műveJAPÁN „TURISTAEXPORT“ A japán-amerikai „chipháború“ ellenére várni lehet, hogy az Egyesült Államokat másfajta Japán „export" is elárasztja: a turisták. A jen amerikai dollárral szembeni árfolyama ugyanis a japánok számára rendkívül előnyössé teszi az egyesült államokbeli utazást. Előzetes becslések szerint az idén mintegy 2 millió japán turista látogat el az USA-ba, s valószínűleg csaknem 2 milliárd dollárt hagynak ott... KOKTÉLKEVERÉSI REKORD Egy bordeaux-i bármixer 8 óra és 40 perc alatt 2017 különböző koktélt kevert, s ebben a „sportágban“ új világrekordon állított fel. Kísérletét csak azért nem folytathatta, mert elfogyott a gyümölcslé, amely a koktélok egyik alapanyaga. Teljesítménye így is bekerült a Guiness-rekordok könyvébe. „ÜSZŐ BÖRTÖN“ A brit kormány azt tervezi, hogy a Sealink hajózási társaságtól megvásárol egy kiselejtezett hajót, s ezt azoknak a letelepedni kívánó külföldieknek az internálására használják majd, akik jelenléte Nagy-Britanniában nem kívánatos. Az „úszó börtönben“ 300 ember fér el, s „utasai“ azok lesznek, akik a beutazási tilalom ellenére valamelyik hajózási vagy légitársaság jóvoltából Nagy-Britanniába érkeznek, de a visszaútra nincs pénzük. „Fiúk, a főnök kezd sokat beszélni. Itt az ideje, hogy előkészítsük a következő akciót“ (Izvesztyija) két is. Csupán az 1984-es évben 200 könyvet, monográfiát és jogi tanulmányt adott ki. Az intézet vezető személyiségei büszkék arra, hogy a kormány a Mandátum-1 ajánlásainak 60 százalékát elfogadta. A Heritage Foundation tartja magát a „csillagháborús“ program kezdeményezőjének, mivel éppen ö volt az, amely 1982-ben közzétette Daniel Graham nyugalmazott tábornok „Magaslati határ“ című könyvét. A Heritage Foundation a kapitóliumi magaslaton székel, ahonnan munkatársai könnyen hozzáférnek a képviselöház szenátorainak és tagjainak fiatal asszisztenseihez, vagyis azokhoz az emberekhez, akik a jövőben befolyásos helyekre kerülhetnek. Az intézet csaknem naponta fogadásokat rendez, amelyekre mindig meghívja a Kongresszus fiatal munkatársait. Kéthetente egyszer „harmadik generációs előadásokat' ‘ tartanak - olyan gyűléseket, amelyeket a televízió közvetít, s amelyeken rendszerint részt vesz a Kapitolium száz vagy több munkatársa. A Heritage Foundation nam kap semmilyen támogatást az államtól, ellentétben, az Amerikai Vállalkozói Intézettel (amely a szövetségi kormánytól tavaly 500 ezer dollárt kapott), valamint a stratégiai és nemzetközi kutatások központjával (amelynek költségvetése magában foglalja Washington 15 százalékos hozzájárulását). A stratégiai és nemzetközi kutatások központja a fő hangsúlyt a nemzetközi problémák kutatására helyezi, s talán éppen ezért a „legarisztokratikusabb" valamennyi „agyközpont" közül. Ma ebben az intézetben működik Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski és James Schlesinger is, akiknek külön berendezett kabinetjeik vannak azzal a nyilvánvaló céllal, hogy „intellektuális tereik kölcsönösen ne fedjék egymást". A geopolitikai elképzeléseket kerekasztal mellett tartott üléseken tárgyalják meg, amelyeket az intézet évente megrendez Washingtonban, Dallasban, Houstonban és Miamiban (a jövőben Los Angelesben és Chicagóban is terveznek ilyen üléseket). E tanácskozásokon való részvételért 5000 dollár hozzájárulást kell fizetni. „1984-ben 2500 ízben szerepeltünk a sajtó hasábjain, a múlt évben ez a szám még nagyobb volt, mert a bejrúti események az újságok és a folyóiratok figyelmének központjában álltak és a terrorizmus elleni harc (és tulajdonképpen a nemzeti felszabaditó mozgalmak és a függetlenségüket védelmező fejlődő országok népei elleni harc - A szerk.) szakértőinek többségét a mi központunk munkatársai alkotják" - mondotta William Taylor, a stratégiai és nemzetközi kutatási központ ügyvezető igazgatója. Brzezinski, Richard Helms a CIA volt igazgatója és néhányan mások tagjai a terrorizmus területén folytatott kutatást irányító bizottságnak. Mindnyájan példásan szolgálják az észak-amerikai nagytőke geopolitikai érdekeit.. ((ZA RUBEZSOM - A BOSTONI ATLANTIC NYOMÁN) A londoni Christie’s cég árverésén 22,5 millió fontért (több mint 36 millió dollár) kelt el Vincent van Gogh híres képe, a Napraforgók. Ez a legmagasabb ár, amelyet valaha is egyetlen képért fizettek
