Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-17 / 15. szám
Hill Az Egyesült Államok az .^bbi ^rendezésért felszátatta, hogy a regionális konfhWusok «» ,6#t érdemel, viszont aligha molására törekszik^ "*®namey,yet Washington ténylegesen válthat ki egyetértést az a P sében fnivel az kinyilatkoztatásaival folytat a regionális válságok SS7Ä SKR SÄT— '* Vegyük azonban ezúttal a regionális konfliktusokat, amelyek nagyon érzékenyen hatnak a világ globális problémái megoldásának esélyeire. Washington már évek óta arra törekszik, hogy a regionális konfliktusokra vetítse ki a Kelet és a Nyugat viszonyát, ezeket a konfliktusokat a legfontosabb nemzetközi probléma rangjára emelje, s így elvonja a figyelmet a kérdések kérdéséről: a nukleáris háború megelőzéséről, a fegyverkezési hajsza megfékezéséről a földön és a világűrre való kiterjesztése megakadályozásáról. Tény viszont az is, hogy a helyi válságokat rendezni kell. Ám olyan módon, hogy az ne rontsa a legfőbb probléma megoldásának esélyeit, s ne csökkentse a nemzetközi biztonságot. Leszögezhető tehát, hogy a biztonság globális és regionális vonatkozásai szorosan összefüggenek, de nem szabad szem elől téveszteni a nyilvánvaló prioritásokat. Tetszik ez Washingtonnak vagy sem, tény: sem haditechnikai fölénnyel, sem aknamunkával, sem az uzsorakamatokra adott hitelekkel nem lehet elfojtani a népek szabadságvágyát, haladó és függetlenségi törekvéseit. A sosem volt gazdag fejlődő országok további rohamos elszegényedése hozzájárul a társadalmi feszültség növekedéséhez, belső, regionális konfliktusok kialakulásához. Főleg akkor, ha a gazdasági kizsákmányolás nemzeti elnyomással, idegen megszállással párosul. Ilyen körülmények között törvényszerű a nemzeti felszabadító harc kirobbanása. Az imperialista erők - saját szemszögükből - természetesen minden eszközzel e harc letörésére törekszenek, még ha erre semmi erkölcsi alapjuk sincs. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években Washington magatartása a fejlődő országok haladó mozgalmaival és rendszereivel szemben fokozottan ellenségessé vált, miközben az USA tett néhány lépést a kelet-nyugati közeledés irányába. E lépések közül a két legfontosabb: a genfi és a reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalálkozó. Le kell viszont szögezni, hogy ezeken a tárgyalásokon nem közeledett a két fél álláspontja a regionális konfliktusok ügyében. Főleg azért nem, mert - mint fentebb már említettük - az USA ezek „rendezését" szabja a leszerelési tárgyalások előrehaladásának egyik feltételéül, miközben állandóan adagolja az olajat a tűzre. Ennek az ellentmondásos politikának a továbbvitele érdekében dolgozta ki a Pentagon az ,.alacsony intenzitású konfliktusok stratégiáját“, amely meghatározza az amerikai katonai kötelezettségvállalást az úgynevezett harmadik világ konfliktusaiban. A pentagoni szóhasználatban az alacsony intenzitású konfliktus a terrorizmustól és a civil erőszaktól a gerillaharcon keresztül a határvillongásokig terjed, de nem éri el az országok közötti háború szintjét. Ennek megfelelően ebbe a kategóriába sorolják az angolai, afganisztáni, kambodzsai, libanoni és közép-amerikai eseményeket is. A katonai akciók három fajtájának alkalmazásával számol az alacsony intenzitású konfliktusok esetében ez az új doktrína: 1. a klasszikus gerillaellenes akciókkal, 2. a terrorizmus elleni „aktív védelemmel“, 3. a fejlődő világban a „kommunistaellenes“ gerillák támogatásával. Az első módszert az USA Vietnamban „próbálta ki", s bár kudarca teljes volt, lényegében hasonló lépések tanúi lehetünk ma Salvadorban, ahol gyakoriak a hazafiak által ellenőrzött területek bombázásai, a polgári lakosságot sem kímélő partizánellenes akciók. A terrorizmus elleni „aktív védelem" a Reagan- kormány találmánya, az elnök által 1984. április 3-án aláírt 138. számú nemzetbiztonsági irányelv tartalmazza. Bár nem hozták nyilvánosságra, annyit tudni lehet róla, hogy aktív katonai akciókat javasol a feltételezett terrorista központok és az ezeknek támogatást nyújtó államok ellen. Ebből az elvből indult ki Washington, amikor utasítást adott Líbia bombázására, vagy az Achille Laura luxushajó elrablóit szállító egyiptomi repülőgép elfogására. Legismertebbek talán a harmadik kategóriába tartozó amerikai lépések: a „kommunistaellenes gerillák" támogatására tett Jonas Savimbi, az angolai kormányellenes szervezet, az UNITA vezetője, a bőkezű washingtoni segélyek egyik kedvezményezettje (Archív-felvételek) intézkedések a szovjet „expanzionizmus" visszaszorítása érdekében. Ebbe a kategóriába sorolható a nicaraguai ellenforradalmárok, az afgán dusmanok, a kambodzsai, angolai, mozambiki kormányellenes erők katonai-pénzügyi-politikai támogatása ugyanúgy, mint a szoros együttműködés a Dél-afrikai Köztársasággal, Izraellel, Pakisztánnal, a közép-amerikai diktatórikus rezsimekkel. Az „alacsony intenzitású konfliktusok stratégiájának" kiemelt helyét az amerikai katonapolitikában az is bizonyítja, hogy a Pentagon költségvetéséből évről évre nagyobb összegeket szánnak a különleges intervenciós erők harcképességének növelésére. Az 1986-os katonai költségvetés törvényhozási vitájában ezt így indokolta Weinberger hadügyminiszter: ,,A különleges intervenciós erőknek tulajdonított nagy jelentőség azt tükrözi, hogy érzésünk szerint az alacsony szintű konfliktusok jelentik azt a veszélyt, amellyel a következő években minden valószínűség szerint szembe kell néznünk. “ Érdekes módon az egyébként „mérsékeltnek" tartott Shultz külügyminiszter elkötelezett híve a „megelőző terroristaellenes akcióknak". Szerinte az USA nem maradhat passzív, válaszolnia kell a kihívásokra. Több ízben foglalt állást az aktív katonai visszavágás mellett, válaszul a terrorizmusra, melyet - Washington véleménye szerint- egyes államok támogatnak. Shultz sem vette azonban magának azt a fáradtságot, hogy ezt az állítást bizonyítsa is. Úgy tűnik, ó - és még kevesen, egyre kevesebben- komolyan, szó szerint veszik a washingtoni kinyilatkoztatásokat. Az iráni titkos fegyverüzlet és a nicaraguai ellenforradalmárok törvénytelen támogatása nyomán kirobbant botrány hullámai azonban végérvényesen alámosták az USA szavahihetőségének alapjait. A vihar elcsitult, s jó lenne reméni, hogy a zavaros vizek visszavonultával az USA regionális politikája is megtisztul. GÖRFÖL ZSUZSA Amerikai flottatüntetés a Földközi-tengeren, az egyik legérzékenyebb régióban A bban, hogy a mezőgazdaság nagy teljesítőképességű, korszerű termelőeszközökkel ellátott ága lett a Német Demokratikus Köztársaság népgazdaságának, nagy szerepet játszott az is, hogy a közös gazdaságok tagjai között sok az újra fogékony, szorgalmas fiatal. Jó eredménnyel járt a Szabad Német Ifjúság - az FDJ, az NDK ifjúsági szervezete - négy évtizeddel ezelőtti kezdeményezése, amely fiatalok tömegét mozgósította a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésére, az első mezőgazdasági szövetkezetek megalakítására. A hívó szó az egész országban visszhangra talált, s így csakhamar új, modem gazdaságok, állattenyésztő farmok alakultak, szociális, egészségügyi létesítmények, gyermekvédelmi intézmények, iskolák nyitották meg kapuikat szerte a falvakban. A fiatalok számára a legvonzóbb a korszerű technika, az új nagy gépek megismerésének, kezelésének öröme volt. A falusi iskoláztatás kiterjesztését, mind magasabb színvonalát jól bizonyítja az a tény, hogy ma az NDK mezőgazdaságában foglalkoztatottak 90 százaléka rendelkezik szakmunkásképesítéssel. Mintegy 15 százalékuknak pedig még ennél is magasabb szakmai képzettsége van. Gyarapodnak a szép új lakóházak a falvakban, hiszen itt is érvényes az országos programnak az a célkitűzése, hogy 1990-ig minden család saját otthonba költözzék. A Szabad Német Ifjúság tagjai nemcsak ott segítenek, ahol a nehezebben fejlődő gazdaságok problémáinak gyors megoldáFalusi fiatalok az NDK-ban sáról van szó, de ott is, ahol a falvak népességmegtartó erejét növelni kell. Mintegy 200 falu felett vállalt az FDJ védnökséget és gondoskodik itt, a falu vezetőivel együtt a fiatalok továbbtanulási, szórakozási lehetőségeiről. Sok-sok falusi klub, szakkör, ifjúsági szoba, népszerű kulturális rendezvény tanúsítja eredményes munkájukat. Az NDK mezőgazdaságában jelenleg mintegy 187 000 fiatal dolgozik, ami annyit jelent, hogy a keresőképes korúak közül minden hatodik. Négy agrárfiatal közül három tagja a FDJ-nek. A tanácsokban 20 500 fiatal vállal megbízatást, közülük 600-an településük polgármesterei. Az iskolahálózat jól működik. 142 üzemi és 42 községi szakiskolában 4800 szaktanár és mintegy 10 000 szövetkezeti szakember oktat elméleti és gyakorlati tárgyakat. Nagy az érdeklődés a mezőgazdasági tanintézetek iránt. 1981 és 1985 között például több mint 120 000 fiatal szerzett agrár-szakképesítést. A hároméves, érettségivel végződő középiskola elvégzése után sokan folytatják tanulmányaikat főiskolákon. A fiatal munkáskkollektívák számos program megvalósításában vesznek részt. Hasznos FDJ-kezdeményezés többek között a takarmánygazdálkodási program. Az erre kidolgozott helyi módszerek a legutóbbi 17 hónapban - a termelés egyidejű növelése mellett - mintegy 137 millió márka megtakarítást eredményeztek. Élenjárnak a fiatalok az öntözési programok megvalósításában, így 1985 végére 218 000 hektárral nagyobb földterületet láttak el az éltető vízzel, mint 1983-ban. Ennek következtében az öntözött terület országosan már 1,1 millió hektárra növekedett. A gyümölcs- telepítvények gyarapítása legtöbbször „ifjúsági objektum“-ként, azaz FDJ-védnökség alatt történik. 20 000 hektárnyi ilyen „ifjúsági objektum" van az országban. A mezőgazdaságban jelenleg tevékenykedő csaknem hétezer ifjúsági brigád jó motorja az új kezdeményezések valóra váltásának. Ott vannak a fiatalok akkor is, ha tudományos-technikai előrelépésről van szó. Sok az újító közöttük. Napjainkban 537 ifjúsági kutató kollektíva fáradozik a jobb eredmények eléréséért. Ezek közé tartoznak olyan korszerű, biotechnikai eljárások, mint például az „embrió-transzfer", amelynek segítségével az egy egyedtól eddig lehetséges 3-4 utód helyett - úgynevezett dajkaállatok beállításával - ma már 20, vagy még ennél is több kiváló tulajdonságú borját sikerül világra segíteni. (PANORAMA) Afgán ellenforradalmárok tábora Peshavar mellett: a gyerekeknek Is Jut fegyver az amerikai szállítmányokból
