Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-17 / 15. szám

Hill Az Egyesült Államok az .^bbi ^rendezésért felszá­tatta, hogy a regionális konfhWusok «» ,6#t érdemel, viszont aligha molására törekszik^ "*®namey,yet Washington ténylegesen válthat ki egyetértést az a P sében fnivel az kinyilatkoztatásaival folytat a regionális válságok SS7Ä SKR SÄT— '* Vegyük azonban ezúttal a regionális konfliktusokat, amelyek nagyon érzékenyen hatnak a világ globális problémái megoldá­sának esélyeire. Washington már évek óta arra törekszik, hogy a regionális konfliktu­sokra vetítse ki a Kelet és a Nyugat viszo­nyát, ezeket a konfliktusokat a legfontosabb nemzetközi probléma rangjára emelje, s így elvonja a figyelmet a kérdések kérdéséről: a nukleáris háború megelőzéséről, a fegy­verkezési hajsza megfékezéséről a földön és a világűrre való kiterjesztése megakadá­lyozásáról. Tény viszont az is, hogy a helyi válságokat rendezni kell. Ám olyan módon, hogy az ne rontsa a legfőbb probléma megoldásának esélyeit, s ne csökkentse a nemzetközi biztonságot. Leszögezhető tehát, hogy a biztonság globális és regioná­lis vonatkozásai szorosan összefüggenek, de nem szabad szem elől téveszteni a nyil­vánvaló prioritásokat. Tetszik ez Washingtonnak vagy sem, tény: sem haditechnikai fölénnyel, sem ak­namunkával, sem az uzsorakamatokra adott hitelekkel nem lehet elfojtani a népek szabadságvágyát, haladó és függetlenségi törekvéseit. A sosem volt gazdag fejlődő országok további rohamos elszegényedése hozzájárul a társadalmi feszültség növeke­déséhez, belső, regionális konfliktusok ki­alakulásához. Főleg akkor, ha a gazdasági kizsákmányolás nemzeti elnyomással, ide­gen megszállással párosul. Ilyen körülmé­nyek között törvényszerű a nemzeti felsza­badító harc kirobbanása. Az imperialista erők - saját szemszögükből - természete­sen minden eszközzel e harc letörésére törekszenek, még ha erre semmi erkölcsi alapjuk sincs. Megfigyelhető, hogy az utóbbi évek­ben Washington magatartása a fej­lődő országok haladó mozgalmaival és rendszereivel szemben fokozottan ellensé­gessé vált, miközben az USA tett néhány lépést a kelet-nyugati közeledés irányába. E lépések közül a két legfontosabb: a genfi és a reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalál­kozó. Le kell viszont szögezni, hogy ezeken a tárgyalásokon nem közeledett a két fél álláspontja a regionális konfliktusok ügyé­ben. Főleg azért nem, mert - mint fentebb már említettük - az USA ezek „rendezését" szabja a leszerelési tárgyalások előrehala­dásának egyik feltételéül, miközben állan­dóan adagolja az olajat a tűzre. Ennek az ellentmondásos politikának a továbbvitele érdekében dolgozta ki a Pen­tagon az ,.alacsony intenzitású konfliktusok stratégiáját“, amely meghatározza az ame­rikai katonai kötelezettségvállalást az úgy­nevezett harmadik világ konfliktusaiban. A pentagoni szóhasználatban az alacsony intenzitású konfliktus a terrorizmustól és a civil erőszaktól a gerillaharcon keresztül a határvillongásokig terjed, de nem éri el az országok közötti háború szintjét. Ennek megfelelően ebbe a kategóriába sorolják az angolai, afganisztáni, kambodzsai, libanoni és közép-amerikai eseményeket is. A katonai akciók három fajtájának alkal­mazásával számol az alacsony intenzitású konfliktusok esetében ez az új doktrína: 1. a klasszikus gerillaellenes akciókkal, 2. a ter­rorizmus elleni „aktív védelemmel“, 3. a fej­lődő világban a „kommunistaellenes“ geril­lák támogatásával. Az első módszert az USA Vietnamban „próbálta ki", s bár ku­darca teljes volt, lényegében hasonló lépé­sek tanúi lehetünk ma Salvadorban, ahol gyakoriak a hazafiak által ellenőrzött terüle­tek bombázásai, a polgári lakosságot sem kímélő partizánellenes akciók. A terroriz­mus elleni „aktív védelem" a Reagan- kormány találmánya, az elnök által 1984. április 3-án aláírt 138. számú nemzetbizton­sági irányelv tartalmazza. Bár nem hozták nyilvánosságra, annyit tudni lehet róla, hogy aktív katonai akciókat javasol a feltételezett terrorista központok és az ezeknek támoga­tást nyújtó államok ellen. Ebből az elvből indult ki Washington, amikor utasítást adott Líbia bombázására, vagy az Achille Laura luxushajó elrablóit szállító egyiptomi repülő­gép elfogására. Legismertebbek talán a harmadik kate­góriába tartozó amerikai lépések: a „kom­munistaellenes gerillák" támogatására tett Jonas Savimbi, az angolai kormányelle­nes szervezet, az UNITA vezetője, a bő­kezű washingtoni segélyek egyik ked­vezményezettje (Archív-felvételek) intézkedések a szovjet „expanzionizmus" visszaszorítása érdekében. Ebbe a kategó­riába sorolható a nicaraguai ellenforradal­márok, az afgán dusmanok, a kambodzsai, angolai, mozambiki kormányellenes erők katonai-pénzügyi-politikai támogatása ugyanúgy, mint a szoros együttműködés a Dél-afrikai Köztársasággal, Izraellel, Pa­kisztánnal, a közép-amerikai diktatórikus rezsimekkel. Az „alacsony intenzitású konfliktusok stratégiájának" kiemelt helyét az amerikai katonapolitikában az is bizonyítja, hogy a Pentagon költségvetéséből évről évre nagyobb összegeket szánnak a különleges intervenciós erők harcképességének növe­lésére. Az 1986-os katonai költségvetés törvényhozási vitájában ezt így indokolta Weinberger hadügyminiszter: ,,A különle­ges intervenciós erőknek tulajdonított nagy jelentőség azt tükrözi, hogy érzésünk sze­rint az alacsony szintű konfliktusok jelentik azt a veszélyt, amellyel a következő évek­ben minden valószínűség szerint szembe kell néznünk. “ Érdekes módon az egyébként „mérsé­keltnek" tartott Shultz külügyminiszter elkö­telezett híve a „megelőző terroristaellenes akcióknak". Szerinte az USA nem marad­hat passzív, válaszolnia kell a kihívásokra. Több ízben foglalt állást az aktív katonai visszavágás mellett, válaszul a terrorizmus­ra, melyet - Washington véleménye szerint- egyes államok támogatnak. Shultz sem vette azonban magának azt a fáradtságot, hogy ezt az állítást bizonyítsa is. Úgy tűnik, ó - és még kevesen, egyre kevesebben- komolyan, szó szerint veszik a washingto­ni kinyilatkoztatásokat. Az iráni titkos fegyverüzlet és a nicara­guai ellenforradalmárok törvénytelen támo­gatása nyomán kirobbant botrány hullámai azonban végérvényesen alámosták az USA szavahihetőségének alapjait. A vihar elcsi­tult, s jó lenne reméni, hogy a zavaros vizek visszavonultával az USA regionális politiká­ja is megtisztul. GÖRFÖL ZSUZSA Amerikai flottatüntetés a Földközi-tengeren, az egyik legérzékenyebb régióban A bban, hogy a mezőgazdaság nagy teljesítőképességű, korszerű terme­lőeszközökkel ellátott ága lett a Német Demokratikus Köztársaság népgazdaságá­nak, nagy szerepet játszott az is, hogy a közös gazdaságok tagjai között sok az újra fogékony, szorgalmas fiatal. Jó ered­ménnyel járt a Szabad Német Ifjúság - az FDJ, az NDK ifjúsági szervezete - négy évtizeddel ezelőtti kezdeményezése, amely fiatalok tömegét mozgósította a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésére, az első mezőgazdasági szövetkezetek megalakítá­sára. A hívó szó az egész országban vissz­hangra talált, s így csakhamar új, modem gazdaságok, állattenyésztő farmok alakul­tak, szociális, egészségügyi létesítmények, gyermekvédelmi intézmények, iskolák nyi­tották meg kapuikat szerte a falvakban. A fiatalok számára a legvonzóbb a kor­szerű technika, az új nagy gépek megisme­résének, kezelésének öröme volt. A falusi iskoláztatás kiterjesztését, mind magasabb színvonalát jól bizonyítja az a tény, hogy ma az NDK mezőgazdaságában foglalkoztatot­tak 90 százaléka rendelkezik szakmunkás­képesítéssel. Mintegy 15 százalékuknak pedig még ennél is magasabb szakmai képzettsége van. Gyarapodnak a szép új lakóházak a fal­vakban, hiszen itt is érvényes az országos programnak az a célkitűzése, hogy 1990-ig minden család saját otthonba költözzék. A Szabad Német Ifjúság tagjai nemcsak ott segítenek, ahol a nehezebben fejlődő gazdaságok problémáinak gyors megoldá­Falusi fiatalok az NDK-ban sáról van szó, de ott is, ahol a falvak népességmegtartó erejét növelni kell. Mint­egy 200 falu felett vállalt az FDJ védnöksé­get és gondoskodik itt, a falu vezetőivel együtt a fiatalok továbbtanulási, szórakozá­si lehetőségeiről. Sok-sok falusi klub, szak­kör, ifjúsági szoba, népszerű kulturális ren­dezvény tanúsítja eredményes munkájukat. Az NDK mezőgazdaságában jelenleg mint­egy 187 000 fiatal dolgozik, ami annyit je­lent, hogy a keresőképes korúak közül min­den hatodik. Négy agrárfiatal közül három tagja a FDJ-nek. A tanácsokban 20 500 fiatal vállal megbízatást, közülük 600-an településük polgármesterei. Az iskolahálózat jól működik. 142 üzemi és 42 községi szakiskolában 4800 szak­tanár és mintegy 10 000 szövetkezeti szak­ember oktat elméleti és gyakorlati tárgya­kat. Nagy az érdeklődés a mezőgazdasági tanintézetek iránt. 1981 és 1985 között például több mint 120 000 fiatal szerzett agrár-szakképesítést. A hároméves, érett­ségivel végződő középiskola elvégzése után sokan folytatják tanulmányaikat főisko­lákon. A fiatal munkáskkollektívák számos program megvalósításában vesznek részt. Hasznos FDJ-kezdeményezés többek kö­zött a takarmánygazdálkodási program. Az erre kidolgozott helyi módszerek a legutóbbi 17 hónapban - a termelés egyidejű növelé­se mellett - mintegy 137 millió márka meg­takarítást eredményeztek. Élenjárnak a fia­talok az öntözési programok megvalósítá­sában, így 1985 végére 218 000 hektárral nagyobb földterületet láttak el az éltető vízzel, mint 1983-ban. Ennek következté­ben az öntözött terület országosan már 1,1 millió hektárra növekedett. A gyümölcs- telepítvények gyarapítása legtöbbször „ifjú­sági objektum“-ként, azaz FDJ-védnökség alatt történik. 20 000 hektárnyi ilyen „ifjúsá­gi objektum" van az országban. A mező­gazdaságban jelenleg tevékenykedő csak­nem hétezer ifjúsági brigád jó motorja az új kezdeményezések valóra váltásának. Ott vannak a fiatalok akkor is, ha tudo­mányos-technikai előrelépésről van szó. Sok az újító közöttük. Napjainkban 537 ifjúsági kutató kollektíva fáradozik a jobb eredmények eléréséért. Ezek közé tartoz­nak olyan korszerű, biotechnikai eljárások, mint például az „embrió-transzfer", amely­nek segítségével az egy egyedtól eddig lehetséges 3-4 utód helyett - úgynevezett dajkaállatok beállításával - ma már 20, vagy még ennél is több kiváló tulajdonságú borját sikerül világra segíteni. (PANORAMA) Afgán ellenforradalmárok tábora Peshavar mellett: a gyerekeknek Is Jut fegyver az amerikai szállítmányokból

Next

/
Oldalképek
Tartalom