Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-17 / 15. szám
JSZÚ 3 17. IV. 17. A pártoktatás Csehszlovákia Kommunista Pártjának a marxizmus-leninizmus területére vonatkozó ismeretek rendszerszerű fejlesztésére s a párt irányvonalának a tagokkal való elsajátíttatására és kommunista meggyőződésük elmélyítésére szolgáló legfontosabb eszköze. Egyúttal jelentős segítséget jelent a kommunisták tevékenységéhez a párt politikájának megvalósítása során. Minden párttag tagságának egész ideje alatt szervezett formában, rendszeres tanulmányok keretében ismeri meg a társadalmi törvényszerűségeket; mint Marx írta a 11. Feuerbach-tézisben: nem csupán azért, hogy a világot meg tudják magyarázni, hanem hogy meg tudják változtatni is. Ebben az értelemben beszélhetünk a munkaképes korban levő káderek átfogó képzésének rendszeréről. A pártoktatás folyamán a hatékonyság legfontosabb mércéje a társadalomról szerzett ismeretek színvonala és az ennek megfelelő állásfoglalás, világnézeti meggyőződés, továbbá a hallgatók öntudatos, alkotó politikai és társadalmi aktivitása. A PÁRTOKTATÁS MINT SPECIFIKUS FOLYAMAT A pártoktatást specifikus oktatási és nevelési folyamatként kell értelmezni. Mint minden más oktatási és nevelési folyamat során, itt is szükségszerűen tiszteletben kell tartani az ismeretek elsajátításának, bővítésének és minóa mindennapi tapasztalatokkal való folyamatos összevetés útján történő gyakorlati alkalmazását. Ebben rejlik annak reális feltétele, hogy a pártoktatás az objektív valóság lényegének feltárásához és a rá való hatás gyakorlásához vezérfonalat jelentsen. A tények közti összefüggések feltárása a kommunista öntudat és a szerzett ismeretek valósághűségéről való meggyőződés - amely a tudományos világnézet elsajátításának elengedhetetlen feltétele - révén történik. A pártoktatásnak mint mindkét részről aktív folyamatnak a megfelelő szervezése lehetővé teszi egyes sablonszerű nézetek és állásfoglalások meghaladását. Ennek főleg a szocializmusban rendkívüli a jelentősége. A forradalmi, fejlődő társadalomban szükség van arra, hogy egész életünk folyamán igyekezzünk „meghaladni" önmagunkat. Az a sokszor emlegetett nézet, hogy a felnőtt nehezen tanul bármi újat, a pszichikai fejlődés törvényszerűségeinek a félreismerésén alapul. Minden felnőtt számára nyitva áll az új ismeretekhez vezető út. Nézetei, véleménye nemcsak önmagától alakulhat, hanem meg is változtatható. Ez az emberi pszichikum lényegéből adódik. Az egyéni tudat konkrét társadalmi és történelmi körülmények közepette alakul ki, amelyekbe az ember beleszületett, és amelyek személyiségét is kialakították. Az utóbbi nem más, mint a konkrét társadalmi környezettel való aktív érintkezés eszköze. A pszichikai fejlődés tehát végső soron semmi más, mint az a közötti aktualizált ellentmondásnak a ciklikus kiküszöbölése, amivé az ember mint TUDOMÁNYOS VILÁGNÉZET ÉS SZOCIALISTA MEGGYŐZŐDÉS Emelni a pártoktatás színvonalát ségi fejlesztésének a törvényszerűségeit, a tudományos világnézet kialakításának, az alkotó gondolkodás fejlesztésének, a hallgatókra való pozitív irányú ráhatásnak és a kommunista meggyőződés - amely a résztvevők mindennapi tevékenységét szabályozó eszköz kell, hogy legyen - előmozdításának a gyakorlati szabályait. Nem kevésbé fontos a pártoktatás speciális jellegének a szem előtt tartása. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban ki kell emelni a következőket: 1. A célok és a folyamat tartalmi összetevői. A pártoktatás a marxizmus-leninizmus elsajátítására, a társadalmi fejlődés mozgatórugóinak és a CSKP politikai irányvonalának a megismerésére, valamint a szerzett ismereteknek a társadalmi gyakorlatban, a mindennapi tevékenységben való hasznosítására irányul. 2. A hallgatóság. Felnőtt, különböző tapasztalatokkal, politikailag éretten érkezett, elkötelezett dolgozókról van szó (párttagokról és a szélesebb körű aktívát képviselő, minden kort-, foglalkozási és más csoporthoz tartozókról), akik a társadalmi gyakorlat különböző területein dolgoznak. 3. A pártoktatásnak a politikával, főleg az ideológiával - amelynek a tömegek öntudatának kialakításáért, a két szöges ellentétben álló világnézet és politikai irányzat között folyó, a háború óta eltelt időszakban mindeddig páratlan élességü ideológiai harcban rendkívüli feladatai vannak - mint anyagi erővel való közvetlen kapcsolata. A pártoktatás rendszere tehát fontos része a kommunisták aktív agitációs munkára való felkészítésének, s ilyen értelemben nyitott rendszer is, amely tartalmilag nemcsak a tudományos megismerés révén gyarapszik, hanem az aktuális politikai, társadalmi, gazdasági és más szükségletek alakulása által is. MINDKÉT RÉSZRŐL AKTIVITÁSRA VAN SZÜKSÉG A hallgató felnőtt, dolgozó ember. Vannak élettapasztalatai, kialakult szemlélete, bizonyos viszonyban van az öt körülvevő világgal. A társadalom fejlődése során alakult ki az objektív valóságot illető képe, értelmi és érzelmi tükröződés révén, valamint az élet alapvető dolgaival kapcsolatos meggyőződése, amely aztán a kommunista párt tagjainak sorába vezette őt. Ez specifikus módon tükröződik a pártoktatás folyamán. Minden olyan területen, ahol támaszkodni lehet ezekre a tapasztalatokra, jók a résztvevők feltételei a társadalomfejlődési törvényszerűségek megértésére és az öntudatos állásfoglaláshoz. A hallgatók megismerési szintje, tapasztalatai és nézetei következetes figyelembe vételének igényéből következik a képzésnek mindkét részről aktivitást igénylő folyamatként való értelmezése. Az oktató céltudatosan tervez és irányít, a hallgatókkal aktívan együttműködve, úgy, hogy addigi ismereteik, élményeik, tapasztalataik folyamatosan beilleszkedjenek az újonnan szerzett ismeretek közé, az előbbieket felhasználják, és összevessék az utóbbiakkal, megvizsÍ gálják őket a kommunista állásfoglalás tükrében, ezáltal is elősegítve az új anyag aktív elsajátítását, s új megismerési szintre való fejlődésüket. Az ilyen rendszerszerű ismeret- szerzési folyamat nem a mechanikus tanuláson alapul. Az elméleti következtetések összefonódnak a gyakorlati megismeréssel, és a hallgató megtanulja az előbbieknek személyiség életkörülményeivel való aktív kiegyenlítődés során vált és a között, amivé - tekintettel a konkrét életkörülmények és a környezet újra aktualizált igényeire - válnia kell. Ha ilyen ellentmondás nincs, vagy az ember nem kényszerül a kiküszöbölésre, személyiségének fejlődése stagnál. A MUNKA TARTALMÁNAK ÉS MÓDSZERÉNEK AZ EGYSÉGE A pártoktatás céljainak a megvalósulása - tekintettel az anyag specifikus voltára és a hallgatókra - az oktatás tartalmi és módszertani egységének elérésére irányuló törekvések átgondoltságától is függ. A tartalmat illetően (a keretjellegű tantervnek megfelelően) konkretizáljuk a megismerés (ismeretek, nézetek és az -elsajátított ismeretekkel való bánás) körét is igényességét, azt a célt, amelyet a hallgatóknak feltétlenül el kell érniük. A megismerés tartalmának a konkretizálása alkotó folyamat, melynek során felmérjük az ismeretek bővítésének reális szükségletét. A munkamódszer megválasztásakor úgy tervezzük meg az adott téma feldolgozását, hogy a hallgatók elsajátítsák az anyagot, azonosuljanak a szemléletmóddal, és a szerzett ismereteket fel tudják használni a gyakorlatban. Eközben tekintettel vagyunk arra is, hogy minden megismerési folyamatban - az objektív valóság szubjektív tükröződése során - három aspektus tükröződik: 1. A pszichológiai. A megismerés ugyanis a tárgyak és a jelenségek objektív létének nem csupán egyértelmű tükröződése, hanem mindig szubjektív tükröződés is. Fontos szerepet játszik benne a valóságnak az illető személy számára való szubjektív jelentéstartalma. A helyesség kritériumává az emberek gyakran teszik meg a szubjektív élményt és a tapasztalatot. Ezzel az aspektussal függ össze a szubjektív tapasztalatnak a közölt ismeretekkel való, szubjektív összevetésének már említett problémája. A pszichológiai aspektusban megnyilvánul az objektív valóság ember által való racionális és emocionális tükrözése közti egység és különbözőség, amelyből kitűnik annak szükségessége is, hogy a tudományos érvek erejét élményekkel párosítsuk. Az érv meggyőző volta itt az érzelmi viszonyulástól függ. 2. A gnozeológiai (megismerési) aspektus, amely az objektív valóság racionális megragadását jelenti, beleértve ebbe a szubjektív torzításnak a korrigálását is. Ebből a szempontból az oktatási folyamat arra irányul, hogy a megismerés rendszere:- objektív legyen, vagyis megfeleljen a tudományos megismerés elért fokának:- egészjellegű legyen, vagyis hogy belsőleg egységes ismeretrendszert képezzen, s a vizsgált valóságdarabot átfogóan, egészként értelmezze;- nyitott legyen az új ismeretek irányában, vagyis képes legyen a további fejlődésre;- operatív és alkotó legyen, vagyis vezérfonalul szolgáljon a gyakorlati tevékenységhez. 3. A logikai aspektus a megismerési folyamatnak spirál alakban való ciklikus fejlődését jelenti. Az oktatási-nevelési folyamat szempontjából a tananyag olyan feldolgozására van szükség, amely tekintetbe veszi a vizsgált jelenségek lényegéig történő lehatolás didaktikai alaptörvényeit, mint a megismerési folyamatnak az ismerttől az ismeretlen felé való irányulása vagy a tapasztalattól az általánosítás felé, innen pedig az alkalmazás, továbbá a könnyebben érthetőtől az összetettebb irányába történő haladás. Ezért az alábbi didaktikai elvek szerint járunk el:- a szemléletesség elve, amely azoknak az anyagrészeknek a hallgatóhoz való közelebb hozását jelenti, amelyek különösen bonyolultak és nagy fontosságúak (nem pedig - mint a gyakorlatban sűrűn megfigyelhető - olyanoknak az illusztrálását, amelyek a legkönnyebben szemléltethetők);- az arányosság és az egyéni megközelítés elve, amely azt kívánja, hogy a magyarázat tartalmilag, valamint terjedelmét és az előadás módját illetően megfeleljen a hallgatók ismereteinek, tapasztalatainak, korának és más hasonló szempontoknak;- az átadott ismeretek rögzítésének elve, amelynek ha meg akarunk felelni, úgy kell megszervezni a képzést, hogy a hallgatók rögzíthessék a lényeges ismereteket, meg tudják őket különböztetni az esetlegesektől, és fel tudják őket használni a gyakorlatban;-a rendszerszerűség elve, amely azt jelenti, hogy a megismerés minden szintjén logikailag zárt, egészjellegű rendszert kell formálni. A MEGGYŐZŐDÉS KIALAKÍTÁSA A marxizmus-leninizmusnak mint bizonyos ismeretmennyiségnek az elsajátítása nem elég. Az ismereteknek a meggyőződésben kell kamatozniuk. Meggyőződésen a kialakult megismerési rendszerrel való olyan szubjektív azonosulást értünk, amelynek köszönhetően ez a rendszer az ember világnézetének részévé válik, s vezérfonalként szolgál állásfoglalásainak és értékorientációjának kialakulásához, valamint tevékenységéhez, továbbá mint meghatározó motivációforrás azokat a jellembeli tulajdonságokat is determinálja, amelyekkel a munkához, a társadalomhoz, környezetünkhöz és önmagunkhoz való szocialista viszonyt jellemezni szoktuk. A tudományos világnézet és a szocialista meggyőződés kialakítása meggyőzés által történik. Ez a folyamat részben spontánul játszódik le (amikor valakit maga az élet, a társadalmi gyakorlatban szerzett egyéni tapasztalatai győznek meg), részben pedig a jelenségek mélyére való hatolás nyomán, amelynek során az illető szembekerül a saját társadalmi helyzetének és a közösségben rá váró feladatoknak a kérdésével is. Az első esetben döntő szerepük van az élményeknek, a másodikban az egyéni tapasztalatok racionális értékelése, az érzelmek és a racionális érvek egyeztetése a legfontosabb, miközben kiemelt jelentősége van az érzelmileg ható, ösztönző helyzetekben való tudatos orientálódásnak. Erre irányul a politikai nevelómunka során folytatott céltudatos meggyőző tevékenység, amikor a hallgatót az értelmére és érzelmeire való együttes ráhatással tapasztalatainak és másokéinak magasabb szinten való tudatosítására vezetjük, s elősegítjük szocialista meggyőződésének kialakulását, amely kapcsolatos az átélt helyzetekkel is. Az érzelmi elkötelezettség és a belső azonosulás kiváltása lényegesen különbözik az ismeretek átadásától és az alkalmazásukra való képesség kialakításától. A kívánt érzelmi állásfoglalás kifejlődésének alapfeltételei és szakaszai a következők: 1. Az érzelmi állásfoglalás kiváltása. A meggyőződésnek (a megismerés és az érzelmi viszonyulás egységében történő) kialakítása függ az élményektől, vagyis olyan pszichológiai helyzetektől, amelyek az adott jelenségek iránti érzelmi viszonyulást, elkötelezettséget váltanak ki. 2. Nem azok az esetek tartoznak ide, amelyekben csupán egyszeri átélésről van szó, hanem amikor érzelmi viszonyulás az eredmény. Hogy az élmény ne csak epizód maradjon, a mély érzelmi állásfoglalás kiváltásának törvényszerűségeiből kell kiindulnunk, amelyeket ismerünk az életből: az élmény akkor válik mozgatóerővé, ha felszínre kerül, s ha nem csupán az újraéléséig jutnak el, hanem viszonyulásainkat és így cselekedeteinket is motiválja. Ezért nagy figyelmet kell fordítani az állásfoglalásokra mint a cselekvés mozgatórugóira. 3. Arra, hogy belső állásfoglalás és aktív meggyőződés alakuljon ki valakiben, nem elégségesek az olyan epizodikusán előforduló (előidézett), pszichológiailag kedvező helyzetek, amelyek érzelmi állásfoglalásra serkentő élményeket eredményeznek, hanem az ilyen helyzetek céltudatos és átgondolt rendszerét kell létrehozni, s ebbe aztán szervesen beépülnek a hallgatók egyéni életében szerzett tapasztalatok, megismert tények is. 4. Az érzelmi állásfoglalás nem egyszerű ismétlődés által, hanem a közvetlen ráhatás emocionális élénksége révén alakul ki. A megismerésről elmondható, hogy az ismétlés a tudás anyja; az érzelmi tükrözésre azonban az a jellemző, hogy a sztereotip ismétlés gyengíti az érzelmi reakciót: az érzelem elszürkül, az ember többé-kevésbé közömbössé válik, sót a sztereotípia ellenérzést is kiválthat belőle. Az érzelmi viszony elmélyülését az életszerű, az érzelmekre közvetlenül ható helyzet eredményezi. A meggyőződés hatással van az ember egész életén keresztül folytatott tevékenységére. A pártoktatásban a tárgyalt problémák lényegéig ható, racionális és egyúttal közvetlen emóciók által támogatott feltárásával kell előmozdítanunk az érzelmi kötődést. A tudományos világnézet és a szocialista meggyőződés kialakításához minden lehetőséget fel kell használni a valódi élet .alapján történő meggyőző érvelésre, hogy az hasson a hallgatóknak mind a gondolkodására, mind pedig az érzelmi kötődésére. RSDr. BRANISLAV BROSKA
