Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-10 / 14. szám

Fürjtojás. Főleg magyarországi tapasztalatok és értesülések alap­ján tudom - igen magas a tápérté­ke, rendkívül ízletes és hasznát veszik különféle drága kozmeti­kumok, sőt likőr készítésénél is. Azt viszont csak nemrég tudtam meg, hogy úgy az ezredforduló táján részben felválthatja az űrha­jósok tubusos táplálékát is. Per­sze nem arról van szó, hogy az ürutasok egyszerűen magukkal vinnék, majd gondosan beosztva elfogyasztanák ezt a csemegét. Nem, jóval többről, bonyolultabb műveletről, amelyet igen sok vo­natkozásban főleg itt a földön kell a tudományos dolgozóknak kikí­sérletezniük. Mégpedig azt, hogy a súlytalanság állapota milyen ha­tással van az állatok, esetünkben a fürj életfunkcióira. Ezzel kapcsolatban az Interkozmosz program keretében már csaknem másfél évtizede folynak a kísérletek a Szlovák Tudományos Akadémia Haszonállat-fizioló­giai Intézetének ivánkai munkahelyén. A feladat megoldásán munkálkodó héttagú kis csapat élén Koloman Bocfa akadémikus, az intézet igazgatója áll. Egy olyan tudós, akinek egész életművében szerves egység­be ötvöződött az elmélet a gyakorlattal, a hozzáértés a szervezőkészséggel, s aki sohasem zárkózott el a tudomány elefánt­csont-tornyába. Ez utóbbit egyébként az is bizonyítja, hogy tevőleges szerepet vállalt a köz- és a politikai életből is. Volt szövetsé­gi és szlovákiai mezőgazdaságügyi minisz­ter, a Mezőgazdasági Tudományos Akadé­mia elnöke, a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának tagja. Nyugodt, közvetlen, megbízható, szerénységét megőrző, derű­látó ember.- Tulajdonképpen miért is választották kísérleteikhez a fürjet? - tesszük fel az első kérdést.- Intézetünkben ez a madár már koráb­ban is egyike volt kísérleti alanyainknak. A kérdéses feladat megoldásánál predig alapvető követelmény volt olyan élőlény megválasztása, amely a legkisebb súly mellett a letöbb biomasszát képes produ­kálni. Márpedig a fürj súlya átlag csak százhúsz gramm és a tyúk testsúlyához képest viszonylag két és félszerte nagyobb súlyú tojásmennyiséget képes produkálni. Ezen túlmenően ennek jóval nagyobb a táp­értéke is, több vitamint, vasat és cinket tartalmaz. Kikel már a keltetés 17 napja után és öt-hat hét alatt teljesen kifejlődik. Kevés helyet igényel, takarmányszükséglete is összehasonlíthatatlanul kisebb a tyúkénál. Más szóval, rendkívül alkalmas élő elemévé válhat egy zárt ökológiai rendszernek.- Köztudott, hogy a súlytalansági állapot hatással van minden élő szervezetre, az emberre, az állatokra, a mikroorganizmu­sokra egyaránt. Milyen tapasztalatokra tet­tek szert földi, illetve úrviszonyok között a fürjjel kapcsolatban?- Számos kísérlettel, például különleges felfüggesztési módszer alkalmazásával csökkentve a mozgáslehetőséget, szimulál­tuk a súlytalanság állapotát. Megállapítot­tuk, hogy ez az állat viszonylag jól képes alkalmazkodni mind az űrhajó gyorsulásá­val felszökő gravitációs erőhöz, mind a súlytalansági állapothoz. Tizenöt-húsz Koloman Bod’a akadémikus sérletünket a szovjetekkel, mégpedig piló­táit űrhajóban. A mi kísérletünk célja, immár második generációjú inkubátorunkban, a to­jás kikeltetése s a növendékállat egy-két napos túlélésének elérése lesz. A szovjet tudósok pedig a gnyiezdo elnevezésű be­rendezésükben négy fürjtyúkot, illetve egy fürjkakast visznek fel földkörüli pályára. Vizsgálni fogják a kozmikus feltételek között főleg a fürjtyúkok megtermékenyítésének lehetőségeit.- Nyilván még túl korai a kérdés, de sok embert érdekelhet - tulajdonképpen az űr­hajókon mivel is fogják etetni a fürjeket?- Ezzel kapcsolatban is nem egy kísérle­tet végeztünk. A takarmány egyik kompo­nenseként felhasználhatók lesznek majd az űrfeltételek között kedvezően termeszthető egysejtes moszatok. Tekintetbe jönnek to­nap elteltével ilyen színlelt feltételek között is megőrizte eredeti tojóképességének 60-80 százalékát.- S volt űrkísérletük is?- Igen, mégpedig 1979-ben a Kozmosz 1129-es biológiai űrszonda fedélzetén egy hazai gyártmányú kozmikus inkubátorban végeztünk kísérletet megtermékenyített fürjtojásokkal. Megállapítottuk, hogy az embriók tizenkét napon át normálisan fej­lődtek a súlytalanság állapotában. A közel­jövőben feltehetően folytathatjuk közös kí­vábbá a fürjürüléken tenyésztett légylárvák és végül egy általunk kifejlesztett, a szüksé­ges tápelemeket és vizet tartalmazó pasz­taféle is. Persze, mindez még a földön sem teljesen megoldott, nem is beszélve az úrviszonyokról, ahol az űrhajósnak egyelőre problémát okoz akárcsak a tojás megfözése és elfogyasztása is. Mindenképpen a cél az, hogy a fürjek táplálásánál hasznosítsák mindazt, ami az űrhajó fedélzetén gazdasá­gosan kitermelhető s természetesen min­dennemű hulladékot is.- Mikorra várható ez irányú kísérleteik eredményes befejezése?- Nos, ezt nehéz megmondani. Nyilván az űrhajósok ellátása kérdésének átfogó megoldása zárt újratermelési rendszerben csak valamikor az ezredforduló után várha­tó. Ennek keretében azonban a mi felada­tunk megoldása már korábban. Úgy hiszem azt követően, hogy a súlytalanság állapotá­ban rátalálunk a megtermékenyítés, az egyedek kikelése és újratermelődése prob­lémáinak nyitjára. Biztató körülmény, hogy az ilyen kísérletekhez már megteremtettük a szükséges előfeltételeket.- Köszönöm a beszélgetést, a szovjet tudósokkal karöltve végzett csapatmunká­jukhoz sok sikert és önnek hatvanadik szü­letésnapja alkalmából erőt és jó egészséget kívánok.- Köszönöm. GÁLY IVÁN Kis ketrecben felfüggesztve kí­sérleteznek na­pokig, hetekig a fürjekkel (Eduard Holly felvételei) Gyermekzsivajtól hangos a a la­kótelep. Az egyik csoport a bőrlab­dát kergeti, mások bújócskát játsza­nak. A Latorická utca sarkán néhány fiatal beszélget, várnak valakire. A hatodik osztályos Miéko Öemy, aki begipszelt lába miatt mankóra tá­maszkodik, nyugtatja a többieket.- Nem szokott elkésni. Nyugod­tak lehettek, pontosan három órakor itt lesz. Nézzétek, éppen most száll le az autóbuszról. Jókedvre derülnek, amikor Miro­slav Pavelka mérnököt, a számító­gép-szakkör vezetőjét meglátják. Amikor kinyitja az alagsori helyisé­get, a fiúk levetik cipőjüket, papucsot húznak, és néhány perc múlva már a számítógépek előtt ülnek. A kép­ernyőn megjelennek a beprogramo­zott játékok.- Két szakkört vezetek. Az egyik hétfőn, a másik szerdán jár ide- jegyzi meg a szakkör vezetője.- Egy-egy alkalommal tizenketten jönnek, ritkán van hiányzó. A Szlovák Műszaki Főiskola elektrotechnikai tanszékén kutató­ként dolgozik. A számítógéppel hob­biból ismerkedett meg, de ma már ez irányú tudását kutatói munkájá­ban is felhasználja. Amikor látta, hogy a nyolcéves fia is érdeklődik az elektronika, a számítógép iránt, el­vállalta a szakkör vezetését.- Az első napokban rajzok alap­ján az áramkörök összekapcsolásá­val foglalkoznak. Élmény számuk­ra, amikor kigyúl a parányi égő, megszólal a sziréna hangját utánzó készülék - folytatja. - Van aki önál­lóan dolgozik, másoknak segíteni kell. Ha az idősebbek észreveszik, hogy a kisebbeknek nem megy vala­mi, segítségükre sietnek. A szakkör tagjai közül többen otthon is barká­csolnak, aztán behozzák megmutat­ni, amit készítettek. Megkezdődik a foglalkozás. A BASIC-nyelvet tanulják, jobban mondva azt, hogyan alkalmazhatják a adott feladat megoldásában. Csendben ülnek, szorgalmasan jegyzetelnek, a szakkör vezetőjének minden szavára figyelnek. A hatodi­kos Peter liléé miközben ceruzájával füzetébe jegyzetel, el-elgondolko- dik, ha nem ért valamit, a magasba emeli a kezét megkéri a szakkör vezetőjét, hogy még egyszer ma­gyarázza el. Nincs megrovás, szem­rehányó tekintet, a fiatal mérnök újra elölről kezdi a magyarázatot, a táb­lán szemlélteti az elmondottakat.- A korkülönbség és azon tény miatt, hogy a gyerekek egy része bejár szülei munkahelyére, ahol számítógép is van, csoportos foglal­kozáson kívül külön-külön is foglal­kozom a gyerekekkel. Egyelőre nincs egységes módszertan kidol­gozva, így a vezetőn múlik, hogyan sikerül a gyerekek érdeklődését fel­kelteni, az alapismeretekre megtaní­tani őket. Jómagam a játékos tanu­lás híve vagyok, úgy látom szívesen jönnek ide, természetesen szüleik tudtával. Nagy élmény számukra, amikor egy-egy tárgyat fel tudnak rajzolni a képernyőre. A hetedik osz­tályos Éva Chudá például foglalko­zás közben magától rájött, hogyan lehet a tárgyat áthelyezni, mozgatni. A nyolcadikos Peter Lehota két éve jár a szakkörbe, sőt, a Novo­• Peter liléé hradská utcai gimnáziumban beirat­kozott a programkészítő tanfolyamra is. Szorgalmasan tanul, szakközép- iskolába felvételizett. Megpróbál­kozott már a programkészítéssel is, versenyen is rész vett.- Az alapismereteket itt sajátítot­tam el- mondja, miközben tekintetét le nem veszi a képernyőről. - A szá­mítógépeké a jövő, és én elhatároz­tam, hogy ha sikerül, operátorként dolgozok majd. Vele egyszerre kezdett a szak­körbe járni Martin Chovanec, aki szintén szakközépiskolában szeret­né folytatni tanulmányait. Neki ott­hon is van számítógépe, amelyet 12 éves öccsével gyakran használnak. Ottjártunkkor a Honvédelmi Szövet­ség városkerületi versenyére ké­szült.-Érdekes dolog a számítógép, Minden téren alkalmazni lehet. Könnyen meg lehet vele* tanulni a morzejeleket. A klaviatúrán leütök egy betűt, amely a képernyőn mor­zejelként jelenik meg. Segít a né­met nyelv tanulásában is. A képer­nyőn megjelenik egy német szó, szlovákul leírom jelentését, s a gép azonnyomban jelzi, helyes választ adtam-e. Játéknak is beillik, például • Peter Kurej pillanatok alatt megtudhatom, hogy egy bizonyos év május nyolcadiká- ján milyen nap is volt - állítja.- Számos nehéz számtani fel­adatot sikerült a számítógép segít­ségével megoldanom - folytatja a vele egykorú Jozef Cerovsky. - Ha az ember leül melléje, szinte észre sem veszi az idő múlását. Közben a két másodikos, Martin Sykora és Ferko Hruéovsky is meg­érkezik. Azonnyomban a számítógép mellé állnak, alig várják, hogy a négy gép valamelyike megüresed­jen. Pár hete járnak még csak ide, de már megtanulták, hogyan játsz­hatnak a számítógépes játékprogra­mokkal, amelyekből mintegy negy­ven van.- Az elméleti oktatás, a kötelező foglalkozás mellett hagyni kell a gyerekeket, hogy szabadon játsz- szanak, érdeklődjenek az iránt, mi miért, hogyan történik. Aztán együtt átvesszük azt, ami felkeltette érdek­lődésüket. Kötetlen formában dolgo­zunk, mégis rend és fegyelem van itt, csak elvétve kell valakit rendre- utasítani. A nyolcadikosok megkérik a szakkör vezetőjét, hogy néhány nehéz számtanpélda megoldásához • Miroslav Pavelka (A szerző felvételei) adjon tanácsot. Lassan teleíródik a tábla a három ismeretlenú egyen­let levezetésével, az eredmény csak a tábla alsó sarkában fér el. A többi­ek közben ott ülnek a számítógépek előtt. A szemüveges Peter Kurejnek, aki szakosított alapiskolába jár, vég­re sikerül az egyik játékos feladatot megoldania.- Logika, határozottság kell hoz­zá és persze némi kézügyesség - vallja, majd egy újabb feladvány­nyal bajlódik. Az alagsorban a néhány helyi­ségből álló klubot a Honvédelmi Szövetség bratislavai II. városkerü­leti bizottsága és a pionír- és ifjúsági ház üzemelteti. Korábban üzlet volt itt, a pultok helyére néhány számító­gép került. A berendezés szerény, de ami a legfontosabb, jól érzik itt magukat a gyerekek, hasznosan töl­tik el szabadidejüket.- A hét öt munkanapból áll, én kétszer járok ide, többször nem te­hetem. Azt hiszem, jó volna ha eze­ket a számítógépeket naponta igénybe vehetnék a gyerekek. Ha így lenne, nem 24, hanem három­szor annyi gyerek ismerhetné meg a számítógépeket, az elektrotechnika alkalmazásának lehetőségét. Több szakoktatóra és egységes módszer­tani irányításra lenne szükség. A gyerekeket érdekli az ez irányú szakköri tevékenység. Ezért vállal­tam el jómagam is az oktatói teen­dőket. Vallom és állítom, hogy érde­mes a fiatalokkal foglalkozni, hiszen a jövő nemzedékéről van szó. Este hét óra után hazamennek a gyerekek. A kisebbekért a szüleik jönnek el, a nagyobbak maguk men­nek el. Pavelka mérnök kikapcsolja az áramot, megigazítja az asztalokat és maga is hazafelé veszi az útját, hogy kipihenje a nap fáradalmait, hogy a legközelebbi foglalkozásra felkészüljön, mert amint mondja, céltudatos, átgondolt munka nélkül nincs eredmény. N£MEth JÁNOS ÚJSZ 8 1987. IV. Ilim IB IMIIM

Next

/
Oldalképek
Tartalom