Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-10 / 14. szám

JSZÚ 9 7. IV. 10. Először a zajos főút felőli kerítésen át nézegettem az itt-ott még havas földön lépkedő antilopokat, a tócsában ülő fehér hattyút, s a pádon rikácsoló pávát - mintha azt panaszolná az élelmet osztogató állat- gondozónak, nem mehet a finom falatokért, nem sározhatja össze pompás tollszinét. Nősténye viszont peckesen emelgetve ke­cses lábait vállalta a veszélyt. Piszkos lett ugyan, de jóllakott. A púpos tevék is maga­sabbra emelték fejüket, lesték, mikor hoz­zák már a reggelit. Az állatkert mindennapi reggeli életét élte, a sétányokon takarmányt szállító traktorok zúgtak, az állatgondozók • Szeretni kell valamennyit - Iveta Felingerová állatgondozó kedvenceik ketrecét takarították, kedvesen szólongatva őket. Az állatok a kissé csípős reggel ellenére vidáman hallatták hangju­kat, mintha örülnének, végre vége a hosz- szú, hideg télnek.- Már nagyon vártuk az időjárás jobbra- fordulását - mondotta állatkerti sétánk kez­detén dr. Bohuslav Lovas, a bratislavai állatkert igazgatóhelyettese. - A téli hóna­pok próbára tettek embert, állatot egyaránt, szerencsére az állatkert lakói jól teleltek. Igaz, a kényesebbjének fűtött téli szállá­sa volt. Persze az állatok etetése, élelmük beszerzése a havas napokon nem volt könnyű. Itt is akadozott a szállítás, de az állatkert alkalmazottai egy emberként lapá­tolták a havat, hogy utat törjenek a ketre­cekhez, s lássák mi van a rájuk bízott állatokkal. A téli szaporulat is bizonyítja, nem viselte meg különösebben a hideg állatainkat. Kisantilopokat, barnamedve bo- csot, kiskecskéket, szumátrai tigris- és ma- jomkölyköket is láthatnak - ha majd eljön az ideje - a látogatók. Ám a tél gondján túljutva fejünk az állatkert átépítése miatt fő. Ugyan­is a huszonhat éve létesült állatkertet 1988- ig teljesen áthelyezzük - közölte kissé szo­morúan. Elmondta, hogy a, nagy változá­sokra az új dunai híd építése miatt van szükség, úgyanúgy, mint a füvészkert, az állatkert is az építkezés áldozatául esik. Ezért május 15-e után a látogatók már hiába keresik majd az ún. gyermeksarkot, a kifutóban nem találják meg kedvenceiket a gyerekek.- Ez csak az első szakasz, két évünk van arra, hogy a Malomvölgybe behúzódva megkezdjük a honfoglalást. Ehhez viszont az kell, hogy az állatok új ketrecei és épületek sora felépüljenek. Tudni kell azt is, ahhoz, hogy az új állatkert szép legyen, bizony jó 15-20 évre lesz szükségünk- mondja az igazgatóhelyettes, majd gond­terhelten állt meg a vidáman hancúrozó sarki rókák ketrece előtt. Csak akkor ragyo­gott fel az arca újból, amikor a papagájház­hoz értünk. Büszkén mutatta az új pálmás kakadut, miközben elmóndta, hazánkban a bratislavai állatkert papagájkollekciója a leggazdagabb, legértékesebb.- Egy állatkert fenntartása, üzemeltetése munka-, idő- és pénzigényes vállalkozás, hisz csak az állatok etetése tavaly közel másfél millió koronába került. Külön szót érdemel az újonnan vásárolt állatok ára is, mely évről évre emelkedik. Ennek ellenére- hisz az állatkert rangját az is meghatároz­za, hány védett állatfélét birtokol - igyek­szünk értékes egyedekkel bővíteni úgy az emlősök, mint a madarak és a hüllők kollek­cióját. Kísérőm bemutatta az Afrikából érke­zett három orrszarvút, a hideg tél ellenére is jól érzik magukat. Megtudtam azt is, hogy az állatkert vezetősége, immár az új rész­ben, újdonságokkal szeretné ellensúlyozni az átépítés okozta kényelmetlenségeket. A nagyközönség például az afrikai patáso- kat külön pavilonban csodálhatja majd meg.- Vendégeink nagy örömére három zsiráffal gazdagodik állatállományunk, ,,lakásuk" az említett pavilonban lesz. Szóba került az is, az állatkertnek nem­csak az a célja, hogy bemutassa az állato­kat. A kicsik és nagyok, ha jól odafigyelnek, képet kaphatnak az állatvilág rejtelmeiről is. Az állatkertben ugyanis sok a különféle szemléltető tábla, amelyekről többek közt megtudhatjuk, hogy 24 órából az oroszlán 20, a majom 12, az elefánt 2,20, a zebra 1, a zsiráf viszont csak 20 percet tölt alvással, mint ahogy azt is, melyik állat ugrik a legma­gasabbra, illetve úszik a leggyorsabban, de • A tevéknek nem ártott a fagy és a hó sorolhatnánk még tovább az értékes adato­kat. Rövid sétánk alatt dr. Lovas kiemelte az állatgondozók szakma-, illetve állatszerete- tét, tudását. A tizennyolc állatgondozó a prágai szakközépiskolában szerzett képe­sítést, s nagyrészt nekik is köszönhető, hogy az állatok ,,nem fáztak rá a télre".- A körülöttünk folyó építkezési munká­latok egyelőre nem zavarják állatállomá­nyunkat, még az érzékeny, félénk antilopo­kat sem. Tudjuk, nehéz időszak áll előttünk, ám reméljük, sikeresen megbirkózunk a fel­adatokkal. S akkor majd sor kerülhet mind­annyiunk örömére a várva várt indiai ele­fánt telepítésére is, lakosztályának felépíté­se is a tervek között szerepel. Sajnos, az áthelyezések miatt az állatkert a jövőben veszít fényéből, ám aki igazán szereti az állatokat, s látni akarja őket, vállalja az átmeneti időszakot. PÉTERFI SZONYA „Nem hagynak magunkra" A nemzeti bizottságok humánus odafi­gyeléssel gondoskodnak a magatehetetlen nyugdíjasokról. Ennek egyik formája a házi szociális gondozás. A magukra hagyott öre­gek életét megkönnyíti a szociális gondozók segítökészsége. Megilleti őket az elisme­rés, hisz saját ünnep- és hétköznapjaikból, családjuktól lopnak el órákat, hogy ott le­hessenek a rászorulók mellett, meghallgat­hassák panaszaikat, mossanak, főzzenek, takarítsanak rájuk, nyugodt öregkort, pihe­nést biztosítsanak számukra. Jóllehet a gondozásra szorulók olykor bizalmatlanok az idegennel szemben, de Hidaskürtön (Mostová) a 90 esztendős Szolga István, a falu legidősebb férfilakosa és a 88 eszten­dős Hodúr Géza örül, hogy a nemzeti bizott­ság jóvoltából van, aki gondoskodik róluk. Marafkó Margit konyharuhába kötve, kis edényekben hozza az ebédet. Fiatal, ház­tartásbeli. Szereti az embereket, ahol tud, szívesen segít rajtuk.- Itt lakom a szomszédban, csak az utca választ el bennünket. Közel van. Ha átho­zom, nem szükséges újramelegíteni az »ételt. Nekem is kényelmes, mert nem kell öltözködnöm, csak átjövök úgy, ahogy ott­hon is vagyok a konyhában, papucsban, kötényben. Napközben többször is átszala­dok, csak megnézem mit csinál a két öreg. Elüldögélnek egész nap, tévét néznek, rádi­ót hallgatnak, olvasnak. Ha valamire szük­ségük van, ők is átjönnek hozzám. Nem igényesek, nem kívánnak ínyenc falatokat, a tésztát és a levest szeretik. Az egyszerű, kiadós, tápláló ételekhez szoktak. Ma túrós tészta az ebéd. Előszedi a tányérokat, letörli az asztalt, és tálal. A két öreg Jóízűen falatozik.- ízlik?- Nagyon finom - mondja Hodur Géza. - Én nem tudnék főzni, kiesne kezemből a fazék, meg az igazat megvallva, nem is szoktam a szakácskodást. Soha nem vol­tam rászorulva, hogy főzzek magamnak.- Keveset esznek - mondja a_ fiatalasz- szony -, marad vacsorára is. Ők is meg tudják melegíteni, de sokszor megeszik in­kább hidegen, még mielőtt átjönnék feltálal­ni az ételt. Este aztán hozok kalácsot, süteményfélét, reggelire azt eszik meg ká­véval.-A feleségem tavaly hunyt el - közli Hodur Géza. - Az utolsó napig elvégzett a ház körül mindent. Dolgos asszony volt.- Az én feleségem több mint húsz éve meghalt - szól közbe Szolga István. - Azu­tán, hogy ne legyek egyedül, ideköltöztem a húgomnoz, Géza feleségéhez. Mert nagy a ház, elférek benne. Van egy szobám, egy kis előszobám, ahol olvasgatni szoktam, nekem ez már elég. Amíg bírtunk, mi férfiak kaszálni jártunk a közterületekre, és mindig meleg ételre jöttünk haza. Nekünk sajnos nem volt gyerekünk, Gézának is csak fiai vannak, csupa férfi. Örülünk hát, hogy van aki gondoskodik rólunk. Mi lenne velünk, ha magunkra lennénk utalva, nem tudjuk mi az asszonymunkát elvégezni. Mindenesetre jó, hogy így egymás mellett vagyunk, nem olyan unalmasak a napjaink. Elcsevegünk erről, arról, megbeszéljük a filmeket, a rádi­óból hallottakat, felidézzük a fiatalságunkat, abban mindig találunk érdekeset. Nem tud­hattuk, nem is mertünk rá gondolni, hogy öreg korunkra majd idegen segítségére szorulunk. S bár így van, mégsem panasz­kodhatunk, hisz van aki nem hagy ma­gunkra.- Margitka nem idegen- helyesbít Hódúi Géza.- Bizony nem, hisz jó szomszédok vol­tunk mindig, nem volt köztünk veszekedés soha, segítettük egymást régebben is. összejártunk, megértettük egymást az el­hunyt feleséggel. Beszédes jó asszony volt. Féltőn mondta mindig, ha én majd nem leszek, viseld gondját a két öregnek. Meg­ígértem neki. Sajnálom őket, ezért is vállal­tam a gondozásukat. Rájuk már nem sokat kell mosni, amikor kell, kimossa a mosógép. A takarítás is egyszerű. Nem hagynak ren­detlenséget maguk után, hisz csak ülnek egész nap a rádió mellett, vagy sétálgatnak az udvaron.- Nem jó az öregség - mondja Hodur Géza -, nem jó sehol. Ülni se, feküdni se, lassacskán telnek a napok. Ezért még el­eimegyek, meglátogatom a régi barátokat. De már nehezen fogy az út előlem, hamar elfáradok, a kis mozgás viszont jólesik. A kerti munka már nem nekünk való. A két öreg csupa hálálkodás. Szeretnék viszonozni a gondoskodást, keresik a ked­ves szavakat, hogy megköszönjék Marafkó Margit segítségét. XALLÓSI BÉLA • Ebéd utáni pihenő gepárdéknál (Lórincz János felvételei) • Az esős tavaszi napokon is akadnak látogatók az állatkertben I

Next

/
Oldalképek
Tartalom