Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
A J| ó y évtizedek óta vita tárgyát képezi a településtudo»VI Cl I mány és a hozzá tartozó, vagy helyette emlegetett városépítészet, városrendezés, illetve urbanisztika értelmezése. Ez az évezredes témával foglalkozó tudományág az urbanizáció rohamos növekedésével ugyanis egyre bonyolultabbá, szinte interdiszciplináris jellegűvé vált. Az urbanizáció fogalmán azonban ma már nem csupán az ipar és a lakosság nagy városi központokba történő összpontosítását értjük, hanem a falvak átalakulását az ottani életviszonyok városiasabbá válását is. Ennélfogva a jelenkor településtudománya sem csupán a jelentős városok, városrészek fejlődésével járó problémákat igyekszik megoldani, hanem az egész társadalom valamennyi településének, az ezeket egybefoglaló nagyobb területi egységeknek (régióknak) és az óriási városcsoportosulásoknak (konurbációknak, megapolisoknak) tervezését, alakítását is felöleli. Szocialista társadalmunk viszonyai között ezt a sokrétű tevékenységet több alapvető tényező befolyásolja, idézi elő és teszi lehetővé. Az ország településeinek, egész területének • A rendelkezésre álló lakóterület ésszerű és gazdaságos kihasználását példázza a felvételen látható trnavai Barátság lakónegyed TELEPÜLÉSTUDOMÁNYUNK? fejlődési folyamatát meghatározó tervgazdaság mellett fontos szerepet játszik ezen a téren a tervszerű iparfejlesztés és a mezőgazdaság is. Akárcsak a velük járó jelentős mértékű telepítési, tömeges lakásépítési feladatok egész sora, a számtalan egészségügyi, természetvédelmi, közlekedési, esztétikai stb. szempont. Érthető hát, hogy a hazai viszonylatban jelentős iparral, mezőgazdasággal és erőforrásokkal rendelkező Szlovákiában is egyre bonyolultabbá vált időközben a szociális-gazdasági, a terület- és településfejlesztési komplexum irányítása. A lakosság számának abszolút növekedése, s az ezzel összefüggő lakásigény, valamint a szociális kérdések ezért arra kényszerítik a településtudomány szakembereit, hogy következetesen átértékeljék a lakásépítésre szánt és már beépített területeket. A pontos helyzetismeret az egyik legalapvetőbb feltétele a modern urbanisztika célkitűzése elérésének. Az pedig nem más, mint a lakó- és életkörülmények minőségi szintjének megőrzése, sót javítása mellett gazdaságosabban, ésszerűbben kihasználni a rendelkezésünkre álló területeket. Tehát olyan megoldást kell keresni, amely megfelel mind az urbanizáció fokának, mind a gazdasági, társadalmi és szociális viszonyok intenzitásának. A településtudományban mindez az intenzifikáció szükségszerűségében nyilvánul meg. Ma ez az urbanisztika elsőszámú megoldásra váró feladata. A városrendezés kezdetétől fogva prognosztika (előrelátás, előrebecslés) is. Tudományos megalapozásának igénye azonban valójában csak a közelmúlt évtizedekben merült fel, már mint a településtudomány egyik fő elméleti, egyben gyakorlati feladata. A prognosztizálás kiindulópontjául ma általában az „optimális város“ modelljét szokták választani, amely mintaként szolgál és elméletileg megoldást nyújt szinte valamennyi mai városfejlesztési problémára. Ám a gyakorlat sok esetben ellentmond az elméletnek. Bebizonyosodott, hogy egy-egy város optimális fejlődéséhez nem mindig használható ez az ideálisnak tekintett városmodell. Pedig alapképlete viszonylag egyszerűnek tűnik: a lehető legkisebb kiadással és környezetszennyezéssel kell elérni a lehető legnagyobb komfortot. Az építőművészek például a két-kilencezer lakosú települést tartják a legideálisabbnak, amely nem foglal el nagyobb területet mint egy mai lakónegyed. Olyat, ahol a lakosság számára gyalogszerrel is könnyen elérhető minden munkahely, üzlet, szolgáltatás, iskola és nem utolsósorban a természet is. Az ilyen településen nem lenne átjáróforgalom, s a kis méretek lehetővé tennék, hogy a helyi közlekedést szolgáló úthálózatról még a tömegközlekedési eszközöket is kizárják. Sót, még a magángépkocsik is csak kivételes esetekben, például csak nagyobb bevásárlások, áruszállítás alkalmával zavarnák, a lakosságot. A házak közvetlen közelében nem lennének parkolóhelyek sem, hogy a gépkocsik ne szennyezzék a levegőt. A magasabb szintű kulturális és szociális központok egy-egy ilyen település között foglalnának el helyet. Területgazdálkodási szempontból az lenne a legjobb, ha egy mai nagyságrendű lakótelep mindössze egy magas épületben helyezkedne el. Ez technikailag nem is megoldhatatlan, s bár ezáltal lehetőség nyílna a zöldövezetek növelésére, mégsem tekinthető a legszerencsésebb megoldásnak. A sok emberben tériszonyt kiváitó nagy magasság ellensúlyozása érdekében ugyanis olyan belső tereket kellene kiképezni az épületben, amelyek a mai gazdasági adottságok mellett eleve ellentmondanak a korábban említett mintamegoldás egyik alapkövetelményének. A sokszintes épületek építése különben is túlságosan költséges és általános elterjedésük meginkább fokozná a több lakótelepünkön is tapasztalható uniformizálódást. Mi hát a megoldás? A kérdésre aligha lehet igazán helyes választ adni. Talán ezzel magyarázható az is, hogy az urbanisztikai megoldások ismert hiányosságairól már hosz- szabb ideje inkább csak beszélünk, miközben lakókörnyezetünk folyamatosan veszít humanitásából. Emiatt elsősorban természetesen urbanistáinkat lehet hibáztatni. Még akkor is, ha a szakértelemmel nem rendelkező városlakó leginkább csak a betonházak külsődleges egyhangúságában és szürkeségében véli felfedezni új lakótelepeink „lélektelenségét“. Pedig azok csupán az urbanisztikai megoldások hiányosságait, hibáit hangsúlyozzák. A lakótelep minőségét ugyanis már annak tervezete meghatározza. A tervezet színvonala viszont a koncepció függvénye. Annál aggasztóbb, hogy - mint azt településtudományunk több neves hazai képviselője is beismeri - még a legújabb lakótelepeink is ötletszegények, hiányzik belőlük az újszerű látásmód, elgondolás és gyakori a járulékos építkezések véletlenszerű tájolása, az urbanisztikai szerkezet belső felépítésének logikátlansága. Márpedig ha a szocialista művészet fő feladata művelni, nevelni a széles néptömegeket, emelni a társadalom kulturális szintjét, akkor az urbanisztikának és az építömúvészetnek - mint művészeti ágazatoknak - környezetünk valóban célszerű és esztétikus alakítása lenne a feladata! BARANYAI LAJOS A somorjai (Samorín) Kék Duna Egységes Földműves-szövetkezet hosszú évek óta a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) - járás egyik legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági vállalata. Az „Építésben szerzett érdemekért" állami kitüntetés, illetve az elnyert „Szocialista munka üzeme“ cím által is fémjelzett siker kulcsa egyebek között abban keresendő, hogy ebben a szövetkezetben az emberek soha nem idegenkedtek az újtól. Közel másfél évtizede ez a gazda ság volt a járás első egyesült szövetkezete. Itt tértek át elsőkként a számítógépes adatfeldolgozásra, itt honosodott meg első ízben az ágazati irányítási forma és a belüze- mi önelszámolás. Újabban a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás általános alkalmazásában is ez a szövetkezet jár az élen. Ide tartozik még, hogy az évek folyamán meghonosítottak néhány progresz- szív termelési eljárást, korszerű, nagy teljesítményű gépeket vásároltak, és az újítók serénykedése révén maguk is tökéletesítettek egy s mást. Időközben 46 millióról 102 millió koronára növelték az évi összteljesítményük értékét, a jövedelmezőséget pedig az egykori 13 százalékról 20 százalék fölé emelték. Talán furcsa, mégis így igaz - a hozzávetőlegesen kétezerötszáz hektáros szövetkezet tagjai és tisztségviselői mindezzel elégedetlenek. Azt vallják, hogy a mezőgazdasági termelés fejlettségének mai szakaszában az ajtók helyett a kapukat kell szélesre tárni a tudomány előtt, hbgy kellőképpen meggyorsítsuk a haladást segítő információk áramlását és gyakorlati kamatoztatását. A MÚLT ÉV FIGYELMEZTETETT A TARTALÉKOKRA A múlt évi termelési tapasztalatok egyebek között arra is felhívták a figyelmünket, hogy még nagyon sok tartalékkal rendelkezünk az új ismeretek kihasználásában és az igényesebb feladatok maradéktalan teljesítéséhez nélkülözhetetlen, tudományos-műszaki háttér megteremtésében - mondta egyebek között Pisch László mérnök, a közgazda- sági tudományok kandidátusa, a szövetkezet elnöke. - Több példa bizonyítja, hogy még egy szokatlan aszály káros hatásainak ellensúlyozására sem vagyunk tökéletesen felkészülve. És itt nem kizárólag az öntözőrendszerek kihasználására gondolok. Ami konkrétan a mi szövetkezetünket illeti, tavaly gabonából 360, cukorrépából pedig 1719 tonnával termeltünk kevesebbet a tervezettnél. Ezenkívül hiányt kellett elkönyvelnünk a szőlő- és a sertéshús-termelésben is. Az első esetben a tetemes fagykár, a másikban a gyenge malacelválasztás okozott gondot. A hiányt a gabona és a sertéshús esetében a szövetkezet már az idén teljes mértékben törleszteni szeretné, míg a cukorrépa esetében a hiány egyharmadát tervezik pótolni. Mindez jelentősen fokozza az idei feladatok igényességét, hiszen a mezőgazdasági bruttó termelést 11,8 százalékai kell növelni a siker érdekében. Arról már nem is beszélve, hogy a gazdaság a minőségi mutatók javításában is szeretne előbbre lépni.-A jövedelmezőség javítása érdekében a búzának több mint 70 százalékát sütőipari minőségben, az árpának pedig legalább a felét sörárpaként szeretnénk értékesíteni - emelte ki az elnök. - Elképzeléseink között szerepel még a cuj<érrépa cukortartalmának növelése, a tej minőségének javítása,, malacelválasztási átlag és a sertések súlygyarapodásának növelése stb. Mindehhez komoly és hatékony segítséget várunk azoktól a tudományos intézményektől, termelő és szolgáltató vállalatoktól, melyekkel szerződéses alapon vagy közösen létesített, komplex racionalizációs brigádok formájában együttműködésre léptünk. ISMERETGYÚJTÉS KEZDŐDÖTT... A somorjai Kék Duna Efsz több mint tíz kutató és nemesítő intézettel, faiskolákkal, mezőgazdasági termelő és szolgáltató vállalatokkal együttműködve kutatja a fejlődés meggyorsításának lehetőségeit. Ez már komoly ígéret a jövőre nézve, de a kapcsolatok természetesen nem egyik napról a másikra alakultak ki.- A legfrissebb tudományos ismeretek gyors alkalmazását a haladás legfontosabb mozgató rugójának tekintjük - említette Pisch elvtárs. - Éppen ezért a szakirodalomból és a tőlünk jobbak konkrét tapasztalataiból, továbbá az új technika napjain látottakból és a szaktanácskozásokon hallottakból merítve, céltudatosan gyűjtjük az új információkat, melyek közül kiválasztjuk a számunkra legmegfelelőbbeket, és azokat igyekszünk mielőbb kamatoztatni. Ha másként nem megy, akkor a tudományos intézményekkel együttműködve.- A jelen időszakban milyen konkrét feladatok megoldását segíti ez a széles körű együttműködés?- Csupán felsorolni is hosszadalmas volna valamennyit, nem még részletezni, ezért talán maradjunk a legfontosabbaknál. Például az állattenyésztésben komoly gondot okoz számunkra, hogy az üszők teljesítményét nem számítva, még mindig nem tudunk száz tehéntől legalább évi 85 borjút felnevelni. Úgy tűnik, hogy a Kassai (Koáice) Állategészségügyi Kutatóintézettel együttműködve sikerül lerövidítenünk a két ellés közötti időszakot és javítani a borjúnevelésben elért eredményeket. Ezenkívül célul tűztük a tehenek élettartamának meghosszabbítását és a 4500-4700 literes évi tejtermelési átlag állandósítását. A tej minőségének javítása érdekében kölcsönösen együttműködünk a fejőberendezések javítását és felújítását végző gép- és traktorállomással, valamint a Milex bratislavai üzemével. Távlati elképzelésünk, hogy tej helyett kész túrót szállítanánk a felvásárló szervezetnek. A sertéstenyésztési a Nyitrai (Nitra) Állatte- szénytési Kutatóintézettel együttműködve igyekszünk tökéletesíteni a hibridizációs programot. Erre azért van szükség, mert az eddigi 17,5-röl legalább 20-ra tervezzük növelni a kocánkénti átlagban elválasztott malacok számát, és az igényes termelési feladatok teljesítése érdekében a súlygyarapodást és a takarmányhasznosítást is javítanunk kell. A növénytermesztés területén a Bratislavai Öntözógazdálkodási Kutatóintézettel és a légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Egységes Földműves-szövetkezettel karöltve létrehozott komplex racionalizációs brigádtól várunk legtöbbet. Mindenekelőtt azt, hogy a tápanyagpótlásnak és az öntözőrendszer kihasználásának tudományos alapokra helyezésével segítségünkre lesz a búza 6-6,5 tonnás átlaghozamának állandósításában, valamint a takarmánytermesztési eredmények javításában. Komoly reményeket fűztünk az Olomouci Zöldségtermesztési Kutató és Nemesítő Intézettel, valamint a Bratislavai Műszaki Főiskolával bizonyos biotechnológiai eljárások kimunkálása céljából folytatott együttműködéstől is. A gyógyászatban, az élelmiszer- iparban és a piperecikkek gyártásában hasznosítható növényi kivonatok gyártását terveztük, de félúton megrekedtünk, mert a műszaki felkészüléshez mines elég pénzünk.' A fejlesztéshez összesen 20 millió korona kellene, ennek fele rendelkezésünkre áll. A másik 10 milliót a Li- ko vezérigazgatóságának kellene biztosítania, de erre egyelőre nincs kilátás. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Közgazdasági Kutatóintézettel karöltve progresszív, az egyén és a munkakollektívák anyagi érdekeltségét méginkább kidomborító munkaszervezési és javadalmazási formákkal kísérletezünk. Én személy szerint a kisebb-nagyobb munkakollektívák szerződésen alapuló, szabad munkavállalási formájának bevezetését tartanám a legjobbnak, mert az ösztönző bérkeret megteremtésével ez a munkaszervezési forma a termelési eredmények lényeges javulásához vezetne. S végezetül, de nem utolsósorban hadd szóljak egy nemzetközi együttműködésről: a Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel együttműködve a rezisztens szőlőfajták tulajdonságainak csehszlovákiai ellenőrzésére és kihasználására vállalkoztunk. kAdekgAbor
