Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
A *K*SE«?S'f podbrezovái Sverma Vasmű üzemi pártbizottságának elnökétől, Titus Kőaziktói arra a kérdésre, hogy a kritika vállalatuk minden pártalapszervezetében magától értetődő-e, a következő választ kaptuk:-Az elvtársak minden alapszervezetben mindig nyíltan bírálnak. Persze vannak olyanok is, akik inkább csendben maradnak, meg olyanok is, akik bár másokat szeretnek bírálni, saját hibáikat nem hajlandók elismerni. A pártalapszerve- zetek bizottságaitól és minden gazdasági vezetőtől elvárjuk, hogy a kritikus megjegyzéseket ne csak regisztrálják, hanem a hibákat, fogyatékosságokat azonnal szüntessék is meg, és a legközelebbi párttaggyűlésen vagy termelési értekezleten tájékoztassák az embereket arról, mit tettek a javulásért. Arról, hogy Podbrezovában így gondolkodnak, a karbantartó üzemben működő, 14-es számú 80 fős pártalapszervezetet meglátogatva is meggyőződhettünk. A legutóbbi taggyűlésen például Július Kokavec bírálta, hogy a krómozóban gyakoriak az elektromos rendszer műszaki- Igen, ezek az elveink. Az embereket arra ösztönözzük, hogy nyíltan bíráljanak és névre szólóan, nem általában. Van egy elvtárs - sót, nemrég még pártcsoportvezetó volt -, aki mindent és mindenkit kritizál, önbírálatra azonban nem hajlandó. Mikor az évzáró taggyűlésen szá- monkérték tőle a feladatok teljesítését, s a mulasztásokért és egyes negatív személyi tulajdonságai miatt bírálták ót, egyszerűen otthagyott bennünket. Ilyen párttaggal mihez lehet kezdeni? - kérdezi Ivan Huna alapszervezeti elnök.- Ha ez a fiatal elvtárs nem változik meg, nem szabadul meg a hibáitól, fontolóra kell vennünk a pártbüntetés lehetőségét. Nem engedhetjük meg, hogy egy párttag szavai és tettei ne legyenek összhangban. Ezeket Emil Soltys, a központi szerelőműhely lakatosbrigádjának vezetője, pártbizottsági alelnök mondja. Tehát ilyen alapelvek érvényesülnek a szervezetben, amely tagságának egy részét 35 év alatti fiatalok képezik. Fiatalok például a mesterek. Tizennyolcán vannak, és_ csupán ketten nem párttagok. Ök is a nyílt kritikára szavaznak, hogy a dolgokat a nevükön nevezzék, AHOL A DOLGOKAT A NEVÜKÖN NEVEZIK Aki bírál, annak legyen önkritikája is hibái. Az áramkiesés következményei a gyakori leállások. Az elektromos karbantartó csoport vezetője mindjárt másnap utasítást kapott Frantiéek Lojda mérnöktől, a részleg vezetőjétől, hogy még aznap vizsgálja át csoportjával a krómozó összes berendezését, s az észlelt hibákat azonnal távolítsa el. ,,És még valamit - tette hozzá a részlegvezető ha a jövőben az ügyeletes villanyszerelő nem jelenik meg azonnal a hívásra, kártérítési eljárás indul ellene a Munka Törvénykönyv alapján.“ Lojda mérnök keménységének lett is foganatja. Az utóbbi időben nincs panasz az elektromos berendezésekre. Persze a szerelők tudják, hogy a prémiumukról van szó. Az emberek a termelési értekezleteken már régóta panaszolták, hogy a kohászati eszközöket gyártó és javító műhelyben a közeli hevító- kemencékból füst és más égéstermékek áramlanak be, s a levegő tele van egészségre ártalmas anyagokkal. A kemencékhez rövid időn belül ventillátorokat szereltek fel, és már nem pakurával, hanem gázzal fűtik őket. A levegő azonban igazán tiszta akkor lesz a műhelyben, ha kéményt építenek. Másféle bírálat is elhangzik. Az egyik tagot a szervezet nemegyszer bírálta azért, mert gyakran nézett a pohár fenekére. A jószándékú figyelmeztetések azonban nem használtak. Az illető egyszer aztán ittas állapotban közlekedési balesetet is okozott. Természetes, hogy kizárták a párttagok sorából. Volt továbbá egy olyan fiatal tag, aki állandóan megsértette a munkafegyelmet, s a figyelmeztetésekre nem reagált. Sem a társaira, sem pedig a bizottság tagjaira nem hallgatott. Ót is kizárták. A pártnak nincs szüksége névleges tagokra. Az, aki belép, önként vállalja a fegyelmet és a CSKP alapszabályzatában foglaltak megtartását. Mint látható, ebben az alapszervezetben okosan bánnak a kritikával. Ragaszkodnak azonban ahhoz az alapelvhez is, hogy aki bírál, annak önkritikája is kell, hogy legyen: a saját hibáit is el kell ismernie. a munkakerülőre nyíltan rámutassanak, s ha mulasztás történtik, kiderítsék, személy szerint ki a vétkes. Megkérdezzük Miroslav Malik mestert.- Természetesen én is a nyílt bírálatra szavazok. Kritika nélkül el sem tudnám képzelni a munkámat. Ha nyílt és őszinte, mindig szívesen fogadom, és sohasem gondoltam arra, hogy megtoroljam. Ha akarják, idehívhatok mindenkit a műhelyből, megkérdezhetik tőlük, tettem-e bármit is ellenük, ha kifogásoltak valamit a munkámban. Sót azt hiszem, hogy bennünket, vezetőket az embereknek még többször kellene figyelmeztetniük a hibákra, (gy van, Marian? A kérdés a kollégájának szól, Marian Juroé mesternek, aki egyetértőén bólint. Arra a kérdésünkre, hogy volt-e már az alkoholfogyasztással kapcsolatos konfliktusuk, egymásra néznek, aztán Malik elvtárs szólal meg:-Tavaly egyszer az egyik munkás eléggé illuminált állapotban jött be. Azonnal szóltam neki, hogy menjen haza. Először tagadta hogy ivott, de aztán, hogy a szondát említettem, szó nélkül hazament. A műszak kihagyása természetesen a szabadsága rovására ment. Ezenkívül az illetőnek pártigazolványa is van. Helyes, hogy a mester így járt el. Az azonban hiba, hogy az esetet nem jelentette a pártbizottságnak. Hiszen a bizottságnak és a pártcsoportnak joga van tudni, milyen kihágást követ el egy-egy tag. Megkérdezzük ebben az ügyben Martin Du- raj pártcsoportvezetöt. Egyetértőén bólint.- Hol máshol, ha nem a pártcsoportban kell a kommunista hibáit megbeszélni? A kritika? Nálunk igazán zöld utat kap. Csak az kár: sok párttag nem tudja, hogy más, ha valakinek sör mellett mondom, hogy lógós, mint ha a pártgyűlésen teszem ugyanezt. Mi a feletteseinket is bíráljuk. Utána természetesen javulást várunk. Ha ugyanis a kritikát követően a dolgok nem változnak, baj van. Az embereknek elmegy Kongresszusi küldött a kedvük attól, hogy bármilyen mulasztást szóba hozzanak. Pártcsoportunk tagjai mindig nyitott szemmel járnak. Ami engem illet, jól ismerem a szerelőműhely gondjait. Éppen feljegyzéseket készítettem a legközelebbi taggyűlésre. Nézze meg ezt például! Duraj elvtárs egy papírt mutat. A mulasztásokban, mint mondja, nemcsak a részleg, hanem a vállalat vezetői is hibásak. Felolvas egy-két példát: ,,A csarnokban két esztergagép áll, öt másikon pedig csak egy műszakban dolgoznak. A drága import köszörűgép már több mint öt éve a csarnok egyik sarkában porosodik, sohasem működött. Akkor minek vették? Tavaly a műhelyből 15 képzett szakember távozott. Idén heten jöttek, de ketten közülük már nincsenek itt. Azok között akik elmentek, volt egy olyan fiatalember, aki a mi szakmunkásképzőnkben tanult, s tavaly Prágában az ágazat legjobb szakmunkástanulójának kijáró oklevelet vehette át. Most lapátol: segédöntöként dolgozik, és ezer koronával többet keres havonta, mint keresett." A papíron más feljegyzések is vannak. Miért csak most kezdik el egy nagy teljesítményű, számjegyvezérlésú gép felszerelését? Miért kell egyes drága gépeket időnként ponyvával letakarni? Ki vette át az építőktől a lyukas tetőt? Miért nem segítettek többet a munkaversenyek és a kötelezettségvállalási mozgalom szervezésében a művezetők? Ezeket a kérdéseket - korábban, mint a taggyűlésen elhangzottak, feltettük Frantiéek Lojda részlegvezetőnek is.- Duraj elvtárstól származnak ugye? Rátermett pártcsoportvezetó. Mindig nyitott szemmel jár. És mindenkinek megmondja a szemébe, amit gondol. O a műhely szóvivője. És igaza van. Ezeknek a számjegyvezérlésú gépeknek az ügye tényleg nagyon elhúzódott. Csak most, hét évvel az új üzem átadása után szereljük fel a számjegyvezérlésú esztergát. Ami a külföldről behozott köszörűgépet illeti, szintén igaz, hogy kihasználatlanul hever. Én sem tudom, miért vették meg az illetékesek. S az is igaz, hogy a művezetőknek hatékony segítséget kellene nyújtaniuk műhelyükben a munkaversenyhez és a többi feladat teljesítéséhez. Ebben az évben a tervben előirányzott feladatok és a kötelezettségvállalások teljesítését havonta fogjuk értékelni, nem pedig negyedévenként, mint eddig tettük. Hadd tudják az emberek, hogyan is állunk, és főleg, hogy ki teljesíti a feladatait és ki nem! Lojda elvtárs egy kissé elgondolkodik, majd folytatja:-A bírálat? Megmondom őszintén: ha névre szóló, nem kellemes senkinek. Én se szoktam tapsolni annak, aki engem bírál. Csakhogy ha nem tennék, esetleg azt gondolnám, minden a legnagyobb rendben van, nincsenek gondok. A nehézségek jórészéröl azért persze tudok, de mégiscsak alaposabban kezdünk velük foglalkozni, akár a részlegve- zetöséget, akár az üzemi pártbizottságot nézzük - Lojda elvtárs ennek is tagja -, ha valaki említést tesz róluk a taggyűléseken. Ezért nemcsak Duraj elvtárs, hanem a többiek bírálatát is értékeljük. BÁTORI JÁNOS Szalontay Dezső családjában hat gyermek született; három lány és három fiú. Az édesapa becsületes emberhez, elvhü kommunistához méltón nevelte gyermekeit, miközben felelős tisztségeket is betöltött. Zsuzsa lánya, Szemán Jánosáé 1955 óta a kereskedelemben a dolgozik.- Magam sem tudom miért, már gyermekként vonzott a kereskedelem - mondja mosolyogva, a bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) bevásárlóközpont vezetője. Sok-sok évvel ezelőtt találkoztam vele először. Szemán Zsuzsa akkor a Slovenské Nővé Mesto-i üzletet vezette. Egyik régi kollégámmal meg-megálltunk, ha arra jártunk. Mindig találtunk ott olyan árut, amit másutt nem kaptunk. Ha mást nem, valami apróságot vásároltunk. Zsuzsika mindig mosolyogva fogadott, de nemcsak bennünket, minden vevőt. Ezt megfigyeltem, mert sajnos, ilyesmit kevés helyen tapasztaltam. Kétségtelen, az ilyen udvarias, emberséges viselkedésnek rendkívüli vonzó, vevömegtartó ereje van. Majd arról érdeklődtem, vajon a bodrogszerdahelyi üzletben is így fogadja-e a vevőket?- Természetesen, nem is tudnám másként csinálni - hangzott a határozott válasz -, de nemcsak én, munkatársnőim úgyszintén. Azt valljuk: az áru árában benne van a mosoly, a kedvesség is! A közszükségleti cikkeket - textilt, konfekciót, ipari darabárut, szőnyeget, papírt, villamos- sági és konyhaberendezéseket, bútort stb. - árusító üzlet szocialista munkabrigádjának a vezetője Szemán Jánosné, tagjai mind nők. Már megkapták az ezüstjelvényt.- Milyen forgalmat érnek el havonta? - érdeklődöm.-Jelenleg az 1,2 millió koronát is maghaladja a havi forgalmunk, ami 1981-ben még csak 400-500 ezer korona körül mozgott. Évenként csaknem 13 millió korona értékű árut ad el héttagú kollektívánk. A helybelieken kívül a környező községek, falvak lakossága is vevőkörünkhöz tartozik. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. Mi igyekszünk megfelelő és választékos árukínálatot biztosítani. A folyamatos áruellátás, vevőink igényeinek kielégítése számunkra korparancs, s mi ehhez tartjuk magunkat. Úgy érezzük - feletteseink is így vélik -, hogy munkánk eredményes, ennek nincs különösebb titka. Az árukat, szezoncikkeket mindig időben kell megrendelni, hogy akkor kerülhessenek üzletünk pultjára - és sohasem a pult alá -, amikor a vevőnek ezekre szüksége van. Remélem, nem tűnik dicsekvésnek, ha kimondom, számomra az jelent örömet, ha elégedett embereket látok magam körül. Ezért érdemes becsületesen dolgozni. Különösen a támogatásra, segítségre szorulú idősebb emberek sorsa érdekel, akik nagyon érzékenyek, megkülönböztetett figyelmet, tiszteletet igényelnek. Szemán Jánosné több elismerést és kitüntetést kapott közéleti és a kereskedelem fejlesztésében kifejtett tevékenységéért. Legutóbb, a nemzetközi nőnap alkalmából, neve bekerült az SZLKP Töketerebesi (Trebisov) Járási Bizottságának Dicsőségkönyvébe. Nem véletlenül, hiszen csaknem három évtizede aktív tisztségviselője a legnépesebb tömegszervezetnek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak is. Már 1970-ben tagja volt a Jed- nota üzemi szakszervezeti bizottságának, majd egy évvel később beválasztották a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Kerületi Bizottságába, s már több mint tíz éve tagja az elnökségnek. Részt vett az FSZM szlovákiai kongresszusán a kelet-szlovákiai kerület egyik küldötteként.- Első ízben vehettem részt ilyen jelentős tanácskozáson. Nagy élményt jelentett ez számomra és sok tanulságot is. Megmondom őszintén, engem ott leginkább az érdekelt, hogy mit tesz majd a jövőben a szak- szervezet a dolgozó ember munkájának, életének könnyítéséért. Természetesen - ezt el is vártam - a kongresszus arra is választ adott, hogyan lehet és kell javítani a helyzeten.- Ezen a kongresszuson küldötté választották az FSZM XI. kongresszusára is számolt ezzel?- Ezt csak Bratislavában tudtam meg. Nagyon örülök, hogy küldöttként jelen lehetek a prágai országos tanácskozáson is. Ez részben egy régi álmom megvalósulását is jelenti. Tudom, mindannyiunk közös dolgairól lesz ott szó, s hogy a prágai tanácskozás az ország alkotó erejének mozgósítására is pozitívan hat majd. Meggyőződésem, hogy bőven lesz miről beszámolnom, ha hazatérek... KULIK GELLÉRT A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kongresszusa 1987, április 25 éves a nyitrai (Nitra) Plastika műanyaggyártó vállalat. Többek között vízvezeték- és csatornacsöveket, öntö- zöcsöveket, polietilén fóliákat, csomagoló- és szigetelőanyagokat gyárt. Már hagyományosan nagy hangsúlyt fektet a termelés korszerűsítésére és a hatékonyság növelésére. A képen Jaro- slav Slezák az öntözőcsöveket gyártó gépsort kezeli. (Vlastimir Andor felvétele - ŐSTK) 1987. IV. Közös dolgainkról
